Velence a II. világháborúban-11. rész: A harcok utolsó szakasza (1945. február 3-március 22)

A világháború (Velence szempontjából) utolsó szakasza 1945. tavasza, a „Tavaszi Ébredés”-hadművelet. A szovjetek és szövetségeseik 1945. februárjában a Bécs felé indított támadásra készülődtek, amikor a viszonylag kisebb intenzitású küzdelmeket a németek jelentős, páncélos erőkkel folytatott ellentámadása törte meg március első napjaiban. A március 6-án indult támadás Velence közigazgatási határát március 12-én, Tükrösmajornál érte el. Eddigi tudásom szerint a márciusi harcokban a német erők sohasem jutottak túl a vasút vonalánál. A küzdelem ezen szakasza (is) az Újtelepet és Kisvelencét sújtotta (jobban).

 

1943 kicsi

1. kép: A Velencei tótól délre eső terület-számos településsel és tanyával, mint harchelyszínnel (A térkép forrása: Hadtörténeti Térképtár-Nagyításért és jobb élvezhetőségért kattints a térképre!)

A küzdelmek leírásánál ismét jelentősen rövidítek. Nem foglalkozom a harc számottevő, ám Velencétől távoleső részeivel akkor sem, ha az hadtörténetileg indokolt lenne. Ez helytörténet. Nem írom le a hadtörténet precizitásával a katonai egységeket sem, mert ez nagyságrendekkel növelné a terjedelmet az összefüggések megértése nélkül. Aki erre a precizitásra vágyik, olvassa el a szakirodalmat!

Továbbra is a naplószerű formánál maradok.

Február 3:

A harcok Velencéhez legközelebb a Gárdony-Seregélyes vonalában folytak. Általános német visszavonulás folyt kölcsönösen óriási veszteségekkel. (Emlékeztetésül: sorozatom 8. részében, 1945. február 2-án a német csapatok Dinnyés felé való visszavonulásával és a kezdődő tisztogatásokkal zártam a naptárt.)

 

Február 4:

A harcok Velencéhez legközelebb a Gárdony-Seregélyes vonalában folytak. Általános német visszavonulás folyt.

 

Február 5:

A német erők a Börgönd-Dinnyés-hídfőállásig vonultak vissza.

 

Február 6:

A német gépesített alakulatok visszavonása Székesfehérvárra. Alacsonyabb alakulatok utóvédharcai, illetve Dinnyésnél magyar-német hídfőállás létesítése.

 

Február 7:

Harcok Pákozdtól nyugatra Székesfehérvár felé. (Pákozd szovjet kézen, többnyire Kisfalud is, Székesfehérvár német.)

 

Február 8-március 3:

Dinnyési hídfő megszüntetése, visszavonulás, Az arcvonal a Tác-Pötölle-Belsőbáránd- Külsőbáránd-Börgönd vonalon.Kisebb-nagyobb harcok a Pákozd-Székesfehérvár -vonalon. Székesfehérvár bombázása. A szovjet erők Bécs bevételére készítették fel erőiket. Mind a szovjet, mind a német hadsereg a Dunától északra összpontosította erőit ekkoriban a Garam vidékén.

 

Velencén 2 fő polgári halott.

 

Március 4:

A Tavaszi Ébredés hadművelet előkészületei. Zajlott a 6. SS páncéloshadsereg felvonulása a Balaton-Velencei tó között. A III. német páncéloshadsereg erői Seregélyes-Dinnyés-vonalra vonultak.

 

Sepp Sietrich

2.kép: Sepp Dietrich SS-Oberstgruppenführer, a 6. SS pácéloshadsereg vezetője, a „Tavaszi Ébredés” hadművelet irányítója (forrás: Veress D Csaba: Magyarország Hadikrónikája (1944-45)

 

Balassa Katalin (továbbiakban: B.K.) naplója ekkor jelzi, hogy Hadihírek: német ultimátum, h. gázzal jön. Meszleny Ignác kismonográfiájában hasonló tartalmú bejegyzés szerepel annak indokaként, miért telepítették ki a környék lakosságát.

 

A gáztámadástól való félelem Számvéber Norbert hadtörténész, a Hadtörténeti Levéltár vezetője szerint valóban megvolt a szovjet félben. Számvéber szerint a németek olyan nagyerejű lövedéket vetettek be a háború e szakaszában, mely vákuumot, fulladásos halált idézett elő a robbanás körzetében. Ennek tünete az emberi testen tüdővérzés volt, ami összekeverhető a harcigáz tüneteivel.

 

Katonai tárgyalások révén elérték, hogy a német fél ne használja e lövedéktípust a későbbiekben, de a kitelepítés addigra már megtörtént.

1945 03 05

3.kép: Az arcvonalak helyzete 1945 március 5-én, a Tavaszi Ébredés hadművelet kezdetén (forrás: FMTÉ IV.)

Március 5:

Befejeződött a német erők felvonulása a Balaton-Velencei tó térségben. A két német hadseregen kívül további német erők is csatlakoztak a támadáshoz. Velük szemben a 4. szovjet gárdahadsereg 1. szovjet megerősített körletek álltak, valamint tőlük délre, a 26. hadsereg. A töredékes információk szerint is legalább 70 ezres, erősen gépesített (legalább 500 harckocsi és más harcjármű, illetve ágyú) német alakulatokkal szemben jóval kisebb szovjet élőerő, viszont erős műszaki zár és tüzérségi védelem állt. (részletesebben lásd: A 3.kép Ságvártól Esztergomig tartó, É-K-D-NY frontvonalat mutatja be). A második, az elsőtől 15-25 km-re lévő vonal a Sárosd-Pusztaszabolcs-Pusztaszabolcs-Kisvelence “L” alakú védvonal volt, mintegy 3-4 km mélységben. Ide vonták össze a szovjet páncélos erőket, legalább 130 páncélost és egyéb erőket. Kezdetét vette a Tavaszi ébredés hadművelet.

 

Március 6:

A németek áttörték a szovjet védelem első vonalát. A szovjetek a Kajtori csatorna vonalára vonultak vissza.A németek hídfőállásokat alakítottak ki. A szovjet vonal az Agárd-Pál majorZichyújfaluSeregélyes vonalon erősített állásokat hozott létre. A Seregélyes térségében bevetett német páncélos erők jelentős veszteségeket szenvedtek. A nap végére a németek Jánosmajorig (Soponya-Káloz vonala) nyomultak.

 

Balassa Katalin naplója szerint ekkor „robotra” vitték a kápolnásnyékieket (sáncmunka) és aláaknázták a falu főutcáját.

 

Március 7:

A harcok Seregélyes-Káloz térségében folytak. Áttörést csak Káloznál sikerült elérni.

 

B.K: Aznap kiürítették Gárdonyt. Nyék kiürítéséről beszélnek.

 

Március 8:

A szovjetek jelentős gépesített erővel (közel 170 harckocsi és rohamlöveg) erősítették meg a Kisvelence-Pusztaszabolcs –Sárosd vonalat. A harcok még mindig távolabb, Sárosd-Soponya térségében folytak.

 

B.K: Nyék kiürítése. Rengeteg menekült Gárdony, Pátka, Zámolyról ment át. Kis megnyugtatás, hogy a pátkaiak Nyékre vannak irányítva.

 

 

Március 9:

A harcok nagyjából ugyanott folytak-változatlan hevességgel.

 

Március 10-11:

A német 509. nehéz harckocsiosztály 26 páncélosa bevonult Gárdonyba.A szovjet 3. gárda légidesszant-hadosztály CsiribmajorSándormajor vonalába vonult vissza és feltartóztatta a német erőket.Ismét a Konrad I-III. hadműveletek kaotikus harccselekményei folytak a D-Dunántúlon.

 

B.K: (Kápolnásnyéken) Nagyon erős és közeli lövések. Sok orosz megy Fehérvár felé. Simonéknál ágyúk állnak, Pupuluc háznál már dolgoznak az ágyuk. Rengeteg orosz jön.

 

1945 05 15

4. kép: A harcok március 5-15 között (forrás: FMTÉ IV.)

Március 12:

A németek összesen 52 harckocsija egész nap támadta a Pusztaszabolcs-Kisvelence szovjet vonalat. 9 német Királytigris és 24 páncéltörő ágyu semmisült meg a német jelentések szerint. Tükrösmajor közelében a németek hat zászlóaljat és 74 páncélost vetettek be. Az áttörés sikerült, a németek elfoglalták Pusztaszabolcsot.

 

Március 13:

A kisvelencei szovjet támaszpontot délről akarták kikerülni a németek. Az itt résztvevő 42 harckocsi a Tutyimajor-Hajdutanya-Szarvastanya-Tükrösmajor (az 1. képen megtalálod őket) közti vonala szovjet aknamezőre futott. A támadás megakadt, visszavonultak. A kisvelencei szovjet erők ellenlökést hajtottak végre. Agárdig vetették vissza a németeket. A németek egy újabb lökése ezt vetette vissza a kiindulási pontra. A harcok a falu körzetében a 184-es magassági pont (nagyjából a Tutyi-major) környékén folytak, ahol 10 német páncélost lőttek ki. Tükrösön aznap két német páncélost gyújtottak fel. A szovjet veszteség a németek szerint 7 páncélos volt. Heves légiharcok alakultak ki a tó déli partján. Aznap összesen négy magyar repülőt lőttek le.

 

Március 14:

Az utolsó német kísérlet a Pusztaszabolcs-Kisvelence szovjet vonal áttörésére. Két német páncélos hadosztály + 1 pácélos harccsoport Zichyújfalu térségében támadott . A súlyos veszteségek ellenére elérték a Pusztaszabolcs-Seregélyes vasútvonalat. Súlyos tűzharc után a németek visszavonultak. Velence körzetéből az aktív harc visszavonult.

 

Március 15:

A szovjetek nekiláttak a Bécs felé meginduló hadműveletüknek. A harcok legközelebbi pontja aznap Gárdony volt. A súlypont a szovjet erők mozgásának megfelelően északabbra tevődött át. Pákozd-Gyulamajor térségében volt a szovjet fő csapásmérő erők súlypontja. A IV. német páncélos hadtest-Csákberény térségében védekezett. A Velencei tótól délre lévő maradék német erőket is a Székesfehérvár-Csákberény vonalra csoportosították át. A tó déli részétől a Balatonig a németek védelembe mentek át.

 

Március 16:

A 27. szovjet hadsereg támadást indított a német 6. SS páncéloshadosztály Gárdony vonalában lévő maradékai ellen mintegy 4 zászlóaljnyi erővel (kb 16-32.000 ember). A német erőket Gárdony déli részéig vetették vissza.

visszavonuló német alakulat a Velencei tó térségében FMTÉ IV

5. kép: Visszavonuló német csapatok a tónál (forrás: FMTÉ IV.)

 

Velencei tónál kilőtt Panther harckocsi

6. kép: kilőtt német harckocsi a Velencei tónál (forrás: Veress D Csaba: Magyarország Hadikrónikája (1944-45)

 

Március 17:

Aznap a harcok Csákberény vonalában folytak. A tó déli részén a szovjet nyugtalanító-kifárasztó csapások miatt az esti órákra a németek a Gárdony DNY-Csiribmajor- vonalra húzódtak vissza.

 

Március 18:

A Velencei tó déli részén, Agárdpuszta térségében maradtak még német páncélosok. A harcok súlypontja a Vértes északi része volt. A tó északi részén aznap “csak” légiharc dúlt Székesfehérvár térségében.

 

Március 19:

Székesfehérvárt ÉK-ről a szovjet 21. gárda-lövészhadtest támadta-A Velencei tó déli részéről a 35. szovjet gárda lövészhadtest támadott. Ők elérték a Seregélyes-Székesfehérvár vasútvonalat. Jelentős légi harctevékenység folyt. A németek saját bevallásuk szerint légierejük révén 11. szovjet páncélost lőttek ki és 21 szovjet repülőgépet a térségben.

 

Velencén 2 fő polgári halott.

Március 20:

A szovjet alakulatok Székesfehérvártól nyugatra megközelítették Inotát. Székesfehérvár bekerítése csaknem teljes volt. Észak felől volt még bejárása a német alakulatoknak. A szovjet 1. gárda-gépesített hadtest K-DK-ről betört a városba. A 62. gárda lövészhadosztály DK-i irányból tört be. Utcai harcok alakultak ki. A tó déli részén támadó szovjetek Börgönd-Seregélyes irányában támadta a védekező német alakulatokat.A védekező I. német páncéloshadosztály a nap végére gépesítés tekintetében 60%-ra, mozgékonyságban II. osztályúra minősítette magát, de még képes volt a harcra. Seregélyes kiürítették. A 3. német páncéloshadosztály maradéka az előzőhöz hasonló állapotú volt.

 

 

 

Március 21:

13.30: A német Balck csoport jelezte a parancsnokságnak, hogy Székesfehérvárt nem tudják tartani.A felső vezetés utasítása ellenére a kiürítés 17.00-kor elkezdődött. Éjjel a védők maradéka Sárszentmihály-Jenő-Küngösön át visszavonult Balatonfűzfő-Litér felé. A Velencei tó környéki harcok befejeződtek.

 

Március 24-27:

Engedélyezték a lakosság visszaköltözését lakhelyére.

 

***

Az 1944. december 7. és 1945. március 21. közötti időszak 105 napját összességében vizsgálva Velence közigazgatási területén három időszakban, összesen 39 napon keresztül folyt közvetlen fegyveres harc:

1/ 1944. december 7-24 (17 nap): „Hagyományos”(-abb), gyalogos alakulatokon alapuló, sokfegyvernemi támogatású, részben lövészárok-harc. A küzdelem csak az utolsó négy napban érte el közvetlenül az Ófalut.

A polgári áldozatok száma ekkor: 18 fő, az összes polgári áldozat 37,5%-a. Napi átlagban kb. 1 fő.

2/ 1945. január 20-február 2 (14 nap): Gépesített alakulatok küzdelme a Velencei tó déli részén és Kápolnásnyéken. Óvelencét támadta a német haderő, de nem foglalhatta el.

A polgári áldozatok száma: 13 fő, az összes polgári áldozat 27%-a. Napi átlagban kb. 1 fő.

3/ 1945. március 12-19 (8 nap): Gépesített alakulatok küzdelme a Velencei tó déli részén, a lakosság többségének kitelepítése után.

A polgári áldozatok száma: 2 fő, az összes polgári áldozat 4 %-a, napi 0,25 fő. (Ők valószínűleg anya és lánya, jó eséllyel nem közvetlen harci körülmények között, ám erőszakosan vesztették életüket.)

Bár borzongató belegondolni is, igaz: a kitelepítéssel a szovjetek sikeresen megóvták a polgári lakosság életét a harc e szakaszában, igaz, óriási szenvedés és a kifosztásuk mellett.

***

A küzdelem három, intenzív hullámában összesen 33 velencei hunyt el, az összes polgári áldozat kb. 2/3-a. Nem közvetlen harccselekmények között 15 honfitársunk halt meg. Természetesen mindez további elemzést igényel, amit meg is teszek.

 

Források:

–          Veress D Csaba: Magyarország Hadikrónikája 1944-45 II. Militaria 2003.

–          Meszleny Ignác: Velencei Tallózások – magánkiadás, 1999.

–          Balassa Katalin: Napló (1944-46.)

–          Fejér Megyei Történeti Évkönyv IV. -rövidítve: FMTÉ IV-(Fejér Megyei Levéltár, 1970.)

–          Tomka Emil: Harctéri Napló (1944-45.)

–          Magyarország haditérképe- 1943.-Hadtörténeti Térképtár



Kategóriák:1939-1945, Agárd, Budapest, II. Világháború, Kápolnásnyék, Margit állás, Pákozd, Pusztaszabolcs, Székesfehérvár, történelmi térkép, Tükröspuszta, Uncategorized, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velencei tó, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

1 hozzászólás

  1. Egykori gárdonyi nyaralónk (Vörösmarty u.2) kertjében háborús emlékként ott maradt egy kilőtt/kiégett német páncélos és egy lőszeres kocsi. Nekünk, gyerekeknek óriási élmény volt 1947-48-ban ezekkel a háborús rekvizitumokkal játszani.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: