Térképek

Boszorkánykör

Ez a gondolatmenet félig lopott, ahogy sokminden az életemben. A minap kedves barátném látogattam meg. Sosem jártam még Nála, a kissé bonyolult épületszerkezetben mégis, otthon éreztem magam. De miért? 1. Múlt Mire a bejárathoz értem, rájöttem, ismerős. A lakáshiány nem… Bővebben ›

A titokzatos Süszmann, meg G.I., a tüzér

A képeslap „színe” Velence a lakosságszám gyarapodása tekintetében a vándorlások tartós nyertese. A XIX. század végétől eleinte polgárok és elitbe kívánkozók vettek itt földeket, “birtokot”, maradtak, vagy tűntek el aztán. Pillitz, Beck és sokan mások neve térképeken, épületek, emlékek formájában… Bővebben ›

Fürdető

Volt egyszer egy Fürdető-nevű terület. Volt-nincs! Ez a bejegyzés arról szól, hogy amikor volt még, milyen volt, és hogyan múlt el a régi életmóddal együtt. 1974-ben, Velencére költözésünk évében, Apa a csónakját a „Nádüzem” (korábban Wickenburg Kúria, újabban Helios Szálló)… Bővebben ›

Kié itt a tér III: 1930-89 között

Kernya Gábor kiegészítésével Az elvesztett világháború után, a megmaradt magyar területeken arányaiban megnövekedett népesség fizetőképes részének egyebek mellett elérhető pihenési lehetőség kellett. Magyar tengerpart már nem volt, volt viszont elszegényedett tömeg. Az immár külfölddé változott területekről elmenekültek jellemzően bizonytalan egzisztenciák… Bővebben ›

Kié itt a tér II. rész: Az agrárkorszak (-1930)

Kárpáti Miklós pontosításával Ahogy az első részben (kissé máshogy)  írtam, az a szándék vezet, maradjon a lehető leginkább rendszerváltás előtti időkhöz hasonlíthatóan közkincs a tópart. „Ahogy „mindig is…”-igaz? Csakhogy ez így nem helytálló. A tó valamikori, természetesen kialakult tópartja, vele… Bővebben ›