Kárpáti Miklós pontosításával Ahogy az első részben (kissé máshogy) írtam, az a szándék vezet, maradjon a lehető leginkább rendszerváltás előtti időkhöz hasonlíthatóan közkincs a tópart. „Ahogy „mindig is…”-igaz? Csakhogy ez így nem helytálló. A tó valamikori, természetesen kialakult tópartja, vele… Bővebben ›
Bernáth Gábor úr kiegészítéseivel Ugyan, mi lehet izgalmas egy múlt századi, sem nem rokonszenves, sem híressé nem vált figurában? Először talán az, hogy unokája jóvoltából fotókon tűnik fel az arca, azokon pedig itt-ott Tükröspuszta, és úgy, ahogy eddig nem. Másodszor… Bővebben ›
Ennek az írásnak első változata a Fejér Megyei Hírlap nyomtatott illetve online felületén látott napvilágot 2022. december 27-én. Már akkor terveztem egy képekkel és jegyzetekkel bővített szöveg közreadását a velenceblogon. Időközben két fontos levéltári dokumentum került a látókörömbe, így a… Bővebben ›
(Az életút vonala) Bevezetés Ezelőtt 78 évvel Velencén magyar, szovjet, német katonák gyilkolták egymást. Velük pusztult a lakosság. Az első hónapban a szovjetek a tó déli részéről, a magyar tüzérség az északi oldalról lőtte, bombázta a másikat. Aztán karácsonytól minden… Bővebben ›
Ma egy remek tárcanovellát olvastam a Telex jóvoltából, Mécs Anna tollából. Megmozdított bennem ezt-azt! A történet szerint (bár méltó rá az írás, hogy elolvasd,ha teheted, tedd meg!) az Apa családi kirándulás pillanatán szerez tudomást arról, fia afrikai (gyaníthatóan muzulmán) lány… Bővebben ›
A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút. Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk a… Bővebben ›
Eddig gyakran elvont, nehezen megfogható dolgokat említettem. Gazdaságtörténet, statisztika, néprajz… Ez, az utolsó rész kicsit más lesz. A Kápolnásnyék-Ercsi közti girbe-gurba kisvasútnak van még kevés nyoma, vannak élő szemtanúi, akik ültek rajta. Síndarab Apa udvarában. Egy emlék talpfaszög gyerekkori földimtől…. Bővebben ›
(Bocsánat, ez a szöveg nehézkesebb lesz az illendőnél!) Ma a vasúti élmény többségünk fejében elsősorban a személyszállításé. A hajnali, reggeli, vasúti úté a munka, iskola, vagy bármi más felé. Persze, sohasem volt egészen így, eleinte különösen nem. Ebben a bejegyzésben… Bővebben ›
Megszokott eszköz a vasút, ami „A”-ból „B”-be visz. Nem élmény már; infrastruktúra. Emberi életút léptékével „mindig” volt. Ez a „mindig” Velencén legfeljebb 161 év, akkor haladt át sín először Velencén (még ha a vonat talán egy ideig nem is állt… Bővebben ›
Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott…. Bővebben ›
Velenceblog 