Ritka lehetőség, amikor egy gyerek emlékeivel sikerül a „háborúsdi” történeteit kiegészíteni. Ezúttal így van. Ahogy azt Kárpáti Miklós a sorozat második bejegyzésében írta, Woynárovicz Eleket, a fotós-kutató -katona főszereplőt évtizedes barátság kötötte össze Tóth Kálmán velencei tóbérlővel. Kárpáti Miklós kiegészítésével… Bővebben ›
A Woynárovicz-fotók e csoportjába a nagy valószínűséggel Nadapon készült képek tartoznak. Hat bizonyos és kettő bizonytalan hátterű. Az első a tüzérségi tarackhoz kötődő kör. A Woynárovicz fotók az ágyúról (forrás: HIM Fototár) A képekről korábban azt hittem, ezek is sukoróiak,… Bővebben ›
Woynarovicz Elek 1944-es fotosorozatának három következő, rejtélyes darabja egy lelőtt bombázó darabját mutatja, azt vizsgálgató magyar katonákkal. Körülötte a táj ezúttal semmi konkrétat nem mutat a dombokon kívül. (Ilyen lankák például Pázmánd és Nadap között vannak, de bárhol másutt is…. Bővebben ›
Ennek az írásnak első változata a Fejér Megyei Hírlap nyomtatott illetve online felületén látott napvilágot 2022. december 27-én. Már akkor terveztem egy képekkel és jegyzetekkel bővített szöveg közreadását a velenceblogon. Időközben két fontos levéltári dokumentum került a látókörömbe, így a… Bővebben ›
Talán Lázár Ervin írta, a Világ ott vár a kert végében, balra. (Néha, sajnos „balkézről”.) Ezt e bejegyzés is bizonyítja. Kárpáti Miklós (legalább két) és Asztalos Endre kiegészítéseivel Történt, hogy a Darabanth árverési ház két fotót hirdetett, amin munkások állítanak… Bővebben ›
A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk a… Bővebben ›
Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›
(Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›
Megszokott eszköz a vasút, ami „A”-ból „B”-be visz. Nem élmény már; infrastruktúra. Emberi életút léptékével „mindig” volt. Ez a „mindig” Velencén legfeljebb 161 év, akkor haladt át sín először Velencén (még ha a vonat talán egy ideig nem is állt… Bővebben ›
Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott…. Bővebben ›
Velenceblog 