Az egész a látvány, meg az öregharang miatt van!
Kilenc éve már, hogy fotózni vágytam a katolikus templom tornyából. Akkor még új hóbortom, az írás, a régi, a fotó egyazon úton volt kitombolható. Milyen az Ófalu felülről, ha már egyszer a Bence-hegytető túl messze van?[1]
Kiss Csaba, az akkori plébános, nem a létramászásban volt erős. Egy fiatalemberhez irányított. Nagy bajsza, lófarokba csomózott haja volt Neki. „Szőr mentén” ismertük egymást. Három évvel előtte Ő mutatott megfelelő sírhelyet Apának. Nagy Károly a neve. A beszéde lassú, megfontolt-féle. Távolról ismertem, pecásként.
Amikor megmondtam, mit szeretnék Tőle, annyit kért, várjunk még kicsit, míg valamelyest átmelegszenek a falak, mert hideg volt az a február, nagykabátban pedig nehézkes a mozgás a lajtorján. Márciusban másztunk fel végül. Vagy félezer fotó született, láttam a főhajó gyengélkedő boltívének téglaszerkezetét, bukdácsoltunk a százados gerendák alatt, majd szembejött a vén harang, a falu legöregebb lakója.
Nem tudom! Az biztos, ennek a harangnak hosszú út jutott!
Rá pár hónapra Karcsi vezetésével rendberaktuk a Meszleny temetőt. Megismertem a régi kegyurak leszármazottait. Aztán jött a halászat, vele megint Karcsi, a valamikori tóbírók örököse, közben meglett Velence 1720-as újratelepítésének dátuma, vele a Nagy” családnév. Karcsiék családi legendáriuma szerint Ők akkoriban kerültek kerültek ide. (Mintha ma lett volna!) Közben múltak az évek, jöttek karácsonyok, néha esti vörösbor, beszélgetés.
Velence lakóinak jelentős hányada nem itt született. Volt, akit a történelem, a politika szele sodort idáig, másoknak később már önálló döntése is lehetett. A magunkfajta életében az ismeretszerzéstől lesz több ez a hely, mint egy vasúti átszállóhely. Karcsi útja más. Ő ide született! Azt, hogy mi hol keresendő, az őseitől örökölte meg. Magától értetődő a templomáról való gondoskodás, hogy hol találja a Historia Domus-t, harmadiziglen ismeri az Ófalu lakóit és jobbára tudja, ha mentek, hova költöztek.
Nem azért szabat magának fekete mentét, amilyen az ükapjáé, mert politikai üzenete van vele, hanem mert a felmenőkkel való közösségét fejezi ki. Az ilyenfajta ember nem bigott. A maga vallását mélyen, természetesen éli meg.
Ha valamiért listáznom kéne a Vele való közös pontokat és különbözőségeket, a szavakkal egy rövidke meg egy nagyon hosszú oszlop telne meg. Fényesen tükrözné, milyen szánalmas a listázás, mások skatulyázása. Eltakarhatná a lényeget. Azt, hogy a sokféleségünk az egység alapja, nem a hasonszőrűség. Az azonosak csak egyneműek tudnak lenni. (Krisztusi szeretet csupa Péterből? Mária-Magdolnák nélkül?) Eltakarhatná előlem, hogy Nagy Károly egy nagyon más ÉS kiváló ember, tiszteletre méltó velencei, és büszke lehetek, hogy ismerhetem.
Helyes döntésnek tartom, hogy Velence képviselői Őt tüntették ki érdeméremmel, gratulálok neki!
Kapcsolódó bejegyzések:
Lábjegyzet:
[1] És akkor még: kilátómentes.
Kategóriák:1989-től napjainkig, Önblog, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Katolikus templom, képek, történetek, Településszociológia, Temető, Vallás, Velence
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?