Tisztelem Krausz Gyurit. Hogy szóba állt velem, a vacak kis blogíróval a kampánya idején. Hogy velencei, a lelkében, mélyen, akárcsak én. Mélyen büszke vagyok arra, hogy Sirák Andrást ismerhetem. Ahogy elkísérte Apát az utolsó órákban, ahogy velem bánik, Ő és… Bővebben ›
1944. december 8-ára Velencére ért a Nagy Háború. Hónapok óta építették már az itteni védvonalat, amit Margit Vonalnak kereszteltek el. Laikus lehetőségeimhez mérten történetét bő évtizede megírtam az akkor rendelkezésre álló információk alapján. A védők első vonalának főerejét az addigra… Bővebben ›
A képeslap „színe” Velence a lakosságszám gyarapodása tekintetében a vándorlások tartós nyertese. A XIX. század végétől eleinte polgárok és elitbe kívánkozók vettek itt földeket, “birtokot”, maradtak, vagy tűntek el aztán. Pillitz, Beck és sokan mások neve térképeken, épületek, emlékek formájában… Bővebben ›
Pár napja cikk jelent meg a Válasz Online-n. A szöveg a Sukoróra tervezett ifjúsági központ területével kapcsolatos, múltbeli eseményeket firtatja, meg azokat a környezeti hatásokat, amire a központi kormányzat egyelőre “ügyet sem vet”-látszólag. Vagy mégis, nagyonis? (Olvastam. Sokat! Jópár mondattal… Bővebben ›
Volt valaha, régesrégen a Kisgömböc! Ártatlan jószágnak tűnt kezdetekben, ezt-azt bekapott, de kit zavart a Kis Éhes! A Gömböcnek enni kell, bármi színű hacukát is hord! Etessük! „Jó napot!” Ez járta fiatalkoromban. (Milyen hülye voltam, én, és sokadmagam!) Nálam a… Bővebben ›
A bejegyzés az 1931-es DSA látványtérképet mutatja be a velencei-tóról.
Volt egyszer egy Fürdető-nevű terület. Volt-nincs! Ez a bejegyzés arról szól, hogy amikor volt még, milyen volt, és hogyan múlt el a régi életmóddal együtt. 1974-ben, Velencére költözésünk évében, Apa a csónakját a „Nádüzem” (korábban Wickenburg Kúria, újabban Helios Szálló)… Bővebben ›
Szerző: Kárpáti Miklós (A bejegyzés kissé rövidített formában a „Velencei-tó”-magazin 2024.1.es számában jelent meg) Fotók a Fortepan-ról „Az internetes felületeken, a nyomtatott sajtóban gyakran feltűnik egy háború alatti agárdi fénykép, amin ZSIDÓ STRAND feliratú jelzőtábla mutat balra. A kép a… Bővebben ›
A fotós portréja jobbára nem a képmás, ami őt, magát ábrázolja. A portréja az, ami tőle megmarad. Ahogy a világot látja. Persze, mondjuk Capáról maradt portré, de a többségről nem. Bergsmann (?) Pál is ilyen figura. Vadevezős, kajakos volt, aki… Bővebben ›
Hogyan lett a valamikori értéktelen legelőből, vagy épp fölötte személyes használatú háztáji földből felértékelődött ingatlan? Hogyan lett abból aranyárú villa, lekerített tópart keveseknek? Mit tanulhatunk ebből? Mit várhatunk el azoktól a jövőre nézve, akik vezetnének minket? Az elmúlt hónapokban addig… Bővebben ›
Velenceblog 