Önblog

Megy a gőzös V: Muki, aki Lóré névre is hallgatott

Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›

Közérdekű

Kedves Olvasó, szeretett, tisztelt Szerzőtársam! Tegnap Velence önkormányzata e blog létéért díszpolgárrá fogadott. (Magas a talapzat, szédülök rajta.) Tagadhatatlan, hogy az oklevélen az én nevem szerepel. Az is, hogy sok örömteli órát éltem meg kutatva, beszélgetve, bejegyzéseket írva Veletek. Ha… Bővebben ›

Pisti a vérzivatarban

Marinkay István a történelemben, fotózásban és majdnem véletlenül a Velencei-tó vizén A Darabanth egy árverésén két éve feltűnt pár aktfotó, meg egy halvány emlék kora ifjúkoromból. Marinkay Istváné. Frivol, leheletkönnyű írásnak indult ez a bejegyzés. Aztán jobbnak láttam várni valamennyit…. Bővebben ›

Itthon

Miből van az Otthon?   Pár napja, egy egyébként boldogtalan hírt kommentálva írtam le, otthon vagyok Velencén. Azóta azon gondolkodom, mi az! Akkor lennék otthon, ha van telkem, rajta házam, a házamban szoba, abban kis sarok, benne szék, asztal, rajta… Bővebben ›

Önblog: Macsák Icuka szakácskönyve

Bejegyzés, melyben a szerkesztő fellebbenti a fátylat egy kétlelkű hölgyről, és némely irományairól. 1964-ben Anya huszonhárom éves volt. Friss tanítói diplomával, első kis otthonukban Apával a háziasszonyságot kóstolgatta, ideértve a főzés tudományát is. Gyakran hibázott. Ilyenkor Macsák Icukát korholta, azt… Bővebben ›

A pestis

„Tudta azért, hogy ez a krónika nem lehet a végleges győzelem krónikája. Nem tanúskodhat másról, csak arról, amit meg kellett tenni, és amit a terror és lankadatlan fegyvere ellen meg kell majd tenniök, egyéni meghasonlásaik ellenére, mindazoknak, akik, ha nem… Bővebben ›

Önblog: Batyu-vagy „útravaló”?

Szeretteimet gyakran idegesítem kisebb nagyobb, kéretlen ajándékaimmal, tukmált, vagy annak érzett (túl)gondoskodással. ( Tudom, ezt a gyengeségem, próbálnék „megjavulni”,  egyelőre szerény sikereim vannak.) Édesanyám születésnapomra egy történettel ajándékozott meg, amiben leírja a dolog magyarázatát. Ha van kedved, olvasd! Szerző: Fehér… Bővebben ›

Két pár

Hónapok óta már előttem van két fotó, valahonnan a XX. századból. Mesélek róluk egy keveset, ha érdekel. Az első  az 1930-as évekből származik. Tóth Lászlóné Zsuzsa néni hagyta rám pár évvel ezelőtt. A Tóth házaspár 1938-ban Édesapját, Tóth Józsefet és… Bővebben ›

Gyüttmentek a XIX-XX. században: Káplárok, Vonosilovszkiak

Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat  vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség  valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra  nem… Bővebben ›