Beszélgetés Meszleny Ignáccal

helyszín: Náci bácsi budapesti lakása

időpont: 2014.február 21. 17.00-19.16

részvevők:

Meszleny Ignác, (MI)

Meszleny Benedek (később érkezett) (MB)

Gránitz Gáspár (GG)

Fehér Árpád (FÁ)

A leiratot készítette: Fehér Árpád

 

Micsalád

1.kép: Meszleny Ignác és családja a Meszleny házaspár 1990. májusi ezüstlakodalmán. Alsó sor: Meszleny Ignác, felesége, tordai és kásvai Simon Ilona. Felső sor balról jobbra: Meszleny Antal, Meszleny Benedek, Meszleny László. (forrás: Meszleny Benedek)

 

FÁ: Náci bácsi, az édesanyámra arra valószínűleg emlékszik Fehér Györgynére, az iskolaigazgatóra.

MI: Arra emlékszem!Nem ismerném meg, de azt, hogy volt a Fehér tanárnő, azt igen!

Náci bácsi nem emlékszik, de 2003-ban Náci bácsi segített megtervezni a kertemet. A kert azóta kivirult és sok örömünk telik benne a hitvesemmel, aki az üdvözletét küldi.

MI: Én meg szívből üdvözlöm!

FÁ: Onnan tudom, hogy a fehér bort szereti jobban Náci bácsi, mert a a teraszomon üldögéltünk, és iszogattunk ezt –azt, közben beszélgettünk…Aztán üdvözletét küldi Nagy Karcsi.

MI: Együtt jártunk a Nagy Karcsival iskolába. Ő ugyan az állami gimnáziumba, én meg a ciszterekhez jártam, és előttem egy évvel végzett. Szóval idősebb, mint én vagyok.

ciszter_kicsi4

2.kép: A ciszteci Szent István Gimnázium ma, Székesfehérváron

FÁ: Ebben az esetben az ő ükunokájáról van szó. Üdvözletét küldi ismeretlenül is helytörténeti egyesületünk elnöke, Galambos Marika.

Ez az egész történet onnan indult ki, hogy az idén 300 éve szervezte újjá a falut az Ön őse, Meszleny János.  Jópáran szeretnénk felkészülni rá, és sokféleképpen. Az egyház is, meg a helytörténeti egyesület is a maga módján.

(…)

MI: Akkor beszéljük meg… A török idő után Velence elnéptelenedett. Az ősöm, (Meszleny) János az 1600-as évek legvégén marhafelhajtást szervezett Erdélyből Bécsbe. Ebből a marhafelhajtás-pénzből megvette a felesége (Festetics Mária) osztályos atyafiainak a birtokrészét. Amikor ezt birtokba tudta venni, kért III. Károlytól egy királyi okmányt. Ezt 1724-ben kapta meg. Ez a donációs levél (itt: királyi admánylevél-FÁ) a fiamnál van és ma a másolatát meg fogom mutatni.

(…)

…Könyvszerű a formája.

FÁ: Az 1724-es királyi okmány megemlíti, hogy 1714. körül történt a falu újra betelepítése?

MI: Igen! A fiam idetart, és meg is fogom mutatni az okmányt.

(…)

MI: A fiaim azt mondták, hogy az okmányt ne add oda!

FÁ: Náci bácsi, mi megelégednénk azzal, ha az okmányt lefotózhatnánk! Egy kulcsfontosságú dokumentum hiányzik a falu múltjából. Le van írva Károly János könyveiben. Meg a Fejér vármegyei jegyzőkönyvekben. Állítólag az 1715-ös népszámlálási jegyzőkönyvben szerepel a történet, ahol mind-mind hivatkozik valamire, amit senki nem nem látott. (idő közben meglett, ITT olvashatsz róla -FÁ)

donat1_resize

3. kép: A III. Károly által készíttetett donációs 1924-es donációs levél első lapja (forrás: Meszleny Ignác, Meszleny Benedek)

MI: Így készültem Titeket fogadni!

GG-FÁ: Hálásan köszönjük!

MI: Ez a királyi donáció leírja, hogy a török idő után lakatlan területek voltak… Vincze György meg lett bízva, hogy hozzon telepeseket.

GG: és arra emlékszel, hogy mivel lett megbízva, honnan telepítsen?

MI: Az nincsen benne. 70 évvel később, mint ahogy az okmány született, 1784-ben vagy 1785-ben volt a II. József-féle népszámlálás. És akkor már 1024 lakosa volt Velencének! (…) Mindez megtalálható Sárváry Mariann könyvében, amit bárki elolvashat a velencei könyvtárban!

FÁ: Zita, a könyvtáros is tagja a helytörténeti egyesületnek. Egészen biztosan szívesen segít a könyvvel kapcsolatban bárkinek. Sokak mellett ő is az üdvözletét küldi! (…)

MI: Az eredeti okmány az utódoknál van. Laci fiam az esztergomi Szent Adalbert Kulturközpontnál a manager-igazgató. Azért nincs itt, mert a munkája folytán nem ura egészen az idejének.

(…)

…Ez az okmány egész Velence és fele Gárdonyról szól. Tutyinál fölért a mi birtokunk egészen a gárdonyi határig és úgy át Zichyújfalu felé.

tutyi

4. kép: Tutyimajor az 1854-es, Magyarország Első Katonai Felméréséről szóló térképen. (forrás: Arcanum) Tutyit ifjúkoromban már nem tanyaként, hanem légvédelmi lokátoros bázisként ismertem. Léte és a titka lett a környékbeli tanyák veszte, közte Tükrösé is

(M.I. G.G.-felé fordult) Apád feles gazda volt itt…

GG: Volt neki nyolc hold földje és művelt negyvenötöt összesen. A többi az részes művelés volt…

(…)

MI: Szóval a török időkbeli elnéptelenedésből 70 év alatt a falu benépesült. A betelepítés után 70 évvel ezerrel több lakosa volt Velencének.

(…)

Az 1930-as évektől folyamatosan növekedett a bejáró diákság száma. Én ’43-ban érettségiztem. Akkor már elég sokan voltunk. Martonvásárról Fehérvárra jártak már… ezen a vonalon. …

MI: A reggeli vonaton a motorkocsiban … jártak a diáklányok, a középső kocsiban mi, a fiúk, és a harmadikban vagy későbbiekben a lakosság. Tehát három kocsiból állt a reggeli bejáró szerelvény.

GG: Ez egy érdekes dolog! Én ’69 és ’73 között jártam be középiskolába, és még akkor is megvolt, hogy külön volt a tanuló lánykocsi (az volt az első kocsi, közvetlenül a mozdony után) majd a fiú tanulókocsi, és utána mindenki más utas. A kalauzok ezt szigorúan betartották…

MI: Mi volt az illem? Reggel tanultunk a vonaton. Tehát akkor nem volt udvarlás, mert akkor szabadnak kellett lenni.

Nekem jó labdaérzékem volt, hiszen volt a Nagyparkban teniszpálya. Hárman voltunk testvérek. Apám odahívta az unokatestvéreket is, Manndorffékat, mindig volt partner. Úgyhogy jól teniszeztem… (A fiam azt mondja, Neked olyan jó dolgod volt, hogy Kucsera Évával jártatok be az iskolához, és a nagydiákok nekem vitték a táskádat, hogy hógolyózhass a lányokkal!)

GG: Náci bácsi, említetted, hárman voltatok testvérek. Ha jól emlékszem, Anna, és Júlia volt a két testvéred!

MI: Igen, egy-egy évvel voltak nálam idősebbek. 1925-ben születtem. Júlia ’24-ben, Anna 23-ban.

GG: Emlékszem, Júliával nagyon sokáig voltam a templom révén kapcsolatban. (…) Még Anna temetésére is emlékszem.

MI: A beletelepítés után 70 évvel ezerrel több lakosa volt Velencének…

Nagy Karcsi apja volt a tóbíró… Van egy szép festmény Meszleny Bence bácsi, a nagypapám testvére volt, annak építette az apósa a mai könyvtárat. És mikor ő 25 éve már a velencei vadásztársaságnak volt a vezetője, akkor a tagok lefesttették magukat a Glatz Oszkárral. Ez a festmény nagyon nagy volt.

(…) úgyhogy nálunk nem volt olyan magas szoba, ezért apám kölcsönadta Czirákyéknak Lovasberénybe. Mikor jöttek az oroszok, akkor Szabó Pista bácsi, aki az apámnak volt a személyi kocsisa, az visszahozta Lovasberényből. Össze lett hajtva. De amióta az oroszok eltakarodtak, nincs meg.

GG: tehát az eltűnt?

MI: Fénykép van róla! Manndorff Bélánét (Ella néni) aki apám nővére, megkértük, írja le, ki kicsoda! Megvan nálam leírva! Azért ez Velence szempontjából nem érdektelen!

GG: Most hol van ez a fotó?

MI: Van nekem is egy példány!

GG: Arról készíthetünk fotót?

MI: Ha a fiúk jönnek,megkérem őket és megkeresik.

Glatz kep

5.kép: A Glatz Oszkár-féle csoportkép-egy másolatot azonosításokkal a velencei könyvtár falán is találsz! (forrás: Meszleny Ignác)

FÁ: lehet hogy éppen most érkezett meg valamelyik…

MB: Jó estét kívánok!

MI: Ez a Bence fiam!

FÁ: Náci bácsi, rengeteg a kérdés! Meg szeretném tudni, visszajöhetünk még?

MI: Igen!

(…)

MB: Hallottam … a fénykép itt van a Papánál!

FÁ: Az a bizonyos vadászkép?

MB: Persze.

MI: Ha könnyen ki tudnád hozni…

(…)

GG: Nekünk az nagy érték, hogy Te el tudod mondani a személyeket a képen?

(…)

(MB és FÁ előhozzák a festmény fotováltozatát, FÁ lefotózza a képet.)

FÁ: Az előbb azt Mondta, Náci bácsi, hogy az Ön kedves rokona elmondta, ki kicsoda a képen!

MB: Megvan az is! Mindjárt megkeresem!

(…)

(MB és FÁ Sárváry Mariann könyvét lapozzák, FÁ lefotózza azt a képet a könyvben, amin Meszleny Benedek látható gordonkázás közben, fölötte a kép eredetije.)

MB hátt keppel

6.kép: Meszleny Benedek (1855-1909.) fotója-háttérben a csoportképpel (forrás: Meszleny Benedek)

 

(…)

(MB megtalálja Manndorff Béláné rajzát, mely ismerteti a kép szereplőit)

MB: Ezt a rajzot oda tudjuk adni, ebből több példány van.

FÁ: nem szükséges, lefotózom!

MB: Ezt Ella néni írta: „Pali, kiegészítettem a neveket”. (A rajz a kép figuráit nevesíti Manndorff Béláné által-FÁ) 38 személy van rajta (a képen) és harminc ebből nevesítve van.

MI: Nagy Karcsi nagyapja is szerepel rajta!

(…)

MB: A festő magát is odafestette!

FÁ: Lenne egy kérdésem a betelepítési történettel kapcsolatban! Miután már rengeteg adatbázis megvan az interneten, így az 1715-ös és 1720-as év adóösszeírása is, összehasonlítottam a valamikori Meszleny birtokok népességeinek neveit. A vezetékneveket a velencei vezetéknevekkel. Azt találtam, hogy a betelepítést nem Cecéről, nem a közeli Meszleny birtokokról szervezték meg, mert olyan vezetéknevek tűnnek fel, amik a többi Meszleny birtokon nincsenek!

A Vincze György egy jobbágy volt, akit az Ön őse megbízott azzal, hogy telepítse be Velencét. Vélhető, de nem bizonyos, hogy néhány pákozdi, sukorói lakos is benne volt ebben a betelepítésben, statisztikai alapon azt gondolnám, hogy nagyjából a felük. Igen ám, csakhogy a többi vezetéknév olyan, hogy 100 km-s körzetben sincs olyan!

MI: Ludmann!Klein!-németek!

FÁ: még annál is cifrábbak vannak! Felvetődik bennem, Náci bácsi, hogy van itt egy jobbágy! Ez a Vincze György honnan vihetett Velencére jobbágyokat, hogyha egyszer nem Cecéről, vagy a közelről?

MI: Ez érdekes volna, de nem tudom.

(…)

A Sárváry Mariann könyvben ennyi van, két bekezdés a 14. oldalon. Úgyhogy azt nézzétek meg…

 

MI: Most hogy ki volt a Vincze György? Csak annyit tudok, hogy jobbágy.

FÁ: Volt! 1720-ban, viszont már szabad ember!

MI: Igen.

FÁ: Ami azt jelenti, hogy a Meszleny János felszabadította. Nyilvánvalóan nem véletlenül. Feltevésünk szerint azért, mert az a 43 ember oda kellett, hogy kerüljön. És -gondoljuk mi- Meszleny János ezért cserébe felszabadította ezt a derék embert.

MI: Lehetséges.

FÁ: Ugyanis a megyében összesen 3 ilyen felszabadított szabad ember volt 1720-ban, s ezek egyike pont a Vincze György. Hát valamiért kapnia kellett, ez egy viszonylag nagy megtiszteltetés lehetett akkoriban.

MI: Igen, igen.

FÁ: Hát ez az egyik történet. A másik az a Meszleny temető. Az Ön birtoka jelenleg.

temeto1 kicsi másolata

7.kép: A velencei temetők az M7 és az Országút között-a Meszleny temető a képen az 1-es számú

MI: A temető. A család temetője. Ez volt a katolikus temető. Betellett és akkor, ami most köztemető, az egy üres terület volt, melyet Meszleny Pál odaadott községi temetőnek. A régi temető családi temető lett. A feleségem volt az 56. család által temetett személy, aki ott nyugszik.

FÁ: Júlia néni is ott nyugszik.

M. B: Igen, Anna is. A Manndorffok is ott vannak, Manndorff Éva néniék, Manndorff Géza, aki országgyűlési képviselő volt.

MI: Úgyhogy a nagypapa ilyen szándékkal adta át azt a földet, ami a jelenlegi temető, lenn a Nadapi út felé. Namost a 45-ös földreformnál mindent el kell venni. A velenceiek deputációba mentek, hogy ők akarnak hagyni apámnak 200 holdat. Fehérváron azt mondták, ha maguk akarják, hagyjanak. Ámde jött máshonnan egy nyilas tanító és az megfúrta és mégsem lehetett.

FÁ: Lehet tudni a nevét?

MI: …Molnár? Nem tudom.

FÁ: …Tehát 200 hold.

MI: De ami temető az megmaradt. Így a régi temető most a mi nevünkön van.

FÁ: Náci bácsi, én úgy tudom Karcsitól, hogy 1840 környékén telt be – én úgy kereszteltem el – az őstemető. Tehát az a terület, ami a mai M7-es felől határolódik fel egyfelől és az Ország út felől másfelől. Na, most Karcsi annyit mondott el nekem, hogy az M7-es bekötő útja, ami a nyugati határa ennek a területnek, az is beletartozott a temető területébe és az M7-es védősávja is beletartozott a régi temető területébe. Ez így volt, Náci bácsi?

MI: Nem. Csak a két temető közötti út, melynek csak kelet felől volt lejárata.

FÁ: Azt hiszem, hogy rosszul fogalmaztam Náci bácsi. Csökkent-e a terület?

M. B: Mikor építették az autópályát és azt a lehajtót a benzinkúthoz, akkor nem-e haladt rá a nyomvonal az őstemetőnek egy részére? Tehát ahogy az utat építették, érinthette ahol korábban sírok is lehettek akár?

MI: Nem emlékszem rá. Akkor már észnél voltam és megmaradtak az emlékek, ilyenre nem emlékszem, hogy nyugati bejárata volt. Miért is lett volna annak a temetőnek kettő?

M. B: Nem a bejárat, hanem igénybe vették-e az útépítéshez?

GG: A temető területe nem csökkent-e az által, hogy az út miatt kisajátítottak sávot?

GG: De innen az Ország út felől nem valószínű, csak hogy a nyugati részről meg az északi részről nem esett-e le terület, amikor az autópályát építették?

MI: Nem tudom.

FÁ: Náci bácsi, ennek a temetőnek igen-igen sok jelentősége van a falu életében is, meg a család történetében különösen. Az első számú kereszt ugye a Meszleny kereszt. 1773 talán a dátuma. Tudomásunk szerint ez a legrégebbi kereszt az egész környéken. A másik ilyen jelentőség az a II. Meszleny Jánosnak a síremléke, ugye? Az, ami a kereszt mellett van.

M. B: Az a nagyon régi sír, az a Jánosnak a síremléke. Meszleny János Győrben nyugszik.

Ez a második Meszleny János, aki Velencére hozta a családot.

MI: Igen, így van.

M. B: Arról is van egy fotóm.

FÁ: A harmadik ilyen történet az 1848-hoz kötődik közvetve a Driquet Péter, akinek a sírja tudomásom szerint azon a tájon van.

DPVU 1873 02 09

8.kép: Driquet Péter portréja a halálakor megemlékező Vasárnapi Újság 1873.február 9-i számában (forrás: Nagy Károly)

M. B: Ő az első törzstiszt volt, aki fellépett a várfokra Buda visszafoglalásakor. És van még az Eötvös –sír is. Eötvös Ignác, aki a báró Eötvös József apja, annak is ott van a sírja. Mint reformkori nagyság, ő elég jelentős személy volt, udvari kamarás is volt, sőt tárnokmester is.

FÁ: Ennek később jelentősége van… Kérném engedélyét, hogy kitakaríthassuk a temetőt! Megengedi-e Náci bácsi, hogy kimondottan az ecethajtásokat kivágjuk a kertből?

MI: Az a helyzet, hogy az a kérésem van, hogy a fás szárúakat ne vágják ki.

FÁ: Megértettük.

MI: Török mogyoró fák, van egy elültetett is és szerte el van szaporodva a török mogyoró csihatagokkal. A kastélyparkban négy nagy fa áll, botanikai különlegesség mind. A temető tele van török mogyorófával. Az egész.

GG: Cserjével az alja?

MI: Az egész, igen.

GG: Nyilván sarjak?

MI: 50-60 darab. És ez botanikailag ritkaság a török mogyoró fa. És én azt szeretném, hogy ott felnőjenek azok 20 méteres magasságig. Úgyhogy akár az állomás felől vagy a Bence-hegy felől is látható legyen.

GG: Az által lenne védett felülről?

FÁ: Nem, maga a terület is védett.

MI: Örülnék, hogy ha a gaz ki lenne húzkodva, de ezeket a ritka fákat nem engedem.

MB: Sajnálatos, hogy lopások történtek.

FÁ: Ez mit jelent? Mit loptak el onnan?

M. B: Egy öntöttvas angyalkát 3 évvel ezelőtt, kompletten. Arról egy fotó maradt, archív fotó, még pont a Kupi László könyvében van egy fotó arról az angyalkáról. Az Eötvös Ignác előbb említett sírjáról fűrészelték le.

GG: Fémgyűjtők…

M. B: Igen, tudjuk, hogy kiről van szó. Az autópálya felől kivágták a kerítést. Jobb is, ha egy kicsit dzsumbujos, tehát én akkor elkövettem azt a hibát, hogy a köztemető felőli kerítésnél is kiirtottam eléggé az akácot. Tehát a bejutás oda nagyon korlátozott.

FÁ: Náci bácsi, most túl azon, hogy a gazolást elvégeznénk, akár az ön felügyeletével, egy ismerős nevet említenék. Juhász Gyula, régi presbiter.

G G: A hentes Juhász Gyulának a fia. 60 év körül van a Gyuszi.

FÁ: Azt mondta, nem kizárt -és önök tudják a helyes választ, nem én- hogy más 48-as is van ott még a Driquet úron kívül.

M. Bence: Nincs, nincs.

M. B: Egy neves személy, báró Eötvös Ignác, aki még szerintem nagyon számottevő.

FÁ: Soha nem hallottam még erről a történetről.

M. B: Ambrozovicsné lett a férjezett neve. Meszleny Ilona, írónő tehát ilyen formán ő Kossuth Lajos unokahúga. Ott van Velencén eltemetve.

MI: Most visszatérve a gazolásra, én nekem szívügyem ezek a török mogyoró sarjak. Ilyesmi, hogy ennyi török mogyoró legyen egy területen, én nem tudok mást az országban. És hogy ha ez fölnő, az egy nagyon jó dísze lesz ugye a … felnőtt fák alatt, amelyeknek úgy alacsonyról nőnek széjjel az ágai. Fent a nagy parkban ott volt olyan 20 méter magas török mogyoró fa.

FÁ: Lassan növő fajta ez a növény?

MI: Igen, tehát azt szeretném, azokhoz senki ne nyúljon.

M. B: Ahol már fölnőttek, ott már nem nő az ecetfa.

GG : Mert ott elnyomja.

M. B: Szépen elnyomja, igen.

FÁ: Már csak az a kérdés, hogy meg tudjuk-e különböztetni ezt a különlegességet …

MI: Ne legyen az, hogy az ecetfát kihúzkodjuk, inkább maradjon ott és …..

FÁ:Megértettük, jó.

MI: De ez egy olyan különlegessége Velencének …..

FÁ: Náci bácsi, elképzelhető az, hogy amikor nyáron ez az egész munka lefolyna, hogy én vállalom azt, hogy odaviszem és visszaszállítom.

MI: Köszönöm.

FÁ: Hogy megnézné, hogy tehát, hogy felismerjük a török mogyoró sarjakat, hogy még véletlenül se nyúljunk hozzá.

MI: Igen.

FÁ: És akkor ezzel a kérdéssel, ezzel a megoldással a növények biztonságba kerülnének. Annál is inkább, mert azt is szeretném még kérni Náci bácsi, hogy a valamikor megnézhessük a Meszleny-kúria környékén még fellelhető növényeket, amiről a könyvében úgy ír, hogy a nagyapja ültette őket. Tehát én ugye sok mindent tudok, inkább a gépek területén, mint másutt, tehát például nem vagyok botanikus. Nem tudom megállapítani azt, hogy mi maradt meg még az elmúlt 70 év után ebből a díszparkból.

Id MP

9.kép: idősebb Meszleny Pál(1856-1939.) fotója (forrás: Meszleny Benedek)

MI: A nagypapa, az idős Meszleny Pál a Magyar Botanikai Társaság alapító tagja volt.

FÁ: És egyszerűen azt szeretném kérni, hogy mutassa meg, mi az, ami még fotózásra, megörökítésre érdemes ebben a parkmaradékban. Azért nagyon hálás lennék. Mindenesetre első a temető.

M. B: Most rendbe van tartva, mert én halottak napja előtt rendbe tettem, tehát bejárható. Kívülről sokkal rosszabbnak tűnik a helyzet, ha valaki csak a közterület felől nézi. De belül egyébként az egész sírsor bejárható, ez valószínűleg tényleg nyári munka lesz. Én meg tudom különböztetni ugye az ecetfát a mogyoróktól, illetve diófák is vannak meg meggyfák.

GG: Az levelében is más kell, legyen.

M. B: Persze, meg hát a szaga az ecetfának, az egy átható, jellegzetes szag.

FÁ: Azt hiszem, félreért! Ami kívülről látszik – és hát mi alapján gondolkodnánk- nekünk tiszteletben kell tartanunk, ha Önök a tapasztalatuk alapján azt mondják, a kegyeletre veszélyes a túl nagy átláthatóság, ugyanakkor meg mégiscsak a 300. évforduló közeleg! Ha az Ön esetleges felügyelete is elegendő, az még jobb lenne…Náci bácsi!

MB: Az még jobb lenne, ha Édesapám ott lenne, mégiscsak ő a kertész…

MI: Fel kéne hívni Lacit, hogy mi van a donációs levéllel!

MB: Beszéltem vele, ez neki megvan, de nekem is be van scannelve, kb 20 oldal lehet.

FÁ: Megkaphatnám ezt a másolatot digitális formában? Nekünk teljesen jó a másolat! Az sokkal jobb, mint egy fotó!

MB: Ez nekünk is sokkal egyszerűbb…

(…)

(MB megadja egy papíron az elérhetőségeit)

FÁ: Lehetne-e még kérdeznem?

MI: Kérdezzen!

FÁ: A következő kérdésem: Van a régi parkban egy bizonyos „Jancsi kút”.

MI: Igen!

FÁ: Merre keressem?

MI: A Jancsi kút egy mélyfúrású kút, állandóan folyik. Nagyon jó ízű, vasban gazdag a vize. Hogy mikor fúrhatták, azt nem tudom.

GG: Helyileg hol van?

MI: A Bágyom patak jön Nyékről. Bejön a kertbe, és ott ki van ásva egy kis tó. Fölötte egy rom. A kis tóból kiásott földből egy kis szigetet csináltak a közepén, A sziget délkeleti szélén van a Jancsi kút ahova még egy kis zúgót, vízesést is építettek.

FÁ: A kis zúgó emléke van meg, a fotója Náci bácsi könyvében látható. A fotó eredetije megvan?

MI: Nincs.

(…)

FÁ: Náci bácsi, meg tudná mutatni a térképen azt a helyet, ahol a Jancsi kutat találom?

MI: (A térképen megmutatta a kút helyét.)

GG: Ugye, ez egy vascsővel volt kivezetve- ugye? Emlékszem még erre gyerekkoromból.

MI: igen, egy vascsővel! A gyerekkoromban volt még ott egy homokkő foglalata, de azt félretették, mára csak a vascső maradt. Tehát a szigeten, annak D-K-i sarkán, a rom alatt van a Jancsi kút.

FÁ: A következő kérdésem: A II. világháborús veszteségek kapcsán belebotlottam egy névbe: Meszleny Márton Elemér. Lehet, hogy csak névrokon. Ezt az embert 1944. decemberében Németországban valószínűleg megölték, deportálva volt. Tud róla valamit?

MI: Nem, vagy nem közeli.

(…)

Ha valaki, akkor Lenke néni, tehát Meszleny Béla felesége tud róla. Az egy magyarosított név…Fiatalabb nálamnál. Ott lehetséges valaki, de nem tudom.

FÁ: Mára csak az emléke van meg a Nagyhídnak, amihez a falubelieknek sok szép emléke fűződik. A Bágyom ér végén volt megtalálható. Emlékszik-e rá, tud-e róla, hogy ez a híd mikor és hogyan épült?

MI: Sose hallottam erről szót. Az a helyzet, hogy Velence földműves lakossága a földjeihez ezen az úton tudott csak átmenni. (…) Fontos szerepe volt. Összeköti az Újtelepet a régi faluval. Mivel a régi falu lakossága földművelő volt, a földjeit csak ezen át lehetett megközelíteni.

FÁ: Azért érdeklődöm, mert szerintem a híd a XIX. században épülhetett, talán annak végén.

MI: Inkább a XVIII. század elején…

MI: Aki Gárdonyba akart eljutni, annak is ezen kellett keresztülmenni.

FÁ: Tehát Ön szerint jóval korábbi (volt) a híd, mint eddig gondoltam…

A következő: Az 1800-as évek végéről a Levéltár publikált egy kataszteri térképet Velencéről. A Tó melletti területek egy részére egy kifejezést írtak a földterületek tulajdonával kapcsolatban, miszerint az a „közbirtokosság” tulajdona. Mi volt ez az intézmény akkor?

MI: Édesapám volt a közbirtokosság elnöke. Én ezt mint gyerek ismertem meg. Az olyan területek tartoztak a közbirtokossághoz, amit nem lehetett megművelni. Tehát nádasok, tó széle, gyepterületek, meg ehhez hasonlók.

IMP

10.kép: ifjabb Meszleny Pál portréja (forrás: Meszleny Benedek)

A halász-bérlő a közbirtokosságnak fizette a bért. Tóth Kálmán volt a bérlő. Hogy pontosan hány száz hold volt a birtokában a közbirtokosságnak, azt nem tudom, de a jó nádas területek, amin szépen nőtt a nád, azok személyes tulajdonban voltak, és a tóbírónak kellett szétosztani a kivágott nádat, hogy amikor télen befagyott, akkor nekimentek tolókaszával és vágták a nádat. Csodálkoztam, mint gyerek, amikor Apám azt mondta, hogy adózási szempontból a szép nádasok egyenlő adózási elbírálás alá estek a búzaföldekkel.

A kisebb nádasok, ahol nem volt olyan jó minőségű a nádtermés, maradtak közbirtokban.

FÁ: Náci bácsi, a közbirtok-ha jól értem- az nem köztulajdon volt. Hogy lehetett a közbirtokosságban tulajdonhoz jutni?

MI: Nem lehetett. Hányadok voltak.

FÁ: Tulajdonhányadok voltak? Hogyan lehetett tulajdonhányadhoz jutni?

MI: Apám eladott ezt-azt, de én olyat sosem hallottam, hogy valaha eladtak egy közbirtok-hányadot!

FÁ: Akkor fordítva kérdezném: Kik voltak a közbirtokosok az Édesapján kívül?

MI: (…) A földbirtokkal arányos hányadok voltak.

FÁ: Akiknek saját földtulajdona volt, annak automatikus részesedése volt a közbirtokosságban a földje arányában?

GG: Olyan arányban, ahogy a földjei voltak!

MI: Igen! nem volt kicövekelve a tulajdon benne!

GG: A mai fogalmak szerint tehát ezek osztatlan közös tulajdonban voltak?

