A velencei közbirtokosságról

A megyéről szóló, interneten publikált 1880 körüli kataszteri térkép velencei részén (már ami megvan belőle) számos helyen a következő felirat díszeleg a földterület felett: „Velenczei közbirtokosság”. Kupi László Velence -kötetében is van rá utalás.

1

1.kép: A fogalom megjelenése az 1880-as kataszteri térképen

A jelenlegi magyar gazdasági jogban a fogalom nem használatos, csak külföldi és történelmi példákat ismerek erre a jelensége. Mivel a falutörténet része, gondoltam, megírom. Hát tessék:

Első menetben egy 2014. februári beszélgetésen Meszleny Ignáchoz fordultam. (résztvevők a beszélgetésen: Meszleny Ignác (M.I.) Gránitz Gáspár (G.G.) és én -F.Á.)

FÁ: „Mi volt ez az intézmény akkor?

MI: Édesapám volt a közbirtokosság elnöke. Én ezt mint gyerek, megismertem. Az olyan területek tartoztak a közbirtokossághoz, amit nem lehetett megművelni. Tehát nádasok, tó széle, gyepterületek, meg ehhez hasonlók.

A halász-bérlő a közbirtokosságnak fizette a bért. Tóth Kálmán volt a bérlő. Hogy pontosan hány száz hold volt a birtokában a közbirtokosságnak, azt nem tudom, de a jó nádas területek, amin szépen nőtt a nád, azok személyes tulajdonban voltak, és a tóbírónak kellett szétosztani, hogy amikor télen befagyott, akkor nekimentek tolókaszával és vágták a nádat. Csodálkoztam, mint gyerek, amikor Apám azt mondta, hogy adózási szempontból a szép nádasok egyenlő adózási elbírálás alá estek a búzaföldekkel.

A kisebb nádasok, ahol nem volt olyan jó minőségű a nádtermés, ezek maradtak közbirtokban.

FÁ: Náci bácsi, a közbirtok-ha jól értem- az nem köztulajdon volt. Hogy lehetett a közbirtokosságban tulajdonhoz jutni?

MI: Nem lehetett. Hányadok voltak.

FÁ: Tulajdonhányadok voltak? Hogyan lehetett tulajdonhányadhoz jutni?

MI: Apám eladott ezt-azt, de én olyat sosem hallottam, hogy valaha eladtak egy közbirtok-hányadot!

FÁ: Akkor fordítva kérdezném: Kik voltak a közbirtokosok az Édesapján kívül?

MI: (…) A földbirtokkal arányos hányadok lettek.

FÁ: Akiknek saját földtulajdona volt, annak automatikus részesedése volt a közbirtokosságban a földje arányában?

GG: Olyan arányban, ahogy a földjei voltak!

MI: Igen! Nem volt kicövekelve a tulajdon benne!

GG: A mai fogalmak szerint tehát ezek osztatlan közös tulajdonban voltak?

MI: Igen! Az igazán jó haszon a jó minőségű nádon volt. Azt kellett a tóbírónak szétosztania úgy, hogy a jövedelem aztán eljusson a birtokosokhoz.

***

Idővel több töredék gyűlt össze a közbirtokosság témaköréhez, amiből a következők szűrhetők le:

A közbirtok fogalmával a magyar történelemben legalább kétféleképpen lehet találkozni:

–          Mint közbirtokos: A középkorban és az újkor elején a nem főnemes földtulajdonosok csoportjaként adott földterületen (döntően kisnemesek, a kislétszámú szabad parasztság).

–          Mint közbirtok: adott közösség által birtokolt és használt terület, leggyakrabban legelő, erdő, vízterület, ami a település által tradicionálisan vagy szerződés alapján van használatban.

A velencei közbirtok se ez-se az. Az itt tapasztalt szervezet meglehetősen modern dolog, tulajdonképpen üzleti vállalkozás. Abból a célszerűségből fakadt, hogy a szétaprózott, amúgy is nehezen kezelhető tulajdonrészek esetében a tulajdonos alkuképessége a potenciális bérlővel szemben kicsi.

Mind a bérlő, mind a tulajdonosok szempontjából előnyös, ha nagyobb terület azonos képviselőjével lehet és kell tárgyalni a használatról. (Solymosi Ede könyve szerint-lásd a későbbi linket- az így elért bérleti díj a balatoninak hatszorosa volt a XX. század elején!)

2

2.kép: Tóparti rét, legelő, „közbirtok” az 1880-as kataszteri térkép egy szeletén

Részben hasonló volt a helyzet a tóparti, „árterületen” található legelőkkel és rétekkel.

Velencén három bánya is tartozott a közbirtokossághoz, itt gyaníthatóan a(z esetleges tulajdonosi) szakértelemhiány és/vagy az így egyeztetett árpolitika játszott szerepet a csatlakozási döntésben.

A Közbirtokosság tehát mai fogalmak szerint vagyonhasznosító társaság volt, ahol a mai fogalmak szerinti „ügyvezető” a Közbirtokosság gondnoka volt. Ő tárgyalt, vitatkozott és alkudott meg a kezelt vagyon hasznosításáról az érdekeltekkel.

A Fejér Megyei Levéltár települési szabályrendeletei között, a velencei csomagban fennmaradt a velencei Közbirtokosság 1936-os Alapszabálya. (ezen a hyperlinken letöltheted)

Ebből az alábbiak derülnek még ki:

A Közbirtokosság által kezelt terület 872. katasztrális hold és 1180.négyszögöl. Ez Velence teljes 1930-as közigazgatási területének kb 10%-a.

3

3.kép: A Közbirtokosság egy rétje, az alkalmi tóparti libalegelő-háttérben a Meszleny-Wenckheim kasztéllyal-a tipikusabb Közbirtokos területek egyike

Igen jellemzők az ezen belüli arányok:

–          kb 821 katasztrális hold (kb. 94%) a síkvíz,

–          kb 36,8 kat. hold, 4,2 % nádas,

–          kb 9,4 kat. hold, 1% a rét, legelő,

–          3,4 kat. hold út,

–          továbbá a három kisebb kőbánya (kettő a Bence hegy Nadap felé eső részén, egy Sukoró felé a volt Kenderföldek fölött összesen kb. 1 kat. hold méretben)

Összesen 47 területről volt tehát szó.

Figyelemre méltóak a tulajdonosok is (a korábban letölteni javasolt link 8.oldalán olvashatod részletesebben)

  1. Gschwindt Ernőné örökösei,
  2. Dr Beck Lajos,
  3. Ifj Beck Lajos,
  4. özv Rédey Richárdné,
  5. Deutsch testvérek,
  6. Dr Hajdu Leó,
  7. Hajdu Géza,
  8. Hajdu József,
  9. ifj. Meszleny Pál és neje,
  10. Meszleny Benedekné,
  11. Dr Wenckheim Ferencné,
  12. Meszleny Béla,
  13. Dr Gárdony Alfréd,
  14. Dr Gárdony Pál,
  15. Tükrössy Richárd és neje,
  16. özv Urházy Sándorné,
  17. Szücs Zsófia,
  18. Bognár Györgyné,
  19. Szücs Éva,
  20. Varjas Gézáné,
  21. Császár Józsefné.

A listából az következik, hogy ez egy olyan kapitalista vállalkozás volt, ahol a nemesi földbirtokosok és a (részben) helyi földtulajdonos polgárság jól megfért egymással a haszon reményében.

5

4.kép: A Közbirtokosság pecsétje és ifjabb Meszleny Pál aláírása az alapszabályon

A társulati gondnok ifjabb Meszleny Pál (1889-1975.) volt.

Az együttműködés legfontosabb motorja a tóhasznosítás volt. 1890-ben balatoni mintára és szabályokkal megalakult a Velencei Tavi Halászati Társulat. (Megalapításának és hatvan évvel későbbi megszűnésének körülményeiről szól Solymosi Ede szövege, melyet a hyperlinken keresztül érsz el, jó tájékoztatást ad.)

Első elnöke (1890.-ben) történetesen Meszleny Benedek (1855-1909.) volt, és nem lennék meglepve, ha a folytatáshoz is lett volna köze a családnak.

MB

5.kép: Festményrészlet: Meszleny Benedek (balról) az általa festetett vadászjeleneten gr. Esterházi Béla társaságában

E szervezet logikája teljesen azonos volt a velenceivel. A különbséget az jelentette, hogy ez a társulás kizárólag a halászati jog hasznosításával foglalkozott, míg a velencei a nádhasznosítás, legeltetés és bányászat területén is mozgott. A két szerveződés tehát mind személyileg, mind területileg, mind funkcionálisan összefüggött egymással.

A velencei Közbirtokosság részben a zsidóüldözés, részben II. világháború, részben annak következményei miatt vált okafogyottá. Első körben elvették a „zsidó” vagyonokat (pl.,Deutsch, Hajdu, Beck,Tükrössy). Aztán sokan elpusztultak vagy elmenekültek (pl. Rédey, Gschwindt Wenckheim,). Akit sem ez, sem az nem ért utól, annak vagyonát 1945-47-től államosították, aztán jobbára internálták őket, kiszorították a faluból. A 21 családnév – a temetőt leszámítva- legfeljebb személyes kapcsolatainkban él.

Tény, hogy az egységes (hal)gazdálkodás jól jövedelmezett, emlékezetes halbőséget hozott és hosszú távon fenntartható volt, amit azóta is sokan visszasírnak.

Maga az alapelv, az együttműködési szükséglet helyes felismerése, módjának kitalálása máig maradandó tapasztalata a Közbirtokosságnak és a Társulásnak.

Szíves okulásul mindazon földijeimnek, akik eljutnak egyéni gyengeségük felismeréséig, de csak addig!

Forrás:

–          Fejér Megyei Levéltár községi szabályrendeleteinek gyűjteménye, Velence község

–          Magyar Levéltári Portál

–            Meszleny Ignác emlékezete

–           Solymosi Ede: A Velencei tó halászata -Akadémiai 1996.



Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, Adatok, Emberek, Gazdaság, Településszociológia, Velence, Velencei tó, XIX. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: