Tisztelem Krausz Gyurit. Hogy szóba állt velem, a vacak kis blogíróval a kampánya idején. Hogy velencei, a lelkében, mélyen, akárcsak én.

Mélyen büszke vagyok arra, hogy Sirák Andrást ismerhetem. Ahogy elkísérte Apát az utolsó órákban, ahogy velem bánik, Ő és kollégái, a mai napig. Büszke arra is, hogy egykor falum, ma városom, megadja Neki a méltó tiszteletet. Kiérdemelte!

Nevet a szívem, hogy Nagy Karcsi barátom megkapja azt a figyelmet, ami Neki teljesen méltán jár!

Büszke vagyok rájuk, meg még sokakra, akik már nem viselnek stallumot, de egykor a választók bizalmából hatalmat kaptak. Hogy sokfélék vagyunk akkor is, ha egyesek szerint az nem jó!

Ez idáig bennem teljesen rendben van!

***

Gyurinak egykor azt mondtam, „Nem Veled van gondom. Azokkal inkább, akik a kampánygulyás árát fizetik, aztán fizettetik meg Veled, sokszorosan! Vigyázz, el ne veszítsd miattuk a tisztességedet”.

Beteges, elgyengült lettem. Nem követem az aktuális eseményeket. De a közgazdász elmém ép! (A többin dolgoznom kell.)

Ezért a következőt „prédikálom” én, a mélyen hívő vallástalan:

Ne higyjétek soha, senkinek, hogy egy igazság van, a gyűlölet! Elgyengít, lustává, ostobává tesz minket! Tudjátok, hogy az emberi kultúra igazsága valójában számtalan (de ha minden jól megy, többnyire Felfelé vezet)! Fogadjátok el ezt a bizonytalanságot! Legyetek bölcsek! Hogy a Tízparancsolat után minden egyéb döntés a Ti személyes felelősségetek! Nem a papé, vagy bármi más szellemi vezetőé, aki majd jól megmondja! Az a gyermeki felelőtlenség útja lenne. Leginkább a tapasztalást, tanulást, az élmények alapján hozott döntést nevezik felnőttségnek!

Ha a szomszédotok másképp gondolja, nincs abban semmi baj! A kertetekbe átnyúló ringló,  a Feléjük mutató cinkeodú sokkal fontosabbak, mint hogy ki, mit szövegel a kampányban. A cinke jövőre is költ, a ringló jövőre is terem, legfeljebb a kampánygulyás várat magára ismét pár évet! Ha nem hülyültök el, mint én, a tapasztalat talán megmarad.

Nem csak az a fontos, hogy a kampányban milyen megnyerő a jelölt. Sajnos, az Általa viselt mezt is figyelni kell! Sőt, azt elsősorban-milyen szomorú is ez! Mert az ingyen “kampánygulyást” ritkán fizeti Ő, maga. Inkább a mögötte álló, „szürke arcú, kalapos, táskás emberek”. Miből is??? Ezen alaposan gondolkodjatok el!

Nem mindegy, mire szavazunk majd. Persze. De a legnagyobb ellenségünk mindig is a másik iránti közöny volt, a figyelem, elfogadás, a másik megértésének hiánya. Barátunk pedig a kölcsönös tisztelet!

Amen!

Kategóriák:Uncategorized