Velence egyszervolt aranyérmes pezsgőjéről , Petheő Imréről,a Belatiny-Braunokról és a Belatiny/Füri Pincéről

(Kárpáti Miklós -a továbbiakban KM-2015.01.06.i, Füri Mihály 2015. január 11-i hozzászólásával korrigálva)

2014. márciusában a katolikus templom tornyában, fotózás közben az ablaknál kucorogva odaböktem Nagy Karcsinak: „…és az ott a zárda gazdasági épülete volt egyszer, ugye?”. Karcsi annyit mondott: „az ugyan nem, az valami pezsgőgyár lehetett.” Ezzel kezdődött kutakodásom a pince, a pezsgő és a Belatinyek felől.

 

A Belatiny/Braunokról

Velencére nem az égből pottyant a pezsgőgyáros. Belatiny Artur a Braun szeszgyáros dinasztia negyedik generációját képviselte.

Braun tearum

1.kép: Braun tearum-cimke

A család a XVII. századtól több lépésben vándorolt Magyarországra a németországi Mainzból. A családnevük először Prauner, majd Brauner volt. A Braun családnevet 1866-tól használták, 1903-tól pedig a Belatinyt. Belatini – Braun Jenő (Artur apja) 1896. december 19-én kapott nemességet.

Braun gyar

2.kép: A Braun Likőrgyár udvara az Üllői út 60-ban-valamikor az 1920-30-as években

A család szeszipari ténykedése Braun Lajos dédapa idejében vette kezdetét. Ő alapította meg a Braun Testvérek likőrgyárat –feltehetően 1839-ben. Ebben egyebek mellett pezsgőbort, borszeszt és ecetet is készítettek. A cég székhelye 1949-es államosításáig a Budapest, Üllői út 60-as szám alatt volt. Államosítása után 1956-ig a Magyar Likőripari Vállalat üzemegysége lett. Helyén ma lakótelep áll. 1956-ban ugyanis a harcokban annyira megsérült az amúgy öreg épület, hogy 1958-ra elbontották. A telephely emlékét pár fotó, a cégét pedig a sztártermék, jórészt Artur testvérének, Gézának „találmánya”, a Hubertus likőr őrzi.

huberztus

3.kép: A Hubertus eredeti, Braun-féle cimkéje

A cég és a család hírnevét és vagyonát a likőrgyártás adta. Az 1830-as években a Salvator Braun, a huszadik század elejétől például a máig ismert Hubertus.

kepkonyvtar_22509_25598

4.kép: Braun Artur portréja

Szélesebb körű ismertséget a –történetünk szempontjából vett- negyedik generáció, Belatiny Artur (1869-1937.), Braun Rudolf 1871-?), Braun Géza (1872-?) Belatini Braun Zoltán (1879-1931.) hozta meg a familiának.

Mivel a témához nem sok köze van, jelzem, hogy a család kapcsolatrendszere a Horthy Magyarország idején volt a legkiterjedtebb, befolyása a legnagyobb. Ez azonban Belatiny Artur kamarai elnöksége, parlamenti képviselősége illetve fia, Belatiny Iván MNB- tisztviselői karrierje idejére tehető, ami a velence pezsgője utáni időszak a család és Velence történetében is.

Velencére a Braun/Belatiny család története annyiban tartozik, hogy az ifjú Belatiny Artur 1891-93 között Budapesten befejezte kereskedelmi főiskolai tanulmányait. Tanulmányi útra ment Franciaországba, Németországba és Olaszországba.

KM korrekciója az 1903-as forrás szerint: ” Fiatal korát Francziaország bortermelő helyeinek tanulmányozásával töltötte. Champagne szőlőművelését és a pezsgőgyártást a a leghirnevesebb borvidékeken, gyártelepeken tanulmányozta.”

Domino1

5.kép: A Domino pezsgő cimkéje

Ezután, 1900-ban, 7 évvel végzése után a Párizsi Világkiállításon Velencén készült pezsgője aranyérmet nyert. (egyelőre nem tudom dokumentummal alátámasztani, hogy a többféle pezsgőtermék közül valóban a „Domino Extra Dry” (KM szerint pontosan: Sec-tehát a száraz verzió)  lett a győztes pezsgő.)

Ez az időszak lehetett Belatiny – Braun vállalkozás velencei aktivitásának csúcsa. Az I. világháború eleve nagy csapást jelentett a pezsgőfogyasztásra. Másrészt a XIX. század végére Velencét is elérte a filoxéra, ami 1914-ig az itteni szőlőt gyakorlatilag elpusztította. Komoly idő, pénz és energia idő kellett az itteni szőlőkultúra feltámasztására.

Nehezemre esett elhinni, hogy a kereskedőként végzett fiatal Belatiny pár év alatt a világ élvonalába kerülhetett a pezsgőjével. Mati Károly úr, borász szakember szerint a pezsgőkészítés a borászathoz képest sokkal technologizáltabb, tőkefüggőbb feladat. Az is valószínű, hogy az Üllői úti telephelyükön már felhalmozott tudás egy része eljutott Velencére is.

KM legfontosabb forrás-információja a következő: “A gyár Velenczén van. Alapitotta Petheö Imre 1860-ban, kitől vétel utján szerezte meg.”

Róla a következő információ tudható az ELTE -honlapon:

A „Velencei Pezsgőgyár” 1875-ben ben született meg, miután Petheő Imre földbirtokos (akit a kormány 1872-ben a pezsgőkészítési tanulányozása céljával küldött ki) hazatérvén franciaországi útjáról létrehozta saját üzemét. Fellendülést hozott a gyárnak, amikor Belatiny Artúr 1898-ban megvásárolta: a hazai piacon a legsikeresebb pezsgőik a „Casino”, a „Cremant Rose” és a „Drapeau Américain” voltak. A nemzetközi elismerést az 1900-as párizsi világkiállításon kapott aranyérem fémjelezte.”

A Borászati Lapok 1873. 10. számában a következő vegyes hír szerepel:

“A Petheö Imre magyar pezsgő borgyáros által készített magyar pezsgő bort, mely a bécsi kiállításon érdem-éremmel lett kitűntetve, Fromm Antal pesti borügynök bemutatta az orsz. ipar testületnek, s felkérte szakszerű megvizsgálására.” (638.oldal)

Miután a “megvizsgálók” kellőképpen lelkesedtek (669. oldal) a borzasztóan hosszadalmas cikk közli:

“Petheö Imre ur lakik Velenczében (Fehérvármegye), posta állomás Nyék vasuti állomás) képviselője Fromm Antal, Pesten, (malom utcza 6. sz. Ferencz város) kik kivánatra megküldik az árjegyzéket…”

petheo

Az 1873-as Borászati Füzetek-cikk vége

(Kedves Kárpáti Miklós, köszönöm az értékes kiegészítést!)

Így már hajlamosabb vagyok elfogadni, hogy ha nem is Belatiny Artur ízlelte elsőnek a velencei pince termékét, menedzserképessége elegendő lehetett a (világ)sikerhez.

A Belatiny/Füri Pincéről:

Érdemes megnézni, hol is folyt a pezsgőkészítés.

Bár évtizedek óta láttam a „SZÖLFA” épületét, sohasem feltételeztem, hogy az ártatlanul lepusztult iparépület alatt igen nagy pince húzódik.

a pince helye 1880

6.kép: A Belatiny-Füri pince helye az 1880-as kataszteri térképen. „1”-essel jelöltem a telephely későbbi területét. A „4”-essel jelölt helyen ma is láthatók a valamikori személyzeti épületek. A 2. szám a Református templom, a 2-es a volt református iskola, a 3. a valahai lelkészlak, az 5. a katolikus zárda, a 6. a régi postaépület. 7. a Temlom-köz, 8. a Fő utca.

A felszíni épülethez képest az igazi létesítmény a föld alatt van. Alapterületét hozzávetőleg 800 m2-re becsülöm.

Történetéről keveset sikerült megtudnom. Építése az 1860-as évekre tehető, amiben Mati úr véleménye helyes. Szerinte Belatiny egy már korábbi pincét vett át. (KM forrásából tudhatóan Petheö Imréét) Az 1880-as kataszteri térképen mindenesetre semmiféle épület sem szerepel.

A következő vázlatrajzon igyekszem bemutatni a pincét. (A megadott méreteket vadászati célokat szolgáló lézer távolságmérővel határoztam meg, ehhez mérten legfeljebb az arányok bemutatására alkalmas.)

Belatiny pince

7.kép: A Belatiny-Füri Pince ma megtapasztalt alaprajza. Szaggatott vonallal jelöltem a felszíni épület (11. szám) körvonalát.

A sorszámmal jelölt pontok:

1/ Rámpa a pince déli oldalának főbejáratához

rámpa

8.kép: a levezető rámpa

2/ A kissé önkényesen „A” –szárnynak nevezett csarnok. Hossza kb 50-51 m, szélessége kb 3,5 m.

3-4/ A „C” –csarnok, középen lépcsővel megközelíthető emelt (4) szinttel. Hossza kb 45-46 m, szélessége kb. 3,5 m.

C szárny

9.kép: A „C”-szárny

5/ A „B” –csarnok-kb az „A” csarnok méreteivel.

B csarnok

10.kép: a „B” –csarnok

6/ Lépcsőfeljáró a földszintre.

7/ A „D” csarnok eleje. Bevezető szakaszán beugró kisebb boltíves zugokkal. A „D”-csarnok kb 45-46 m hosszú és kb 5 m széles.

8/ További két kisebb „szoba”. Ezek egyike talán iroda vagy raktár lehetett.

D szarny

11.kép: A „D” -csarnok

9-10/ Gépház vagy kazánház (kb 5×5 m, valamint 4 db 1,5×2,5 m-s boltív a 7-8. ponthoz hasonlatosan).Ajtaja ma légóajtóval zárt. Bejáratánál egy további, téglalap alakú rekesz található.

falazástechnika

12.kép: A pince alap falazata helyi terméskő. A boltív tégla. A falazat szerkezete és anyaga teljesen megegyezik a Nagyhíd és a Kishíd anyagával és szerkezetével.

11/ Felszíni iroda.

12/ Kémény, ami az udvarra vezet.

 ***

Füri Mihály kiegészítése 1945 utánról:

“Az 1949 -es államosítás után a Siófoki állami gazdaság kezelésébe került a pince.Szőlő, rózsa és gyümölcsfa oltványokat tartottak és exportáltak az 1980-as években innét.Én 1991-ben (de csak évek múlva került a nevünkre) vettem meg cégemnek a több mint fél hektáros területtel az ingatlant.A pincét nem csak a felső épületeket használtuk édesipari nagykereskedelmi raktárként.A pince átnyúlik a szomszédos ingatlanon de az le van falazva.A Magyarországot “megszálló” élelmiszeripari munltinacionális gazdasági erők által keletkeztetett “új piac” miatt profilt és telephelyet váltottam. Gyakorlatilag 1999 óta eladó az ingatlan de még csak érdeklődő sem volt eddig rá.Több elvi ötletemből talán az iskola az óda és a két templom szomszédsága miatt egy kamara kis pinceszínház kialakítása akár elgondolkodtatható is lehetne hiszen ilyen például az egész Tó körül nincs. A mai gazdasági környezet és ingatlan túlkínálat miatt a közeljövőben ide nem tervezhető reális ezt az egész telephelyet fenntartó ipari,kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység .A felszíni épületek elbontása után a település tudná az új adott lehetőséget leginkább kihasználni kultúrális,idegenforgalmi,oktatási és szociális feladatra .”

A pince ma használatlan. Új funkcióra vár. Csak reménykedem, hogy feltámad romjaiból, így ha velencei pezsgőt nem is feltétlenül iszom a közeljövőben, az épületet látom még feltámadni.

Források:

  • Arcanum Tudásbázis
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Bebek-Bizo, 1911.)
  • Kempelen Béla: Családkönyv 1. (Budapest, 1940.)
  • Kupi László: Város volt, város lett: Velence-digitális változat, 2014. július 24.
  • Rosenmayer András: Egykor volt pezsgő Velence (Food and wine)
  • maylath.t-online.hu
  • Képes Családi lapok 1903. január-Kárpáti Miklós gyűjteményéből


Kategóriák:1900-1919, Emberek, Falusi épületek, Gazdaság, I. Világháború, Kishíd, Nagyhíd, Velence, Velence térkép, XIX. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

4 hozzászólás

  1. Örömmel olvastam,a téma kibontását.A jelen állapot még sok kérdést vet fel abból az irányból,hogyan jutottak a Braun Testvérek a velencei ingatlanhoz.Az biztos ,hogy nem Ők építették.A másik részemre izgalmas téma a gyártáshoz használt szőlők termesztési területe,ill.fajta összetétele.Nagyon valószínű,hogy ezt az egyféle pezsgőt forgalmazták,egyelőre csak a szeszen kívül egyfajta ( Asztali Fehér ) saját pincészeti borkészítményüket találtam.Üdvözlettel Mati Károly.

  2. Kedves Árpád!
    Gratulálok a cikkhez, amelynek néhány homályos pontját talán sikerül a gyűjteményemben lévő, 1903. januárjában megjelent újság (Képes Családi Lapok) ismertetőjének adataival tisztázni.

    “Belatini Belatiny Artur, magyar pezsgőgyáros.
    Született 1869-ben. Fiatal korát Francziaország bortermelő helyeinek tanulmányozásával töltötte. Champagne szőlőművelését és a pezsgőgyártást a a leghirnevesebb borvidékeken, gyártelepeken tanulmányozta.
    A gyár Velenczén van. Alapitotta Petheö Imre 1860-ban, kitől vétel utján szerezte meg.
    1896-ban az országos kiállitáson jury-tag volt. Ugyanabban az évben kapott édesapja és családja nemességet “belatini” előnévvel.
    A Párisi világkiállitáson, 1900-ban a “Domino sec” pezsgőbor az egyedüli aranyérmet nyerte el, melyet a kiállitási jury külföldi czégnek adott pezsgőborért. Ezen időtől kezdődik a czég terjeszkedése a külföldön, főleg Dánia, Svéd-Norvégország, Finnország és Oroszországban.”

    Tehát egy már jóval korábban működő – és értelemszerűen pincével is rendelkező – gyárat vett át. (Ha nagyobb arányú bővítést végzett volna, arról biztosan értesülnénk az ismertetőből!)
    A “Domino sec” volt aranyérmes.

    Üdv:
    Kárpáti Miklós

  3. Kedves Árpád,
    Őszinte elismerésem és köszönetem a munkájához melyet részben helyettünk de a mi nagy örömünkre ilyen alapossággal végzett.Mi személyesen eddig nem találkoztunk ezért engedjen meg néhány adalékot.Az 1949 -es államosítás után a Siófoki állami gazdaság kezelésébe került a pince.Szőlő, rózsa és gyümölcsfa oltványokat tartottak és exportáltak az 1980-as években innét.Én 1991-ben (de csak évek múlva került a nevünkre) vettem meg cégemnek a több mint fél hektáros területtel az ingatlant.A pincét nem csak a felső épületeket használtuk édesipari nagykereskedelmi raktárként.A pince átnyúlik a szomszédos ingatlanon de az le van falazva.A Magyarországot “megszálló” élelmiszeripari munltinacionális gazdasági erők által keletkeztetett “új piac” miatt profilt és telephelyet váltottam. Gyakorlatilag 1999 óta eladó az ingatlan de még csak érdeklődő sem volt eddig rá.Több elvi ötletemből talán az iskola az óda és a két templom szomszédsága miatt egy kamara kis pinceszínház kialakítása akár elgondolkodtatható is lehetne hiszen ilyen például az egész Tó körül nincs. A mai gazdasági környezet és ingatlan túlkínálat miatt a közeljövőben ide nem tervezhető reális ezt az egész telephelyet fenntartó ipari,kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység .A felszíni épületek elbontása után a település tudná az új adott lehetőséget leginkább kihasználni kultúrális,idegenforgalmi,oktatási és szociális feladatra .Én jelenleg az általam már 1996-ban megálmodott,megtervezett de az akkori (20 évig regnáló) polgármester miatt sajnos mégsem megvalósíthatott Velence Bence hegyi Kilátó építését szeretném közösségünkben megalkotni.
    Velence 2015.január.10. Füri Mihály

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: