Velence – Tükrös Pusztáról I. rész, 1919-ig

Bevezetés

Tükröspuszta (lásd még: Tükrösmajor, Tükröstanya) (helye) Velence közigazgatási területének egyik legdélebbi pontja. A hol majorként, hol tanyaként vagy pusztaként megjelölt terület egy kb. 15 hektár (500*300 m) területű, kb. 1 km bekötőúton megközelíthető, parkosított gazdaságból, és az idők folyamán változó méretű termőterületből állt eredetileg.

Alapításának időpontja egyelőre nem ismert.

Kiindulópontnak Meszleny Ignác adatait tekintettem:

1930 előtti történetével kapcsolatban Meszleny Ignác azt a tájékoztatást adta, hogy a gazdaság 1890-ben került a familia Mandorff-ágához. Akkor vásárolta meg Mandorff Géza báró.   Akkoriban még tudomása szerint (előkelő) lakóépület nem volt ott, a Mandorffok sem ott éltek.

1905-ben eladták a birtokot Sárközy Istvánnak.

1912-ben Sárközy Petanovics (helyesen valószínűleg Petánovics) budapesti vendéglősnek adta el Tükröst.

1927: Egy további, nem ismert közvetítő után került Pick Richárd budapesti festékkereskedőhöz Tükrös. A vásárlás után Pick felvette a Tükrössy (elő)nevet. (Pick a zsidó vagyonok elkobzására vonatkozó törvény rá vonatkozó érvényesítéséig maradhatott tulajdonos. Az elkobzás valós körülményei egyelőre ismeretlenek, de 1941-ben még ő volt a tulajdonos.)

A puszta 1933-1941. közötti életéről Tóth Lászlóné Zsuzsa néni (nagylány volt ott) megemlékezéseiből, valamint Kupi László Velence-könyvéből van információ.

1955-71 közötti időszakáról Malomvári Tiborné (ott tanító pedagógus) emlékiratából kapunk adatokat.

Az 1971 utáni történésekről Galambos György, az Agárdi Állami Gazdaság egykori munkatársa ad felvilágosítást.

Az alábbiak és később leírtak e kör tájékoztatásán alapulnak.

Terveim szerint három részre szakaszolva fogok írni Tükrösről

– Először az 1919-ig tartó időszakról,

– majd Tóth Zsuzsa néni interjúi alapján a két háború közötti időszakról,

– végül a II. világháború utáni korszakról.

Tükrös 1919-ig

Tükrös Magyarország I. katonai felmérése (1780-as évek) térképén még biztosan nem szerepelt.

IIKF nagyított

1.kép: Tükrös térképen 1858-ban

1858-ban, a II. katonai felmérés idején viszont már azt az elhelyezkedést látjuk, amit Tóth Zsuzsa néni a ’30-as évekből ismertetett, és amelynek szórványos nyomai a mai napig fennmaradtak.

E szerint a katonai térképen közel nyugati tájolású, kettős téglalap alakú terület látható fasorokkal keretezve. Keleti és nyugati kijáróján szintén fasor övezte. 8 (kő)épület volt akkor a pusztán, ami azt jelenti, hogy több, kevésbé állékony építmény is lehetett ott, de katonai szempontból csak ez a nyolc minősült felhasználhatónak, tehát megörökítésre méltónak.

A puszta központi helyén nagyobb épület állt, nagyjából térközépen. A többi –kissé esetleges képet mutatva- szétszórtan, a kintebbi területen. Ha Meszleny Ignác információja helyes, és a pusztán nem volt nemesi lakóépület, a központi helyen nagyobb istállót és talán elkerített kifutót látunk (Ebben az esetben a Tóth Zsuzsa néni által lóistállóként rajzolt épület lehet az). Ha ez mégis másképpen volt, az élénkebb zöld terület kert, az 1850-es években a térközépen nagyobb lakóépület állt.

A véleményem: Gazdasági épületként elhelyezve ezen épületet nem tudták volna azon a helyen praktikusan megközelíteni. (Ilyenkor az elrendezés fordított: az épület közel esik az úthoz, a kifutó a „védett” oldalra, az épület mögé nyílik.) Ennek az elhelyezésnek akkor van értelme, ha az épület szépségét akarták a bekötőúton belépőnek megmutatni. Vagy szép gazdasági épület, vagy szép lakóépület, vagy rossz tértervezés eredménye állhatott ott.

(A puszta fizikai valójáról 1933. tájáig nem lesz megbízható tudás. Amiről be tudok számolni, azok a tulajdonosok, néha az ott élő emberek.)

***

1890: A Meszleny Ignác által említett (egyelőre ismert) első tulajdonos Manndorff Géza báró volt. Róla a Magyar Politikai Lexikon a következőket írja:

„Manndorff Géza báró, volt országgyűlési képviselő. 1860.dec.4-én született az aradmegyei Boncesden. Középiskolai tanulmányait Budapesten elvégezvén, jogot hallgatott, majd doktorrá avatták.

Fiatalon a közigazgatási pályára lépett és a kisjenői járás szolgabírája volt. Később Fehérmegyében telepedett le s a megyei életben élénken részt vett.

1908-ban Székesfehérvár város függetlenségi programmal választott képviselőjévé választotta. Az 1910-i általános választások alkalmával kerülete függetlenségi Justh –párti programmal ismét megválasztotta. Meghalt 1925.okt. 30-án.”

 

Kupi László Velence-kötetében ezeket írja róla:

92.o:

„A későbbiekben báró Manndorff Géza Velence Tükrös nevű részét vásárolta meg az 1890-es években. (A pfaunhofeni és wissenaui Manndorff család 1644-ben kapott birodalmi bárói rangot.) A bárót a századfordulón a fehérvári kerületben függetlenségi programmal országgyűlési képviselő­vé választották gróf Zichy János kultuszminiszterrel szemben. Hogy képviselői munkáját jól elláthassa az időigényes tükrösi birtokot, eladta 1905-ben, és helyette a falu belterületén vásárolt kúriát. (Ezen épület építtetője ismeretlen.)”

258. o:

„Fejér Várm.Monogr.1937.494.o.

Meszleni Meszlenyi Pál nyug. főispán. Itt születet 1856-ban régi nemesi családból. Budapesten jogi egyetemet végzett. Önkéntes évét Kőszegen szolgálta le, azután aktiváltatta magát. Mint draganyos kapitány szerelt le. Két ízben országgyűlési képviselője volt a devecseri, gallgóci kerületnek. Három évig Esztergom megye főispánja volt, azután ősi birtokán gazdálkodott hosszú ideig, amíg át nem adta birtokot fiának: Neje: Kégl Anna. Gyermekei: Ella, férjezett báró Manndorff Gézáné, Pál, neje: gróf Sennyey Mária, és Lili, férjezett gróf Sennyey Ferencné.”

1914. augusztus 2-án Vásárhelyi Friss Újság beszámol a képviselők hadbaszállásáról, köztük az akkor 54 éves Manndorff hadvavonulásáról, mint lóavató bizottsági elnök.

Végül 1923-ban, mint a helyi Hangya Szövetkezet igazgatósági elnökeként olvashatjuk a nevét, nem sokkal halála előtt.

A fentiekből egyszerű következtetés adódik:

Manndorff aligha szervezett és működtetett gazdaságot Tükrösön vagy másutt. Ambíciói és képességei más természetűek voltak.

***

1905: Manndorfftól Sárközy István vette meg Tükröst. Magáról Sárközyről csak Glatz Oszkár képe maradt meg a vadásztársaság egy (mellék)alakjaként.

sk1

2.kép: Sárközy István a Meszleny Benedek vadásztársasági elnök által a XIX. század elején készíttetett tablón-Ha látni is akarsz belőle valamit, kattints a képre!!! (a kép bal széle) A kép egy nyomata a velencei városi könyvtárban látható. (forrás: Meszleny Ignác)

A családról szerencsére ennél többet lehet tudni!

 

Károly János vármegyetörténete (V. kötet 105-110.o) 6 oldalon keresztül viszi végig a nádasdi Sárközy familia genealógiáját a XVI. századtól a XIX. század végéig.

Ennek minket érintő vége szerint a familia egy tagja, a somogyi „Nagy-bajomi” születésű Sárközy István 1822-ben (Kápolnás)Nyékre költözött. Alispán és követ, majd 1845-ben alnádor. Hosszú közéleti tevékenység után 1876-ban hunyt el Pettenden.

Fiai közül Aurél (sz: 1845-) közigazgatási pályát járt be, a századfordulón éppen Komárom megye és Komárom város főispánja volt, Kázmér pedig katona, majd csendőrtiszt, a könyv 1900 körüli írása idején Fejér megye várnagya.

Sárközy István igen nagy valószínűséggel valamelyikük gyermeke volt.

Kupi László Kápolnásnyék-könyvében több összefüggésben szerepel a Sárközy familia.

„Az 1839-es nemesi összeírás pettendi nemesei között olvasható Sárközy Kázmér másodalispán neve.

Az 1843-as nemesi összeírás nyéki nemeseinek vezetéknevei között is feltűnik a Sárközy név.

A XIX. század végi gazdasági folyamatok leírásakor hivatkozik arra, hogy Sárközy Kázmér 167 kat holdat birtokló birtokos volt (később neve mint földje bérbeadója olvasható). Sárközy Aurél birtokáról ugyanitt mint bérbeadott földről ír, később pedig aképpen, hogy mint főispán, birtokát kétszeresre növelte.”

(Vélhetően ifjabb) Sárközy István neve Kupi László könyvének 51-52. oldalán olvasható a következőképpen:

(A huszas években)”… a térség korábbi földbirtokosai (mint a Balassa-alapítvány, a budapesti református egyház, Halász Gedeon, Hunyady Károlyné, a Kenesseyek, Luczhenbacher János és Sárközy István) mellett újak találhatók. (Balassa Mórné, özv. Gross Mórné, özv. Mecsér Endréné és Tóth Imre személyében.) De változott a bérlők személye is. A Balassa­-alapítványban és a ref. egyház birtokán Krausz Manó található. A 402 kat. hol­das bérletével a legjelentősebb, ebbéli minőségében. Kennessey István birtokát a helybeli Boros Imre, a két kiskorú (Luczhenbacher János és Sárközy István) birto­kait Salzgruber József, illetve Bartha Lajos bérelte. (Ez utóbbi kishaszonbérlők­kel osztozva.)”

Aki ennél többet szeretne a Sárközyekről megtudni, az a kápolnásnyéki református egyház és a Fejér Megyei Levéltár vármegyei anyagai körül kereskedjen.

Sárközy István talán (!) lehetett olyan ember, aki Tükrösön mintagazdaságot épített vagy építtetett.

 

***

1912: Sárközytől Petánovics József vette meg Tükröst.

Többgenerációs pesti vendéglátós volt. Róla (róluk) ez olvasható:

Krúdy Gyula: Régi pesti históriák

(részlet)

„…És a demokrata, aki eddig nem merészelte betenni a lábát Petánovics előkelősködő, Andrássy úti vendéglőjébe, ahol a Radoczák, Morzsányiak, más régi világbeli nagyhatalmak tanyáztak, mint a kerület vezérei, koronás pénzdarabjával hangosan kopogott a sereskrigli oldalán.”

Megjegyzés: Ez még a felmenő, Petánovics Elek birodalma volt. Fia nagyobb léptékben gazdálkodott már:

Névtelen

3.kép: A Hotel Metropol a századelőn

„Budapesten, a Rákóczi út. 58. szám alatt.

Első tulajdonosa Petanovics József volt. Szakmai életútja alapján Petanovics nagyon értett a vendéglátáshoz. Tíz évig az Andrássy úti Casino vendéglőjét bérelte. 1897-ben megvásárolta a Vigadó téri Thonet-ház Pilseni sörcsarnokát. Majd jött a Metropol, amit 26 évig vezetett. Ezen kívül a család tulajdonában volt még az Ótátrafüredi Nagyszálló is.”

Minimális kockázattal leszögezhetjük, Petánovics sem az az ember, aki ide mintagazdaságot álmodott és épített volna. Gyanítható, (asszimilálódási) szándéka, benne a földbirtokossá válással a később említett Pickével hasonlítható.

 

***

Itt most álljunk meg egy szusszanásnyit! Kedves Figyelmes Olvasó! Ne vesd a szememre, hogy a következő szereplő nem illik bele az időbeli szakaszolásomba! Várd ki a végét!

 

1926.(???) (Tükrössy) Pick Richárd: Meszleny Ignác szerint egy további szereplő beiktatása után Pick vette meg a birtokot. Ezt első megközelítésben fogadjuk el, ismertetve Pick és Tükrösön gyakran élő felesége néhány adatát:

Pick Richárd 1888-ban született és 1956-ban hunyt el.

Valamikori alkalmazottja, Sárdi Fülöpné az alábbiakat jegyezte meg róla és a familiáról (az időbeli meghatározás miatt fontos a hosszadalmas idézet-FÁ):

„Az anyám apja Lindner Sámuel. 1842-ben született Námesztón [Árva vm.-ben lévő kisközség volt. – A szerk.]. Ha jól tudom, ez a község most Szlovákia területén van. Ő Bécsben élt, ott végezte az egyetemet. És bár általános orvosként végzett, szemorvos specialista lett belőle. Itt laktak a Fehérhajó utcában. Nagyon nagy praxisa volt, de úgy ismerték, mint a szegények orvosát. Tehát szegény embertől nemhogy nem fogadott el pénzt, hanem még ő segítette őket. Freud is megemlíti őt a munkájában – mert személyesen ismerték egymást –, és foglalkozott bizonyos mértékig pszichiátriával is. De ez inkább csak hobbija volt, lényegében mint belgyógyász tevékenykedett és mint szemspecialista. Ehhez hozzátartozott az, hogy a nagyapám – akit sajnos nem ismertem, de a testvéreim szerint egy különleges egyéniség volt – rendkívül felvilágosult ember volt orvosként is, és emberként is. Kiegyensúlyozott anyagi körülmények között éltek. Nem voltak gazdagok, ellentétben a nagymamám testvéreivel, akik általában kimondottan gazdag emberek lettek, elsősorban banki vonalon. Ő neológ volt, de szerintem járt templomba. 1911-ben halt meg.

(…)

Omi nagymamám 1933-ban halt meg. Neki sok testvére volt. Akiről én tudok, egy nővére, a Zseni néni, akivel együtt élt, miután tőlünk elköltözött. Akkor egy másik testvére volt a Szidi néni, aki nagyon fiatalon meghalt. Az ő gyereke volt Tükrössy Richárd, aki Pickről magyarosított Tükrössyre, mégpedig azon az alapon, hogy a feleségével vettek egy birtokot Tükröspusztán, és annak az alapján lett – két es-y-os – Tükrössy. Tehát ők nagyon hamar katolizáltak. Ő volt aztán, aki kifizette a tandíjamat az egyetem első félévében, és nála dolgoztam közvetlenül a háború után. Kelmefestékekkel kereskedő cége volt.”

 

Szintén a „Centropa” site közli azt a családszerkezetet, amiből kiderül, hogy Pick édesanyját Weil Szidóniának nevezték.

E szerint „…Három fiuk volt, az egyik Tükrössy (Pick) Richárd, katolizált, kelmefestő cége volt.”

A cég nevét ITT „így olvashatjuk:

105. tétel: Tükrössy Richárd Anilinfestékek és vegyszerek cég-1942.”

A Hegedűs István által írt/szerkesztett „Őrségváltás” (1942.) szélsőjobboldali irat az alábbiakat említi róla:

Mauthner Testvérek és Társai RT

Igazgatóság

… „Tükrössy Richárd”

(Tükrössy) (Pick) Richárd neve feltűnik egy 1942-es számlán, melyet cége 1942-ben állított ki:

Tükrössy számla

4. kép: A Tükrössy cég 1942-es számlája

Végül ugyancsak a Centropa rögzít adatot Tükrössyék Kerepesi temetőben található családi sírboltjáról 1935-ös és 1937-es dátumokkal.

Tükrössy cégközpontja a Parlament tőszomszédságában, az V. kerület Zoltán utca 6-ban volt.

tük1

5.kép: A Zoltán utca 6-ma

A Budapest Fővárosi Levéltár őriz fondot gazdasági szereplőkről, közte a Tükrössy cég 1945-ös igazoló bizottsági anyagaiból.

Fondjegyzék / Gazdasági szervek

„… Tükrössy Richard vegyszer. 37976 5062 Jegyzőkönyvek 1945 10.01.-31. 37977 5062 Nyilatkozatok,határozatok 1945 B-M Vox-Ip.és ker. kft. 37978 5062 Jegyzőkönyvek 1945 10.01.-15. 37979 5062 I.B.iratok 859 5062 13 1 0.04 kisdoboz”

Tükrössy (mint ez a Sárdy Fülöpné-féle visszaemlékezésből kiderül) túlélte a holokausztot-miképpen családja is. Ez nem kis fegyvertény, figyelembe véve fia gyakori MUSZ-os behívásait. (Igaz „Diki” élete nagyon rövidre sikerült.)

Felesége (Pick Richárdné) Mauthner Margit

Mauthner családfa

6. kép: A Mauthner-genealógia (kattints a képre az élvezhetőbb nagyításért!!!)

1896-ban született, 1951-ben hunyt el. Édesapja Mauthner Mihály (1851.feb.3-1914.dec 17.), édesanyja Mauthner (Braun) Berta (1862-?).1888. április 29-én házasodtak össze Budapesten. Ez Mauthner második házassága volt.

Mauthner Mártának Pickkel két gyereke született. Richárd 1917-ben, Budapesten született és 1955-ben, Addis Adebában hunyt el. Lányuk, Mária 1923-ban született és 1983-ban, Bonnban hunyt el.

A WEB-en fellelhető adatok ezektől eltérnek. Némi tanakodás után azonban úgy döntöttem, a családi síremléken található adatokat fogadom el hitelesnek.

Mauthner Braun berta

7.kép: Mauthner (Braun) Berta, Mauthner Márta édesanyja

A család a budapesti Mauthnerek valamelyik ága. Az a cég, melyben Pick –családi kapcsolatai mentén igazgatósági tag volt, a Mauthner Testvérek és Társai RT, bőrgyár volt, 1939-ben 24 millió pengő tőkével(!). Bővebben az alábbiak olvashatók róla:

A Mauthner Testvérek és Társai bőrnagykereskedő céget 1809-ben Mauthner János alapította Pozsonyban.

Két fia, Náthán és Mózes vezették az üzletet. Mózes halála után az ő egyetlen fia, Mauthner Gyula Bécsben folytatta a kereskedést, de halála után ? örököse nem lévén ? ez az üzlet feloszlott.

 

A budapesti üzletet Mauthner Náthán vezette, halála után az ő két fia, Lipót és Mihály. Lipót örökös nélkül halt meg, és Mihály maradt az egyedüli tulajdonos. 1887-ben megvette a Jordán Károly cég újpesti bőrgyárát, és ettől kezdve foglalkozott a vállalat bőrgyártással.

Mauthner Mihály halála után fia, Zoltán vette át a cég vezetését, és 1921-ben családi részvénytársaságot alapított. Ennek egyik főrészvényese lett Wiegner Antal, aki 40 éve dolgozott a család vállalatánál. (Az ő fia volt a későbbi Nobel-díjas, Wiegner Jenő.) A vállalat a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekkörébe került.

 

A társaság gyártási profilja: nyersbőrök feldolgozása készbőrökké. Főbb gyártmányaik: talpbőrök, felsőbőrök, kesztyűbőrök. 1910-től bevezették a krómcserzésű (boksz) bőrök gyártását, 1910-től a készcipők gyártását. Ekkor helyezték üzembe a Turul Cipőgyár Rt.-t és egy egészen modern, ún. ?Good Year? rendszerű cipőgyárat. A vállalat a bőrgyártáshoz szükséges cserzőanyagokat is saját üzemében állította elő. Az 1920-as években mintegy 550 munkást foglalkoztatott. 1930-ban a cipőgyártást teljes mértékben átadták a Turul Cipőgyárnak, és az üzemet átállították gépszíjgyártásra. 1933-tól gyártottak kesztyűbőröket és kesztyűt, amelynek jelentős részét exportálták.

 

Az 1930-as évek elején alakult Magyar Bőriparosok Országos Szövetségében, a bőrgyártó vállalatok kartellszervezetében a Mauthner Bőrgyár a második helyet foglalta el a Wolfner mögött.

 

Részvényeinek legnagyobb része 1940-től a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tulajdonába került. Mint banki érdekeltség, a PMKB államosítása után állami felügyelet alá került. 1948. március 25-én államosították, Újpesti Bőrgyár néven. 1963-tól a Bőripari Vállalat 3. sz. gyáregysége lett, 1971-tól a Budapesti Bőripari Vállalat Újpesti Bőrgyára. A Budapesti Bőripari Vállalat felszámolásával a gyár megszűnt”

 

 

Mauthner Nándor, (Margit féltestvére apjuk első házasságából) akivel (Tükrössy) Pick egy igazgatóságban ült, a holokauszt áldozata lett:

„Mauthner Nándor (Bp., 1879. júl. 16. – Bp., 1943. ápr. 12.): kémikus. Tanulmányait a zürichi műegy.-en végezte. 1911-ben a bp.-i tudományegy.-en az organikus kémia magántanára, utóbb ny. rk. tanára, az egy. II. sz, kémiai intézete organikus kémiai laboratóriumának vezetője. Főként a glükozidokkal, az acilvándorlással, gyűrűbontással, ketonszintézisekkel foglalkozott. A glükozidok szintetikus előállítására vonatkozó tanulmányai különösen jelentősek. Hazai és külföldi folyóiratokban több mint félszáz dolgozata jelent meg. A II. világháború áldozata lett. – Irod. Néhány adat a nagy magyar kémikusok életéről (Bp., 1960).”

A könyvpiacon nevére keresve 23 szakkönyvet találtam az antikvár rovaton.

Másutt:

„Mauthner Nándor (1879–1944) a zürichi ETH-n (Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola) végzett vegyészmérnökként, majd 1903-ban a Genfi Egyetemen doktorált. Néhány évig a világhíres szerves kémikus, Emil Fischer munkatársaként Berlinben kutatott. 1911-től dolgozott a Budapesti Tudományegyetemen, közben 1917–1918-ban Bécsben szolgált katonai vegyészként. 1919 májusában a budapesti egyetemen előléptették, és ez negatívan hatott további pályájára. Kutatásait azonban intenzíven folytatta, és elsősorban a cukorkémiában ért el sikereket. 1934-ben az MTA levelező tagjává választották. Ettől kezdve nincs információnk róla azon kívül, hogy 1944. május 21-én a zsidóüldözések az öngyilkosságba kergették.”

Mauthner Zoltánról (1880. dec. 31-?), testvére Nándornak, féltestvére Imrének, Margitnak és Ilonkának) bőrgyáros volta mellett labdarúgás-pártisága és műgyűjtő szenvedélye volt ismert.

Aschner Lipót.
1921-34 között
Újpesti Torna Egylet elnöke.
Már regnálása első évben felkérte a korszak egyik leghíresebb építészét Hajós Alfrédet, hogy tervezzen egy stadiont a Tungsram gyár területére.
Az építkezéshez újpesti (szintén zsidó) Mauthner és Wolfner gyár is jelentős anyagi segítséget nyújtott.”

Másutt:

„Az újpesti sportbarát gyárosok, nagytőkések anyagi áldozatot nem sajnálva segítették hozzá klubunkat az „álom” megvalósulásához. Közülük is kiemelkedett Mauthner Zoltán bőrgyáros bőkezűségével, de a Wolfner és az Aschner család is kivette részét az áldozatvállalásból.”

Másutt:

SZINYEI MERSE PÁL: Almavirág 1894, olaj, vászon, 34,3 x 27,2 cm – Régebben dr. Keller Istváné, majd a neves gyűjtőé Mauthner Zoltáné. Utolsó tulajdonosa dr. Hesser Andorné volt, az ő gyűjteményéből hurcolták el 1944-ben, majd hosszú időre nyomaveszett. Végül a hírhedt altaaussee-i sóbányában leltek rá; 1963-ban már haza is érkezett, ki is állították a Magyar Nemzeti Galériában. 1965 óta a győriXantus János Múzeumban őrzik.”

Megjegyzés: A kép messze nem egyedi. Mauthner birtokolta többek között pl. Munkácsy „Köpülő asszony” képét 1872-ből, Paál László Hajnal az erdőben (1875.) –képét, továbbá iparművészeti tárgyak jelentős körét.

Mauthner Imréről (1889.április 10-?) gyakorlatilag nem tudtam meg semmit a születési dátumán kívül.

Mauthner Ilonka 1891. február 6-1951. április 8.) fotóját is megőrizte valamely családfakutató.

Mauthner Ilonka

8.kép: Mauthner Ilonka

Ilonka tehát szintén túlélte a holokausztot és emigrált.

Kedves Olvasó, gondolom, már türelmetlen vagy: mit keres ez a sok cipő az asztalon?

Ideje következtetni!

Van egy kereskedőnek tehetséges, zsidó vallását tekintve lenézett, vagyoni helyzetét tekintve irigyelt, ambíciózus, és nagyon sznob férfi a XIX. századfordulóján. (John Lukacs szerint gyakori eset volt.)

Úgy esett, hogy Pick nemcsak kereskedő lett, hanem történetesen német árukkal kereskedő (ruha)festék-kereskedő, feltehetően igen jó és időtálló német kapcsolatokkal.

Pick fokozatosan alakította ki üzletét és személyes arculatát. Az I. Világháború jó üzlet volt a festékkereskedőnek, a bőrösnek és mindenfajta gyárosnak. Nem meglepő, hogy felesége is e kapcsolatrendszerből származik. A Mauthnerek Budapest második legnagyobb bőrgyárosai voltak.

Pick azonban nem „csak” pénzt akart, hanem presztizst. Sokat. Házasságuk kb. 1915-16-ra eshetett. Katolizáltak, és az arisztokratikus „elit” magatartásmintáit, életformáját követték.

Pick a nála gazdagabb és mélyebb gyökeret vert Mauthnerekkel szemben a katolikus vallást találta meg, ami történetesen az arisztokrácia vallása volt a dzsentri többségében református vallásával. Cége székhelye a Budapest, V. kerület, Zoltán utca 6. szám, talán 150 méterre a Parlamenttől, ahova az arisztokrata leginkább a felsőházba jár-viszont kikeresztelkedett zsidónak az alsóház „járt” volna – nameg a Zoltán utca. Az arisztokrata birtokáról vonult Pestre közügyeket intézni és a klubjába. A törleszkedő burzsoá vidéki birtokot vásárolt, hogy legyen hová teniszezni hívni azokat, akik el nem fogadják, viszont használják.

A törleszkedő, igazodni, arisztokráciába beleforrni vágyó pénz/gazdasági ember képe Pické. Ennek csak egy állomása a névváltoztatása. Így lett Pickből (előtte talán Weilből) Tükrössyvé. Mindennek nemcsak felszínes, formai következményei lettek. A birtokosodó polgárok egy része nemcsak vásárol birtokot, hanem szakembereket igénybe véve mintaüzemeket épített, szerte az országban. Ez lett volna a „hozományuk” az innováció iránt többnyire közönyös és pénzszegény arisztokráciában. A presztizs része volt a szakszerűség arculata.

Ezért a ’30-as évek mintagazdaságának kialakításának másik gyanús –kezdeményezőként és nem kivitelezőként gyanított szereplője Tükrösön Pick Richárd. Bőven volt pénze, de nem volt hozzáértése.

A megyetörténet számon tart pár további Picket. A XIX. század fordulóján dr Pick Jenő és Pick Manó a Csákvár melletti Fornapuszta bérlői voltak, jó hírű mezőgazdasági szakemberek. Hogy rokonok vagy névrokonok voltak-e, nem tudom. Azt sem, hogy volt-e szerepük Pick Velencére találásában és a mintabirtok kialakulásában. Aztán még ott van a feleségági rokon, Mauthner Ottó, országos hírű termény és mezőgazdasági gépkereskedő. Mindenesetre, ha Pick személyéhez kötődött a „high tech” birtok kialakítása, valakitől tippet kellett kapjon a földterület megvásárlására és valahonnan szakértőt „bérelt” a feladatra.

Végül még egy, a zárópoént előkészítő téma: liberálisnak vagy baloldali hajlamúnak volt-e tekinthető Pick? Az eddigi és későbbi információk alapján aligha! Felesége, Mauthner Margit ifjú korában esetleg. Ez akkoriban gyakori lett volna. A Mauthner család mindenesetre baloldalisággal aligha volt vádolható.

Tükrössy síremlék

9. kép: A Tükrössy család síremléke a Kerepesi Temető 34. parcellájában, pár méterre Jókai és Ady sírjától. A sírkövön igen szembetűnő kereszt világosan jelzi, a család katolikusnak tartotta magát a halálig. És hogy szép legyen mindez, a sírkő környezetét más, hasonló helyzetű, feltörekvő polgárok kövei adják.

Mindenesetre a következő mozaikdarab alapos fejtörő az eddig leírtakhoz képest:

A forrás Kupi László, aki könyvében a következőket hivatkozza:

Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) • Források a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez • Jenei Károly–Szigetvári István: A Tanács köztársaság mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek szervezete és ügykezelése / 369–387. o.

„Velencei Tükröspusztai cselédség termelőszövetkezetet alakított, 1919. április 14.

Orsz.Lev.3999/1919.

Jegyzőkönyv, amely felvétetett Velence község határában Tükröspusztán, 1919. április 14.

 

 

Jelen voltak a gazdaság összes alkalmazottai és Pick Richárdné elvtársnő (kiemelés tőlem-FÁ), a szövetkezet vezetője. A gazdaság alkalmazottai egyhangúlag elhatározták, hogy a jelenlegi Kormányzótanácsnak erre vonatkozólag megjelent rendeletei értelmében a gazdaságot a hozzátartozó élő és holt felszereléssel együtt átveszik, és termelőszövetkezetté alakítják. A termelőszövetkezet alkalmazottai megállapodtak abban, hogy hetenként legalább egyszer összeülnek, és a gazdaság dolgait alaposan megbeszélik és ügyelnek arra, hogy a velük együtt dolgozó elvtársak a legmesszebbmenő jóakarattal, szorgalommal és odaadással végezzék elvállalt kötelességeiket. Megállapítják mindig a teljesítendő munkát, gondoskodnak kellő munkaerőről, az üzem folytatása és fenntartásához szükséges pénzekről és anyagokról, amellett a szívükön viselik elv- és munkatársaik jogos igényeit, testi épségük biztonságát, jelszavuk a példás munka, az egymást becsülés és megértés.

Tükröspuszta, 1919. április 14. Pick Richárdné a gazdaság vezetője.

mint bizalmi férfiak: Gerlang József, Csizmarik Ferenc, Balogh Imre, Liber Imre.”

Ellenőriztem, a forrás nem félreértés!

Amit feltételezek:

1919. áprilisában tehát a frissen alakult szövetkezet elnöke a kb. 30 éves Pick Richárdné. Statisztikailag elhanyagolható valószínűségű az egyszerű névazonosság. Ennél valószínűbb, hogy Pickék ismét igazodni akartak. (Amit nem tudsz megakadályozni, állj az élére…) A faluban kisebb-nagyobb atrocitások érték a földbirtokosokat a szájhagyomány szerint. Ezt el akarták kerülni.   Ezúttal azonban rosszul mérték fel az igazodás közegét. A Tanácsköztársaság pár hónap múlva megbukott, és Pickéknek eggyel több takargatnivalójuk lett.

A másik következtetnivaló a dátum. A hivatkozott cikk minden bizonnyal hiteles. Akkor pedig Pickék már a háború alatt birtokolták Tükröst. Az 1926-os birtokbakerülési dátum ebben a formában nem helytálló.

 

Idő közben kezembe került Farkas Gábor egy töredékes munkája „A Fejér megyei Velence múltjából”-címmel (Alba Regia XXXI. -2002.)

Ebben-sajnos megfelelő források megadása nélkül- a volt megyei levéltárvezető úr az alábbiakat írta:

A 600 kat. hold területű Tükröspuszta, az utóbbi 3 évtizedben sűrűn cse­rélt gazdát. 1890-ben Manndorf Géza vásárolta meg, 1904-ben eladta Sárközy Istvánnak, aki négy évi házi gazdálkodás után, 1908-1910 között bérbe adta a birto­kot. 1910-1915 között Petanovich József volt a tulajdo­nos, majd Polyák Jenő, aki még 1915 őszén Brüll F. Fri­gyesnek adta el. A következő gazda-váltás 1919 áprilisá­ban történt, amikor Pich Richárd és felesége, Mauthner Margité lett. Tulajdonképpen a pusztát egy pesti bérházért cserélték el. Pich Richárd hamarosan felvette a Tükrösi nevet. Az adás-vételi ügylet létrejöttekor a nagybirtokok szocializálása már napirenden volt, az új tulajdonos fele­ségét, Pich Richárdnét, április I4-én a szövetkezet veze­tőjévé választották.”

Az adatokat sajnos, nem lehet ellenőrizni. Mivel azonban szakemberről van szó, közlöm.

 

E bejegyzésben használt források:

–          John Lukacs: Budapest, 1900 (Európa, 2014.)

–          Meszleny Ignác: Velencei tallózások (magánkiadás, 1993-a velencei könyvtárban megtalálod!)

–          Magyarország I. katonai felmérése térképe

–          Magyarország II katonai felmérése térképe

–          Kupi László: Város volt, város lett-2004. digitális változat

–          Kupi László: Kápolnásnyék-   . digitális változat

–          Különböző WEB-es adaforrások-ezeket minden esetben a helyükön közvetlen linkkel hivatkozom!

–          Budapest Fővárosi Levéltár



Kategóriák:1900-1919, Budapest, Emberek, térképészet, történelmi térkép, Tükröspuszta, Településszociológia, Velence, Velence térkép, Velencei tó, XIX. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

1 hozzászólás

  1. Kedves Árpi!
    A Pick-féle szövetkezethez.
    Ügyeskedő vagyonátmentés volt, nem igazodás.
    Az iratot teljes terjedelmében közli “A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején c. dokumentumgyűjtemény (Bp.1959.Kossuth k. 144.p.) és az alábbi, nagyon erősen elgondolkodtató lábjegyzetet fűzi hozzá: “A tükröspusztai termelőszövetkezet néhány nappal a Fejér megyei termelőszövetkezeti központ megszervezése előtt alakult meg a volt tulajdonos kezdeményezésére, a Földművelésügyi Népbiztosság megbízólevele alapján.”
    Ez – mai fordulattal élve – erősen valószínűsíti a hivatali korrupció valamilyen formáját is…
    Üdv:
    Mikós

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: