Velence-Tükröspuszta II: 1933-41 között

A két világháború közötti Tükröspuszta leírása Tóth Lászlóné Zsuzsa nénitől származik. Zsuzsa néni önéletírásában (ennek közlésére sajnálatos módon egyelőre nincs lehetőség) és interjújában számolt be gyermekkora e szakaszáról (9 és 16 éves kora között). A kornak itt jelentősége van. Zsuzsa néni jó megfigyelő, viszont gyermekkori érdeklődéséből fakadóan nemigen kérhető rajta számon a felnőttes pedantéria.

Zsuzsa néni gépész édesapját követte Tükrösre a gazdasági válság közepén.

Tükrös mezőgazdasági földterületét 5.000, kat.holdban adta meg.

Épített környezet:

Zsuzsa néni 19 jelentősebb épületről tett említést:

megnevezés lakók (fő)
Kertészház 3
Gépészház (Zsuzsa néniék otthona akkoriban) A 2 fő kisegítő nem a házban élt. 3 fő+1 segéd+1 inas
Iskola+tanítólak (tanulók száma 30-38 fő) 2
2 hosszú cselédház 5-5 cselédcsaláddal („Alsóház”) kb 70 fő
„Felsőház”: 2*5 család, ami az Intézőséghez tartozott bizonytalan
Kastély egy 10 holdas park közepén 6 fő
Intézőlakás 5+2 fő
Lóistálló
Tehénistálló
Borjúnevelő
Daráló
Sütőkemencék és az idénymunkások otthona+főzőkonyha 10-15 idénymunkás helye is
Siló
Gombapince
Sertéstelep
Baromfitelep
Kertészet

 

A birtok-központ a kastély volt, Zsuzsa néni szerint kétszintes, 10 szobás épület.

A major népessége 130-150 fő volt az idénynek megfelelően.

Emlékei szerint a majorban villany, (artézi)víz volt. Ha így volt, ritkaságnak számított akkoriban.

tükrös

1.kép: A major szerkezete a harmincas években Tóth Lászlóné Zsuzsa néni szerint (Kattints a képre nagyításért!)

 

Emberek

A stabil létszám kb 130 fő volt.

A birtok tulajdonosa a korábban már írt Tükrössy (Pick) Richárd, felesége Mauthner Margit, fiuk Tükrössy Richárd és lányuk, Tükrössy Mária.

A birtokon élők fele „hozzáértő” ember volt. 12 fő kocsis, 10 tehenész, 10 sertésgondozó, 2 baromfitenyésztő. További szakember a gépész, kertész, bognár, vadőr, intéző. Ide sorolható a tanítónő is.

 

Életkörülmények

Zsuzsa néni az életviszonyok szempontjából három csoportot írt körül:

Az első a birtokos Pick Richárd, családja és vendégei. Kétlaki életet éltek Budapest és Tükrös között. Életmódjukat Zsuzsa néni leírása alapján nem tudom pontosan felmérni, és a kezdődő háborús időszak sem a szokások ideje volt. Gazdálkodásról esetünkben nem számolt be Zsuzsa néni, ami részben akkori korával lehet összefüggésben, részben azzal, hogy az a feladat az intézőé volt.

Utalásai és a kor monográfiái esetében azt feltételezem, Tükröst amolyan nyári lakhelyként használták, meg társasági találkozóhelynek. A személyzet 5 fős volt, ha Tükrösön voltak.

A második kör a szakképzetteké. A leírás miatt arrafelé hajlok, hogy a tényleges, napi szinten gyakorolt igazgatás az intéző feladata volt a birtokon. Az 5.000, holdas birtokon diverzifikált termelés folyt, ahol olyan szakképzettség-igényes vetőmagtermesztése is bonyolódott, amilyen a „szudánifű” vetőmag-előállítása például. Az igazi kérdés az, honnan jöttek ezek a mezőgazdasági szakmai ötletek és milyen piaci kapcsolatok mentén működtek. Erre azonban nincs válasz.

Mindenesetre ez a szakképzett kör működtette a birtok gazdaságát, és ezt a csapatot az intéző vezette.

Ez a kör rendszeres járandóságot, kialkudott fizetést kapott. Életkörülményei szerények, de kiszámíthatók voltak.

Megjegyzem: Zsuzsa néni önéletírásának egyik érdekes pontja, hogy a háború utáni idők helyi vezetői ebből a körből kerültek ki. Nem egy közülük kommunista vezető(vé vált).

Tóth család 1938

2.kép: Tóth László gépész és családja 1938-ban, Tükrösön (bal oldalon Zsuzsa néni 13 évesen, középen Tóth László, jobbra édesanyja sz: Schwartz Vilma) Háttérben a tükrösi ház (Nagyításért kattints a képre!)

A harmadik kör a szakképzetleneké, a cselédeké és alkalmi munkásoké. Belőlük volt a legtöbb a birtokon. Őket Zsuzsa néni nagyon szegény, elesett, természetbeli ellátásra nem jogosult, csekély bérű, sokgyermekesen nyomorgó csoportként írta le, 5-10 rosszul táplált gyerekkel.

Oktatás:

A pusztán iskola volt, a tanító a ’30-as években Kuti Etelka volt. A gyereklétszámot az iskolában 30-38 főben adta meg Zsuzsa néni. Az iskolát a katolikus egyház ellenőrizte és minden bizonnyal a birtokos finanszírozta.

Közigazgatási kapcsolatok:

A fennkölt megnevezés akkoriban elsősorban a csendőr megjelenését jelentette. Ők Gárdonyból érkeztek ide ellenőrizni a birtok népességét. Külön pihenő és kihallgatószobájuk volt, és Zsuzsa néni szerint besúgóhálózatot tartottak fenn. Zsuzsa néni szerint brutálisak voltak (nem egy kegyetlenkedésről írt) és egy gyilkosság esetében is gyanította közreműködésüket.

Orvos akkoriban magánszolgáltatásként létezett. Velencéről és Pusztaszabolcsról járt ki tanyákra, hasonló volt a helyzet a szülésszel is.

Posta Velencéről járt ki a tanyára.

Kultúra:

iskolások Tükrösön

3.kép: Iskolások Tükrösön az 1930-as években -Zsuzsa néni viselt ruhája alapján 1938 táján) Zsuzsa néni -a nagylány- a kép közepe felé magaslik ki

A közösségi kultúra központja az iskola volt. Zsuzsa néni darabpróbákról, szórványosan összejáró emberekről számolt be, azonban a politikai szervezkedés vagy részben vagy teljesen tilos volt. (Zsuzsa néni emlékiratában beszámol az egyik hadviselt cseléd Frontharcos Szövetségbe járásáról, mely okon a csendőrök nyomorékká verték.)

Az olvasni tudó (és szerető) pusztaiak olvashattak, a jobb módúak rádiót hallgathattak. Ez, és a környékbeli települések vásárai és alkalmi szórakozásai adták a szórakozás, kapcsolatteremtés további formáit.

A pusztára Pusztaszabolcs (akkoriban dr Paróczay Sándor) papjai jártak időnként istentiszteletet adni.

 

Magánélet:

Zsuzsa néni nem adott pontos információt a munkaidőről. Azt minden bizonnyal az évszak is befolyásolta.

gépészotthon

4.kép: A gépészház udvara Tükrösön (Zsuzsa néni rajza) (Nagyításért kattints a képre!)

Családja a munkabér és természetbeli juttatások mellett baromfit és hízóállatot tarthatott, ami szerény további biztonságot jelentett, és némi megtakarítási lehetőséget.

Tükrösön a nagy népszaporulat miatt sok volt a gyerek. A családonként 5-10 kicsi és a 30-38-as (1-4-osztályos) iskolai létszám alapján számolva létszámuk legalább 70-80 fő lehetett, a népesség több, mint fele. Ez nagyobb volt, mint a klasszikus paraszti gyermeklétszám.

Általában is úgy látszik: Bár Tükrösön mezőgazdasági termelés folyt, életmódjuk (már akkor sem) paraszti volt. Ennek többnyire hiányoztak az anyagi feltételei, az önállóság is. Tükrösön mezőgazdasági bérmunka folyt, annak megfelelő emberi kapcsolatokkal, mindenekelőtt kiszolgáltatottsággal. Azt, hogy Tükrösön 1919-ben az elsők között alakult szövetkezet, sejtet valamit az elégedetlenségből. Ehhez képest figyelemre méltó, hogy az eddigi megkérdezettek egybehangzóan arról számoltak be, hogy szerettek ott élni az emberek.

Talán valóban szerettek ott élni. Csak sokaknak nem volt jó akkoriban az élete…

 

Forrás:

– Tóth Lászlóné Zsuzsa néni interjúja a tárgyban, továbbá magánfotói



Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, Emberek, Fotók, képek, történetek, Pusztaszabolcs, Tükröspuszta, Település-szerkezet, Településszociológia, Uncategorized, Vallás, Velence, XX. század

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: