1944. december 8-ára Velencére ért a Nagy Háború. Hónapok óta építették már az itteni védvonalat, amit Margit Vonalnak kereszteltek el. Laikus lehetőségeimhez mérten történetét bő évtizede megírtam az akkor rendelkezésre álló információk alapján.
A védők első vonalának főerejét az addigra 5-600 főre zsugorodott I. Honvéd Huszárhadosztály, meg a hozzácsapot más töredékalakulatok jelentették. Az első vonalat akkor ismereteim szerint Tomka Emil alezredes vezette, akinek naplója vele együtt túlélte a háborút, hazakerült, és most tetszés szerint hozzáférhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Az 1944. Karácsonyig tartó időszakról ez, meg a hozzáférhető szakirodalom, naplók, néhány interjú volt az a forrás, amit feldolgozhattam. Ismeretlenül is köszönet Tomka Emilnek!
Ma sajtóhír jelent meg, mi szerint többéves kutatás révén, egy osztrák parkban megkerült a hadosztály elrejtett irattára. Szebenyi István kutató és (feltehetően) társai többéves kutatómunka után szó szerint előásták a kétládányi anyagot. Ennek rövid története itt olvasható!
Tomka naplója természetesen nem említi, hogyan történhetett az eset, de mindenben megerősíti. A naplóban a következő szerepel:
225.oldal
„Schweinhub, 1945. április 6. – május 8.
IV. 6-án 7 h-kor indultunk Haagba. Itt Soltész szds. jelentkezett mint szállásszabályozó tiszt. Szállásunk Haagtól délnyugatra 7-8 km-re terült el. Az elhelyezkedés e területen lévő tágas tanyacsoportokban igen kényelmesen volt megoldható. Az ezredparancsnokság tőlünk keletre, 2 km-re, a hadosztály-parancsnokság 4 km-re, Salaberg nevű várkastélyban volt elhelyezve.
IV. 7. és 9. között valamennyi, a menet alatt lemaradt rész is bevonult.
Az így összpontosított osztályból az ezredparancsnokság intézkedésére
egy lovas- és egy gyalogszázadot állítottam fel. Az előbbi parancsnoka
Miklósi fhdgy., az utóbbié dr. Németh fhdgy. lett. A hadosztály-parancsnokság összeíratta a menetek alatti atrocitásokat, de ugyanakkor részünkről is a legfegyelmezettebb magatartást követelte meg. Nyomatékosan fel hívta a figyelmet, hogy legyen vége az egyéni harácsolásoknak és a vadorzásoknak. A lakossággal igen szívélyes viszony alakult ki. Engedélyünkkel embereink, sőt lovaink is segédkeztek a tavaszi mezőgazdasági munkálatok elvégzésében. Ezt nagy hálával fogadták, mert itt csupa 80-100 hektár földdel rendelkező parasztgazda élt, a fiatalság teljes számban mint katona távol volt és így a sok munka az öregekre hárult. Fokozta a nehézségüket az üzemanyag teljes hiánya, ami miatt a jól gépesített kis üzemek újból lovakat voltak kénytelenek munkába állítani. Mindkét bajon a jelenlétünk sokat segített. Mivel a környező ipartelepek – különösen a vasúti gócpontot képező – Amstetten, az amerikai légibombázások folytán romhalmazzá vált, nekünk is részt kellett vállalni a romeltakarítási munkálatokban.
Ápr. 15-ével a hadosztály-parancsnokság Sárközy alez. parancsnoksága alatt egy romeltakarító különítményt szervezett, amibe az én osztályom a dr. Németh fhdgy. parancsnoksága alatt álló gyalogszázadot adta.
Ugyané napon visszahelyezték az osztályhoz Purgly Tamás szds-t mint osztályparancsnok-helyettest. A minket közvetlenül érintő arcvonalszakaszokról is kedvező hírek érkeztek. Tőlünk keletre a Traisen vonal mentén megszilárdult az arcvonal. Úgy látszik, az oroszok megelégedtek Bécs birtokbavételével és tartalékaikat számukra fontosabb arcvonalakra tolták el.
