Anya ma futórózsát ajándékozott nekem. Nem boltban vettet. Történeteset! A rózsa sorsa, akár az ágai és a családunké: girbe-gurba. Bőséggel mért fél évszázad szilánkját mutatja belőlünk ez az egy virágtő. A végén kezdem! Anya bő három éve fedezte fel, hogy… Bővebben ›
Galambos Mihályné, Zsuzsa, kutatótársam egészen egzotikus munkával ajándékozott meg pár hete. A „Velencei-tavi üdülőtáj általános rendezési terve, városépítési koncepció” (1976.) közel háromszáz oldalas prezentációs kötetével, meglehetős méretben, felette igényes formában. Ha érdekel, ezentúl megismerheted, kutathatod. A terv előzményei: A tókörnyék… Bővebben ›
Szép, napos reggel volt aznap! A köd lassan felszállt, a Nap sem narancsszín, indulni kéne már! Pumpálok, megnyújtom az izmaim, indulás! Vár a Csepel-sziget! Velencét Pusztaszabolccsal régi út köti össze. Jelenleg a 6207-es számot viseli. Hogy milyen régi pontosan, nem tudhatom…. Bővebben ›
Esendő jószág a szó! Még jó, hogy a tudásnak, ismeretnek van más nyelve is. Az ízlelés, tapintás, szaglás, hallás, látás világa, azok eszközei. Ezek gyakran hűségesebben, tisztábban adják vissza a lényeget, mint az elme dolgai. Édesanyámat, egy másik kor szülöttét,… Bővebben ›
Feldmár András egyik tanmeséjében a balettról ír, majdnem így: A tanítvány, a szép, erős táncos, óriásit ugrik, látványos; de ha földet ér, dübbenése óriási, megszakad a ritmus. A Mester így szól: a balett csodálatos út Fölfelé! A táncos oda törekszik…. Bővebben ›
Kedves Olvasó, felvetődhet Benned a kérdés, hogyhogy ennyi javítanivaló van a munkámban? Erre a válasz a helyzetemben, a módszeremben és a tapasztalatomban van. A helyzetem az, hogy az itt töltött 45 év alatt legfeljebb 5-600 embert ismerhettem meg személyesen az… Bővebben ›
Oláh Géza bácsi jó eséllyel az utolsó velencei, és meglehet, az utolsó, még élő halász a tavon. (Ha lenne más is, az külön öröm!) Többszöri, különös megismerkedésünk rövid történetét alább olvashatod. Egyelőre talán elegendő, hogy még megszólítható velencei halászt bő… Bővebben ›
Június 21-én publikált, „A Hétkéményes- a „láthatatlanok” egykori menedéke” -bejegyzésem egy részletében -tévesen- a valamikori velencei nyilaspárt vezetőjének állítottam be Csik Mihály velencei bádogost. Dokumentált, korabeli nyoma azonban annak van birtokomban, miszerint a szóbanforgó vezető Csik Mihály velencei földműves volt…. Bővebben ›
Kovács Mária Györgyi (a továbbiakban: KMGY) és Ludmann Ágota javításaival, kiegészítéseivel A szellemi sznobéria, a több, fennmaradt tudás, az adott korszak (többé-kevésbé) fizetett historikusai, a képzőművészet gondoskodik arról, hogy a gazdagokról és otthonaikról emlékek maradjanak fent nálunk és másutt. Építészeti… Bővebben ›
Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›
A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk a… Bővebben ›
Velenceblog 