“Nem kutatjuk a térképet elásott kincsek miatt, és az “X” soha, de soha nem jelöli a Helyet.”

Nem kell, a Hely itt van, a szomszédban!

Kisebb-nagyobb megszakításokkal gyerekkorom óta velencei vagyok, amiben sok örömöm telik. Fotózással, horgászattal, olvasással és kíváncsisággal töltöm az időmet.

A blog arról szól, hogyan fedezhető fel egy fotós-pecás szemével Velence. Képek,adatok,  interjúk segítségével próbálom megmutatni azt, amit amúgy mindennap ismerünk-máshogyan.

2014. novembere: Nem írtam, de Velencén tulajdonképpen magam is  “gyüttment” vagyok. 10 éves korom óta élek itt. Édesanyám és még élő rokonaim segítségével a következő években megkísérlem leírni, szüleim a szatmári Méhtelekről és  a hajdúsági Debrecenből miért és hogyan keveredtek ide. Nagyszüleim és szüleim sorsa a XX. századról szól. Szépnek nem mondanám, annál inkább tanulságosnak. Igaz, ennek köszönhetem az életem.

2015. januárja: Ott vagyok otthon, ahol tudom, májusban hol keressek pipacsot. Ötvenéves koromra eljutottam oda,  hogy Velencén tudom, merre vannak. Te hány éves vagy?  Tudod?

2016. január 3.

Az elmúlt napokban három olvasóm megrótt, mi keresnivalója van a helytörténeti blogon a kitárulkozásnak, nagyjából: legyen az inkább Fehér Árpád-blog, ne pedig velenceblog.

Kedves Olvasó,

lehet, mindez Téged is zavar. Ha megírod, köszönöm, de nincs szándékomban változtatni! Tisztelettel közlöm, ez a szövegfolyam nem Velence hivatalos életét írja meg. Ez itt én vagyok, olyannak, amilyennek Velencét látom, benne magamat, Velence részeként.

Gátlástalanul szubjektív fickó vagyok, de- talán észrevetted- tudom a határt a tények és az élmények között. Az egyetlen, amit számon kérhetsz rajtam, ez a határ. Minden másra ott vannak a közlönyök.

2016.04.16.

Pár napja, szerzőtársam, Fülöp Berta egy filmet adott a kezembe. “Füst” a címe. Részben arról szól, amiről írok.

Valahogy így:

Köszönöm, Berta!

Kedves Olvasó, üdvözöl:

Fehér Árpád