Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt

Gschwindt Ernő a velencei virilistáknak abba a csoportjába tartozott, akiknek a vagyonhoz tartozó rang, a “feladat” része volt a vidéki „nemesi” birtok és a külsőségek bemutatása, amit ő be is mutatott. Sokkal több köze nem volt Velencéhez, viszont érdekes ember volt ő is. E bejegyzésben röviden bemutatom Gschwindt pályafutását. Kastélya már számos módon ismertetésre került, itt csak röviden utalok rá.

gschwXX

1.kép: A Gschwindt Szeszfőzde az Üllői út-József körút sarkán a XX. század hajnalán

Előzmények: Nagyapja (győri ) Gschwindt Mihály (1817-1897) gyáros révén 1872-től kapott nemesi rangot a család. Már az ő idejében Budapestre költöztek. Eleinte (1846.) dohánykereskedelemmel foglalkozott. Akkoriban azonban kormányzati döntéssel állami monopóliummá tették a dohánykereskedelmet, ezért Gschwindt profilt váltott, és a szeszfőzéssel próbálkozott.  A család-benne különösen Ernő apja, György (1854-?) – felette sikeresnek bizonyult ezen a területen. Hamarosan szénbánya-tulajdonos és bőrgyári, banki, vasúttársasági részvényes lett a familia.

likorok

2.kép: Korai Gschwindt-reklám a cég termékeiről

A vállalkozás központja az 1856-ban alapított, József krt-Üllői út sarki (ma nagyjából a Corvin Mozi területe) nagyüzem. Még Gschwindt Mihály megvette Günther Pál már meglévő üzemét és azt kibővítette ecet és likőrgyártással. (Pár méterre volt tőle az addigra már 20 éves múltra visszatekintő Braun Testvérek Likőrgyár volt megtalálható).

Az üzem terjedelmes volt. 1870-től még a gyár melegvizét felhasználó fürdő is üzemelt benne mintegy 40 „szalon és kádfürdővel”, bármit jelentsen is ez.

 

Gschw2

3.kép: A Budafokra áttelepített üzem korabeli látképe

1908: Városrendezési okokból áthelyezték székhelyüket részben Budafokra és a IX. kerület Ipar utca 15-be (szesz és élesztőgyártás, később, a háború után tejsavgyártás) illetve Nagykőrősre (pálinkafőzde).

Nkoros

4.kép: A nagykőrösi pálinkafőző üzem képe

Gschwindt Ernő:

1887. (Győri) Gschwindt Ernő 1887. szeptember 27-én született Budapesten. A II. kerületi főgimnáziumban érettségizett, majd Budapesten hallgatott bölcsészetet, végül Heidelbergben doktorált bölcsészettudományból. Vegyészeti és kereskedelmi kurzusokat is végzett, ezek lezárásáról jelenleg nincs információm.

Gschwportré

5.kép: Gschwindt Ernő portréja

1913. Tudatosan készült a nagyvállalat-vezetői munkára. Huszonhat évesen váltotta fel akkor hatvanéves édesapját a vezetésben.

1914. Az I. világháború idején több fronton harcolt. 1914-től a szabadkai 4. huszárezred kötelékében. 1914. novemberétől főhadnaggyá léptették elő és Signum Laudis-t kapott. Ezt 1916-ban ismét megkapta. 1917 novemberi ranggal századossá léptették elő. Részt vett az Isonzó -környéki harcokban, 1914 szeptemberében az uzsoki hágó környékén folyó ütközetben. Számos kitüntetés tulajdonosa, közte a Károly csapatkereszté.

A háború utáni időszak ismert konzervatív politikusa lett az Egységes Pártban.  Haláláig tagja volt a GYOSZ-nak, a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének, valamint a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak.

Élete során több vidéki üzemet létesített pl. Szombathelyen, Komlódfalun, Fülesden, Fehérgyarmaton és Zalaszetgróton.

Mostanában a legtöbb megemlékezést FTC-elnökségéért (1923-1931.) kapja. Az egyesületet gavallérosan finanszírozta csaknem haláláig. Elnöksége idején a Fradi virágzott, számottevő hazai és nemzetközi sikereket ért el.

 

csalsir

6.kép: A Gschwindt-családi síremlék

Viszonylag hamar, 45 éves korában elhunyt. A Fiumei úti sírkert „J(obb oldal) 290”-es parcellájában nyugszik, a családi síremlékben, a Salgótarjáni úti kerítés mellett. Megjegyzem, a családi vagyonhoz és befolyáshoz képest sírja-akár Belatiny Arturé– szerény, visszafogott. Az akkori, rongyrázó mágnás-szokásokhoz képest ez szokatlan.

Cégeit a II. világháború után fokozatosan államosították. A kiterjedt Gschwindt rokonság egy része külföldön él, más részük Budapesten, Békés megyében, Székesfehérváron.

A Gschwindt-kastélyról

Gsch2

7.kép: A Gschwindt-kastély a XX. század elején és ma

A kastélyról interneten hozzáférhető formában Kupi László Velence-könyvének 87. oldalán találsz leírást. Témánk szempontjából az a lényeg, hogy az épület jelenlegi formáját ki/átalakító Hauszmann Alajos (másutt: „velenczei Hauszmann Alajos”) 1926-ban elhunyt. Örököseitől vásárolta meg Gschwindt Ernő a kastélyt és a 400 kataszteri holdnyi birtokot, amin nemigen változtatott semmit.

Megjegyzés 2016-ban: Ezt az információt idő közben a Gárdonyi Építész és Mérnökkör kutatása megcáfolta .  Az épületet bizony Gschwindt idején építették át klasszicistából neobarokká.

Gschwindt aligha volt sznob-szemben Tükrössyvel. Viselhette és használta a velencei birtokát, de különösebb szenvedély nélkül. Az 1928-as virilista-jegyzéken Winternitz Arnoldot, intézőjét jelölte települési ügyei meghatalmazottjául. Gschwindtre akkor emlékeznek a falubeliek, ha esetleg Fradi-drukkerek,  a tájékozottabbak meg a kastélyról.



Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, Budapest, Emberek, Fotók, képek, történetek, Gazdaság, Gschwindt (Meszleny, Hauszmann stb) kastély, I. Világháború, Településszociológia, Velence, XIX. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: