Beszélgetés Oláh Farkassal a Mauthner családról, egy eltűnt kastélyról és a huszadik század töréseiről Egy rosszul azonosított családi fényképből indultunk ki, majd néhány óra alatt eljutottunk Tükrös puszta elpusztult kastélyáig, a kitelepítés elől megmentő leányfalusi házig, a velencei növényvédelmi állomás… Bővebben ›
„…Hittem én, ifjan, hajdanában, málnát főzni könnyedén fogok…” Cukorral, fűszerrel, festékkel kevertem. Kutyultam, kevertem, kevély bűnökbe estem. Rá kellett jönnöm -akár Süskind regényében- az illat ellopható. Csakhogy a szüzekkel szemben a málnáé illékonyabb. Ha cukor, ha fűszerek, ha pektin, ha… Bővebben ›
Kedves Olvasó, örvendetes változás van a Velenceblogon (is)! Megkértem Kárpáti Miklós barátom, régi szerzőtársam, vállalja fel mellettem nem csak a blog adminisztrátorságot, hanem később esetleg a tulajdonosi felelősséget is. Tanultam! Megtanultam, hogy lehet valaki mellettünk a korábban kiválasztott WordPress publikációs… Bővebben ›
Kedves Olvasó, páratoktól azt a visszajelzést kaptam az előző írásra ( Boszorkánykör ) hogy ez valami biofundi sz@rság. Nem hiszem, hogy az íróik rossz indulatúak lettek volna. Azt viszont gondolom, hogy nem sokan filóznak a nem közvetlen, nem kézzelfogható dolgokon…. Bővebben ›
Ez a gondolatmenet félig lopott, ahogy sokminden az életemben. A minap kedves barátném látogattam meg. Sosem jártam még Nála, a kissé bonyolult épületszerkezetben mégis, otthon éreztem magam. De miért? 1. Múlt Mire a bejárathoz értem, rájöttem, ismerős. A lakáshiány nem… Bővebben ›
Tisztelem Krausz Gyurit. Hogy szóba állt velem, a vacak kis blogíróval a kampánya idején. Hogy velencei, a lelkében, mélyen, akárcsak én. Mélyen büszke vagyok arra, hogy Sirák Andrást ismerhetem. Ahogy elkísérte Apát az utolsó órákban, ahogy velem bánik, Ő és… Bővebben ›
1944. december 8-ára Velencére ért a Nagy Háború. Hónapok óta építették már az itteni védvonalat, amit Margit Vonalnak kereszteltek el. Laikus lehetőségeimhez mérten történetét bő évtizede megírtam az akkor rendelkezésre álló információk alapján. A védők első vonalának főerejét az addigra… Bővebben ›
A képeslap „színe” Velence a lakosságszám gyarapodása tekintetében a vándorlások tartós nyertese. A XIX. század végétől eleinte polgárok és elitbe kívánkozók vettek itt földeket, “birtokot”, maradtak, vagy tűntek el aztán. Pillitz, Beck és sokan mások neve térképeken, épületek, emlékek formájában… Bővebben ›
Pár napja cikk jelent meg a Válasz Online-n. A szöveg a Sukoróra tervezett ifjúsági központ területével kapcsolatos, múltbeli eseményeket firtatja, meg azokat a környezeti hatásokat, amire a központi kormányzat egyelőre “ügyet sem vet”-látszólag. Vagy mégis, nagyonis? (Olvastam. Sokat! Jópár mondattal… Bővebben ›
Volt valaha, régesrégen a Kisgömböc! Ártatlan jószágnak tűnt kezdetekben, ezt-azt bekapott, de kit zavart a Kis Éhes! A Gömböcnek enni kell, bármi színű hacukát is hord! Etessük! „Jó napot!” Ez járta fiatalkoromban. (Milyen hülye voltam, én, és sokadmagam!) Nálam a… Bővebben ›
Velenceblog 