Megy a gőzös VI: “Utánlövés”

A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk  a… Bővebben ›

Legutóbbi bejegyzések

  • A Velencei-tó és környezete ma ismert formájáról-forrásközlés

    Galambos Mihályné, Zsuzsa, kutatótársam egészen egzotikus munkával ajándékozott meg pár hete. A „Velencei-tavi üdülőtáj általános rendezési terve, városépítési koncepció” (1976.) közel háromszáz oldalas prezentációs kötetével, meglehetős méretben, felette igényes formában. Ha érdekel, ezentúl megismerheted, kutathatod. A terv előzményei: A tókörnyék… Bővebben ›

  • Megy a gőzös V: Muki, aki Lóré névre is hallgatott

    Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›

  • Megy a gőzös IV: …vele a zsák (Miről szólt a vasút korai története?)

    (Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›

  • Megy a gőzös III: Miért nem ment randevúzni Károly (vonaton)?

    Szövevényes történet Károlyról, Juliskáról, a vasútról és a XIX. századi vasúti díjszabásról. Valójában arról van szó, hogy egy nagyon más kor, nagyon más srófra járó személyszállítását szeretném most bemutatni valami emberszabású történetre méretezve. Meglátjuk, mi lesz! I. Előzmény Tehát: van… Bővebben ›

  • Megy a gőzös II,   KÁRPÁTI MIKLÓS: Velence egykori vasútállomásáról

    A 7-es úton Gárdony felé tartva forduljunk be a Vörösmarty utcával szemben nyíló kis utcába, a Köves útra. Ez a rövid utca nekivezet a vasúti sínek mellett álló jellegzetes épületnek. Velence legrégibb vasútállomásához érkeztünk. A Déli vasút 1861-ben megnyitott vonala… Bővebben ›

  • Közérdekű

    Kedves Olvasó, szeretett, tisztelt Szerzőtársam! Tegnap Velence önkormányzata e blog létéért díszpolgárrá fogadott. (Magas a talapzat, szédülök rajta.) Tagadhatatlan, hogy az oklevélen az én nevem szerepel. Az is, hogy sok örömteli órát éltem meg kutatva, beszélgetve, bejegyzéseket írva Veletek. Ha… Bővebben ›

  • Megy a gőzös…

    Megszokott eszköz a vasút, ami „A”-ból „B”-be visz. Nem élmény már; infrastruktúra. Emberi életút léptékével „mindig” volt. Ez a „mindig” Velencén legfeljebb 161 év, akkor haladt át sín először Velencén (még ha a vonat talán egy ideig nem is állt… Bővebben ›

  • Volt egyszer egy Velencei Kölcsönös Segélyegylet

    Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott…. Bővebben ›

  • Pisti a vérzivatarban

    Marinkay István a történelemben, fotózásban és majdnem véletlenül a Velencei-tó vizén A Darabanth egy árverésén két éve feltűnt pár aktfotó, meg egy halvány emlék kora ifjúkoromból. Marinkay Istváné. Frivol, leheletkönnyű írásnak indult ez a bejegyzés. Aztán jobbnak láttam várni valamennyit…. Bővebben ›

  • A kápolnásnyéki Zsindelyes Csárda

    Kárpáti Miklós barátom pár hete publikálta facebook-lapján az újságíró-humorista-politikus Rákosi Viktor írását a XIX-XX. század fordulójáról. Ebben Velence és Kápolnásnyék is előkerül. Meg a nyéki Zsindelyes Csárda. A figyelmem valójában ez a mellékszál keltette fel. Először közlöm a Miklós által… Bővebben ›