A Velencei Tavi Halászati Társulatról, a tóbérlő és a tóbíró szerepéről-forrásközlés

Forrásmű: Solymosi Ede: A Velencei tó halászata (Akadémiai Kiadó 1996.)

 

részlet a Jogi viszonyok és értékesítés-fejezetből-105-110.o

 

Megjegyzés: A szövegben olvasható kifejezések egy részét-lásd pl. „szakatt” magam sem ismerem. Igyekszem idővel utánajárni. Ugyanakkor egyelőre messze ez a legjobb összefoglaló a tárgyban, és a lényeg így is érthető-FÁ.)

 

 

„…A múlt század végén a tóbirtokosok belátták, hogy egyéni gazdálkodással nem sok hasznot kapnak a tóból, s a halászati törvény is arra ösztökélte őket, hogy 1890-ben megalakították a Velencei Tavi Halászati Társulatot. Példakép a Balatoni Halászati Társulat volt, az alapszabály is ugyanaz.

 

Az egységes kezelést a bérletek különböző idejű lejárata miatt csak 1912. január 1-től tudták megvalósítani, mikortól 20 évi időtartamra, 1931. december 31-ig adták bérbe, évente 12 800 koronáért, mely ötévenként 20%-kal emelkedett. Ennek alapján a holdankénti bérjövedelem 326 koronára rúgott. A bérlet lejárta után 1931-ben újabb 20 évi időtartamra adták bérbe évi 24 000 P-ért, ez 6 P bérösszeget biztosított holdanként a tulajdonosoknak. (Összehasonlításul megemlítjük, hogy a Balaton csak 1 P-t, a Duna 2-4, a Tisza 1-2 pengőt hozott, csak kivételes szakaszok fizettek 10 pengő körül). Ezenkívül holdanként 1-1 kg ponty vagy csuka nagybani áron járt a jogtulajdonosnak.

 

A bérlő kötelezte magát többek közt évi 20 ezer darab 5-10 dekás pontyivadék hozatalára, erős fagyban a tisztásokon és a nád között naponkénti lékeltetésre, a nádas óvására. Nem nyithat új csapásokat, és nem vadászhat. A környék lakosságának ellátására 3-4 községben bizonyos napokon helyi piacot kell létesítenie, ahol 10-15% pontyot és csukát kell áruba bocsátania nagybani áron.

 

Ezeket a piacokat azonban beszüntetheti, ha a lakosság üzérkedne a hallal. Az alkalmazott halászok nevét köteles volt a Társulatnak bejelenteni, a kifogásolt személyeket elbocsájtani. – A 20 éves bérleti idő mindenesetre biztosíték volt, hogy a bérlő nem folytat rablógazdálkodást, ami más vizeken az 1-3-6 éves bérletnél bizony előfordulhatott.

 

A fogható halméretek a 9500/1926. F. M. rendelet 23. §-a értelmében:

 

fogassüllő         30 cm   25 dkg

kecsege            40 cm   25 dkg

mama               25 cm   20 dg

ponty                30 cm   40 dg

 

Megváltozott a halászok jogi helyzete. Eddig jórészt a maguk gazdái voltak, most a bérlő alkalmazottai lettek. Mindenki köteles volt a fogott halat beszolgáltatni. A kisszerszámosok, akik saját szerszámmal dolgoztak, a harmadikat kapták, vagyis egy kg a bérlőé, egy a bérleté, egy a halászé.

 

A hálósok a negyediket kapták, mert egy rész a bérlő tulajdonában lévő hálóé volt. A negyedrészen osztozott a hálósbanda. A hal árát azonban úgy számították, hogy harmadikból is negyedik lett, mert a filléreket kerekítették, természetesen a bérlő javára.

 

Ha a vásárcsarnok megtelt hallal, rögtön leesett az ára.

 

Ebben az időben átlag negyven halász volt a tavon. Mondták is, hogy nem csoda, ha meggazdagodott a bérlő, hisz neki negyvenszer annyi jutott, mint egy-egy halásznak. A helyzettel mégis meg voltak elégedve, mert a tenyésztés következtében bőven volt hal, a jobb halászok ingyen anyagot kaptak a bérlőtől.

 

Azonkívül mindenki heti 12 kg kifogott halból 2 kg vacsorahalat kapott ingyen. Ilyen és ehhez hasonló kedvezményekkel a bérlő megnyerte magának a halászokat, akik csak a háború után tudták meg, hogy ki voltak zsákmányolva. Azzal vigasztalódtak, hogy azért loptak ők eleget a bérlőtől.

A bérlő átvételi telepet létesített Velencén, Gárdonyban, Sukorón. Itt adták át a halat a telepkezelőnek, aki gondoskodott a bárkázásról, jegelésről, míg vasúton vagy teherautón el nem szállították.

 

Velencén telelőket is építettek. Ezek kb. 1 m mély medencék, ahová nagy fogás esetén, főleg télen betették a halakat. Motoros szivattyúval állandóan friss vízzel látták el. Szükség esetén húzóhálóval két oldalról az egyik sarokba húzták ki a halat. A telepen tartották a bárkákat, a nagyhálókat és a hozzá való szerszámokat.

 

A 6700/1945 – e rendelet a természetes vizek – így a Velencei-tó – halászati jogát állami tulajdonba vette, csak a nád maradt a birtokosoknak. Még az év dec. 2-án megalakult a Velencei-tavi Halászati

Szövetkezet – mert csak az vehette bérbe a halászatot         s a 12.440/1947. kor. sz. rendelet alapján módosított alapszabály szerint működött.

A 8. §. szerint a szövetkezetnek csak olyan személy lehetett tagja, aki a bérelt vagy bérelni kívánt halászvíz vidékén lakik, vagyonával szabadon rendelkezik és a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik, továbbá

 

1. a halászatot három éve mint önálló halász, vagy halászsegéd gyakorolja,

2. vagy halászati szaktanfolyamot végzett és vizsgát tett,

3. vagy a halászatot főfoglalkozásként gyakorolja és megélhetésének több mint fele részét halászatból fedezi,

4. vagy működésével és munkájával a szövetkezetet nagyban elősegíti.

 

A 4. pont alapján felvett tagok létszáma nem haladhatja túl az össztaglétszám tíz százalékát.

 

A szövetkezetbe nem léphet be az, akit bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett, avagy az 1946. évi VII. tc. 3., 4. vagy 8. §-ába ütköző vétség miatt jogerősen elítéltek. A tagságot politikai párthoz, felekezethez vagy nemzetiséghez való tartozástól függővé tenni nem kell.

 

A háború előtt a tavon csak a bérlőnek volt halászmester jegye, mindenki más segédmunkás volt. Most három évig kell segédhalásznak lenni, addig a mesterével együtt dolgozik egy csónakból. Három év múlva az igazgatóságnál kell kérni a mesterséget. Eddig vizsgázni nem kellett. Csak ha mester lett, akkor léphet be a szövetkezetbe. Kishalászok fiukat vagy rokonukat veszik fel segédnek, mert betegsegélyzőt is kell utána fizetni. A fogásból rendes részt kapnak, csak az osztalékból nem részesülnek. Az állami halászjegyet csak a mesterek kapják meg.

 

A szövetkezeti halászok, ha hálósok, 40%-ot kapnak a fogott halból, mert a szövetkezet hálójával dolgoznak. A kisszerszámosok viszont 60%-ot. A szövetkezet első éveiben 50, ill. 70%-ot kaptak, de azóta az üzemköltség növekedett. Haza csak annyi halat vihetnek, amennyire szükségük van, de a százalékból leírják. Amit a tóban esznek meg, azt nem szokták bemondani.

 

Az évi költségvetést elosztják és a százalékból vonják le. Akik azt sem fogták ki, azokat a tagrevízió során kizárják. Kivételt képeznek az öregek és rokkantak. A 70 éven felüliek a százaléknak csak a felét adják le, sot van egy dreg halász, akinek havi 20 Ft-ot és heti 2 kg jó halat adnak nyugdíjként. Szülés vagy halál esetén a tag azonnal 150 Ft segélyt kap még akkor is, ha adóssága van.

 

A szövetkezetnek Velencén van a székhelye. Telepe van még Gárdonyban és Sukorón. A gárdonyiak hetenként kétszer járnak motorcsónakkal Pákozdra halért. Az egyik szakatton van az Átvételi hely, ide gyűlik a halászság. 1950 tavaszán a gárdonyiak szereztek egy kürtöt, egész úton fújták, minden halász messziről meghallotta, s mire a motoros a szakatthoz ért, ők is ott voltak már. Nagyon tetszett nekik ez az újítás, így nem kell egymásra várakozni. A lemért halat kosarakba öntik, és az érte járó pénzt azonnal fizetik. Sukoróról a telepkezelő viszi át naponta a halat Gárdonyba. Itt vagy bárkázzák, vagy azonnal kosarakba csomagolva vonatra adják.

 

A halmérőkosár vesszőből volt, újabban drótból fontakat használnak, amit a telepkezelők fontak. A keszeget jégszekrényben, vagy cementpadlóra öntve tartják. Ha túl nagy a fogás, a velencei telelőben helyezik el.

 

Velencén ugyancsak nagy a forgalom. A helybeliek is vásárolnak, de ide jönnek a pesti és fehérvári kereskedők is, már megjelentek az oxigénes halszállító tankautók, de sokszor csak kosárba

öntve és levarrva szállítják vasúton. Pest közelsége miatt még így is sokszor élve jut fel az áru.

Időnként feltűnnek a környékbeli muzsikus cigányok feleségei, akik halkereskedőnek akarnak felcsapni. Ha néha kapnak egy kevés halat, azt vagy a piacon vagy házaknál adják el.

 

A telepkezelők nem szeretik a halkereskedőket, mert szerintük az mind csirkefogó, vagy ha még nem az, majd azzá válik. Mindegyik csak a jóhalat akarja elvinni, ha bizonyos arányban keszeget kapnak hozzá, akkor veszekszenek, megsértődnek, vagy az elszámolásnál merülnek fel problémák. 1950-ben a kifogott hal java részét a Halértékesítő N. V. vette át, vagy a szövetkezet saját üzletében Székesfehérváron értékesítették. Ez az üzlet akkoriban nyílt.

 

A szövetkezet fejlődését mutatja az is, hogy a velencei Állomás közelében lévő vendéglőt is megszerezték. Büszkék voltak arra, hogy elsők az országban és van egy élmunkás halászuk is Benkő János személyében, aki 1947-ben 8 vég cérnával és 15 varsával egy év alatt 27 mázsa halat fogott. A magyar vizeken akkor ez volt a legnagyobb teljesítmény.

 

A szövetkezet nemcsak az anyagi lehetőségeket biztosítja tagjainak (fonal, cérna, cipőtalp stb.), hanem elősegíti a szakmai képzést is. Többen részt vettek 1949-ben Siófokon egy halászmesteri tanfolyamon, 1950-ben pedig Nagybaracskán. Tervezték, hogy Mindszentre is küldenek két halászt a tapasztalatcsere-mozgalom keretében, hogy a tiszai halászattal ismerkedjenek.

 

Nehezményezték azonban, hogy 1949-ben a 13 ezer Ft jutalom szétosztásakor csak az igazgatósági tagok részesültek. A 16 holdas gazda kapott jutalmat, de a nincstelen halász, akinek még a felesége is beteg, egy fillért sem. Az egyik halász csak 3 Ft-tal keresett kevesebbet, mint a legkevesebbet fogó igazgatósági tag, aki 500 Ft jutalmat kapott, ő pedig semmit.

 

Miként a bérlő időben, most is az egész tavon halászhatnak, függetlenül lakóhelyüktől. A háború előtt Velencén, Gárdonyban, Agárdon és Sukorón volt nagyháló. Nyáron a velencei halászok meg-meghúzták a másik banda vizét. Mikor azok észrevették, hirtelen összeszedték még a fehér sapkásokat is (a nyaralókat) hálót húzni, mert saját halászaik aratni voltak. Panaszt tettek a bérlőnél is, de az azt válaszolta, hogy ők úgysem halásszák, „a hal meg úgyis az övé”.

 

Mindenki ott foglal helyet, ahol akar. Aki előbb ér oda, azé a tanya. Ha szerszámait elhozza onnét, más foglalhatja el. Fiatal, mozgékony emberek Velencéről eljárnak a pákozdi vizekre is, ha ott jobb fogást remélnek. Kivételt képez a csukaívás ideje. Ilyenkor mindenkinek ki van osztva a tanyája. Az ívóhelyeket felmérték és felosztották annyi felé, ahányan voltak rá. Vagy megszámozták es sorsot húztak, vagy megegyeztek. Ilyenkor jelen volt egy telepkezelő is. Az vigyázott, hogy „aki jobban lop, az a telep közelében kapjon helyet”. Aki már előzőleg is nyeselt valamely tanyában, az ott maradt, mert azt ő csinálta. Az így kiosztott tanyákat évekig használták újabb osztás nélkül. Ha valaki meghalt, vagy kimaradt a halászatból, annak helyét új ember kapta meg.

 

Szükség esetén a területet újra elosztják. Legutóbb 1948-ban végezték, mert Velencén megszaporodtak a halászok, Sukorón pedig sokan kimaradtak. Ismétlem, ez a felosztás csak a tavaszi csukafördés idejére az ivóhelyekre vonatkozik. Másfelé azalatt is halászhattak.

 

Szólnunk kell még az orvhalászokról. Mint láttuk, ezek szigonynyal, horoggal, buritóval halásztak, de ütötték bottak vagy ostorral is a halat. Inkább a horgászok vannak nagyobb számmal, de azok még több bosszúságot okoznak a halászoknak, akik szerszámot nem használnak, hanem mások varsáit, fenékhorgait, cérnáit nézik fel. A tóbíró kötelessége a nádra, orvvadászokra, orvhalászokra ügyelni, ezért tópásztornak is nevezik.

 

Ha a halász rajtacsíp valakit, hogy szerszámait felnézte, az ügy elintézését ritkán bízza a hatóságokra, inkább maga vesz elégtételt. Nem is az ellopott halat sajnálják, hanem az összegabalyodott vagy tönkretett szerszámot, ami többet ér a halnál.”

 

Forrás:

– Solymosi Ede: A Velencei tó halászata (Akadémiai Kiadó 1996.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: