Velence, a II. világháborús hadszíntér 3. rész: A Margit Állás építésének eddig megismert körülményei

Légy Társszerző!

Ha adatod, családi emléked van a II. Világháborúról Velencén, különösen, ha az képen megjeleníthető, légy szíves, hívj fel a +36 20 439-56-48-as telefonon, vagy írj az arpad.feher1@gmail.com-ra ! Mindenek előtt megköszönöm, és a Te tudásod sem vész el a jövő számára! (Ez a bejegyzés a példa arra, hogy milyen sok darabból jön össze a tudás egy viszonylag kis történelmi  területről…)

Az előző részben írtam a Margit Állásról szóló katonai döntésről, mely az Oberkommando Des Heeres (OKH) részéről 1944. szeptember 22-én, 18.22 órakor született meg.

Sajnos, az Állás leírására a továbbiakban nem lesz jellemző az efféle precizitás. A különböző hadtörténészek ugyanis egybehangzóan nyilatkozták, a létesítmény műszaki leírása nem maradt fenn, mivel a visszavonuló német haderő egyebek mellett ezt is megsemmisítette.

Az Állás kiépítésének durva vonalairól Veress D Csaba könyvében lehet olvasni, a következők annak kissé rövidített, tartalmilag azonos részei:

Az Állás katonai irányításával a Balatonkenesén állomásozó német 397. sz. Nyugat-Magyarországi Főparancsnokságot bízták meg. A Margit –Vonal/Állás parancsnokának Rudolf Konrad, a hegyi csapatok veterán tábornoka lett kinevezve. A z Állás tervezése és a kivitelezés irányítása a magyar Erődítési Parancsnokság és a német 13. sz. Erődítési Sávparancsnokságé lett a német 19.sz. Magasabb Utászparancsnoksága közvetlen vezetésével.

A Veress D könyvében az Állás által érintett településeket összekötve alakul ki a rajzon látható piros vonal, valamint más, azt támogató állások rajza (kék: „Olga-vonal”, zöld: „Klára-vonal” stb.)

A fő védvonal (elméletben) önmagában is három egymást közvetlenül támogató védelmi vonalat/”állást” takart, melyek a tervek szerinti legtávolabbi pontjain maximum 5-7 km távolságra voltak egymástól.

A fő védvonal mögött 16-20 km-re volt (illetve: sokszor csak kellett volna, hogy legyen) a másodlagos  védőöv-2 állással, míg a harmadik védőöv kb 25 km-re kellett legyen a fő védőövtől.

Velence esetében  fő védőöv első állása hozzávetőleg a vasútvonalra esett.

A “velencei”  fő védőöv második állása a mai M7 nyomvonala környékén futott. Ahogy az Tomka Emil naplójának december 22. körüli bejegyzésének szövegéből kitűnik, az elsődleges állás elvesztése után a Kápolnásnyékről Pázmánd felé kivezető út “úttörése” vonalában állt meg a visszavonulók maradéka, az ott álló üteg mellett. Hasonló üteg állt a velencei temető mellett (Veress D Csaba szerint) azaz nagyjából vele egy vonalban. Mind Tomka Emil, mind Veress D Csaba említést tesz a Lovasberényben (a vasútállomás környékén)  állomásoztatott magyar nehéztüzér egységről, mely a Margit Állás második vonalában tüzérségi támogatást adott a fővonalnak.  (Veress D Csaba másutt Csákvárt említette második vonalként.)

Margit állás a három öv11

2. kép: A Margit Állás három védőövének rekonstruált helyzete a hozzáférhető hadijelentések alapján Velence-Kápolnásnyék térségében (vörös: a fő védvonal, zöld: a másodlagos védvonal, narancssárga: a harmadlagos védvonal) adatforrások: fő védvonal: Tomka Emil, másodlagos védvonal: Tomka Emil, Veress D Csaba, Sallai Elemér, harmadlagos állás: Veress D Csaba

A koncepció mindenesetre egy sokrétegű és mély ellenállási vonal volt, mely egyrészt a Nagykanizsa-környéki olajat, a dunántúli ipari területeket védte volna  a III. Birodalom számára, másrészt Bécs és az Alpok felé vezető utakat torlaszolta volna el.

A tervek szerint a védőövek lövészárkokból, összekötőárkokból, fa-föld védművekből álltak, melyeket műszaki zárakkal-aknamezőkkel, aknacsoportokkal, harckocsi-akasztókkal stb. biztosítottak. A tervek szerint a Kárpátok-beli Árpád-vonalhoz hasonló betonerődök is álltak volna itt, de erre nem tudok példát. (Nem volt ilyenekre se idő, se anyag.) Mindezek előtt 5 m széles, 3 m mély harckocsiárok húzódott a tervek szerint. Ez többnyire meg is épült.

Műszaki szempontból némi eligazítást ad a részletekről a Wermacht 1942-es erődítési kézikönyve, mely a háború végéig érvényben volt. Rajzi részei segítenek elképzelni ezeket a létesítményeket.

A tervekbe „beletervezték”  a Velencei tavat, a Balatont, Siót és több vízfolyást még.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Az anyaggyűjtés első szakaszában laikusként nagy buzgalommal kerestem a falakat, árkokat, amiket a népszerű-tudományos irodalom mutat a Maginot vonal vagy Verdun kapcsán. Eltartott egy darabig, amíg rájöttem, a II. világháború végére – és később még inkább- mindez nagyon leegyszerűsödött. Az “Állás” alapvetően olyan “helyzetet, pozíciót” és hozzá tartozóan előre megtervezett katonai szervezeti magatartást jelöl, mely az adott hadászati feladat véghezvitelére alkalmas, és nem sokkal többet! Ha szerencsénk van, van valamilyen maradvány, helyzet azonosítására megfelelő útkereszteződés, magassági pont, ritkán tűzszerészeti jelentés megfelelő légifotó. Sokkal többre azonban nem érdemes számítani!

A tervezés időigényéről nincsen információ. Az viszont Veress D Csaba könyvéből és a Fejér Megyei Történeti Évkönyvből  tudható, hogy a Velencei tó térségében november elején már épült a Margit Állás. Meszleny Ignác a Meszleny Kúria egykori lakójaként a kastély mellett húzódó erődítés építési időszakát 6 hétben adta meg. Ez nagyjából megerősíti a történész információját.

Engem persze nagyon érdekelt az is, kik épít(t)ették a hadműveket!

1944. október 16-án Szálasi átvette a végrehajtó hatalom maradékát. Másnap a nemzet totális mozgósításával és munkaszolgálatos egységek felügyeletével Kovarcz Emil tárcanélküli minisztert bízta meg.

Tömegesen hajtották az embereket az építésekre. Nem sikerült megfejtenem, mi döntötte el, hogy hova került munkaszolgálatos, hova polgári lakos lapátolni. Veress D Csaba szerint a kényesebb, szakértelmet igénylő munkákhoz vezényelték a munkaszolgálatosokat.

Egyházi és világi dokumentáció számol be ( elég alaposan) arról, hogy a nyilaskeresztes alakulatok és a hozzájuk lojális közigazgatás mindenkit a munkákra vezényelt a kisgimnazistától a püspökig. Nem voltak szégyellősek a Dunántúl akkori urai.

Ha így volt, Velencén igényesebb munka kellett, mert míg Martonvásár és Gárdony esetében biztosan a polgári lakossággal végeztettek sáncmunkát, nálunk Meszleny Ignác elmondása szerint munkaszolgálatosokkal robotoltatták végig a harckocsiárok építését. A mai  velencei „Jóbarátok” presszó hozzávetőleges helyén akkor álló Füredi-féle bolt és kisvendéglő („Rózsa vendéglő”) –a háború után Halászcsárda- épületében szállásolták el őket. (Füredi Imre, a tulajdonos, ekkoriban éppen a tavon bujdokolt a bátor Moharos Lajos halász segítségével –tisztelet érte Moharos úrnak; Füredi úr szülei pedig már Auschwitzban… ez is egy történet, amit még meg kell írni, miként a falu nagyszámú nyilaskeresztes párttagját is…)

tomka emil

3. kép: Tomka Emil portréja 1944-ben

Tehát az építés november elejétől december elejéig, a front megérkeztéig tartott. A  Kápolnásnyék-Velence térségében (Velence-Dél)  TÉNYLEGESEN megépült védmű szerkezetéről konkrétan Tomka Emil honvéd alezredes hadinaplója ad tájékoztatást. Ha komolyabban érdekel a téma, ne hagyd ki, olvasd el eredetiben, megéri!

TE1

4. kép: Tomka Emil eredeti vázlata a védelmi vonalról

Tomka Emil 1944. december 8-án érkezett ide és a következőket látta:

Az a védelmi vonal, amelynek, a fedőneve „Margareten Stellung” -magyarul Margit Állás- Budapest déli szögletéből kiindulva a Velencei tó és a Balaton mentén haladva átlóban metszette a Dunántúlt. Ezt a védelmi vonalat a híres Todt szervezet, a németek kiváló műszaki alakulata építette ki (ez jó eséllyel  tévedés-FÁ). Valami hadászati főellenállási vonalnak szánták…

Ennek az állásnak Kápolnásnyéktől délkeletre húzódó szakaszát védte osztályom XII.8-tól XII. 22-ig. A védelmi rendszer kiépítése azonban nem volt teljesen befejezve, mert részben az állás előtt, részben azt egy hullámvonalban keresztezve, mély és széles árok húzódott, melyet semmiféle harckocsi nem tudott átgázolni. Ez az árok ellenben-a Velencei tó környékét leszámítva-mélyen az állomásoktól délre, a tervezett felvételi állásokat védte, és a főellenállási vonal előteréből hiányzott. (Az árkot egyelőre még nem azonosítottam. Vélelmezett helye esetleg (!) a Vízmű utca horhosa.-FÁ)

Aztán sehol se építettek ki gránátbiztos fedezéket  (illusztráció az Árpád Vonaltól-FÁ), sem a faluban reteszállásnak megfelelő árkokat, összekötve futóárkokkal. Sőt, még drótakadályokat sem telepítettek. Mind eme munkálatokat a felvételi állások védelmi ideje alatt gondolhatták elvégezni. Az említett árokhullám egy zacskót képezett, hátranyúlva a falu fedett részére, melyből a saját harckocsik meglepetésszerűen kitörhettek, viszont az ide behatoló ellenséges harckocsik csapdába estek.

Kápolnásnyék déli szegélyén és Kisvelence közti ligeten át folyt egy patak ugyancsak mély árokban. Ez nekünk nagyon kedvezett, mert nemcsak a fedett közlekedést biztosította, de több esetben reteszállásként is bevállt.

Nevezetessége volt  még a védelmi állásnak a Meszlényi (sic!-FÁ) család kastélya, amely a Velencei tó keleti oldalán egy dombocskára épült és kiváló kilátást nyújtva, valóságos  erődöt képezett. Míg a kastély a vasút-műút oldalán állt, tőle keletre a túloldalon állt egy major, több gazdasági épülettel és ez is körkörös védelemre volt berendezve, tehát erős támpontot képezett.”

Tomka úr precíz ember volt és szerencsémre a Magyar Kir. Honvédség 1943-as katonai térképét használta, amit a Hadtörténeti Térképtár jóvoltából ismerek. Így most és a későbbiekben jól azonosítható mondanivalója térképi helye.

Velence Dél1

4. kép:Tomka Emil információja a mai térképen elrendezve

Tomka Emil (rövid életrajza itt olvasható) visszaemlékezései képezik majd  a témában következő,  a harcok első, 1944 karácsonyáig tartó szakaszának leírásának alapját.

Azt le lehet szögezni, hogy a védmű nem a szabvány szerint készült el december elejére, aminek a munkaerőhiány mellett az időzavar is oka lehetett. Az elmúlt hetekben bejártam a rajzon megadott terepet, de lefotózható és eredeti nyomát nem találtam a leírtaknak.

Amennyiben Mike József úr és mások közlése helytálló, a háború után, 1955-65 között tűnt el a hadművek jó része. Részben akadályozta a földművelést, részben szemetet hordtak bele, részben tereprendezés temette be, részben veszélyes volt. Velence déli részén mára nincs ismert nyoma a Margit Állásnak. Nagy István úr (helyi vadász) információja szerint Tükröspuszta (emléke) vonalában van még gyalogsági árok –maradék, viszont megállapíthatatlan, hogy az a Margit Állás része volt-e, vagy az 1945 márciusi német előretörés ellen emelt alkalmi szovjet védmű része. A ma rendelkezésre álló információ alapján ez utóbbi a valószínű.

Veress D Csaba úr tájékoztatása alapján még birtokol olyan légifotót, amin Szentkirályszabadja térségében az Állás nyoma látható. Ennek mértékadó volta azonban Velencén elhanyagolható. A háború teste a méltó enyészeté!

Források:

–          Veress D Csaba: A Dunántúl hadi krónikája 1944-45. (Zrínyi, 1984) –Ezen az úton mondok köszönetet a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár helyismereti részlegének, akik az amúgy nemigen beszerezhető könyvet rendelkezésemre bocsátották, miként Veress D Csabának, aki nekem, a vadidegen telefonálónak is hajlandó volt könyve tárgyában kiegészíteni az ott olvasottakat! (2014. nyarán az idős történész elhunyt. Ezúton fejezem ki tiszteletem gyermekkorom egyik kedves szerzőjének!)

–          Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus (Jaffa, 2012)

–          Fejér Megyei Történeti Évkönyv IV. A felszabadulás Fejér megyében (Fejér Megyei Levéltár, 1970.)

–          Interarma 1944-45 (Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2004.)

–          Tomka Emil naplója, 1944-1945 (Eredeti: nyíregyházi Jósa András Múzeum 2001. Magyar Elektronikus Könyvtár-köszönet a tippadó Babucs Zoltán hadtörténésznek!)

–          Szabó József János hadtörténész feltáró munkái az Árpád Vonal kapcsán.

–          Babucs Zoltán hadtörténész memóriája

–          Mike József velencei ( Nimród utca 10.) lakos információi

–         Meszleny Ignác visszaemlékezései

–          Hadtörténeti Intézet Térképtára, itt éppen: Hegedűs Ábel úr előrelátása okán

–          Sallai Elemér: Utolsó napok Zrinyi 1958.

–          Veress D Csaba: Magyarország hadikrónikája II, Militaria 2003.



Kategóriák:1939-1945, II. Világháború, Kápolnásnyék, Környezet, Légy Társszerző!, Margit állás, térképészet, történelmi térkép, Velence, Velence térkép, Velencei tó

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: