Velence

Megy a gőzös VII: Távírós történet

Talán Lázár Ervin írta, a Világ ott vár a kert végében, balra. (Néha, sajnos „balkézről”.)  Ezt e bejegyzés is bizonyítja. Kárpáti Miklós kiegészítéseivel Történt, hogy a Darabanth árverési ház két fotót hirdetett, amin munkások állítanak helyre egy kidőlt távíróoszlopot állítólag… Bővebben ›

Önblog: Színekről – ahogy én látom

Szerző: Fehér Györgyné, Varga Mária Ismét karácsonyi ajándék Anyától. Azt kértem Tőle, a színekről írjon. Nehéz téma. Kivágta Magát, és megírta élete virágait, látványait! „Szinte minden írásom kicsi korom történetével kezdődik. Ez is. Elég élesek ezek az emlékeim. Amire tisztán… Bővebben ›

Fejtörő

Kedves Olvasó, a minap Sukorón, a Gyapjaszsák kövei felé botorkáltam Woynarovicz tüzér úr nyomait kutatva. Egy idősebb hölgyet szólítottam meg, aki útbaigazítás mellett egy rigmussal ajándékozott meg. E szerint: “Hegyre kutyorodott Sukoró, Hasra esett Pákozd, Élhetetlen Velence, Kenyeretlen Gárdony.” A… Bővebben ›

Biológus ágyúval II.rész –  Hal, halászat, háború… Egy 1944-es levél és ami mögötte van -másodközlés

szerző: Kárpáti Miklós (Az eredeti publikáció megjelenése: velma.hu, 2022. július 07.) 1944 júniusának közepén a Velencei-tó környékén nem sokat lehetett érzékelni a háborúból. Vitorlások szelték a hullámokat, kezdtek megtelni a nyaralók, kinyitottak a strandok, esténként cigányzene szólt a kerthelyiségekben. Legalábbis… Bővebben ›

A szeretet márpedig működik!

Mindenféléket írok ezen a blogon. Bő háromszáz történeti bejegyzés,  a hozzájuk kapcsolt segédanyagok, (együtt talán ezer). (Nekem nagy munka, de az összeshez képest semmi.) Ott van a világháló Samsarája, A Minden Is, és még annál is több. Sokmilliárd szöveg. Meg… Bővebben ›

Rózsás történet

Anya ma futórózsát ajándékozott nekem. Nem boltban vettet. Történeteset!  A rózsa sorsa, akár az ágai és a családunké: girbe-gurba. Bőséggel mért fél évszázad szilánkját mutatja belőlünk ez az egy virágtő. A végén kezdem! Anya bő három éve fedezte fel, hogy… Bővebben ›

A Dunánál

Szép, napos reggel volt aznap! A köd lassan felszállt, a Nap sem narancsszín, indulni kéne már! Pumpálok, megnyújtom az izmaim, indulás! Vár a Csepel-sziget! Velencét Pusztaszabolccsal régi út köti össze. Jelenleg a 6207-es számot viseli. Hogy milyen régi pontosan, nem tudhatom…. Bővebben ›

Ízek

Esendő jószág a szó! Még jó, hogy a tudásnak, ismeretnek van más nyelve is. Az ízlelés, tapintás, szaglás, hallás, látás világa, azok eszközei. Ezek gyakran hűségesebben, tisztábban adják vissza a lényeget, mint az elme dolgai. Édesanyámat, egy másik kor szülöttét,… Bővebben ›

Málna

Feldmár András egyik tanmeséjében a balettról ír, majdnem így: A tanítvány, a szép, erős táncos, óriásit ugrik, látványos; de ha földet ér, dübbenése óriási, megszakad a ritmus. A Mester így szól: a balett csodálatos út Fölfelé! A táncos oda törekszik…. Bővebben ›