az 1696-1724 közötti, Finta Jánossal folytatott tulajdoni vita egyes dokumentumai és az azt lezáró királyi donációs levél magyar nyelvű szövege-forrásközlés a Meszleny Család közreműködésével és engedélyével
Tisztelt Olvasó, jelen dokumentumban a Meszleny János és Finta János nemesek közötti, közel harmincéves, egyezséggel végződött birtokvita részben magyarra fordított, részben eleve magyar nyelvű dokumentumait, valamint az azt keretező királyi donációt (adománylevelet) olvashatod. Az anyagot részben a jog akkori alkalmazói, részben a jog forrása, a király (jogi apparátusa) fogalmazta.
A dokumentum többféle jelentőségű.
Történeti jelentősége az, hogy egy korszakot zár le Velence (és Gárdony) életében. A török megszállás korszaka és az azt követő zavaros évtizedek sokszor szokásjogon és aktuális erőviszonyokon alapuló (magyar földesúri) hatalmát fokozatosan váltotta fel a központi hatalom által legitimált, sorozatos országos és vármegyei igazolási eljárásokkal tisztogatott-támogatott új helyi hatalma, mely aztán 1848-ig ebben a formában, 1848. után sorozatosan megreformált keretek között működött 1945-ig. Velencén ezt a feudális rendszert a Meszlenyek neve szimbolizálta. (Magáról az átalakulási folyamat részleteiről Gárdony története okán alapos beszámolót ad Károly János vármegyetörténete IV. kötete 156-168. oldala.)
Jogi vonatkozásban a Meszlenyek 1724-ben váltak Velence („és fele Gárdony”) vitathatatlan uraivá. Ez jogbiztonságot jelentett nekik, kiszámíthatóbb igazodási pontot környezetük számára. A jogbiztonság és kiszámíthatóság hatását a környezet, a gazdaság is érezhette.
Gazdasági, gazdálkodási jelentősége ennél tágasabb és hosszabb hatású. A Meszleny birtokok elhelyezkedése évszázadokra meghatározta a falu terjeszkedésének lehetőségét, a birtokszerkezetet és a kisbirtokok elhelyezkedését, valamint a „kiegészítő” gazdasági ágak (halászat, szőlészet, nádművelés, állattartás) adózási körülményeit (lásd: Velence urbáriumával kapcsolatos bejegyzésem a www.velenceblog.com – on) és azok szervezetét-lásd pl: közbirtokosság intézménye.
Végül, és talán ez a legfontosabb: Az 1714-es újraletelepülési dátumnak és a donációnak is közigazgatási jelentősége van. Közigazgatásilag Velence az állandó, adózó lakosságtól létezett. Másrészt, területét tekintve: a Velence tó alatti részének nyugati, Gárdony keleti (és Velence déli része) közigazgatási határát nagyjából ugyanaz a vonal adja, mint amit 1724-ben az egyezség után meghúztak.
A részben latin (eredeti szöveg1-25, illetve 28-31. lapja), részben magyar nyelvű, (25-28.lapja) szöveget a család egybeszedte és irattárában megőrizte. Meszleny Ignác a dokumentumot magyarra fordította. Kézírásos fordítását Bognár Adél gépelte be, azt Meszleny Benedek lektorálta, részben írta át, elsősorban a szöveg és korhűséget szem előtt tartva. A módosításokat aztán én vezettem át a magyar szövegen.
Az anyagot Velence 1714-es újra(le)telepítése óta időben helytörténetünk szempontjából a második legfontosabb szöveges forrásnak tartom a korábban írt négy összefüggés miatt. Ezen az úton is köszönöm a Meszleny családnak, hogy közreadják, és tevékenyen közreműködnek annak maiak számára közérthető(bb) bemutatásában!
Tisztelt Olvasó, állj neki! Nem szépirodalom következik, hanem (jogi) kordokumentum! Ha tanulni akarsz belőle, türelemmel olvasd!
A szöveget alább olvashatod.
Letölthető, nyomtatható formában ITT érhető el.
A dokumentum eredeti lapjai ITT tekinthetők meg. Felhívom a figyelmet arra, hogy képfile-okról van szó, amik még optimalizált méretben is nagyok! Letöltésükhöz tehát némi türelem kell.