MI: Igen! Az igazán jó haszon a jó minőségű nádon volt. Azt kellett a tóbírónak szétosztania úgy, hogy a jövedelem aztán eljusson a birtokosokhoz.

FÁ: Náci bácsi említette a Tótékat a tóbérlőéket. Én még csak telefonon beszéltem Csilléri Erzsébettel a hozzátartozók egyikével. Ő azt említette, hogy az egyháznak kellett fizetni a halászati jogért.

MI: A Velencei tó 4000 hold nagyságából nagy vonásokban 2000 hold volt Pákozd alatt a fehérvári káptalané. 800 hold a velencei közbirtokosságé. A maradék Agárdé, Gárdonyé. (…)

FÁ: Ugyanez a helyzet fennállt-e Pákozd és Sukoró esetében is?

MI: Pákozd esetében (…) egy tömegben volt a káptalané. És azon volt ez a régi-régi Velence-tavi vadászat és az fizette a bért, és a tagjai voltak, akik a fényképen voltak, Széchenyi Viktor, meg így jópáran.

Apám volt a vadásztársaság elnöke, Meszleny Bence bácsi, aki 25 évig volt elnöke. Akkor készítették a Glatz Oszkár-festményt. Bence bácsi után apám lett a vadásztársaság vezetője, meg a velencei 800 hold közbirtokosság-vezetője is.

FÁ: A következő kérdés is a könyvéből van! Két olyan kifejezést használ, amit térképen nem találtam meg abban a formájában, ahogyan a könyvben van. Az egyik a „Széles csapás”, a másik pedig a „Kis út”. Térképet veszek elő és kérem, mesélje el illetve mutassa meg! Az egyik térkép egy XIX. század végi, a másik 1943-as.

Mi: Mondom! Pusztaszabolcsi út…

FÁ: A Gurjal közötti terület?

MI: A Gurjalt köti össze a Pusztaszabolcsi úttal. A Gurjal közlegelő volt. A jószágot a Széles csapáson hajtották a Gurjalba. (MI tollal bejelöli a térképen.) A Kis út Velencefürdő és Tükrös között vezetett.

FÁ: A következő: Könyvében a Margit Vonalról ír kb. egy oldalnyit. Most már sok hónapja nyomozom a II. Világháborúval kapcsolatos falusi történeteket. A katonai történelem többsége használhatatlan a falu története szempontjából. Ami van, többnyire az emberek fejében van. Náci bácsi mire emlékszik?

MI: A Margit Vonal a Balaton keleti sarkát kötötte össze Fehérvár alatt a Velencei tóval. A Velencei tónál a nagy kőhídtól kiásott tankcsapda vezetett Ercsi felé. (…)

A tankcsapdák a mi régi házunktól és a Szabolcsi úttól Kelet felé és be a Gurjalba, és a Gurjalon át Ercsiig. (…)

1960_3

11.kép: Az a bizonyos tancsapda a HM 1960-as légifotóján (forrás: HM TOPOMAP)

A Ház (Meszleny Kúria-FÁ) panorámája előtt vezetett kelet felé ívesen.

FÁ: A vasút vonalától milyen messze volt ez?

MI: Tulajdonképpen keresztezte a legvégén a park. A kőhídtól (lásd: Nagyhíd-FÁ) a panorámán vezetett át a vasút alatt. A teniszpályánknál, hogy ne kelljen annyi földet kitermelni, lementek a Bágyom patak völgyéből a Gurjal felé.

FÁ: Náci bácsi könyvében sokminden van erről a vonalról. Ez egy harckocsi-akadály volt, ha jól értem. 5m széles, 3 m mély a szabvány szerint. Azt is írja Náci bácsi, hogy munkaszolgálatosok ásták ki. Tehát nem polgári lakosság?

MI: Nem!

FÁ: Mert más településeken ezt a lakossággal végeztették el.

MI: Nem. Hoztak zsidókat.

FÁ: És honnan? Hol volt a szállásuk?

MI: Munka előtt és munka után a Fürediék kocsmájánál meg boltjánál, a halászcsárdánál voltak. Ott valahol tanyáztak.

FÁ: Ez tehát azt jelenti, hogy ott szállásolták el őket ideiglenesen?

MI: Igen!

FÁ: A másik, ami Náci bácsi könyvéből kijön, hogy a szovjetek ez előtt a harckocsiárok előtt lövöldöztek a maguk „sztálin orgonáival”, a németek meg a Bence hegy aljában. mert oda volt telepítve a tüzérségük.

MI: Szóval az a helyzet, hogy az oroszok innen (a térképre mutat) Kelet felől jöttek. Megakadtak a mi házunk és a harckocsiárok körüli lövészárkoknál.

GG: Igen, megvoltak azok jó ideig, még a hatvanas években is…ott voltak az iskola kertjében is…

MI: Úgy lehetett védekezni, hogy a tankokat megfogta a tankcsapda, és előtte, mögötte cikk-cakkban ott voltak a lövészárkok. Onnan lövöldözték ki őket. (…)

MB: A német állások hol voltak?

MI: Azok a Bence hegy alján voltak.

FÁ: A Bence hegy alja akkoriban a Pincesor volt, nem?

MI: Amikor oda összesűrűsödött a front, akkor én már nem mentem ki a Bence hegyre.

Én ott, a régi parkban lévő kúriában éltem. Ott megállt a front kettő hétig.

FÁ: És Náci bácsi ott élt?

MI: A magyar katonák szememre vetették, hogy ott véreztek értünk, én meg ott csellengek, mikor katonaköteles volnék…

MB: …És akkor egy másik katona mondta: ’Á, ez biztosan fiatal még…

MI: 19 éves voltam, be kellett volna vonulnom…Tehát ott megakadtak az oroszok. A cikk-cakk lövészárkokban a magyarok meg a németek voltak.

FÁ: A szovjetek a harckocsiároktól milyen távolságra álltak meg?

MI: Azt én nem tudom,mert nem mentem oda! Körülbelül a Szélescsapásnál lehettek.

FÁ: Folyt a lövöldözés. Ha jól emlékszem, december 27-ig, de ha a magyar katonák halálozási dátumát nézem, 30-ig.

MI: Két hétig.

FÁ: Utána elfoglalták a szovjetek a falut.

MI: Igen.

FÁ: És akkor egy darabig csönd volt… Náci bácsi, eleinte nem hittem el, de aztán a hadtörténészek igazolták, hogy 1945. márciusában a szovjetek valóban gáztámadástól tartva ürítették ki a falut. Ezt ugye, először Náci bácsi könyvében olvastam, de elég hihetetlennek tűnt elsőre. Náci bácsi, mennyi időt hagytak a szovjetek a lakosságnak arra, hogy elhagyják a falut?

MI: Nem tudom pontosan.

GG: Nyék meg Martonvásár felé mentek?

MI: Mindenki, amit tudott, tolta a cuccát…

GG: Babakocsiban, tragacson, egyebekben…

MB: Talicskán!

MI: Én a két nővéremmel voltam és ott toltam a talicskát Martonvásár felé.

FÁ: És hol állt meg ez a menet?

MI: Először Nyékre gyűjtötték be a lakosságot és a katonák is ott gyülekeztek. És akkor gyorsan Kápolnásnyéken át a régi országúton menekültünk Pettend felé.

MB: Meddig menekült a lakosság?

MI: Mi eljutottunk Martonig.

MB: A Nagyszülők, a Te szüleid is feljöttek Pestig!

MI: Meszleny Lenke néniék feljöttek már előzőleg Pestre, és a szüleim oda mentek föl.

FÁ: Az ezt követő időszakról még kevesebb a dokumentáció. Egészen 1946-ig. A faluból elvittek embereket „malenkij robot”-ra? Hallott erről?

MI: Helyi munkára igen, de messzire, a Gulagra: nem!

FÁ: Van-e a Meszleny Kúria ép állapotáról alaprajz?

MI: Sajnos, nincs. Az épület L-alakú volt. A hosszabbik oldal a régebbi.

FÁ: Károly János a Millenium alkalmából megyetörténetet írt, és annak V. kötetében egy szökőkutat mutat, ami az 1927-es légifotón és később is megvolt még.

MI: A tóra néző szárnytól 15-18 méterre…

Kut

12.kép: a Meszleny park szökőkútja- a háború után egy darabig még megvolt (forrás: Magyar Képeslap Katalógus)

 

MI: igen (a térképre mutat) itt, szemben… Ha vendégek voltak, akkor be lett kapcsolva a vízvezeték és a kút közepén volt egy szökőkút.

FÁ: Az 1927-es légifotó –bár nagy távolságból- mutatja, hogy akkor még megvolt. Aztán mintha meglett volna még a háború alatt és utána is! Ez azt jelentette, hogy a harckocsiakadály nem metszette a kutat, ugye?

MI: Nem, tankárok a háztól a tó, meg a patak felé volt.

FÁ: A következő kérdés is egy fejtörő. A velencei református egyház történetéről szóló XIX. századi nyomtatvány szerint már volt egy bizonyos Veresegyházi István –nevű lelkipásztora a református egyháznak, aki már 1714. előtt is ott volt a faluban.

MI: Én nem tudok Veresegyháziról.

FÁ: A fejtörő: ha van egy néptelen falu, akkor mit keres ott egy református lelkipásztor?

(…)

FÁ: Min múlott az a Meszleny családban, hogy katolikus vagy református lett az illető?

MI: (Nevet a szamár kérdésen) Hát azon, hogy a Nagymama, Nagypapa katolikus volt! Az apám katolikus volt. Az anyám az a Bodrogközből ideszármazott katolikus Sennyey családból való. Anyai nagyanyám Nádasdy Júlia.

FÁ-GG: Köszönjük a beszélgetést!



Kategóriák:1701 1750, 1751-1800, 1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, Emberek, Falusi épületek, Fotók, képek, történetek, Gárdony, Habsburg Birodalom, II. Világháború, Légifotó, Lovasberény, Martonvásár, Tükröspuszta, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velencei tó, XIX. század, XVIII. század, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: