Francia levél és a velencei vadászkép

(a párbeszéd közvetlen és közvetett résztvevői: Dominique Meens, Fehér Árpád, Nagy Károly, Kárpáti Miklós-így, együtt kerek a történet)

2026 októberében levelet kaptam Dominique Meenstől. Az 1951-ben  született francia író a második nemzetközi madártani kongresszust kutatja valamiért. A rendezvényt 1891-ben Budapesten tartották; résztvevői később több magyarországi madárélőhelyre is ellátogattak. Meens a Velenceblogon meglátta egy régi csoportkép részletét, és azt kérdezte, ki festette.

Meens elsősorban író, és mint levelében hangsúlyozta, nem képzett ornitológus, bár régóta érdekli a madártan. Pêche à pied című, 2024-ben megjelent könyvében is foglalkozott a kongresszus egyik résztvevőjének útleírásával. Magyarországhoz Szabó Marcell költővel és műfordítóval való régi barátsága is köti.

Az útleírás szerzője Jean-Charles-Louis Tardif d’Hamonville báró volt. 1830-ban született és 1899-ben halt meg: ő a történet 19. századi szereplője, míg Meens a ma élő kutatója. A báró részt vett az 1891-es budapesti kongresszuson, majd beszámolt magyarországi útjáról. A róla szóló életrajz a balatoni kirándulását említi. A levelek nem utalnak arra, hogy Meens a rokona volna: a báró írását kutatta.

Meens kérdésének másik szála a Velencei-tóhoz vezet. Az 1891-es kongresszus programjában külön Velencei-tavi kirándulás is szerepelt, amelyet Chernel István vezetett, a vendégeket pedig a Meszleny család fogadta. Az a festmény azonban, amely felkeltette Meens figyelmét, későbbi eseményt örökít meg. Glatz Oszkár a velencei vadásztársaságot festette meg; a Fejér megyei életrajzi lexikon 1904-re teszi a művet. A kongresszus, d’Hamonville balatoni útja és a későbbi velencei vadászkép nem ugyanaz az alkalom és nem ugyanaz a helyszín. A szereplők közötti kapcsolatok miatt mégis érdemes együtt vizsgálni őket.

A festmény alakjainak felismeréséhez Nagy Károly nyújtott fontos segítséget. Elküldte azt a fényképet, amelyen a családban fennmaradt név szerinti azonosító vázlat látható. A feljegyzést Manndorff Béláné, (a levél szerint született Meszlenyi Gabriella) készítette emlékezetből, évtizedekkel a festmény megszületése után. Nagy Károly jóvoltából ezt a támpontot továbbadhattam Meensnek. A francia író a reprodukciót kinagyítva felismerte a keresett két alakot, és készülő írásában már a festő nevét is meg tudta adni. A vázlat értékes, de nem teszi minden szereplő azonosítását bizonyossá.

Kárpáti Miklós hozzászólása azt segít megérteni, milyen világot őriz a kép. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a 19. század végén a vadászat és a madártan még nem vált külön úgy, ahogyan ma gyakran elképzeljük. A vadásznak ismernie kellett a madarak küllemét, szokásait és élőhelyét. Ebből a gyakorlati tudásból is kinőhetett a rendszeres megfigyelés és a tudományos érdeklődés. A korabeli gyűjteményekbe pedig hosszú ideig elejtett madarak kerültek. Egy ember egyszerre lehetett vadász és a madárvilág alapos ismerője.

Az 1891. május 24-i Vasárnapi Újság magyar madarászokat ábrázol puskákkal. A képaláírás szerint Herman Ottó és Chernel István is látható rajta. Kárpáti levelében az idősebb alakot Herman Ottóként nevezi meg; Chernel ekkor még fiatal volt. Chernel maga is madarakra vadászott, ahogyan a korabeli úri társaságok tagjai, és az elejtett madarakat madártani ismeretek forrásának tekintette. A magyar ornitológia vezető alakjainak életében tehát a vadászat és a tudományos munka valóban összetartozott. A kép azonban nem bizonyítja, hogy a kongresszus Velencei-tóhoz érkező külföldi vendégei is vadásztak; ez Kárpáti Miklós felvetése, amely további forrást kíván.

A Glatz-festmény ezért számomra több, mint egy társasági csoportkép. Olyan emberek emlékét őrzi, akiknek életében a tó, a vadászat, a madarak megfigyelése és a társas együttlét szorosan összetartozott. Egy francia író kérdése, Nagy Károly megőrzött családi dokumentuma és Kárpáti Miklós magyarázata segített ezt a régi kapcsolatot újra észrevenni. Az eredeti levelezés a cikk legvégén olvasható.

…

Szerzői megjegyzés

Évek óta feszültséget élek meg abban, miként kössem össze Velencét és a Velencei-tavat, a befogadó otthonomat attól a múltamtól, amely nagyon távol esik a tótól. Nap mint nap azt élem meg, hogy a nagybátyámhoz hasonlóan fogom meg és tisztítom meg a halat, nagyapámhoz hasonlóan méricskélek. Nagyapám szatócs volt Debrecenben. Kedvesem kun őseihez hasonlóan csodálkozom rá az anyag iránti alázatra.

És most itt van ez a francia ember. Sosem találkoztunk. Mégis van közöttünk egy cérnaszálnyi kapcsolat, amely elég erős ahhoz, hogy összekössön minket. Megértem a szenvedélyét, amely  engem mondjuk a nádi verébben köt össze, neki az ősökben gyökerez, és ki tudja, még miben.

Úgy vélem, a 21. században nem lehet partikulárisan látni a világot. Az éghajlatváltozást, az életmódunkat és a gondolkodásunkat sem választhatjuk el egymástól, dobozokba zárva. Korábban legfeljebb kevesebbet láttunk egymásból. Ez a cikk számomra nem azért volt sürgős, és nem azért került más témák elé, mintha kardinálisan fontos volna eldönteni, hogy Glatz Oszkár festette-e ezt a képet, amelyre Meszleny Benedeknek állítólag igen komoly pénze ment el. Azért írtam meg, hogy megmutassam Neked, Kedves Olvasó: a 21. században meg kell tanulnunk egymással szervesebben kapcsolódni.

Nemcsak a vándormadarak repülnek szerte a világban nyár és tél között. Nekünk, embereknek is erősebb gondolati közösséget kellene alkotnunk. Akinek így könnyebb elfogadni, nevezheti ezt keresztény szeretetnek. A materialisták számára pedig azt mondanám: racionálisan is beláthatjuk, hogy kölcsönösen, ezer szálon függünk egymástól, még ha ezt nem is mindig fogjuk fel ésszel.

Kapcsolódó bejegyzések

• Beszélgetés Meszleny Ignáccal – A festményről, fennmaradt fényképéről és a szereplőket azonosító családi feljegyzésről szóló visszaemlékezés.
• Velencei vadászatok az 1880-as években – Korabeli vadásztörténet a Meszlenyek köréből, Glatz egyik előkészítő vázlatával.
• A valamikori velencei gazdagokról (1874–1930) – A csoportkép társadalmi környezetét és több ábrázolt családot mutat be.
• A velencei közbirtokosságról – A tó körüli birtokviszonyokhoz ad hátteret, és a festmény egy részletét is közli.

Magyar extrakt

A személyes hangvételű helytörténeti cikk egy 2026-os francia–magyar levélváltás nyomán kapcsolja össze az 1891-es budapesti nemzetközi madártani kongresszust és Glatz Oszkár későbbi velencei vadászképét. Dominique Meens francia író d’Hamonville báró útleírását kutatva talált rá a festmény részletére. A cikk elkülöníti a báró balatoni kirándulását, a kongresszus velencei-tavi programját és az 1904 körül készült képet. Nagy Károly egy családi, emlékezetből készült névazonosító vázlat fényképével segítette a kutatást. Kárpáti Miklós magyarázata szerint a korszak vadászata és madártana szorosan összefüggött. Egy 1891-ben közölt képen Herman Ottó és Chernel István is puskás madarászok között látható; Chernel a vadászat eredményét tudományos ismeretforrásnak is tekintette. A szereplők egy részének azonosítása és a külföldi látogatók esetleges vadászata továbbra is bizonytalan.

English extract

This personal local-history article traces a 2026 French–Hungarian correspondence that brought together the 1891 International Ornithological Congress in Budapest and a later hunting group portrait by Oszkár Glatz at Lake Velence. French writer Dominique Meens encountered the painting while researching the travel account of Baron d’Hamonville. The article distinguishes the baron’s excursion to Lake Balaton, the congress visit to Lake Velence, and the painting, dated to around 1904. Károly Nagy contributed a photograph of a family diagram identifying figures in the portrait from memory. Miklós Kárpáti explains how hunting knowledge, bird observation, and specimen collecting overlapped. An image published in 1891 shows the ornithologists Ottó Herman and István Chernel among men posing with guns; Chernel also treated hunted birds as a source of scientific knowledge. Several identifications remain tentative, and there is no evidence that foreign congress visitors hunted at Lake Velence.

Extrait français

À Dominique Meens, à l’origine de cet article.

Cet article d’histoire locale est né d’une correspondance franco-hongroise engagée en 2026 par l’écrivain Dominique Meens. En recherchant le témoignage du baron d’Hamonville sur le deuxième Congrès international d’ornithologie, tenu à Budapest en 1891, Meens découvrit un détail d’un tableau représentant la société de chasse de Velence. L’enquête distingue trois épisodes souvent rapprochés à tort : l’excursion du baron au lac Balaton, la visite des congressistes au lac de Velence et le tableau d’Oszkár Glatz, daté des environs de 1904. Károly Nagy transmit la photographie d’un schéma familial identifiant de mémoire plusieurs personnages. Miklós Kárpáti éclaira, quant à lui, les liens étroits qui unissaient alors chasse, observation des oiseaux et collecte scientifique. Une image publiée en 1891 montre d’ailleurs Ottó Herman et István Chernel parmi des ornithologues armés. Certaines identifications demeurent hypothétiques, et rien ne prouve que les visiteurs étrangers aient chassé au lac de Velence.

Tárgyszavak

Dominique Meens; d’Hamonville báró; Szabó Marcell; Glatz Oszkár; Chernel István; Herman Ottó; Nagy Károly; Manndorff Béláné; Kárpáti Miklós; Velencei-tó; Balaton; második nemzetközi madártani kongresszus; 1891; 1904; velencei vadásztársaság; Vasárnapi Újság; madártan; vadászat; helytörténet.

Hashtagek

#VelenceiTó #VelenceTörténete #Madártan #Vadászat #MadártaniKongresszus #GlatzOszkár #MeszlenyCsalád #Helytörténet

Irodalomjegyzék és háttérforrások

• A második nemzetközi madártani kongresszus és kirándulásai – Magyar nyelvű történeti áttekintés.
• D’Hamonville báró életrajza – Életadatok és az 1891-es részvétel.
• Glatz Oszkár életművének rövid ismertetése – Nemzeti Örökség Intézete.
• Fejér megyei életrajzi lexikon – Chernel István és az 1904-es festmény.
• Vasárnapi Újság, 1891. május 24. – A madarászokat ábrázoló korabeli kép.
• Lambrecht Kálmán: Herman Ottó – A kép szereplőinek későbbi név szerinti azonosítása.
• Chernel István szellemi és tárgyi öröksége – Chernel madártani és vadászati munkássága.
• Vasárnapi Újság, 1904. december 11. – A Glatz-féle csoportkép közlése.

* * *

Eredeti levelezés

A levélszövegek időrendben, eredeti nyelven és egységesített tördeléssel következnek. Mások magán e-mail-címeit elhagytam; a továbbított levélben az idézett előzmények ismétlődnek.

Dominique Meens – 2026. október 20., 22:29

Madame, Monsieur,

Au cours d’une recherche sur le deuxième congrès international d’ornithologie à Budapest en 1891, je suis venu sur votre site internet à propos des familles propriétaires des lieux visités par les congressistes.

Je suis très curieux de connaître l’auteur de la peinture dont vous donnez une partie :

Miközben az 1891-ben Budapesten megrendezett Második Nemzetközi Madártani Kongresszust kutattam, rábukkantam az Ön weboldalára, amely a kongresszus résztvevői által meglátogatott ingatlanok tulajdonosaival kapcsolatos. Nagyon kíváncsi vagyok annak a festménynek a művészére, amelynek egy részletét beillesztette. (google translate)

J’ai beau chercher sur internet, il semble qu’il n’y ait que vous qui disposez de cette image !

J’espère que vous me lirez et que vous pourrez me répondre.

Merci d’avance !

Az egész internetet átkutattam, de úgy tűnik, csak neked van meg ez a kép! Remélem, elolvasod ezt, és tudsz majd válaszolni. Előre is köszönöm!

Dominique Meens

Nagy Károly – 2026. október 21., 09:02

Kedves Árpi! Használd egészséggel!

Dominique Meens – 2026. október 21., 11:30

Árpád Fehér,

Először is, köszönöm szépen a kedves válaszát.

A történet a következő: Elsősorban író vagyok, bár amellett, hogy okleveles ornitológus vagyok, nagyon érdekel az ornitológia.

Az egyik megjelent könyvemben, a Pêche à pied (Parti horgászat) címűben, Pontcerq 2024-ben, néhány oldalt szenteltem egy d’Hamonville báró szövegének plagizálására, amelyet valahol felfedeztem. Ez a szöveg az 1891-es budapesti második nemzetközi ornitológiai kongresszuson tett kirándulásáról szóló beszámolója volt. Történetesen egy fiatal magyar költővel, Szabó Marcellel való régi barátság révén kötődöm Magyarországhoz, és minden, ami a magyar irodalommal és ornitológiával kapcsolatos, felkeltette az érdeklődésemet.

Miután visszatértem, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogyan és miért, az írásom ezen a pontján kerestem ennek a plágiumnak a forrását, amelyet elfelejtettem. Nem tartott sokáig, mire megtaláltam, de a Hamonville-emlékirat, amit találtam, nem pontosan az a szöveg volt, amit három-négy évvel ezelőtt olvastam. Így folytattam a kutatást, mivel kíváncsi voltam arra is, hogy többet megtudjak azokról az emberekről, akik d’Hamonville-t kalauzolták. Így találtam rá a weboldaladra.

Ott láttam Meszleny Benedek kalauz portréját. Mivel nem tünteted fel a művész nevét, röviden arra gondoltam, hogy Glatz Oszkár lehet az, mert láttam egy festményt a Szépművészeti Múzeum Művészet és Vadászat kiállításának katalógusában, amely hasonló stílusban volt festve, mint amilyen részletet te is közzétettél.

Az e-mailed ma reggel visszahozott a képbe; kinagyítottam a festményt, és valóban, megtaláltam a két barátot!

Nemrég írtam egy rövid megjegyzést erről az új fejleményről. Neked köszönhetően azzal zárhatom, hogy megnevezem azt a festőt, aki ezt a nagyszerű festményt alkotta, amely olyan élénken ábrázol egy társadalmat, egy életmódot, amely hasonló ahhoz, amit d’Hamonville ismerhetett volna.

Köszönöm, és ismét üdvözlöm, valamint mélységes tiszteletemet fejezem ki történelmi munkássága iránt.

Tisztelet és üdvözlet, ahogy Franciaországban mondták a II. évben,

Dominique Meens

A Francia Zoológiai Társaság emlékiratai

https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k432628n/f4.item

Magyar adatok, felkészülés a kongresszusra

A könyvem: Parti horgászat

Glatz Oszkár festménye,

36-37. oldal / 262. oldal Művészeti és Vadászati ​​katalógus 2021

Árpád Fehér,

Tout d’abord, un grand merci pour votre obligeante réponse.

Voici l’histoire :

Je suis écrivain avant tout, quoique, sinon ornithologue diplômé, très intéressé par l’ornithologie.

Dans un des livres que j’ai publiés, Pêche à pied, Pontcerq 2024, j’ai consacré quelques pages à plagier un texte du baron d’Hamonville que j’avais découvert je ne sais plus où. Il s’agissait de son témoignage sur l’excursion qu’il avait faite à l’occasion du deuxième congrès d’ornithologie internationale de 1891 à Budapest. Il se trouve en effet que je suis lié à la Hongrie grâce à une amitié de longue date avec un jeune poète hongrois, Szabó Marcell, et que tout ce qui concerne la littérature et l’ornithologie hongroises m’intrigue et m’intéresse.

Revenu, mais je ne sais trop ni comment ni pourquoi, à ce moment d’écriture, j’ai recherché l’origine de ce plagiat que j’avais oubliée. Je n’ai pas été long à la retrouver, mais le mémoire d’Hamonville que j’ai trouvé n’est pas exactement le texte que j’avais lu il y a trois ou quatre ans. J’ai donc poursuivi mes recherches, car j’étais également curieux de connaître mieux les personnes qui avaient guidé d’Hamonville. C’est ainsi que je suis arrivé sur votre site.

Là, j’ai vu le portrait du guide, Meszleny Benedek. Comme vous n’en donnez pas l’auteur, j’ai pensé un moment qu’il s’agissait de Glatz Oszkár, car j’avais aperçu un tableau dans le catalogue de l’exposition Art and Hunting du Musée des Beaux-Arts de Budapest, peint d’une manière proche à celle du détail que vous publiez.

Votre courriel m’y a reconduit ce matin, j’ai agrandi le tableau et en effet j’ai retrouvé les deux amis !

J’ai écrit ces jours-ci une petite note sur ce nouvel épisode. Je vais pouvoir, grâce à vous, la clore en donnant le nom de peintre qui a peint là un superbe tableau qui témoigne si bien d’une société, d’un style de vie, proche de celui qu’à pu connaître d’Hamonville.

Je vous remercie et vous renouvelle mes salutations et profond respect pour vos travaux historiques.

Salut et respect, comme on disait en France en l’An II,

Dominique Meens

Kárpáti Miklós – 2026. október 21., 16:58 és 17:09

Miklós
U.i.: a kép a Vasárnapi Újság 1891.május 24-i számában jelent meg.

Kárpáti Miklós <[magán e-mail-cím elhagyva]  > ezt írta (időpont: 2026. okt. 21., Sze, 16:58):

Kedves Árpi!
Nagyon érdekes levélváltás!
Egy megjegyzés a vadászat kontra ornitológia ügyében.
Ez csak számunkra tűnik két különálló, összebékíthetetlen területnek, az ornitológia ugyanis eredetileg a vadászatból nő, tt ki. Az eredményes vadászathoz ismerni kell(ett) a madarak életmódját, szokásait, küllemét stb. és ahogy szokott lenni, minél jobban beleássa magát valaki egy területbe, annál többet akar tudni róla, szenvedéllyé majd önálló tudományterületté válik… No és persze a gyűjtés egyetlen lehetősége sokáig az elejtés és kitömés volt. Chernel (vadászíró is!) számára a vadászat és eredménye, a teríték ornitológiai kincsesbánya volt – a férfias szórakozáson felül.
Bársony István írja valahol, hogy a II. Ornithológiai Kongresszus előtt két ifjú ornitológus lement a Velencei-tóhoz, Meszleny Bencéhez, hogy ritka madarak elejtésével készüljön a kongresszusra…
A korabeli hírek ugyan nem szólnak róla, de egyáltalán nem kizárható, hogy ugyanez vonatkozhatott a kongresszus résztvevőire. A tavunkhoz (és több más madárparadicsomhoz) látogató külföldi résztvevők akár vadászhattak is a megfigyelés mellett.
S végül egy 1891-es kép a kongresszus idejéből, ahol a legnevesebb magyar ornitológusok (köztük az öreg Herman Ottó) az elmaradhatatlan puskával pózolnak.

Üdv:
Mikl

<arpad.feher1@gmail.com  > ezt írta (időpont: 2026. okt. 21., Sze, 10:17):

From: arpad.feher1@gmail.com   <arpad.feher1@gmail.com  >
Sent: Wednesday, October 21, 2026 10:15 AM
To: ‘dominique meens’ <[magán e-mail-cím elhagyva]  >
Subject: RE: vizsgálat /2

Cher Dominique,

Afin de contribuer à l’identification des personnes représentées dans le tableau de Glatz Oszkár que je vous ai précédemment envoyé, je joins le document établi de mémoire par Mandolf Béláné, née Meszlenyi Gabriella, membre de la famille Meszlenyi. Ce document indique de manière approximative la position de chacune de ces personnes dans le tableau.

Cette liste a été dressée dans les années 1960. À l’aide d’une reproduction du tableau, Gabriella a identifié les personnes dont elle se souvenait encore. Il s’agit donc d’un repère fondé sur ses souvenirs, et non d’une identification dont tous les détails auraient été confirmés.

Curieusement, certains visages sont absents du tableau, notamment celui de Gabriella. La position du peintre Glatz Oszkár, qui avait lui aussi participé à l’événement, reste également à déterminer. Si vous le souhaitez, vous pourriez tenter, éventuellement avec l’aide de l’intelligence artificielle, de déterminer où il se trouvait sur la photographie ou l’image évoquée de mémoire. Déterminer où se trouvait Gabriella à cette occasion est peut-être, pour le moment, une question secondaire.

Gabriella n’était pas membre de l’association ornithologique hongroise de l’époque, mais cette rencontre mondaine pouvait l’intéresser. Ses souvenirs constituent aussi un point de repère dans la mesure où Meszlenyi Ignác avait perdu la mémoire bien plus tôt.

Le tableau représente, d’une part, des membres de l’aristocratie hongroise et, d’autre part, d’autres passionnés d’ornithologie. Il faut également mentionner des personnes fortunées qui occupaient une place importante dans la région du lac de Velence et qui s’étaient jointes à cette société distinguée.

Je souhaiterais également vous recommander mon ami Nagy Károly, qui possède une connaissance approfondie de l’histoire de Velence. Si vous en éprouvez le besoin, vous pourrez faire appel à lui pour apporter des précisions supplémentaires ; je vous communiquerai volontiers ses coordonnées. Mon ami Kárpáti Miklós, un remarquable érudit de grande culture humaniste, pourra lui aussi contribuer à éclaircir les détails et le contexte

Pour nous, habitants de Velence, l’un des intérêts de votre recherche est de comprendre pourquoi Meszlenyi Bence tenait à ce point à faire immortaliser cette assemblée : pourquoi était-il prêt à verser une petite fortune à un peintre en vogue pour réaliser ce tableau, et quelle fierté en retirait-il ? Avec notre regard d’aujourd’hui, ses motivations sont difficiles à saisir. Une grande partie des personnes représentées ont disparu depuis au moins soixante-dix ans, et leur souvenir ne subsiste guère que dans les travaux des historiens. Comprendre ce que cette œuvre représentait pour les amateurs d’oiseaux de l’époque, mais aussi, oserais-je dire, pour la bourgeoisie et la petite noblesse hongroise, enrichirait notre regard sur notre propre histoire. Une partie de la réponse réside peut-être dans l’interprétation même du tableau.

Pourquoi l’intérêt pour les oiseaux occupait-il alors une telle place chez Esterházy, qui ne résidait d’ailleurs pas très loin de chez nous, chez les Meszlenyi et chez tant d’autres ? À la toute fin du XIXe siècle, s’agissait-il simplement, pour les aristocrates, d’un divertissement où l’on rivalisait d’adresse au tir, ou cette pratique avait-elle une portée plus profonde ?

Chernel István était peut-être le plus grand ornithologue hongrois de son époque. Il est donc particulièrement intéressant de comprendre pourquoi il jugeait important de monter dans la même barque que ces hommes.

J’aimerais encore vous demander une chose — vous voyez, je suis insatiable ! M’autoriseriez-vous à partager vos réflexions avec les habitants de Velence et des environs du lac ? Nous nous faisons toutes sortes d’idées du passé, mais, bien souvent, nous le comprenons mal et peinons à nous reconnaître en lui. Certains le rejettent par esprit de rupture ; d’autres ne s’y intéressent tout simplement pas.

Ce qui m’intéresse dans mon travail, c’est de rechercher, par-delà les époques, les façons de penser et les lieux, des points communs qui puissent servir de passerelles entre le passé et le présent. Ces passerelles pourraient nous aider à rendre les différences entre ces deux mondes non seulement supportables, mais aussi acceptables.

Bien cordialement,

Fehér Árpád

From: dominique meens <[magán e-mail-cím elhagyva]  >
Sent: Tuesday, October 20, 2026 10:29 PM
To: arpad.feher1@gmail.com
Subject: vizsgálat

Madame, Monsieur,

Au cours d’une recherche sur le deuxième congrès international d’ornithologie à Budapest en 1891, je suis venu sur votre site internet à propos des familles propriétaires des lieux visités par les congressistes.

Je suis très curieux de connaître l’auteur de la peinture dont vous donnez une partie :

Miközben az 1891-ben Budapesten megrendezett Második Nemzetközi Madártani Kongresszust kutattam, rábukkantam az Ön weboldalára, amely a kongresszus résztvevői által meglátogatott ingatlanok tulajdonosaival kapcsolatos. Nagyon kíváncsi vagyok annak a festménynek a művészére, amelynek egy részletét beillesztette. (google translate)

J’ai beau chercher sur internet, il semble qu’il n’y ait que vous qui disposez de cette image !

J’espère que vous me lirez et que vous pourrez me répondre.

Merci d’avance !

Az egész internetet átkutattam, de úgy tűnik, csak neked van meg ez a kép! Remélem, elolvasod ezt, és tudsz majd válaszolni. Előre is köszönöm! Dominique Meens

Kategóriák:1900-1919, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, képek, történetek, Velence, Velencei tó, XIX. század, XX. század