Önblog

Ízek

Esendő jószág a szó! Még jó, hogy a tudásnak, ismeretnek van más nyelve is. Az ízlelés, tapintás, szaglás, hallás, látás világa, azok eszközei. Ezek gyakran hűségesebben, tisztábban adják vissza a lényeget, mint az elme dolgai. Édesanyámat, egy másik kor szülöttét,… Bővebben ›

Málna

Feldmár András egyik tanmeséjében a balettról ír, majdnem így: A tanítvány, a szép, erős táncos, óriásit ugrik, látványos; de ha földet ér, dübbenése óriási, megszakad a ritmus. A Mester így szól: a balett csodálatos út Fölfelé! A táncos oda törekszik…. Bővebben ›

Miért?

Kedves Olvasó, felvetődhet Benned a kérdés, hogyhogy ennyi javítanivaló van a munkámban? Erre a válasz a helyzetemben, a módszeremben és a tapasztalatomban van. A helyzetem az, hogy az itt töltött 45 év alatt legfeljebb 5-600 embert ismerhettem meg személyesen az… Bővebben ›

Önblog: Az „Idegen” szál

Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›

Megy a gőzös V: Muki, aki Lóré névre is hallgatott

Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›

Közérdekű

Kedves Olvasó, szeretett, tisztelt Szerzőtársam! Tegnap Velence önkormányzata e blog létéért díszpolgárrá fogadott. (Magas a talapzat, szédülök rajta.) Tagadhatatlan, hogy az oklevélen az én nevem szerepel. Az is, hogy sok örömteli órát éltem meg kutatva, beszélgetve, bejegyzéseket írva Veletek. Ha… Bővebben ›

Pisti a vérzivatarban

Marinkay István a történelemben, fotózásban és majdnem véletlenül a Velencei-tó vizén A Darabanth egy árverésén két éve feltűnt pár aktfotó, meg egy halvány emlék kora ifjúkoromból. Marinkay Istváné. Frivol, leheletkönnyű írásnak indult ez a bejegyzés. Aztán jobbnak láttam várni valamennyit…. Bővebben ›

Itthon

Miből van az Otthon?   Pár napja, egy egyébként boldogtalan hírt kommentálva írtam le, otthon vagyok Velencén. Azóta azon gondolkodom, mi az! Akkor lennék otthon, ha van telkem, rajta házam, a házamban szoba, abban kis sarok, benne szék, asztal, rajta… Bővebben ›

Önblog: Macsák Icuka szakácskönyve

Bejegyzés, melyben a szerkesztő fellebbenti a fátylat egy kétlelkű hölgyről, és némely irományairól. 1964-ben Anya huszonhárom éves volt. Friss tanítói diplomával, első kis otthonukban Apával a háziasszonyságot kóstolgatta, ideértve a főzés tudományát is. Gyakran hibázott. Ilyenkor Macsák Icukát korholta, azt… Bővebben ›