***
1.dokumentum:
Mi VI. Károly Isten kegyelméből a Római Birodalom mindhalálig választott császára, Germániának, Hispániának, Hungáriának, Csehországnak, Dalmáciának, Horvátországnak, Szlavóniának, stb. királya, Ausztria fejedelme, Burgundiának, Brabantiának, Styriának , Karinthiának, Carnioliának, Luxemburgnak, Wierthenbergnek és Thekanak, Felső meg Alsó Sziléziának fejedelme, Swevia, Marchio Moravián hercege, Habsburg, Tyrol, Ferret, Kyburg és Goritia grófja,
tudomásukra hozzuk mindazoknak, akiket érdekel, hogy hívünk m. Meszleny János, Fejér megye alispánja és tanácsosunk részéről a Győri Káptalan bizonyos okiratai (2) közönséges papírra írva és szokott, hiteles pecsétjével megerősítve, 1716 évben Boldog Sz. Mária tisztulása utáni 3. napján kiadva, melyek néhai Finta János vallomását tartalmazzák, melyek révén ugyanazon Finta János magára vállalván neje, örökösei, utódai, fivérei, nővérei és rokonai minden terhét, bizonyos javait: nevezetesen az egész Velence nevezetű birtokot, továbbá Gárdony, Bodmér, Sósvára, Megyer, Ketye, Raknyi és Fiad birtokokat, és a nemesi kúriát Keresztes Berkiben, melyek Fejér, Tolna, Zala és Somogy megyében feküsznek, minden haszon vételével és tartozékával azon okoknál és körülményeknél fogva, melyek a vallomásban bőven ki vannak fejtve – nevezett Meszleny Jánosnak és mindkét nembeli örökösének 2200 rajnai forintért és egy pár ökörért örök áron és visszavonhatatlanul eladta, aláírásával megerősítette, jogot ezekre tovább nem tartott fönt sem maga, sem utódai részére. Miután utóbb Kovács-Szabó János, Toldy Márton, id. és ifj. Kaszap János örökösei bizonyos adomány címén a nevezett birtokok tulajdonjogát (3) maguk részére vitatták és önhatalmúlag és tényleg ezeket elfoglalták. Finta János meghatalmazottja Meszleny János útján bírói eljárást indított nevezett birtokok foglalói ellen felsőbüki Nagy István nádori protonotárius előtt. Ez alkalommal mindkét fél alaposan ki lett hallgatva, és a protonotárius és az összehívottak üdvös felszólítására kölcsönösen megegyeztek. Ezen egyezség folytán a fentnevezett birtokok felbecsülve és két egyforma részre lettek osztva, melyek egyike Velence és fele Gárdony Finta Jánosnak és jogátruházás révén Meszleny Jánosnak, a jelenlegi tulajdonosnak és örököseinek jutott, a másik rész, úgymint Gárdony másik fele, Bodmér, Sósvára, Megyer, Ketye, Raknyi és Fiad és a Keresztes- Berki kúria a fentnevezett igénylőknek lett kihasítva. Tehát Meszleny János kérelmezi, hogy amennyiben a fent nevezett tanúvallomások, és azok tartalma a következő eljárások kapcsán érvényre jutottak, … (4) Velence és 1/2 Gárdony adásvételéhez kegyes királyi jóváhagyásunkat adjuk.
Ezen tanúvallomási okiratoknak a következő tartalma:
Mi, a Győri Egyház káptalanja tudatjuk mindenkivel, kit érdekel: Nemes Finta János, Mihály fia, előttünk megjelenvén, magára vállalván minden élő és leendő rokon terheit, érett megfontolás élőszóval így nyilatkozott: legalább 20év előtt néhai Finta Mihály az akkor még elő atyja, pört indított Balassa Ferenc úr ellen (5) Gárdony, Velence, Bodmér, Nyék és Pettend visszaszerzése címén, Miskey István fm. Alispán előtt, melyben bizonyítékok lettek bemutatva a Finta család öröklési jogára. Egyezség jött létre Finta Mihály és Balassa Ferenc közt (6):
Finta Mihály kapja Gárdonyt, Velencét, Bodmért. Balassa Ferenc Kápolnásnyéket és Pettendet. Ezeket háborítatlanul használták, amíg kb. 13 évvel ezelőtt Finta Mihály és következőleg Finta János szükség által kényszerítve Meszleny János alispán úrtól 1.800 r. Ft-ot jó pénzben felvettek, és ennek fejében a fent nevezett birtokokat zálogul lekötötték. Eképpen nev. alispán úr ezeket a mai napig zálogjogon bírta. Mivel azonban F. János atyja halála után szűkös lehetőségei miatt nevezett javak visszavásárlására nem látta magát képesnek, de újabb (7) szükségleteire M. Jánostól 400 r. Ft-ot és gazdasága részére egy pár igás ökröt kérni kényszerült, ezért nem csak Gárdonyt, Bodmért és Velencét, mely az alispán úr által lett betelepítve, hanem a többi örökölt birtokát és az átvett 2200 Ft és pár ökör fejében (8) örök jogon M. Jánosnak eladja. Minden jogot átruház M. Jánosra és örököseire, így a Balassa család magva szakadás esetére K.nyékre és Pettendre szóló öröklésre igényt is. A jogokra és a birtokokra vonatkozó minden okiratot is átad vevőnek.
Dátum 1716 Sz. M. tisztulása után 3. nap.
2.dokumentum:
Mi gróf Pálffy Miklós nádor tudomásul hozzuk mindenkinek, akit érdekli:
Felsőbüki Nagy István aranysarkantyús lovag, királyi tanácsos, protonotáriusnak elénk terjesztett periratait Finta Jánosnak, mint felperesnek alábbi alperesek ellen: Kovács-Szabó János, Kutas István, Ferenczy György, Festetics Mária, Meszleny Jánosné, Festetics Magdolna, özv. Peczovics Ferencné, Festetics Júlia, özv. Balogh Ádámné, Tholdi Katalin (10), tiszt. Csuri Józsefné, Sándor István (neje néhai Festetics Krisztina). Toldi Márton örökösei ezen kívül Kaszap Ferenc és Mihály, Török Ferenc, Tóth János és neje, Tésla Judit, Molnár György és neje, Kaszap Zsuzsa, Juhász István és neje, Barsy Rebeka (Kaszap örökösök) mint peres javak birtoklói. A királyi pecséttel ellátott utasítás szövege:
VI. Károly stb. üdvözöljük fb. Nagy István hívünket: Finta János (Mihály fia, Tamás fia, Benedek fia) elénk terjesztette, hogy 1562-ben Petendy Ilona, Antalffy János özvegye halála után, végrendelete és egyéb alapos jogcímen bizonyos javak, nevezetesen Gárdony (11), Velence, Bodmér, Pettend, Fertőfenék (K…nyék), Papvára Fejér megyében, Fiad, Ketye, Ratonya Zala megyében, Megyer Tolna megyében, Finta Benedekre (dédapa) és fivére, F. Albertre szálltak, mint Pebendy Ilona unokaöccsire (nepotes). Ezeket nevezett Finta Albert nemcsak bírta (de Finta Benedek hosszú élete folytán) 1630-ban Balassa János, Miklós és Mihály fivérekkel Pettend, Bodmér, Fertő, Fenyék, K.nyék birtokokra új adomány címén egyességet kötött. Ezen jogok alapján nem csak Finta Albert, de a Balassák is nevezett javakat békésen birtokolták, amíg Finta Albert halálakor, fiúág kihalása címén, Szabó-Kovács János, Tholdy Márton, id. Kaszap-Nagy János, ifj. Kaszap-Nagy János, és Deső Jakab, és mások kik a periratban fel vannak sorolva, 1667-ben az akkori idők adottságai szerint (török megszállás) Veszprémben ezekbe behelyeztették magukat anélkül, hogy erről a Finta és a Balassa család tagjai, kik a török hódoltság miatt a Ráckevei szigeten laktak (12) tudomást szereztek volna erről: (ekképpen azonban, mivel téves föltevés alapján igényelték a javakat, a beiktató iratokat eddig nem tudták megszerezni) ezért a Finta családból származó Balassáék ellen, kik előbbi adományosok voltak, pört akartak indítani, gyönge joguk alátámasztására Deső Katát, D. István és Finta Ilona (Finta Albert lánya), Dávid György özvegyét a maguk részére sikerült megnyerni, olyan úton-módon, amit inkább csak ők maguk ismernek: ő vele és Finta Albert leszármazású Győry Jánossal 1688. április 22-én egyezséges szerződést kötöttek a birtokjogok megvédésére, sőt a Finta Alberttel rokon Balassa család ellen is, mint a jelenlegi birtokos ellen, – pört indítani igyekeztek. Miközben Finta Albert örökösei az új adományosokkal pörlekedtek, Finta Mihály hozzáfogott, hogy a szintén ősi Finta Benedek-féle birtokrészét a birtokló Balassáktól visszapörölje. Miután az ügy több határnapon egymás közt és György Márton (Gy. Péter és Deső Ilona, D. István és Finta Ilona, F. Albert lánya (13) közt egyrészről, másrészről Balassa Ferenc közt sokáig meg lett tárgyalva, végre 1969. Pünkösd utáni 4. nap a nevezett felek alábbi egyezséget kötötték:
Pettend és Knyék Balassa Ferencnek, mint a Finta Albert vonal megmaradt leszármazottjának jut, Finta Mihálynak, mint a Finta Benedek leszármazottjának Gárdony, Bodmér és Velence, mint egyenértékű valóságos osztályrész.
Ehhez a rokonok közti egyességhez hozzájárultak az alul részletesen felsorolandó új adományosok (nem, mint érdekelt felek, de akikről a pör folyamán alig lett említés téve, de még állítólagos jogigényükről is mélyen hallgattak) és ezáltal állítólagos jogigényükről, mely magában semmis volt, le is mondtak, mégpedig 500 arany lekötése mellett. Ennek dacára, nem tudni, milyen megfontolás alapján, részben maguk, részben az úgynevezett új adományosok örökösei, nevezetesen Meszleny Jánosné F. Mária, Sándor Istvánné F. Christina, férjük útján özvegy Peczovics Ferencné, Fest. Magdolna, özv. Balogh Ádámné, F. Julianna, Fest. Pál és Tholdy Anna lánya és más előtted név szerint felsoroltak, kik minden jogcím nélkül a pörös javakat bitorolják, saját felelősségükre a nevezett birtokokat birtokba és használatba vették. És ezáltal (14) saját magukat rosszhiszemű birtoklókká tették. Úgyhogy ezért panaszos kéri, hogy általad, mint illetékes bíró által, mint ilyen (jogtalan) birtoklók ellen eljáratassék, és neki teljes és megfelelő elégtétel szolgáltassék, amennyit az ország törvényei engednek. Tehát ilyen kérelemmel fordult hozzánk panaszos, hogy ne tűrjük, hogy ő teljes jogaiból váratlanul ki legyen forgatva. – Mivel pedig egy jogos kérelem meghallgatása nem tagadható meg, úgymint az 1563. törvény 86. szakasza szerint az igénylő birtokában maradhat az olyan javaknak, melyekbe ellentmondás nélkül lett beiktatva, – viszont ha valaki a tényleges beiktatás után a javakat nem veszi birtokba, sőt sok év közbejöttével birtokon kívül került, ezentúl önhatalmúlag ilyen javakat nem foglalhat el, annál kevésbé, minthogy a királyi adomány alapjának, amiben az iktatás állítólagos kifogástalansága gyökerezne, a jogi tartalmat nélkülözi, ilyen javak bitorlói, mint akik elvesztették jogi alapjukat, egy protonotárius közbejötte mellett hasonló javakból kizárhatók, mivel az igazság azt parancsolja, hogy mindenkinek biztosítva legyen a joga a továbbiakban a Hármaskönyv II. rész 52 címe szerint a költségek … szokták követni.
Ezért megbízunk, hogy ezen leirat vétele után és a dolgok ilyen állása mellett (15) pontos, mielőbbi és megfelelő határnapon hívd össze a nevezett feleket és másokat, kik kellőképp igazolva vannak, szállj ki a nevezett birtokokra vagy ahová célszerűnek látod, és az összehívott szomszédok előtt hallgasd meg először alaposan mindkét felet, és miután kiderült a tiszta, valódi helyzet, és amennyiben kiderülne, hogy a pörölt javak a kérvényezőt illetnék meg, vedd el ezeket a jogtalanul bitorlók kezéből és add át felperesnek és úgy az eddigi, mint ezentúl felmerülő törvényes költségeket fizettesd meg.
Tartozol a felperes jogainak jövőbeli, védelme céljából az egész eljárásról megfelelő okleveleket kiállítani, az igazságnak megfelelően és nem másképp kell eljárni!
Átolvasás után dátum Laxenburgban 1716. május 9.
Károly, gróf Illésházy Miklós, Hunyadi László.
3. dokumentum:
1716. május 16-án Ő Felsége ezen kegyes leirata a Sopron megyei Felsőbük községben alulírott Protonotárius úrnak kézbesítve lett, aki azt alázatos hódolattal a törvények szerint végre fogja hajtani, u.a. Protonotárius (Nagy István) (16)
Ezekután Protonotárius úr kötelességszerűen ezt jelentette:
Eleget téve Ő Felsége parancsának, folyó év és hó 15-én Székesfehérvárra lettek összehívva a felek, egyes szomszédaikkal, nevezetesen bellai Bellavics Gábor, Puhóczy György és Ujvári Péterrel, nev. Megye (szolgabíróval) és más jogtudós emberekkel együtt ítélőszéket alakított. Ezután felperes részéről Semberger Ádám úr a Győri Káptalan által (igazolt procurator, intéző) ünnepélyesen tiltakozott minden halogató, de a törvény által elítélt kibúvó ellen, amit a szemben álló fél a pör folyamán netán megkísérelne, ellenben ragaszkodva hazai törvényeinkhez, melyek gazdája jogait alátámasztják, felmutatva Őfelsége Behelyező Rendeletét. A. alatt és B. alatt a pörös javakra vonatkozó baráti egyességeket, ezzel akarván mindenben eleget tenni a nevezett kegyes Rendelet rendelkezésének (17), nem kevésbé fenntartva magának azon intézői jogot, hogy általában és részleteiben szabadon cselekedjen, esetleg változtasson, és mindent, ami eddig nem lett elmondva vagy előadva, megfelelően pótoljon, végül gazdája jogai felett legjobb tudása szerint őrködjön, megelőzte ezt a szokásos bírói felszólítás az alperesek felé, annak fent említett tanúbizonyságok sora így hangzik:
Mi fejér megye nemeseinek bírái és többi törvényszéki tagok tudtul adjuk mindenkinek, kit illet, hogy folyó év 70ed vasárnapja előtt 6 nappal együtt a megye rendeivel Fehérváron gyűlést tartottunk, hogy intézkedjünk bizonyos ügyekben, tartós, békés állapot elérése céljából.
Meszleny János alispán bemutatta gr. Pálffy Miklós országbíró részére kiállított okiratot, amely így szól (18):
gf. Pálffy Miklós országbíró stb. VI. Károly császár, király stb. tanácsosa Eleonóra Magdolna, Theresia özv. anyacsászárné főistállómestere, üdvözli Fejér megye rendeit. Előadta Meszleny János, hogy jogainak védelmére szüksége lenne azoknak az iratoknak másolatára, melyek 13 év előtt Miskey István alispán előtt a Finta és Balassa család közti egyességet tartalmazzák, és a Megyei Levéltárban vannak elhelyezve.
M. János kért fel minket, hogy szólítsunk fel Titeket barátságosan, hogy neki a nev. periratok másolatát adjátok ki (19) és ne engedjétek , hogy ő igazságos jogaiban megrövidüljön. Mivel egy jogos kérelem nem utasítható el, és különben is a hiteles helyek az ország rendes bíróságai megkeresésére az iratok másolatait a feleknek simán ki szokták adni, felszólítunk Titeket, hogy a Levéltárban keressétek ki, adjatok másolatot a kérvényező által megjelölt okiratokról.
Dátum Nagyszombat 1713. nov. 27.
Kiadva általam: Nagy István protonotárius
– Továbbá nevezett alispán úrnak kötelességszerűen ki akarván adni a kívánt iratokat megyénk pecsétje alatt (20) miután egy jogos kívánság nem tagadható meg, és eleget kívánván tenni a kegyes parancsnak átkutatva és megtalálva az említett periratokat az alábbiakat tanúsítjuk:
1700. év Szt Mihály napját követő szombaton Fejér megye közgyűlésén Miskey István alispán, Albert Benedek főszolgabíró, Eölbey Péter esküdt eskü alatt az alábbiakat jelentették:
1696 Laetare után 3 napon Győrben, Miskey István úr házában összejővén más jogtudó emberekkel az alább megnevezett felekkel egyetértésben, egyrészt mint felperesek Finta Mihály (F. Tamás fia, F. Benedek fia, F. Barnabás fia), továbbá György Márton (Gy. Péter és Deső Ilona fia, Deső István és Finta Ilona lánya, F. Albert lánya, F, Barnabás fia), másrészt mint alperes Balassa Ferenc ügyében, mely (21) bizonyos Fejér megyei birtokokra vonatkozik, miután ezen javakról több ízben tárgyaltak és pörösködtek. – Végre mindkét fél ugyanazon évben Pünkösd után 4. nap egyességet kötött, mely szerint összevéve Nyék, Gárdony és Velencét Meszleny János és hozzáadott kísérője, lelkiismeretesen két egyenlő részre felosztja:
Amelyik félnek Bodmér jut, az kártalanítja azt, akinek Pettend jut, amennyivel az nagyobb lenne Pettendnél, szintén M. János és kísérője közvetítésével: erre egy határnap lett kitűzve és az is kijelentve, ha a felek egyikének családja egészen kihalna, annak része a másik túlélőre szállna át, ha pedig a Finta vagy Balassa család valamelyik egyes tagja leszármazott nélkül halna meg, ennek osztályrésze kihasítandó lenne, és az illető család törvényes örökösének jutna – erre kézfogással kötelezték magukat, továbbá a Tholdy, Szabó-Kovács, Nagy-Kaszap és a többi új adományos családdal egyetértőleg arra is kifejezetten, hogy (22) ha valaki ezt az egyességet bármely címen megsértené, vagy bármi módon ezt kijátszani próbálná, ez esetben 500 aranyat köteles az alispán úr döntőbíróságánál letenni. Ennek egyik fele annak jut, aki a szerződést híven betartja, a másik az eljáró bíráknak. – Ezt a fenti egyességről szóló bizonyítványt kiállítandónak véltük az alispán úr vagy bárki más érdekelt jogainak céljából.
Székesfehérvár, 1715. Laetare után 5. napon Posgai Ferenc esküdt és törv.széki jegyző, Kolosváry Mihály főszolgabíró, Ányos György másod szolgabíró, Prietóczy György ülnök, Vörös János ülnök, Nagy János ülnök.
– Továbbá, miután az alperesek a törvényház előtt ősi szokás szerint (3-szor…) meg lettek nevezve, Lada György az alábbiak jogainak képviseletére jelentkezett. (Szabó-Kovács János, Sándor István, Kutas István, Festetics Julianna és Magdolna, Kaszap Ferenc és Mihály, Török Ferenc, Ferenczy György, Tóth János, Tésla Judit, Juhász és neje, Barsy Rebeka, Molnár György és neje Kaszap Zsuzsanna (23). Meszleny János neje Festetics Mária képviseletében Gyöngyösi Márton jelent meg. Miután ezek az eljárások az esti órákig húzódtak, a tárgyalás a következő 16.ára lett halasztva. Ennek keltével Protonotárius úr és a nevezettek, szomszédok az előző napi ítélőszéket megalakították. Felperes részéről ugyanaz a megbízott, mint előző nap, ugyanazon jogi megalapozással ugyanazt kívánta elérni, de mindkét fél megbízottai (24) egy egész nap folyamán bőségesen a bírói ítélet elé terjeszthették a szemben álló érveiket.
– Mielőtt azonban Protonotárius úr ítéletet hozott volna, felszólította a feleket egy Istennek és embereknek tetsző egyességre. Ezután felperes részéről Meszleny János alispán, az alperesek személyesen megjelentek Protonotárius úr előtt, és tiszteletből a bíróság békéltető felszólítása iránt és azon szándéktól vezetve, hogy bizonytalan, költséges pörösködés helyett inkább szeretettel átöleljék egymást, maguk és örököseik nevében az alábbi magyar nyelvű egyességet kötötték (25-28).
4. dokumentum:
(A következő szövegrész betűhű magyar Meszleny Benedek és Fehér Árpád megállapodása szerint, és a történeti hűség kedvéért-FÁ)
PRIMO
Az elől Számlált mind Actorea Fél úgy mint Finta János Plenipotentiariussa, Nemzetes Vitézlő Meszlény János Uram eő kegyelme a Tisztelendő és Nemes Győri Káptalanban Martius Havának tizen egyedik napján aláb megh irtt Esztendőben költ Plenispotencia mellet, egy részrűl, más részrűl pediglen az elől számlált Al Pörössek, és azokon kívűl Deső Kata, és Győri Samuel magokra föl vévén minden – nemű és mind a két ágon lévő Gyermekeinek, Successoroknak, Legatariussoknak, Cessionariussoknak Terheket. Léptek ez aláb megh.irtt atyafiságos végzésre, és közöttök megh. másolhatatlanul megh-tartandó alkura.
Tudni illik SECUNDO. Elsőbenis közönséges és megh.edgyezet akaratbúl atyafiságosan és Istenessen a mostani üdőhöz és árrához-képest, mind a Szala, vagyis Simeg, úgy ezen Fejér, és Tolna Vármegyékben lévő Jók és Jószágok megh.böcsültetvén, Velencze móst megh. szállott Falú minden némő, és akár mely névvel nevezendő pertinentiájaval együtt, négyezer, Gárdoni Puszta pedigh két ezer, Bodméri Puszta pedigh ezer, Somogyi, Tolnai és Szala Vármegyebéli Puszták pedigh ezer eött száz forintokra aestimáltatván, ezeknek böcsű szerént való árrok tévén eöszveséggel nyolcz ezer ött száz forintokat; Mint hogy pedigh TERTIO. Az praemittált egész Jószágoknak felében ezen alkunak erejével fönt irt Finta János egészlen bé vetetődett, arra nézve, ha kivántta volna in specie azoknak felét magának megis tarhatta volna, mind azon által kivánván magát közel inkáb egy csomóban lévő Jószágokkal contentualtatni, arra nézve, hogy anyi valis inkáb rendessebben satisfactiója légyen, a megh irtt egész Jószágoknak praevie fel tett Summáját úgy mint nyolcz ezeröt Száz forintokat két egyenlő részre tudván, esnék pénz Szám Szerént Finta János részére négy ezer két Száz ötven forintok, mivel pedigh kész pénzül nem akarván, hanem az fellül meg irtt örökös Jószágokbúl contentáltatni; Arra nézve az egész megh irtt Iktül adatott adatott néki a praevie declarált egész Velenczei Falu ugyan örökös Jussal négy ezer forintokban; item még is restálván néki két Száz ötven forintya mely Summája ugy an örökös Iussal bonificáltatik és investiáltatik. Megh irtt Gárdoni Praediumnak és ahoz tartozandó minden appertinentiáknak emlétett Velencze nevű falu vagyis Szomszédsága felől való hason felében: ugyan ezen részben hasonló örökös Iussal bonificáltatik, sokszor nevezett Meszlenÿ Ianos Urának edgyik Kaszap Donataria Familiátul az egész elő számlált Jókban lévő és megh vett úgy mint öt Száz harmincz egy forint s huszon ött pénzbeli Portiója; Járul ehez Nemzetes Meszlenÿ Jánosné Festetics Mária Asszonynak az egész megh irtt Jókbul néhai ugyan edgyik Donataria Tholdÿ Familia Iussabul reá essett öttven három forint s tíz pénz, úgyis megis ezen Tholdÿ ágbul Nemzetes Festetics Ferencz Uram Magdolna és néhai ugyan Festetics Christina Aszszony gyermekeire magán magán hasonlóképpen ötven három forintban s harmincz pénzben in toto pedigh Száz ötven kilencz forintban s harmincz pénzben obveniált és esett részek is,mellyek hasonlóképpen ezen Gárdoni Pusztának praespecificalt részében investialtatnak,és igy declarált móddal Finta János item fönt nevezett Meszleny János Uram úgy ő kegyelme Felesége s más föllyebb megh irtt Tholdy ágbul lévő Atyafiak Summája tészen in toto kilencz Száz kilenczven három forintokat hatvan ött pénzeket, mellyekekhez most mondgyárt Meszlenÿ János Uram kész pénzül az elöl számlált Iknek le tévén in usu roborationem praesentis Contractus hét forintot harmincz ött pénzt, és így az elöl számlált Gárdoni Praediumnak megh irtt hason fele maratt örökös Iussal Finta János és gyakran specificált Meszleny János Uram, úgy ő kegyelme Feleséghe és több megh irtt Atyafiai részekre ezer forintokban. QUARTO. Az második hasonló fél része pedig azon Gárdoni Pusztának minden nemű appertinentiaival az elöl számlált, és más részrül való Contrabens Feleknek nem különbben az egész Bodmér, ezen Fejér Vármegyében lévő Puszta is, Szala, Somogy és Tolna Vármegyékben való, úgy mínt