Amint azt a polgári áldozatok kapcsán írtam, a világháború polgári áldozatainak listája ha nem is teljes, viszonylag pontos.
Ezt a katonai áldozatokról egyáltalán nem lehet elmondani. Az itt leírtak legfeljebb kiindulási pontnak megfelelők, adatközlésnek aligha.
Miért van az, hogy így történt?
1944. végére a háború már igencsak átalakult. A harcok első szakasza volt csak döntően élőerőkön alapuló (majdnem) „személyes” háború. Az 1944. december 4-24. közötti 21 nap halottai-különös tekintettel arra, hogy abban komoly szerepet kaptak a maradék magyar erők maradványai- a visszaemlékezők miatt még úgy-ahogy rekonstruálhatók.
A (Velence szempontjából számolt) harcok második szakasza, a „Konrad I-III. hadműveletek” 1945. januárjában, valamint a harmadik szakasz, az emlékezetes evakuálással járó „Tavaszi Ébredés” hadművelet 1945. márciusában azonban már modern technikai harc volt, ahol a harc folyamatának rekonstrukciója is igen nehéz. A katonai áldozatok elhalálozási helyének megadása pedig még ritka és pontatlan is.
1.kép: Velencei német katonai emlékhely
A harcok e második és harmadik szakaszában (nálunk) nem vettek részt számottevő magyar erők. A német és szovjet/orosz listaírók memoárjaihoz amúgy is nehezebb hozzáférni és értelmezni- szemben a magyarral.
A Hadtörténeti Levéltár őrzi a német kormány által összeállított, német katonákra vonatkozó regisztrációs adatbázis egy kópiáját településenként kinyomtatott formában. Ebben összesen 124, tókörnyéki halott szerepel, döntő számmal Kápolnásnyéken. Ez-figyelemmel a hadműveletek lefolyására, az 1945-ös offenzívák Velencei tó déli részét érintő irányát látva azt jelentik, hogy a 124 regisztrált az itt meghaltak igen kis töredéke lehet.
Regisztrált német katonai halottak esetszáma a Velencei tó körül a II. világháborúban:
| Település | regisztráltak száma | megjegyzés |
| Gárdony-Agárd | 0 | |
| Kápolnásnyék | 83 | 2 fő 1944 dec előtti (légiharc) ,18 fő 1944.decemberi, 11 januári, 1 fő 1945.februári, a fennmaradó 51 fő elhalálozási dátuma nem ismert. |
| Nadap | 8 | 1944. decemberi halálozások |
| Pákozd | 33 | jellemzően 1944. decemberi halálozások, de van 1945. februári is. |
| Sukoró | 0 | |
| Velence | emlékek szerint 8 eltemetett halott, akiket az exhumálók nem találnak | |
| Összesen | 124 |
2.kép: Velencei magyar katonai sírok
Magyar részről 63. elhunytat rögzít a Honvédelmi Minisztérium szakadatbázisa. (Ebből 24 a Velencén elhunyt.) Itt van mód összevetésre más adatforrással. Tomka Emil harctéri naplójának végén veszteséglista olvasható (lásd a linken a listát), melyből a Kápolnásnyéken és Velencén elhunytak száma összesen 111. főre tehető CSAK TOMKA ALAKULATÁBÓL, mely az itt állomásozó magyar egységtöredékek talán ötöde volt. A hivatalos nyilvántartásban összesen 6 (!) fő szerepel a 111 főből úgy, hogy a Pázmándon felállított ideiglenes tábori kórház miatt a pázmándi listát is átolvastam. Ez azt jelenti, hogy ezekből a magyar katonákból 5% jutott el az azonosítható helyszínű és időpontú halotti regisztrációig.
A regisztrációs hányad tehát náluk éppen 1 a 20-hoz! Ha lenne még összehasonlító adatom, kiderülhetne, hogy ez az arány extrém, vagy “normális”. Sajnos, ilyen egyelőre nincs a birtokomban.
Regisztrált magyar katonai halottak esetszáma a tó körül:
| Település | regisztráltak száma | megjegyzés |
| Gárdony-Agárd | 5 | 4 fő 1944.XII.4 előtt, 1 fő utána |
| Kápolnásnyék | 30 | A 30-ból 4 (!) Tomka alakulatából, aki egymaga 93 főt nevesített Kápolnásnyéki elhunytként. A pázmándon elhunytak között sem szerepelnek alakulatabeliek. |
| Nadap | 0 | |
| Pákozd | 4 | |
| Sukoró | 0 | |
| Velence | 24 | mind 1944.decemberében |
| Összesen | 63 |
3.kép: A velencei szovjet emlékmű
A szovjet veszteséglista is tartalmaz sajátosságokat. A településenként rendezett (ma vélhetően orosz nemzeti fenntartású, hadisírokat bemutató) nyilvántartásban (elérése a linkről) nincsenek nevek. Az 1948-as magyar községi kimutatásban 37 név szerepel (meg további 25 névtelen említése) a 199. elhunytból. A temetőben megtapasztalhatóan pedig 8 esetben van halálozási dátum a sírokon-egy kivétellel 1945-ös.
Regisztrált szovjet katonai halottak esetszáma a Velencei tó körül a II. világháborúban:
| Település | regisztráltak száma |
| Gárdony-Agárd | 175 |
| Kápolnásnyék | 92 |
| Nadap | 123 |
| Pákozd | 281 |
| Sukoró | 0 |
| Velence | 199 |
| összesen | 870 |
A tókörnyék összes településének elhunytjait összesen 870 főben adja meg az orosz katalógus.
Ha tehát a szovjet, német és magyar regisztrált katonai halottakat összeadjuk, 1057 katonai áldozata lehetett volna az itt folyó harcoknak.
A fentiek figyelembevételével biztos vagyok abban, hogy ez a szám a tényleges töredéke. Már a német nyilvántartás hiányos kitöltése is világossá tette a nyilvántartások gyengeségeit. Tomka Emil kimutatása-amit akár extrémnek is tekinthetnénk a maga nemében- jól láttatja a hússzoros különbözet reális esélyét. Ahhoz, hogy tókörnyéken elhunytnak lássam a katonát, pl. minimum ki kellett tölteni az „elhalálozás helye” –rovatot a veszteségnyilvántartó lapot. …És persze, valamikor egyáltalán ki is kellett tölteni ilyet!
4.kép: Kevesek, akiknek neve megmaradt
Sajnos, nincs módom nálam rutinosabb, katonai történészek ezirányú becsléseit elolvasni, mert az ő érdeklődésük ennél nagyobb léptékű. Így annyit tudok leírni, hogy a nyilvántartások szerint 1057 katona halt meg a tókörnyéki, 1944-45-ös harcokban. Többféle számítással próbálkoztam a valós adat megközelítésére, amíg rájöttem, rossz nyomon járok. Ezen az információs szinten nem tudnék megvédeni sem egy 3.000-es, sem egy 20.000-s számot. Annyit lehet tudni, hogy a katonai áldozatok tényleges száma a regisztrált 1057 fő és a Tomka –féle lista arányaiból fakadó 20.000, közé eshetett valahol-nem tudom, hova!
Figyelembe vettem, hogy rendes számbavételre csak március legvégétől kerülhetett sor. A márciusi harcokban elhunytak „regisztrációs esélyei” tehát jobbak voltak. Ez a német és szovjet katonákat érintette. Decemberben viszont arányaiban több lehetett a halott és a magyar áldozat, tekintettel a harcmodorra és a körülményekre. Az ő információtöredékeik viszont könnyebben hozzáférhetők (lásd: Tomka).
A falusi szájhagyomány szerint a halottakat egyszerűen a futóárkokba, aknakráterekbe temették, ahol aztán később vagy emlékeztek rájuk, vagy sem. Óriási probléma volt a halottak tetemei miatti fertőzésveszély. A falusiak közül a szekérrel még rendelkezők közül számosan robotként végezték a halottak eltakarítását. Az ő emlékeik szerint szó sem volt rendes nyilvántartásról az életveszélyes körülmények miatt.
Nem kedvemre való ez a bejegyzés! Nincsenek benne a nevek, arcok, sorsok, amiért ez a blog létezik. Ugyanakkor a II. világháborút leíró sorozatból ez a rész sem hiányozhat.
Légy Társszerző! Kedves Olvasó, ha Te ismered valaki történetét az itt elhunyt katonák közül, legyen az bármilyen nemzetiségű, tisztelj meg azzal, hogy felhívsz (20/439-56-48) vagy mailt küldesz (arpad.feher1@gmail.com) !
Megjegyzés: Már a legszerényebb, 1057 katonai halott is több, mint háromszorosa a polgári veszteségnek. Ez a II. világháború egészének általános, 1 katonára 2 polgári áldozattal eső átlagától jelentősen eltér. Mindez arra utal, hogy a tókörnyéki harcok a másutt megtapasztalthoz képest sokkal véresebbek voltak.
Források:
– Hadtörténeti Levéltár német katonai áldozatlistái,
– Tomka Emil: Harctéri Napló,
– Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya információi,
– http://szovjet-katona.ucoz.hu
– http://www.hadisir.hu/hadisir/
Kategóriák:1939-1945, Adatok, Agárd, II. Világháború, Kápolnásnyék, Légy Társszerző!, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?