Velencének számos harangja volt. Ezek közt azonban van egy kivételes. 1554-ben készült, jó eséllyel protestánsok öntették. Ezen kívül azonban nem tudunk róla semmit!
A Meszleny család emlékezete[1] szerint:
„A katolikus templomban van az ország [2] legrégibb harangjai közül a tizenhatodik, melyet 1556- ban öntöttek. Az I világháború után került Velencére. A háború alatt beolvasztásra összeszedték a harangokat.
Erre azonban végül már nem került sor. A harangok között elcsatolt területekről valók is voltak. Szétosztásukkor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter juttatta ezt a harangot Velencére.”
Patay Pál régész, a magyar harangok kiváló szakértője a harangunkról a következőket írta:
“ 1554. Velence, rk. Koronájának fülei könyökszerűen, de nem sarkosan törnek meg. Felső kerületén 1-1 bordával keretelten találjuk meg a körfeliratát: VERBVM DOMINI MANET IN ETERNVM ANO D 1554. (…)
Patay Pál másolópapírra vitt harangszövege
… Az egész munka a harangöntő képzművességnek a XVI. században bekövetkezett hanyatlását tükrözi. A rk. templom Velencén csak a XIX. században épült, azelőtt csak egy kápolna volt, amelynek tornyában ezt a harangot nem lehetett elhelyezni. A harangot tehát máshonnan szerezhették be. A felirata alapján, mely a reformáció ideológiájának felel meg, feltehető, hogy eredetileg protestáns templom számára készült.”
Pár hete Berta Kristóf szerzőtársam kis albummal lepett meg, benne 6 fotó, az 1925. március 25-i harangszentelésről.
Az album és képei
Az album kézenfekvő dokumentuma lehetett volna Meszleny Ignác történetének. Máshogy alakult. Az album fotóinak kinagyításakor kitűnt, az 1925-ben szentelt harangok (egy kis és egy nagyharang) egyike sem Velence öregharangja. (Azt sem tudjuk mi lett velük aztán!) De ha nem akkor, akkor mikor került ide?
Tény, hogy Székesfehérváron felnőve Klebelsberg Kuno iskolatársa vagy ismerőse lehetett a Meszlenyeknek. Ugyanabba az iskolába, a ciszterciekhez jártak. Mivel Klebelsberg 1921-ben került protektornak megfelelő pozícióba, és 1935-ig maradhatott ott, elvileg ebbe az idősávba esehetett “közbenjárása”.
A gond csak az, hogy egyelőre ennek nincs semmiféle írásos nyoma. Se a harang származásának.
A velencei Historia Domus hiányos erről az időszakról. Ott nincs nyoma.
Kárpáti Miklós, aki valaha az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozott, úgy tudja (helyesen) a rekvirált harangokat a háború alatt a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei szelektálták, mentve a történelmi ereklyéket. Csakhogy a háború zivatarában sok volt e véletlen és a hiba a papírokban. Mindenesetre a múzeum mára végzett a nyilvántartások feldolgozásával, és abban ez a harang nem szerepel.
Van tehát egy történelmi múltú, viharvert harangunk, aminek nincs követhető múltja!
Kutakodunk tovább.
***
Mégis, volt 1925. március 25-én egy harangszentelés! És szép képek szólnak róla, amik bemutatásra érdemesek. Íme!
Aznap szerda volt.
Az előtte elmúlt napokban esett, az időjárás szeszélyes volt, de minden jel arra mutatott, aznap nem mosta el az eső az ünnepet.
Az országban aznap nem volt túl sok esemény. A földreform-elmismásoló intézkedések részeként gazdasági hiteltörvényt kezdtek el tárgyalni a Parlamentben, rádiót kapott a budapesti államrendőrség, továbbá Magyarországra érkezett a svájci (foci)válogatott egy barátságos mérkőzésre. Mérsékelt hírértékű továbbá, hogy az emlékek szerint március 25-én alapították az olaszországi Velencét. Ennyi!
A Velencét egészen biztosan megmozgató eseményen megjelent a püspök, meg a falu apraja-nagyja.
Az első kép a harangszállító meneté. A szekéren álló délceg alak engem Nagy Karcsira emlékeztet. Mivel az egyházszolgálat náluk tradíció, nem kizárt, az ott az egyik őse. A képen továbbá feltűnik egy apáca, talán az iskolából (ami ma óvoda), melyet akkoriban a Szent Vince nővérek vezettek.
Érdekes, keleti irányú látkép a toronyból Érdemes megnézni, ugyanez hogy festett a ’67-ben!
A harmadik kép a harangszentelésé. Figyelmet érdemel felül egy hintó, rajta egy kegyelmes asszonysággal. Ki tudja már, ki ő? Jobbra fent az akkori Hangya-bolt, a helyén ma bezárt étterem van.
A kép a Nagyharang felhúzását mutatja. A templomajtóban két fehér ruhás kislány. Egyikük Ludmann Julianna, az albumtulajdonos Berta Kristóf dédnagymamája. Néz meg őket, gondolkodj el róluk, ha van időd!
Ennek a képnek a kinagyítása vezetett arra, hogy az öregharang nem ekkor került a templomba. A felhúzott, elég díszes harang Nagy Károly barátom számára ismeretlen. Márpedig, ha valaki, ő ismeri őket.
***
Ez a történet nem azért van, hogy csattanója, frappáns erkölcsi mondanivalója legyen. Inkább azért, hogy tudd, Velence talán legöregebb lakója egy régi harang. Talán nem a legszebb, nem a legrégebbi, és jobb hangú is akad. Éppen csak a múltunk része már egy ideje.
***
Kedves Olvasó!
Légy Társszerző! Ha bármilyen tudásod van az öregharang történetében továbbvivő szálról, jelezd, írd, telefonáld meg! Telefonszámom: +36 20 439 56 48, amit munkaidő után hívhatsz. mailcímem: arpad.feher1@gmail.com
Kapcsolódó bejegyzések:
A falu a katolikus templom tornyából
TORONYÓRA – LOTTÓNYEREMÉNYBŐL (-LÁNC NÉLKÜL)
Források:
- Meszleny Ignác: Velencei tallózások, magánkiadás, 1999.
- Patay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungariae – Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt MNM 1989.
- Berta Kristóf családi emlékei: Emlékalbum a velencei rom. kath. templom harangjainak felszenteléséről- 1925. II.25.
- Arcanum Tudásbázis
- Közvetett forrás Galambos Györgyné levéltári kutatási anyaga a tárgyban, valamint a jelentős részben e forrásra épülő értéktári javaslat az öregharangról
Megjegyzések:
[1] Meszleny Ignác: Velencei tallózások, magánkiadás, 1999. Illetve: digitális változat 2015.
[2] Máshol 34-ik. Nagyjából mindegy! Patay Pál számozása a létező harangokat mutatja. Meszlenyéké meg a működőképeset. A különbözet sérült, repedt.
Kategóriák:1920-1939, Adatok, Falusi épületek, Fotók, Fotók, képek, történetek, I. Világháború, Katolikus templom, képek, Légy Társszerző!, történetek, Vallás, Velence, Velencei Értéktár, XX. század
Velenceblog 
Nagyon jó képek, elképesztő látni, hogy milyen volt majd’ 100 éve a templom környéke…
Köszönjük a munkát!