Hónapok óta már előttem van két fotó, valahonnan a XX. századból. Mesélek róluk egy keveset, ha érdekel. Az első az 1930-as évekből származik. Tóth Lászlóné Zsuzsa néni hagyta rám pár évvel ezelőtt. A Tóth házaspár 1938-ban Édesapját, Tóth Józsefet és… Bővebben ›
Nem túl divatosak ezek a szavak. Az idő sem az, az öregség sem az, mégis, ha a viselőjében marad tartás, erő, ugyanolyan szép, mint bármely más idő. Ilyenkor a magam részéről nem szégyellek (öreges) ódát zengeni. A Viola utca 10…. Bővebben ›
Biciklilánc Nem megy mostanában az írás. Ez van! És ott vannak a szerzőtársak, akiknek szerencsére nagyon megy! Szentai Gyuri valami gyönyörűt írt most, ajándékozd meg Magad vele! Szentai György: Biciklilánc Ötvenhat éve történt. Már az is idősnek számít, aki… Bővebben ›
Nagyra értékelem egyes földijeim mély gondolatait a fajmagyarságról, a nagyon sokadiziglen genetikai tisztaságról. Páratlan eszmefuttatások ezek, amik mögött valamiféle pálinkafőzési megfontolásokat vélek fölfedezni, miszerint az egyneműség valamiképpen nemesebb a sokfélénél. Komoly vevőköre van ennek régóta. A magam génállománya számomra nem… Bővebben ›
Édesanyám 52.születésnapomra megajándékozott első kis cipőmmel és a történetével, 1966-ból. Erről szól ez a bejegyzés, és hogy hű legyek magamhoz, jól belefirkálok! szerző: Fehér Györgyné „Gondom van… Árpi fiam születésnapja közeledik. Mit is ajándékozhatnék neki, ami nem anyagi? Valami emléket… Bővebben ›
Szerző: Berta Kristóf Ahogy jó beszámolóhoz illik, kezdem a legelején, hogy kiderüljön, honnan is jött a felújítás ötlete és hogy valósult meg ez a nagyszerű munka. Igyekszem nem kisregényt írni. Tavaly Halottak Napján testvéremmel, Gyulával ellátogattunk a velencei… Bővebben ›
Merengés a fotózásról erős idegzetűeknek. Jópár éve fotózok már, meg gyűjtök fotókat, képeslapokat. Látványt. Sokáig, részben még ma is, nem tudtam, miért. Itt az ideje, hogy írjak erről egy keveset. Úgy kezdődött, hogy Máté fiam születésekor sokmindenre ügyeltünk Macskával,… Bővebben ›
egy hete már a rigóim hangját hallgatom. Megszoktam, hogy figyeljek rájuk. Megéri, nekem elhiheted! Egy bő hete tehát ismét énekelnek, meg az örvösgalamb és mások. Kiürült az etető, alig fogynak a magvak. Hajdinakenyeret lehet kapni a boltban. Újdonság. Szép! Ma… Bővebben ›
Velencének számos harangja volt. Ezek közt azonban van egy kivételes. 1554-ben készült, jó eséllyel protestánsok öntették. Ezen kívül azonban nem tudunk róla semmit! A Meszleny család emlékezete[1] szerint: „A katolikus templomban van az ország [2] legrégibb harangjai közül a… Bővebben ›
Zsuzsa néni –ahogy megismertem- világító kék szemű, élő öregasszony volt, nagyjából nyolcvanhét évesen. Tett róla, hogy elbűvölő legyen. Történeteket mondott azoknak, akiket érdekelt. Látszólag mindig a múltról. Igazából meg a múltról és magából –egy keveset, amennyit némi figyelemmel érteni lehetett…. Bővebben ›
