Szeptember 21-én a Gárdonyi Építész és Mérnökkör és a Velencei Helytörténeti Egyesület szervezésében sokszázad magunkkal látogatást tettünk a velencei (Meszleny-Burchard-Bélaváry-Hauszmann) Gschwindt-kastélyban. Kérésemre Stumpf István, kiváló fotós barátom sokat, magam néhány fotót készítettem. Somlai Tibor úr 1931-ből felkutatott kastélyfotói egészítik ki válogatásunk forrását. Kalandozz velünk!
A képek többségére érdemes rákattintva nagyítani. Néhány részlet úgy jobban élvezhető.
Az eligazodást Szabó Zsolt kiváló rajza segíti a kastély földszintjéről (nagyításért kattints a képre!)
Kívülről
Somlai Tibor designer és könyvíró jóvoltából hat, 1931-es fotó maradt meg az épület 1931-es, Gschwindt-korszakbeli állapotáról. Ezeket az épületszerkezet sajátos logikájában, a jelenkori állapotukkal együtt mutatom. Stumpf István fotós barátom képeit és a sajátjaimat a megfelelő szerkezeti elemeknél. A most bemutatottnál lényegesen több kép készült. A többséget terjedelmi okokból nem közlöm.
A kastély északi oldala 1931-ben és ma-nagyjából ugyanonnan
Az északi oldalon a terasz felett a Gschwindtek címere látható
A timpanon két oldalán két finom, sejthetően Gschwindt-korabeli, utólag odaépített barokkos negyedív látható
A kastély déli oldala
Az ablak rácsai-a Gárdonyi Építész és Mérnökkör (GÉM) tagjai szerint előregyártott, helyszínen beszerelt elemek
A déli oldalon három griffes faragású pad állt. A griff például a Bélaváryak (a Hauszmann előtti tulajdonosok) címerét díszítette valaha.
A déli oldalon, pár méterre a padoktól az állítólagos „Kossuth fa” maradványa.
Belülről
A kastélyba észak felől, a főbejáraton belépve belépve érünk a hallba. A fotó(k) bal oldalán a nagyszalon tolóajtós bejárata, jobbra a személyzeti átjáró eleje látható akkor és most
A személyzeti átjáró és a cselédlépcső felfelé a földszint nyugati szárnyán
A hall keleti felén látható a főlépcső az emeletre, jobbra pedig a nagyszalon bejárata. Középen a kisszalon és a személyzeti szobák egy része felé vezetett az út. Még jobbra szép, faragott fa borítású kandalló található.
A hallból észak felé kitekintve a park egy darabja.
Ha kissé balra a hallból benézünk a tolóajtón a nagyszalonba (és a teraszajtón tovább, a kert déli részébe) , ez a látvány tárul(t) elénk akkor és ma.
A nagyszalon nyugati oldaláról fotózva valaha a kisszalonba lehetett tekinteni. Ma hiányzik az odavezető átjáró, és a kisszalont is elrekeszelték már háromfelé.
A nagyszalon kályhája. Talán túl nehéz volt, hogy elvigyék innen-szerencsére.
A földszint keleti szárnyán a kisszalon a lerekesztések miatt az eredeti fotós perspektíva ma megismételhetetlen.
Valamikor a földszint három nagy terme, az étkező, nagyszalon, kisszalon átjárón keresztül nyílt egybe. Az 1931-es fotó az étkező nyugati sarkából készült és a kisszalon keleti, a földszint (majdnem) legtávolabbi végében található kép is látszott. Ma az étkező és kisszalon helyén 3-3 kis szoba található. Az ugyanonnan elkészített mai fotó perspektívátlan ( akár egy elhagyott kastély).
Magyarázó verzió: a valamikori étkező keleti részéből lerekesztett egyik szoba és az árulkodó jelek.
Felfelé
A hall keleti oldalán vezet fel a főlépcső az emeletre és a tetőszintre.
Egy buzogány a lépcsőkorlátról.
A buhera tökéletessége. A klasszicista lépcső, a leválasztott, vizesblokkba hajló lambériás átjáró, a parkett és linóleum kacér játékát látjuk. Talán ez a kép lehetne a kastély jelenének szimbóluma.
Az emeleten az északi oldal nagy terasza.
A terasz-már kívül.
Egészen fent
Igazából csak az épület közepén van harmadik szint. Itt még rozogán is szép ácsmunkát láthat a padlásra merészkedő
A tetőn itt-ott utólagos erősítés, pótlás, vasalás látható.
Kilátás a falu (dél) felé a tetőablakból.
* * *
A kastély még ebben a romos állapotában is igéző és sokféle képet mutat. Nekem az öreg, büszke hölgyek látványát idézi.
Sok arca van. Az építész a megmaradt finom vonalakat keresi, más a kert egykorvolt növényeit, a pár évtizede itt dolgozók a valahavolt gyerekzsivajt, az alkotást.
De mi ez az épület ma? És mi lesz holnap?
Kapcsolódó bejegyzések
A Gschwindt kastélyról: Vasárnapi Kulturális Kalandtúra (2014. szeptember 21.)
Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt
Források
Somlai Tibor: Volt és nincs-Corvina 2012.
A GÉM és a Velencei Helytörténeti Egyesület tagjainak gyújtései
Stumpf István tehetsége
Kategóriák:Uncategorized
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?