Nem túl divatosak ezek a szavak. Az idő sem az, az öregség sem az, mégis, ha a viselőjében marad tartás, erő, ugyanolyan szép, mint bármely más idő. Ilyenkor a magam részéről nem szégyellek (öreges) ódát zengeni. A Viola utca 10…. Bővebben ›
Biciklilánc Nem megy mostanában az írás. Ez van! És ott vannak a szerzőtársak, akiknek szerencsére nagyon megy! Szentai Gyuri valami gyönyörűt írt most, ajándékozd meg Magad vele! Szentai György: Biciklilánc Ötvenhat éve történt. Már az is idősnek számít, aki… Bővebben ›
Szerencse, hogy szerzőtársamnak, Berta Kristófnak tájékozott, sokat megélt felmenői vannak. Kristóf írása egy katonai akadémiai tananyag alapján született, amit magad is letölthetsz, megismerhetsz. Ez kellő távolságból írja le az itteni II. világháborús harcok egy rövid, intenzív szakaszát. Érdemes összevetni mindezt… Bővebben ›
Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra nem… Bővebben ›
(a latin szövegek fordítása Fehér Dorka és Egerfai Borbála munkája Köszönet érte!) Jó a változást megélni. A változásban ott a régi kifinomultsága, meg az új dinamikája, friss tudása. E kettő ott van ebben a térképben. A magyar térképészet egyik ilyen… Bővebben ›
A Nagy Háború épp, hogy végetért. A Parlament egyik legerősebb, Horthyék által eleinte méltán rettegett pártja a Nagyatádi –féle kisgazdapárt volt. Fő programja a földosztás. Velence számos tekintetben megosztott volt, az okok egyike pedig pont a földtulajdon. Az I…. Bővebben ›
Szerző: Berta Kristóf „Hat lábnyira a föld alatt… a mécsek gyéren égnek” -kezdi sorait Gyóni Géza az 1915-ös Végvári sáncok című versében, s azt gondolom ő igazán tudta is, amiről beszélt, két szempontból is: Abban az időben a lövészárkok valóban… Bővebben ›
Bő négy éve írom ezt a blogot. Mindenféle okból. Eközben az írás-olvasás, fotózás révén egyre többet látok, bár a szemem romlik! Nem bánom! Gyerekkorom olvasmányélménye a belga katona, aki lelőtt afrikai teste fölött pózol a puskájával. A kipreparált koponyáké, amikkel… Bővebben ›
szerző: Szentai György Gyerekkoromban az Adventet Kőbányán, a Karácsonyt meg Velencén töltöttem. Boldogok, akik a gyökereiket megtarthatták, nekem nem sikerült, hosszú ideje sem itt, sem ott már nem lehetek. Még jó, hogy gondolataimnak nincsenek ilyen korlátai, most is egy régi-régi… Bővebben ›
Berta Kristóf írása Halottak napján, ahogy a temetőt járjuk, azon a hideg, szeles novemberi napon, “kívül” ugyan fázunk, de belül azért melegség tölt el, mert a mécsesek által sejtelmesen megvilágított fák, virágok és sírkövek közt lépdelve már-már érezzük, hogy… Bővebben ›
