Munkám szerencsés kezdete a Nagy Károllyal való eszmecsere volt (amit aztán értékes pontosításai fokoztak tovább-ezúton is köszönöm!). Az itt leírtak az ő szavaira, Kupi László Velence-könyvének információra, valamint Juhász Gyula és Pápai Szabó György tiszteletes szíves tájékoztatására épülnek. Mivel a látszólag közömbös téma valójában igen sok kérdést vet fel, biztos, hogy az alább írtak még jópárszor módosulni fognak.
A „temetőrégió” elhelyezkedése
1. ábra: A temetőrégió szerkezete
A temetők sora dél felől nézve az M7 Budapest felé tartó oldalának MOL kútjához vezető bekötőútjának Ország úti kereszteződésénél kezdődik, és az Ország út Nadapi út sarkánál fejeződik be. Az 1. képen megkérdőjelezett részek az „őstemető” pontos kiterjedésére vonatkoznak. Mind a bekötőút, mind a sztráda előkészítése alatt előkerültek csontok. Ma még nem tudható (a számomra biztosan nem) az őstemető pontos kiterjedése.
Ennek egyik praktikus következménye például az 1848-as honvédek temetkezésének helyszíne miatt jelent problémát. Az egyházi dokumentáció szerint az a „temető sarkában” történt. (Persze, melyikben?) Ha ez a temető az „őstemető” volt (a kat. egyház pontosan ekkoriban váltott temetőt) , akkor annak mára mind a négy „sarka” hiányozhat, de legalább a déliek, amire házak épültek. Ha (!) az északi oldalra sztráda épült, és ha a honvédeket az északi „sarokra” temették, feltalálásuk mára kizárt. de erről még később!
Északról mindenesetre első, durva megközelítésben a temetőrégiót az M7-es védősávja határolja.
Nyugatról az említett M7 MOL kútra vezető bekötőút, Keletről a régi Nadapi út maradványa, a maival párhuzamos kis utca a határ.
A temetőrégió szerkezete:
Az 1 ponttal jelölt rész: Az ősi temető, ma lakóházak és a Meszleny(i) magántulajdonú sírkert
Korábban azt gondoltam, a falu közép/újkori temetője a falu eredeti római katolikus templomához, a mai Bod Kápolna Galériához közelebb esett. A középkori szokások szerint a templom a falu legvédettebb helyére épült, a temető pedig vagy közvetlenül mellette, vagy -ha az nem volt lehetséges- a közelében volt megtalálható, lehetőség szerint víz nem járta helyen.
Az esetünkben ez utóbbi a helyzet. A kápolnától a(z ősi) temető maradéka kb. 3-400 méterre van. Ezen temető használatának pontos kezdeti időpontja nem ismert, és rövid időn belül aligha lesz az.
Ami Nagy Károly tudása szerint ma tudható: Ez a régi temető hozzávetőleg az 1840-es években telt be. A sírok elhelyezkedési rendjéről nincs információ. A jelenleg ott látható házak (a terület déli oldala) és a mai, Meszlenyi Ignác birtokában lévő, magánbirtokon található családi temető/sírkert (a terület északi oldala) együttesen adják ki az ősi temető területét.
Az északi, elzárt területen található „Meszleny(i) temető” Az ősi temetőben található és későbbi sírkövek és sírok családfa szerint rendezett emlékei találhatók ott, amik ma látható rendjét Meszlenyi Ignác a terület 80-as évekbeli átalakításakor formázta meg. Bal felső sarkában a falu legrégebbi keresztje, a „Meszlenyi kereszt” áll. Töredékes felirata szerint 1784-es dátum áll rajta.
A Meszleny(i) temető egyik érdekessége (ifj) Ehrenbucki Driquet Péter „magyar-európai” 1848-as honvéd alezredes sírja. Róla azt állítják, az elsők között volt a falon a tisztek közül Budavár visszavételénél, de több más ütközetben is vitézül harcolt. (részletesebb információért kattints a nevére, a Wikipedia találata jön be rajta!) Egyelőre az övé az egyetlen, kétségtelenül 1849-as magyar katona sírja Velencén.
Juhász Gyula úr közlése szerint más 1848-as honvédokat is ide temettek. Erről egyelőre nincs kézzelfogható bizonyíték. Közvetve ezt az elképzelést támasztja alá az, hogy az 1830 (vagy 40-es???) években hagyták fel a terület használatát. Nagy Károly inkább a honvédek temetkezési helyének az 1. kép 2. ponttal megjelölt területét jelöli, azon az alapon, hogy a régi katolikus temető keresztjén 1833 áll, és e szerint a temetőrész benépesítése is akkoriban történhetett, 1848 előtt.. Ez ma, számítógép előtt eldönthetetlen. Jobb híján egyelőre leírom mindkét megoldást.
A leírást akkor tudom képekkel illusztrálni, ha beléphetek oda. Ehhez Meszlenyi Ignác engedélyét igyekszem megszerezni.
A 2. pont körzete, az 18(30?)40-1910 közötti katolikus temető
Az 18(30?)40-es évektől a római katolikus egyház elhagyta az 1. számú területet, és a 2. számmal jelölt területen kezdett temetkezni.
Nagy Károly információi szerint a temetkezés logikája ebben az időszakban jól követhetővé vált. A mai temetői bevezető fasor felől a Nadapi út felé haladva évente egy sort kezdtek el. Így haladtak 1840-től 1910-ig, soronként. Ebből az időszakból a legkorábbi, (még) megmaradt sor egy – egy darabja az 1858-as sorból/évből származik. (Megjegyzés: ha tehát ide temették a 48-as pákozdi hősi halottakat, sírjuk apámék sírjai alatt lehetnek valahol, ami ez elég szomorú, bár felette valószínű…) Itt és a református régi temető körvonalai között a nyíl a haladás irányára vonatkozik, a sorok az évjáratok elhelyezkedését stilizálják.
A 2-es számmal jelölt terület sarkán ma Richter Ferenc kőfaragó telephelye és a II. világháborús katonai emlékhely található magyar és német sírhelyekkel, emlékművel. Nagy Károly tájékoztatása szerint a magyar katonai sírok keresztje a fent írt, 18(30?)40-1910-es katolikus temetőrész keresztjével azonos.
2. ábra: Az 18(30?)40-1910 közötti katolikus temetőrész keresztje, rajta az 1833-as dátummal
A 3. pont környezete a református temető
A temetőrész –Juhász Gyula úr közlése szerint- a kezdetektől református temető volt, és ma is az. Benépesülésének részletes rendjével egyelőre adós maradok, meg kell találnom a megfelelő információ-forrást.
Amit eddig megtudtam: Az „ősi”-vélhetően az egyház XVIII. századi alapításától használt református temetőrész a 3/A részen volt. Ha ma arra vetődsz, számos régi sírt találsz. Közte Decsy Károly (1845-1929) lelkipásztor sírját, akinek sírköve az 1. ábrán hozzávetőleg az „X”-szel jelölt ponton keresendő.
2. ábra: Decsy Károly lelkipásztor sírja
Nagy Károly tájékoztatása szerint a reformátusok szintén az „évjáratos” temetkezési sorok logikáját követték.
A temetőrész másik nevezetessége a sarkában található Molla Szadik -sír. (Az „XX”-el jelölt helyen) Rövid életrajza Kupi László könyvében, a 103-oldalon olvasható az alábbiakkal:
3. ábra: Molla Szadik sírja
„Molla Szadik sírja:
(…)
Velencei temető szélén áll egy érdekes sírkő, amelynek felirata: „Itt nyugszik Molla Szadik ázsiai török szerzetes. Szül. 1836-ban. Meghalt 1892. május 22-én”. A Kungrádi származású „üzbég tatárja” volt Vámbéry Árminnak, aki Mekkába akart eljutni a nála 10 évvel idősebb Vámbéryvel. Szülei a jól tanuló gyermeket mollának – szerzetesnek szánták, írástudó volt. A keleti útról hazatérő Vámbérivel jött 1864-ben Magyarországra. Budapesten élt, megnősült, családot alapított. Mikor megtanult magyarul, alkalmazták az Akadémia könyvtárának keleti osztályán, később megtanult még németül, latinul és görögül is. Velencére hogyan is kerülhetett erről, nincsenek pontos információk, de nem kizárt, hogy az egyik nemesi család egy tagja hívta le Velencére lakni. A molla szó jelentése, szerzetes. Mivel mohamedán vallású volt, így csak a reformátusok adtak sírhelyet neki a temető szélén. Temetésére bosnyák katonák jöttek, akik itt állomásoztak, és mohamedán rítusú szertartással ők temették el, Pólya József református tanítóval közösen, felesége a katolikus temetőben lett eltemetve.
Egyébként több monda – legenda is keletkezett róla, mert többen a törökkori eldugott kincsek kutatójának tartották, többek között a halász Malmos Márton.”
Kiegészítő ismertetést találhatsz még róla a sír közelében lévő, 2011-es emlékoszlopon, és Nagy Károly memóriájában! Keresd fel mindkettőt, megéri!
Pápai Szabó György tiszteletes tájékoztatása szerint Decsi Károly-nevű nagyhírű elődje biztosította az egyébként muzulmám Szadik sírhelyét a temető sarkában. Nagy Károly Szadikról még legalább a következőket tartotta szükségesnek közölni:
Nagy Károly szerint latin-görögtudása forrása barátja, Decsi Károly volt. Szadik tüdőbetegségben halt meg, állítólag hűséges gondozóját vette feleségül. Jó lenne tudni a hitvese nevét.
Az 1. ábrán “C”. ponttal jelölt terület- a mai temető 1910-től-a továbbiakban Újtemető
Ennek kivonatos története Nagy Károly szavai alapján a következő: A katolikus egyház az 1900-as évek elejére a temetőhelyek végére járt a régebbi temetőrészben. Az egyház vagy egyházak cserét kezdeményeztek a mai temető területét birtokló Meszlenyi Pállal, aki területcserék alapján rá is állt volna a megállapodásra. E szerint az –általam ősinek titulált- temetőrész tulajdonáért és más református tulajdonért cserébe az egyházak kapták volna meg a mai temető 3 katasztrális holdnyi területét. Meszlenyi és a református egyház vitája nyomán azonban csak a katolikus birtoklás teljes körű birtoklása valósult meg mindebből.
Mivel a reformátusok is területük végére értek, és mert e vita miatt más megoldás után kellett nézniük, az addigi községi faiskola (sejthetően református tulajdonú) helyét használták ezután temetőnek, amit az 1. kép 3/B területe jelöl.
4.ábra: Az “Újtemető” szerkezete
Az Újtemető szerkezete térben és időben is több osztatú.
Az A/2-terület rendje szerint a legrégebbi, 1910-es évekbeli sírok ennek északi részén, a fasornál, majd az út felé, az A/1 részben, az úttól fölfelé, 1936-tól. A logikája az lehetett, hogy a korábbi, 1840-1910-es terület legrégebbi sírjai helyét vették először sorra. Évenként egyet, de a régi temetővel keresztbe. Az A/2 terület a 36-37-as években az útnál, az A/1 terület a 80-as években telt be a gesztenye sor és a kút magasságában. A nem tartott sírok közeit fokozatosan töltötték fel újabbakkal, ettől a rend kevéssé követhető.
A „B” területet a 80-as években töltötték fel. A „C” területet a 90-es évektől használják, és az A/2 terület immár nem látogatott sírjai helyén is nyugszanak már elhunytak-keresztben- az ezredforduló utánról, köztük Édesapám is.
Három további terület érdemel még figyelmet. Az első a „D” –betűvel jelölt terület (a Beck kápolna és a református temető között), ahol vegyes sírok, de jellemzően a valaha itt élt zsidó vallásúak sírjai találhatók, gyalázatos állapotban. Köztük például még olvasható Klein Miksa sírköve (a család nevéhez a Klein kastély fűződik).
5. ábra: Klein Miksa sírja
Az „E” betűvel jelölt épület a Beck kápolna. Magáról a Beck családról Kupi László digitális könyve 90. oldalán, a Beck kastély kapcsán találsz információt.
6. ábra: A Beck kápolna és sírbolt
A kápolna építési idejét nem ismerem. A Kupi-féle utalás szerint a madarasi Beck család építtette, sejthetően, de nem tudhatóan a XX. század első harmadában. Nagy Károly korábbra, a XIX. sz végére teszi azzal a tippel, hogy a kápolnában látható emlékkövek dátuma alapján lehet rá következtetni. A kápolnát a falu sokáig ravatalozónak használta, ma a református egyház használatában (tulajdonában?) áll.
Az „F” betűvel jelölt épület a mai ravatalozó, tudomásom szerint 2000-ben épült. (A WC mellette 2011-ben)
A “G” ponttal jelölt rész a korábban már írt újkori református temetőrész sarka.
7. ábra: A ravatalozó épülete
***
Eddig az epikus rész, innentől jön a szubjektív.
Az őseim sírja a szatmári Méhtelek, Hajdúböszörmény és Debrecen temetőiben van. Úgy esett, hogy szüleim nem élhettek, halhattak ott, akár sokszázezer sorstársuk az országban.
A velencei temetőről gyerekként nem tudtam, nem tudhattam semmit… legfeljebb, hogy ott van „mollaszadik” sírja, aki „száműzött török költő” stb. meg hogy felnőttdolog oda járni, meg hogy sírnak ott az emberek. A palacsintát sütő dédik emléke nem köthet oda, mert -mint írtam- Velencén „gyüttment’” vagyok. Ezután jókora szünet következett.
A harmincas éveimtől ismét megfordultam arra, ismerősök temetésekor, ettől továbbra sem szerettem meg ezt a helyet, de megint megnéztem „mollaszadik” sírját és megtanultam a járást arrafelé.
2003-ban, pár évvel a hazaköltözésem után történt, hogy Meszlenyi Ignác segítségét és ötleteit kértük a kertünk tervezésénél. Náci bácsi a régi katolikus temetőrészből adott lassan, de szívósan növő borostyánhajtást, ami azóta jótékonyan elfedi a házunk (kifejezetten ronda) homlokzatát.
Mesélt még a tájépítési felfogásáról és hogy miért májusban kell cserjét ültetni, ha az embernek véges az ereje. Megjegyeztem a leckét.
Paskó János bácsi ezredforduló környéki temetésén történt, hogy életemben először az idegenszerű rítus helyett valami nagyon személyeset láttam ott. Megérintett a család búcsúja, és először éreztem, hogy nem elvesztek, hanem kapok ott valamit. Például mércét a búcsú méltóságából.
Aztán meghalt Apa. Nem vetődött fel, hogy a szülőföldjén, szatmárban temessük el, ő velenceinek vallotta magát. Negyvenhat évesen először ballagtam a velencei temetői menet elején Anyámmal és Öcsémmel.
Még mindig szorongok a temetőbe menve, de megbékéltem vele. Ott nyugszik Apa, és ha nem fordul megint túl nagyot a világ, az én nevem is ott lesz majd olvasható valahol.
Ha nincs is ott dolgod, egyszer menj el, nézd meg, éld át! Ha velencei vagy, a Tiéd.
Források:
– Nagy Károly (és felmenői) tudása, emlékei
– Kupi László: Város volt, város lett (digitális változat)
– Juhász Gyula emlékei
– Pápai Szabó György tiszteletes
– Google Föld
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Emberek, Fotók, képek, történetek, Település-szerkezet, Temető, Uncategorized, Velence, XIX. század, XVII. század, XVIII. század, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?