Ritka lehetőség, amikor egy gyerek emlékeivel sikerül a „háborúsdi” történeteit kiegészíteni. Ezúttal így van. Ahogy azt Kárpáti Miklós a sorozat második bejegyzésében írta, Woynárovicz Eleket, a fotós-kutató -katona főszereplőt évtizedes barátság kötötte össze Tóth Kálmán velencei tóbérlővel. Kárpáti Miklós kiegészítésével… Bővebben ›
(forrásismertetés, családi emlékek) Sütő Zoltánné Szentai Mária kiegészítésével Kevés olyan magyar familia van, ahol ne lett volna második világháborús hadifogoly a történetében, vagy előtte, közben, később elhurcolt családtagja. A Woynarovicz fotók történetét kutatva botlottam bele az alább röviden ismertetett adatbázisba…. Bővebben ›
Ennek az írásnak első változata a Fejér Megyei Hírlap nyomtatott illetve online felületén látott napvilágot 2022. december 27-én. Már akkor terveztem egy képekkel és jegyzetekkel bővített szöveg közreadását a velenceblogon. Időközben két fontos levéltári dokumentum került a látókörömbe, így a… Bővebben ›
A történet szerint Pákozdon, valahol (talán a már autópálya alatt szunnyadó halászkikötő táján) állt valaha egy szélmalom. (vagy: több is.) Pákozd egy szélcsatorna szélén áll. Miért is ne? (Apró bökkenő, hogy Magyarország egyébként gondosan megszerkesztett történelmi térképei egyikén sem szerepelt… Bővebben ›
szerző: Kárpáti Miklós (Az eredeti publikáció megjelenése: velma.hu, 2022. július 07.) 1944 júniusának közepén a Velencei-tó környékén nem sokat lehetett érzékelni a háborúból. Vitorlások szelték a hullámokat, kezdtek megtelni a nyaralók, kinyitottak a strandok, esténként cigányzene szólt a kerthelyiségekben. Legalábbis… Bővebben ›
(Az életút vonala) Bevezetés Ezelőtt 78 évvel Velencén magyar, szovjet, német katonák gyilkolták egymást. Velük pusztult a lakosság. Az első hónapban a szovjetek a tó déli részéről, a magyar tüzérség az északi oldalról lőtte, bombázta a másikat. Aztán karácsonytól minden… Bővebben ›
Anya ma futórózsát ajándékozott nekem. Nem boltban vettet. Történeteset! A rózsa sorsa, akár az ágai és a családunké: girbe-gurba. Bőséggel mért fél évszázad szilánkját mutatja belőlünk ez az egy virágtő. A végén kezdem! Anya bő három éve fedezte fel, hogy… Bővebben ›
Esendő jószág a szó! Még jó, hogy a tudásnak, ismeretnek van más nyelve is. Az ízlelés, tapintás, szaglás, hallás, látás világa, azok eszközei. Ezek gyakran hűségesebben, tisztábban adják vissza a lényeget, mint az elme dolgai. Édesanyámat, egy másik kor szülöttét,… Bővebben ›
Oláh Géza bácsi jó eséllyel az utolsó velencei, és meglehet, az utolsó, még élő halász a tavon. (Ha lenne más is, az külön öröm!) Többszöri, különös megismerkedésünk rövid történetét alább olvashatod. Egyelőre talán elegendő, hogy még megszólítható velencei halászt bő… Bővebben ›
Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›
Velenceblog 