A rádió folytonos hallgatásából értesültünk, hogy az amerikai hadsereg nagyobb páncélos egységei Bajorországon át az Enns felé közelednek.
Ezeknek ideérkezését szívszorongva vártuk, mert ettől függött, hogy az oroszok fogságából végül is meg tudunk-e szabadulni? A május első napjaiban bekövetkezett események, történelmi súlyuknál fogva, természetesen, ránk is döntő hatással voltak.”
***
Ennek alapján a hadosztály iratait május 2-4. körül rejthették el. Pár nappal a háború befejezte előtt történt mindez, gondolom, Tomka, ha tudta egyáltalán, akkor is volt olyan bölcs, hogy erről hallgatott.
Mi ennek velencei helytörténeti jelentősége?
Tomka Emil csak azt írhatta meg a naplójában, amiről személyesen értesült. A harcok első vonalában persze, ez csak az ismeretek töredéke lehetett. Például nem lehettek jó információi arról, hogy az északi oldal dombjain, a második vonalban mi és hogyan történt, erről Woynarovicz Elek tüzértiszt emlékezett meg részben, de a felettük lévő szint rendelkezhetett ennél pontosabb, átfogóbb információkkal az áttörés napjairól kistérségünk egészénél. Náluk (Ők feltehetően Nadapon, még inkább Lovasberényben, esetleg Csákváron rendezhettek be törzset, a védelem harmadik vonalában) jelenhetett meg információ arról, hogy pontosabban hogyan zajlott a karácsonyi áttörés, elérve Nadapot, Pázmándot, Verebet, majd Lovasberényt.
A mai cikk szerint a megtalált papírok az Osztrák Állami Levéltárba került, és idővel talán valamilyen formában a magunkfajta számára is elérhető lesz.
Ma megkíséreltem felvenni a kapcsolatot Szebenyi úrral. Ha erre módom lesz, arról Kedves Olvasó, tudni fogsz!
Kapcsolódó bejegyzések:
Velence, mint II. világháborús hadszíntér- 1. rész
Velence, a II. világháborús hadszíntér- 2. rész: Amit eddig összeszedtem
Velence, a II. világháborús hadszíntér 4. rész: Amikor a légifotó idejében előkerül…
Velence, a II. világháborús hadszíntér 5.rész: Ütegállás a Bence hegyen
Velence a II. világháborúban 6. rész: A harcok első szakasza (1944- december 5 és 24 között)
Velence a II. világháborúban 7.rész: A harcok 1944. december 23-1945. február 2. közötti szakasza
Velence a II. világháborúban 8. rész: Tisztogatás
Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre
Velence a II. világháborúban-11. rész: A harcok utolsó szakasza (1945. február 3-március 22)
Velence a II. világháborúban 13. rész: Polgári áldozatok a tó környezetében -adatközlés
Velence a II. világháborúban 14. rész: Katonai áldozatok
Velence a II. világháborúban 15. rész: Amit az orvosok írtak
Dr Lenci Rezső orvos velencei feltűnése és titokzatos eltűnése (1944-46.)
Velence, a II. világháborús hadszíntér -16.rész rész: Ahogy az egyházak emlékeznek
Velence, a II. világháborús hadszíntér-17. rész: Akik ástak
Biológus ágyúval I. rész– Woynarovicz Elek fotói
Biológus Ágyúval III.-Woynárovicz Elek fotói: Sukoró képek -löveg a dombokon
Biológus Ágyuval IV-Woynarovicz Elek fotói: A „hasraesett” Messerschmidt esete
Biológus Ágyúval V- Woynarovicz Elek fotói: békés órák
Biológus Ágyuval VI-Woynarovicz Elek fotói: Boston Velencén (?)
Biológus Ágyúval VII: Woynárovicz Elek fotói -képek tarackkal, Nadap
Kategóriák:Csákvár, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, II. Világháború, Kápolnásnyék, Lovasberény, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velencei tó, Vereb, XX. század
Velenceblog 
Hozzászólás