Volt olyan kor, nem is régen, amikor vidéken meg Budán sem igen voltak bankok. Ami volt, akkoriban idegennek vagy huncutságnak számított. Az 1850 utáni időkben nagy újításként elterjedtek a helyi önsegélyező pénztárak, amikből egy (1889 és 1932 között) Velencének jutott.

A bank, meg a biztosító, mint intézmény régi, de Magyarországon szélesebb körben legfeljebb szűk 200 éves hagyománya van. Kísérletek, elődök már előtte is voltak, elsősorban a nagy veszélynek kitett bányászok, meg az iparral foglalkozó szászok körében.

A bank szerepét Magyarországon eleinte a vállalkozói réteg töltötte be, akiknek konkrétan pénze volt. Ők alkalmi hozamot szabva adtak pénzt másoknak. A bécsi  bankár (Kaulman) meg a „kispályás uzsorás” Csanta uram találkozását színesen írta le Jókai Mór a Fekete gyémántokban. (Aki az 1976-os filmet látta, az  Haumann Péter és Inke László alakítását aligha felejti. A könyv és film érzékletesen mutatja a XIX. század közepi gazdasági állapotokat.)

Állami szabályozás eleinte nem volt.

A német próbálkozásokkal párhuzamosan Fáy András 1825 óta hirdette a kölcsönös takarékpénztár gondolatát, amiből 1839-ben lett először takarékpénztár Pest megyében.

Aztán, az elnyomás éveiben nagy szünet következett a hazai fejlődésben.

E közben Németországban, ahol a pénz és az elnyomás szintén túl gyakran szövetkezett, bizonyos Hermann Schulze-Delitzsch (1808-1883), a színes egyéniségű német baloldali liberális politikus 1849-ben létrehozta az első kereskedelmi szövetkezetet, majd haláláig ezen a gondolaton dolgozott. Megélhette, hogy követői Európa-szerte ezernyi, önszerveződő, változatos célú települési vagy cég szintű szövetkezetet hoznak létre és működtetnek.

Az az eszme, hogy ezek a települési határokon túl, országos szinten is összeszerveződjenek, a fejlődés következő fázisa volt, amit Magyarországon és Velencén is a Hangya Szövetkezet jelentett később.

A vasutakkal kapcsolatos kutakodásom során véletlenül találkoztam érintőlegesen a Velencei Kölcsönös Segélyegylet történetével. Előtte sohasem hallottam róla, másrészt pedig nagyon érdekesek a résztvevői!

Mint írtam, a szövetkezőket, különösen a pénzintézeteket, a szűkösség, a pénzforgalom hiánya hívta létre. A korábban bevett uzsorás pénzkölcsönzés-(lásd: „Csanta uram”) akadályozta a fejlődést kicsiben és nagyban. A megtakarítások és a pénzkereslet nehezen találkoztak össze. (Nagy)városi szinten a szövetkezetek és bankok már megjelentek, és jellemzően jelzáloghitelezéssel és betétkezeléssel foglalkoztak.  Vidéken azonban nemigen segített senki!

Csengery Antal, kiegyezéskori politikus személyében Fáy után ismét komolyabb kezdeményező lendített az ügyön. A lényegi kihívás az volt, hogyan lehetne a magánmegtakarításokat egybeszervezni, és kölcsönözni, miközben ennek nincsenek meg az intézményei Magyarországon.

Erre adott tehát átmeneti választ az egyelőre települési szintű kölcsönös „segélypénztárak” rendszere.

A pénzintézetek alapítási csúcsidőszaka az 1870-es évek voltak. 1894-re aztán Pest megyében 80, Magyarországon pedig összesen 752 hitelszövetkezet működött.

Fejér megyében ekkor 22, felette változó eredményességű „egylet” volt megtalálható.

A „Mihók-féle Magyar Compass” 1896-os, II. száma („Szövetkezetek”) információi

Különösen érdekesnek találom a települések között Kápolnásnyék szerepét.

Az akkor 2120 lelkes település ezen ismeretek szerint elsőként alapította meg pénztárát, tagsága 1140 főt számlált, vagyona akkor 147 658 Ft volt, míg a jóval későbbi alapítású, 1907 fős lakosságra épülő velencei 37 152 Ft vagyonú volt. Ehhez hozzájárulhatott a kápolnásnyéki intézet bő húszéves előnye, a két település kulturális különbözősége, hozzáállása az üzlethez és a pénzhez.

A Mihók-compass 1896-os megjelenésekor jórészt ismeretlen, kik voltak az egyes településeken az alapítók. Velencéé viszont az alapítás és a kiadvány időbeli közelsége miatt fennmaradt!

Alapító elnöke Burchardt Gusztáv, alelnöke Klein Bernát, jegyzője Kovács János volt.

Az egylet egyetlen időszakából sem maradt meg alapító okirat vagy más iránymutatás a célokra vonatkozóan. Akár az is elképzelhető, hogy tevékenysége elején inkább pénzintézeti, a végén inkább szociális szerepe lehetett, de erre a következtetésre pusztán a vezetők személye, szakmája alapján jutottam. Másutt volt rá példa.

Sajnos, az 1896-os Magyar Compass adatokat is felmutató szövege után ismereteim szerint  ez sohasem ismétlődött meg, így azt sem tudhatjuk, milyen eredményességgel működött a szervezet a továbbiakban.

Az alapítók közül korábbi munkáimból egyedül Burchardt Gusztáv elnök (1830, Eperjes- 1903 Budapest) neve volt ismerős. Ő a település keleti és déli részén gazdálkodott, részben a volt uradalmi birtokon, az ottani terület szűk 2 %-án.Ott csak kisbirtokosnak számított, pl. Pillitz Dánielhez képest tizedannyi területen. A Nyék felé eső részeken komolyabbon, ott 33 holdja volt. Bátyja a falu valamikori nagymenőjének Bélaváry-Burchard Konrádnak, későbbi főrendnek, a buda-pesti malomlobbi egyik fő emberének, a mai Gschwindt kastély egykori tulajdonosának. Az Ő és öccse életéről ITT olvashatsz többet.

Klein Bernát alelnök szintén földbirtokos, állattenyésztő és kereskedő volt, a XIX század új betelepülői közül. 1900-ban Velencén 370 holdja volt, ezzel már megyei szinten is számított. 1877 és 1904 között szerepelt ezzel a megyei virilista-jegyzékben. Aktív, közéletet élő ember volt, a Székesfehérvári törvényszék ülnöke, a kápolnásnyéki zsidó hitközség egyik alapítója.

Kovács János, pénztáros, Velence jegyzője volt akkoriban. Egyetlen említést találtam róla, miszerint 1895-ben Velence mellett Nyék és Gárdony anyakönyvét is Ő vezette.

Burchardt Gusztáv a ’90-es években visszaköltözött Budapestre, és öccsére hagyta a földeket. Utóda Berger Dezső lett az elnöki poszton. Ő kevésbé volt vagyonos, de még mindig megyei virilista a lista végéről. Neve jótékonysági táncmulatságokon tűnt fel elsősorban. Szintén a kápolnásnyéki zsidóság aktív résztvevője volt.

Gyanítom, hogy Burchardt korábban is inkább tekintélyszemély lehetett, és a nyéki zsidó vállalkozók adták inkább a szakmai hátteret az ott jól (nagyobb volumenben) működő egylet tapasztalataival.

Ekkoriban vett részt az egylet munkájában Beleznay István (katolikus) káplán. Róla Kupi László azt írta: Várpalotán született 1850-ben, 1873-ban szentelték fel, káplán (Velencén). 1899-ben plébánosként emlékezik meg róla a Tiszti Címtár.

Berger Dezső és Beleznay István 1896-ban leköszöntek az elnökségi tagságról. Elnök egy ideig nem volt. Alelnök Klein Lajos lett. Klein Velencén 172 hold földdel rendelkezett, részben vetőmagot termelt és marhatenyészete volt. Az 1890-es évektől tűnt fel neve a megye jótékonyai között, vármegyei bizottsági tag (1905-) volt.

Spät Henrik felügyelőbizottsági elnök. Ő és a Spätek történetét a család segítségével alaposan megírtam. Ide most csak annyi kívánkozik, hogy ekkoriban lett Velence és a környék körorvosa. Ez a viszony Velencével nem volt felhőtlen. Ennek következményeként ekkoriban már Nyéken élt. Különös, hogy az itteniek elfogadták FB elnöknek.

A felügyelőbizottsági majd elnökségi tag Takács Ignác Velence katolikus tanítója volt. Velencei tevékenysége kezdeti dátumát nem ismerem. Nyugdíjazása vélelmezhető dátuma 1911. Hegyközség-tag volt, és a később megalakult Hangya Szövetkezet egyik vezetője (1924-ig).

Trebitsch Albert FB-tag is a kevésbé ismert helyi közéleti személyek egyike. Az egyleten kívül alig találtam Róla nyomot. 1893-ban jegyezte el Rausnitzer Etelt Velencén. Kapcsolatban volt a kápolnásnyéki izraelita hitközséggel a szórványos írásos említések alapján.

Bognár Mihály ellenőr a Velencei református egyház egyik gondnoka, háromholdas szőlő, kisebb legelő és földek tulajdonosa. A kiterjedt Bognár familia tagjaként nehezen tudom őt személyében tovább azonosítani.

Pólya József (másod-alelnök és elnökségi tag 1897-1901 között) református tanító volt abban az időszakban, de a húszas években, mint nyugdíjas könyvelőt nevezik meg a Hangya Szövetkezet kapcsán. Hegyközségi tag volt.

Kovács István alelnök neve 1901-ben tűnt fel. Kovács János nevű, szintén jegyző elődje pedig leköszönt az egyletből. Az 1910-es közigazgatási almanach szerint jegyző és anyakönyvvezető volt Velencén.

Horváth Pál falubíró 1902-ben lett alelnök. A Bognár familia mellett a Horváthok is a falu befolyásos (református) családja voltak.

Durmits Mihály, a falu adószedője („adóosztály”) lett 1902-ben igazgatósági tag. Szerény szőlő tulajdonosa a hegyen.

Decsi Károly alelnök (1845-1929), Velence református lelkésze 1875-től haláláig. Fontos közéleti szerepet játszott Velence életében, és kiemelkedő volt abban az időben egyháza szervezetileg is.

Decsi Károly (1914-1929 között alelnöke az egyletnek) idejére esett az egylet felszámolásának kezdete (1924). Különös, hogy a folyamat 1932-ben fejeződött be.

***

Az egylet hanyatlása törvényszerű volt. Az 1920-as évek elején Velencén is megalakult a sokkal szélesebb tevékenységi körű, tőkeerősebb Hangya szövetkezet, a meghaladottá vált helyi egylet viszonylag gyorsan kimúlt.

Jó lenne kicsit többet tudni róla!

Mindenesetre kiváló alkalom volt arra, hogy az akkori falusi “elitről” keresztmetszeti képet adjak.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Velence 1848 után IV: Birtokok és tulajdonosaik 1884-ben-Felső Nyék-ki a határra-dűlőn

• Velence virilistái – 1. rész

• Hagyaték -4.rész Spätek a XIX.-XXI. században

• Velence Hegyközség 1915-ös szabályrendelete-forrásközlés

• „Ki Mit Tud” a velencei „Hangya Szövetkezet”-ről?

Források:

Magyar Bankszövetség honlapja, benne Moizs Attila és Szabó G Gábor: A szövetkezeti hitelintézetek története, jelenlegi rendszere és sajátosságai Magyarországon (Hitelintézeti Szemle, 2012.1.szám)

Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisa

GENI adatbázis

Hungaricana.hu (egyebek mellett a KSH történelmi népszámlálási adatbázisával)

Kupi László: Város volt, város lett-Velence története

Kovács György: A jelzáloglevél-kibocsátáson alapuló hitelezés problémái történeti megközelítésben (SZTE, 2004.)

Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (Aula, 2000)

Magyarország története a 19.században szerk: Gergely András (Osiris, 2005)

Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Habsburg Birodalom, Időszak, Kápolnásnyék, képek, Velence, XIX. század, XX. század

Címkék:önsegélyezés, bank, bankrendszer, Beleznay István, Berger Dezső, Bognár Mihály, Burchardt Gusztáv, Csengery Antal, Decsi Károly, Durmits Mihály, Fáy András, Hangya Szövetkezet, Hermann Schulze-Delitzsch, Horváth Pál, Klein Bernát, Klein Lajos, Kovács István, Kovács János, Pólya József, Spät Henrik, szövetkezet, Takács Ignác, Trebitsch Albert, Velence, velencei kölcsönös segélyegylet, Velencei-tó