A II. világháború egészségügyi hatásának nyomait keresgéltem a Fejér Megyei Levéltárban, a megyei tisztifőorvos papírjai között. Véletlenül akadt a kezembe az a jelentés, melyben 1945. novemberében Dr Lenci Rezső nyilatkozott felettese felé velencei munkájáról. (A teljes lap itt tekinthető meg. Behívás után nagyításért kattints a képre!)
1.kép: Dr Lenci 1945. novemberi nyilatkozatának részlete
A nyilatkozatból kiderült, hogy Lenci nem kinevezés folytán, hanem véletlenül került „állásba” Velencén. Amikor a háborús cselekmények idején (tehát már vélhetően 1944. december 4. után) észrevette, hogy a tó környékén már nincs orvos, tehát orvosi ellátás, itt maradt, és ellátta a rászorultakat.
Neve feltűnt aztán a községi képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvein, majd 1946. áprilisában a helyi kommunista és szociáldemokrata pártszervezet beadványán, melyekből kitűnik, hogy Lenci egyelőre ismeretlen helyi hatalmakkal került konfliktusba az orvosi állás megtartása miatt.
1946 novemberében a járási tisztifőorvos jelentése szerint Veszprém megyébe távozott. Ezen túli sorsa sajnos, egyelőre nem ismert számomra.
Az interneten Lenci neve alig fordul elő. Van ellenben jópár Lenczi, néha Lencz.
Ki volt Lenc(z)i Rezső?
1909. Lenci későbbi nyilatkozata szerint 1909-ben született Budapesten.
1931. Első hivatalos említése 1931-es. A Magyar Filmhíradó ad számot Lencz (!) Rezső, ötszörös magyar válogatott gyűrűgyakorlatáról. (A filmet itt lehet megtekinteni)
1933. „Lenci”-ként történő említése 1933-ból való, ahol a magyar-finn tornaviadalra való válogatáson atlétikában, gyűrű-számban győzött. Lenci tehát ifjú egyetemista és atléta volt akkoriban.
2.kép: Lenc(z) Rezső lovon (1934. forrás: http://www.huszadikszazad.hu)
1935: Az országos főiskolai tornászbajnokság válogatóján IV. helyezett volt. Ismét Filmhíradó-felvétel mutatta-ezúttal lovon. Sportolótársa, a veszprémi Rácz Miklós így emlékezett meg a felkészülési időszakban Lenc(z)iről:
„A TF-en ideális feltételek, kiváló szellem a csapatban. Mindenki segített. A gyúró is. Nagyon sokat. És napról napra erősödtem. Aug. 9-én, a verseny előtti napon, részleteiben már minden gyakorlatrészt meg bírtam csinálni. Természetesen egyből végigcsinálni egyiket sem bírtam, mert még sok hiányzott a teljes súlyomból és erőállapotomból. Eljött az este. Lefeküdtünk. Hajnalban arra ébredek, hogy sajog mindkét arcom. Odakapok. Mindkét oldal megdagadva. Szólok Lenczi Rudinak, aki orvos volt az Irgalmas Kórházban. Megnézte. Foggyökérgyulladás. Be az autójába. Irány az Irgalmas Kórház. Két foggyökérvésés. Tampon. Ismét autóba. Ki a Főiskolai Stadionba. A csapatok már készenlétben. Franciák, dánok, finnek, németek, japánok, stb. és természetesen magyarok. Lenczi Rudi. Egyik esélyese volt a versenynek (:a lólengést úgy tudom ő nyerte:), s mégis mint orvos, első kötelességének a velem való törődést tartotta s csak mikor engemet rendbe tett, gondolt ismét a versenyre. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.”
3.kép: Lenci Rezső 1934-es gyűrűgyakorlata
Másutt, valaki más, még abból az évből:
„Elérkezett 1935. május, az országos főiskolai tornászbajnokság…
Másnap hajnalban arra ébredek, hogy a fogam rettenetesen fáj és az arcom kétoldalt meg van dagadva. Szólok Dr. Lenczinek, hogy mit csináljak. Lenczi megnézett, azonnal felöltözött, betett az autójába, elvitt az Irgalmas nővérek kórházába – ahol ő alorvos volt – és nyomban kihúzatta a két begyulladt fogamat. Utána be az autóba, vissza a TF-re, versenyöltözetet magunkhoz véve ki a stadionba. Annyi időnk maradt, hogy felrántsuk a dresszet, s máris csatlakoztunk a korláthoz felvonuló csapatunkhoz. Amit Rezső (Dr. Lenczi) értem tett, az nem mindennapi. Egyik esélyese volt az egyéni bajnokságnak (a lólengést meg is nyerte), de ezt félretette, az orvos, a bajtárs legyőzte benne a versenyzőt. Ő 28 éves volt, én 22, mégis úgy vitt, mint apa a gyermekét. Pedig csak futólag, néhány versenyen találkoztunk és ismertük egymást.”
Lenci tehát ekkor már az Irgalmasoknál volt gyakorló orvos, sejthetően fogszakorvosnak készült. 1935 után sportolói pályafutásának már nincs publikált nyoma, szerepel viszont Magyarország tiszti cím és névtárának 1936-37-38-as számaiban. 1936-37-ben „Lenci” -ként alorvosi minőségben az Irgalmasoknál, 1938-ban pedig, a II. kerület Török utca 10. sz alatti lakosként is.
A világháború idején vitt aktivitásáról nincsen adatom.
1945. 1945. június 14-én kinevezést kapott a velencei közegészségügyi körbe 3. fizetési osztályban. Véglegesítése feltételéül a sikeres igazolóeljárást szabta a járási főjegyző.
A következő nyom a már korábban hivatkozott, 1945.novemberi nyilatkozata. Ebben velencei lakhellyel, a gárdonyi egészségvédelmi kör tagjaként jelentette a tiszti főorvosnak, hogy 1909-es, budapesti születésű, anyja neve Pollack Mária. Nős, fogszakorvos, németül, angolul és oroszul beszél, és hogy „körorvos Velencén, OTI, O.T.B.A, MÁV orvos. Minthogy messze környéken egyedüli orvos voltam, megbízás nélkül elláttam a zöldkeresztes szolgálatot és megválaszoltam az érkező ügyiratokat mindeddig.” Tájékoztat továbbá, hogy igazolóeljárása 1945. július 26-án megtörtént, tehát háborús múltja (igazából inkább a felróható múlt hiánya) hibátlan lehetett.
Résztvett a falu életében, és orvosi munka bőven akadt akkoriban. Ez volt a helyzet 1945. második feléig, amikor is visszakerült a faluba Dr Kovács Árpád, a falu korábbi körorvosa.
Ezzel zavaros politikai csatározás vette kezdetét a falusi körorvosi pozíció kapcsán, ami a rendelkezésre álló (egyoldalú) információk szerint a következőképpen festett: A kommunista és szociáldemokrata párt kiállt Lenci mellett (a leveleket a pártokra kattintva olvashatod. Behívás után nagyításért kattints a képre!), hivatkozva annak makulátlan (hősies) magatartására, „demokratikus személyére” a háborús időkben. Ugyanakkor nincs nyoma annak, hogy a faluban akkoriban meghatározó kisgazda párt milyen álláspontot képviselt. Feltevésem szerint valahogy politikai üggyé vált a faluban a két orvos közti választás, és az inkább baloldal Lencivel szemben a többiek (vagy azok egy része) Kovács mellett állhatott ki. 1946. áprilisára a pártok ott tartottak, hogy a községi képviselőtestületet kikerülve, minisztériumi szinten próbálták támogatottjukat pozícióban tartani illetve odajuttatni. (Nem árt figyelembe venni, hogy Nagy Ferenc kormányaiban Molnár Erik kommunista népjóléti miniszter szava volt a végső a személyi kérdésekben. A kommunista és szociáldemokrata párt 1946. áprilisi levelei esetében ő volt a címzett.)
4.kép: Dr Kovács Árpád időskori fotója Dr Sirák András rendelőjének vitrinében
A két párt által leírt kép az volt, hogy Dr Kovács Árpád 1944. decemberében önként távozott Németországba, orvos nélkül hagyva a falut. Ebben a helyzetben állt helyt Dr Lenci. Dr Kovács csak 1945. második felében tért haza, addigra Dr Lenci mellett döntött a helyi nemzeti bizottság. Azt írták, Dr Kovácsot a járási igazolóbizottság az előmeneteltől 5 évre visszavetette és Öcsödre helyezte át. Dr Kovács ellenben az áthelyezési értesítés után állítólag bizalmasaiból küldöttséget szervezett a miniszterhez, mint a falu küldöttsége, a döntés megmásítását kérve, népakarat gyanánt. (Nem lenne meglepő, ha ehhez nem lett volna szükség Dr Kovács szervezőmunkájára. Jó eséllyel sok vele rokonszenvező, gyaníthatóan inkább kisgazda, vagy más pártbeli szimpatizánsa lehetett a faluban.)
Ezután rövid szünet következett. A megyei tisztifőorvos 1946.november 4-i, személyzeti változásokról tájékoztató jelentésében szűkszavúan ez áll: „…7/ Dr. Lenczi Rezső Velencéről, Veszprém megyébe távozott.”
***
Ez kérem, felnőttmese két orvosról. Egy hősies vendégről, meg egy másik, derék, nem hősies, de a falu sorsába mélyen beágyazott ember konfliktusáról, amiben valamelyiküknek veszítenie kellett. Végül Dr Lenci távozott, a nehéz időkben megbotlani látszó Dr Kovács maradhatott.
Dr Kovács 1926. -tól 1967–ig, több, mint 40 évig volt Velence körorvosa. Sokan sokat köszönhetnek neki az akkoriak közül.
Dr Lenciről nem maradt más nyom a faluban. Másutt sem találtam.
Igazságot pedig tessék másutt keresni!
Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Egészségügy, Emberek, Fotók, képek, történetek, Gárdony, II. Világháború, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?