Megyer, Raknyi, Fiad, Kettye Pusztákkal edgyütt, egészlen és mindenestül hasonló örökös Iussal és Igassággal és azon helységeknek minden nemű appertinentiaival edgyütt magok között ezen más részrül való Atyafiak, a mikor akarják, ágokhoz és Familiákhoz-képpest az új Donatio szerént szabadon föl osztván. QUINTO. Az mostani Gárdoni Tized marad egészlen az idén Meszleny János Uram részére, úgy az idei Szénabéli Takartatásig, ugyan Gárdoni Határban in instanti adván Meszleny János Uram a más részrül való Contrabens Feleknek, ezen Szénabéli haszonért ötven forintokat aeque in usu roborationem Contractus praesentis. Ellenbe SEXTO. Mint Finta János, úgy Meszleny János Uram, Felesége. s több Attyafiai akarattyokbul megh. engedtetett a megh. irtt és ő Kegyelmeknek praevie esett Gárdoni Pusztának Fundussán az elöl Számlált más részrül való Contrabens Felek minden nemű marhainak a most léendő Szent Dömötör napigh a szabad Pascuatio proxime pedigh ezen Gárdoni Pusztának exmittálandó Iuratus Uram által megh lészen praettingáltt Osztállya. SEPTIMO. Lévén pedigh a sokszor megh irtt Contrabens Felek körül némellyeknek az általok eddigh bíratott és az elöl számlált Jókbul való Jószágok és Jószágbéli részek iránt Evictorok, azért szabad lészen ez után is (ha mi rövidségek érkezhetnek ezen alkú miatt, azon jószágok iránt)azon Evictorokra regressust venni. OCTAVIO. Es igy ezen alkuval modificáltatván az néhai Balassa Familia, és Finta Mihály nem külömbben az több Contrabens Neo-Donatarius Attyafiak között.
Ezer hat Száz kilenczven hat esztendőben költt alkú továbbis az praevie explicált értelemmel helyben marad, és megh.erősettetik.
Ezen alkalmatossággal az praemittáltt mindkét rendbéli Contrabens Atyafiak egy más ellen eddigh föntt forgott mindennémű kérdéseket Praetensiójukat mortificálták, semmivé tették, és ezen alkúnak szentül léendő, örökös megtartására magokat magán magan száz arany Vinculum alatt kezek bé adásával köteleztték.
5. dokumentum:
Protonotárius úr hű jelentése alapján Finta János jogainak védelmére ezen iratot kiadandónak véltük.
1716. június 22. Felsőbük. Nagy István nádori protonotárius.
– Ezek után Mi, meghallgatván Meszleny János kérését, melyet kifogástalan okiratokkal támasztott alá Velencze és 1/2 Gárdony megvételét illetőleg, ezekhez királyi jóváhagyásunkat adjuk.
És nem kevésbé tekintettel vagyunk Meszleny Jánosnak, az országnak és királyi háznak tett hű szolgálataira és 25 éves alispáni működésére. Úgyszintén (30) ráruházzuk minden királyi jogainkat (regálék), ami Velence és 1/2 Gárdonyon fennáll, egyszersmind minden haszonvételével, szántóföldjeit, rétjeit, szőlőit, stb. Meszleny Jánosné és örököseire, mások, de kiváltképpen Isten szt. egyházának sérelme nélkül. Ezen határozatunkat nagyobb titkos pecsétünkkel erősítjük meg, melyet mint Magyarország királya szoktunk használni, és róluk privilégium alakjában rendelünk kiadványt, amint nekünk eredeti példányban lesznek bemutatva.
Dátum Gr. Erdődy László nyitrai püspök, alkancellár által Bécsben 1724. okt. 24. – Római birodalmi uralkodásunk 14. évében, Spanyol 22., Magyar, Cseh és a többi szintén 14. évében.
Károly gr. Erdődy László Ádám
nyitrai püspök
Wanyeczÿ Illés
írnok
Kategóriák:1701 1750, Adatok, adózás, Emberek, Gárdony, Habsburg Birodalom, Kápolnásnyék, Török hódoltság, Településszociológia, Velence, Velencei tó, XVIII. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?