Sokat kérlelt Árpád barátom, hogy írjak valamit magamról. Most megpróbálkozok a feladattal.

Károly barátom (balról) és Meszleny Benedek (jobbról) a Meszleny -temető rendberakásának végén, egy nagyon meleg 2014. augusztusi napon. Egy bemutatkozásnál talán előkelőbb, “nyakkendős” kép a megszokott, az viszont kevesebbet árulna el Károlyról. Nekem az a fontos, hogy jó vele dolgozni (izzadságosan is) és ezt kevesen mondhatják el magukról.

Szóval Nagy Károly a nevem, sokan a felmenőim beazonosítás miatt Tóbíró Nagy Károlynak, vagy Templomos Nagy Károlynak ismernek. Felmenőimet tekintve az 1714-es betelepítés során kerültek Velencére.

Én már kiskoromban tudtam, mi szeretnék lenni, így tanulmányaimat úgy folytattam, hogy 2003-ban mozdonyvezető lettem. Szakmámban elértem, amit lehetett, számos szakvizsgával rendelkezem. Munkámat szeretem, tudásomat megbecsülik.

Nagyapámtól és több idős velenceitől nagyon sokat tanultam, ill. tudtam meg a régiek itteni életéről. Az idők során én lettem a temető és a templom gondnoka, így még több emlék maradt nálam. Tekintve fiatal koromat sokan nem is gondolják, hogy ekkora tudásanyaggal bírok, ill. nem hiszik el, amit mondok. Innen fakad az, hogy tudományomat ritkán osztom meg másokkal. A Meszleny családdal kialakult baráti kapcsolatom sok lehetőséget rejt magában, amelyeket szeretnék kedvezően kamatoztatni. Szívesen érdeklődöm Velence múltja iránt. A Fő utcán nőttem fel, ott lakom ma is, és nem is akarok máshol.

Figyelemmel kísérem Árpi kutatásait, és ha tudom, segítem munkáját.

További jó munkát és sok sikert kívánok hozzá!