A vasutas történet első pillanatától ott volt a háttérben a nagyipar, meg az iparosok versenye, a hajtóerő. Ahogy múlóban az európai tömegtermelés, úgy alakult át vele a vasút.

Egy családi esemény révén Ercsin keresztül vezetett a bicikliutam. Kedvesemmel betévedtünk  a harminc éve elhagyott cukorgyárba. A romtúra a végén ellentmondásosra sikerült. A valamikori, kissé rideg gyárterületre erdő nőtt, a 110 éves épületek romjai elgondolkodtatóan szépek voltak.

Nem volt még olyan régen, az ötvenes években, amikor a termelés alaposan felfutott Ercsiben. Az új TSZ-eket és a (még) egyéni termelőket győzködte a gyár és az állam a cukorrépa-termelésre.

A valamikor óriási vagyonból épült gyár mai állapota:

Volt egyszer egy magyar cukoripar.

Vége!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Megy a gőzös…

• ·  Megy a gőzös II,   KÁRPÁTI MIKLÓS: Velence egykori vasútállomásáról

• ·  Megy a gőzös III: Miért nem ment randevúzni Károly (vonaton)?

• ·  Megy a gőzös IV: …vele a zsák (Miről szólt a vasút korai története?)

• Megy a gőzös V: Muki, aki Lóré névre is hallgatott

Források:

-saját fotók

-Arcanum Digitális Tudománytár anyagai

-Hungaricana képgyűjtemény

-Darabanth.com

Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Adatok, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Kápolnásnyék, képek, Környezet, XX. század

Címkék:cukoripar, Ercsi Cukorgyár, Kápolnásnyék, Velence, Velencei-tó