2014. szeptember 21-én, vasárnap, pár hetes készülődés után a Gárdonyi Építész és Mérnökkör (a továbbiakban GÉM) kezdeményezésére és a Velencei Helytörténeti Egyesülettel (VHE) közös szervezésében abban a ritka lehetőségben volt részem, hogy életemben először belülről láthattam a (Meszleny-Burchard-Bélaváry-Hauszmann) Gschwindt-kastélyt, gyermekkorom ÉDOSZ üdülőjét.

Az alábbiakban ezt a vasárnapot írom le néhány fenntartással:

• Magáról a vasárnapi rendezvényről lesz szó és nem az épület történetéről. A GÉM a látogatásra való felkészüléskor ritka dokumentumokat és új tudást is felkutatott. Ennek egy részét a Kalandtúrán el is mondták, viszont egyelőre még nem írták meg, pedig meg kell írni! Ezért elhatároztam, hogy a GÉM Facebook-oldalán (kattints csatlakozásért a hyperlinkre!) hetente teszek bejegyzést nyaggatólagos szándékkal, hogy publikálják, amit felkutattak! Légy Társnyaggató! Kérlek, keresd fel ( a publikációk megjelentéig, és utána bátran) az oldalt, és óhajtsd kellő határozottsággal az eddig elvégzett kiváló munkájukhoz méltó befejezést-mindannyiunk gyarapodására!
• Stumpf Pista barátom és én készítettünk pár fotót az épületről, továbbá Somlai Tibor designer és könyvíró kutatásai és gyönyörű publikációja nyomán rendelkezésre áll néhány fotó az épület 1931-es (Gschwindt-féle) belső állapotáról. Ezeket pár nap múlva, kissé nagyobb rákészülés után adom közre. (Azt, hogy Somlai munkásságáról egyáltalán tudomást szereztem, Csordás Lajos, a GÉM tagja érdeme. Nem csak ez!)
• Nem volt idő a kastély gazdasági környezetének, a valamikori mintagazdaság ma is részben létező építészeti emlékeinek feltérképezésére a mai növényvédő állomás területén. Elképzelésem sincs arról, mikor lesz, pedig a történet ezzel lenne kerek.

***

Szóval pár hete a GÉM azzal kereste meg az egyesületünket, hogy ezévi kulturális kalandjukat a historizmus területén velünk szerveznék meg a Gschwindt –kastélyban. A felkészülés és szervezés talán három hete alatt megdőlt pár pontatlan információ és tévhit, egyebek között az az elképzelésem, hogy Gschwindt Ernő nem igazán hagyott nyomot a kastélyon és környezetén.

Hauszmann Alajos műépítész, a kastély egyik tulajdonosa talán utolsó portréja 1926-ból. Valószínűleg Velencén készült. Hauszmann, a historista építészet egyik apostola Velencén, 1926-ban hunyt el (Tudomásom szerint a rajzot Csordás Lajos kereste meg)

A jeles építészektől és mérnököktől egyebek mellett ennek a tudásnak az avatott kibontását várom (türelmetlenül). Előljáróban csak annyit: Gschwindt alig öt évig (1927-től 1932-ben bekövetkezett haláláig) birtokolta a kastélyt és a területet. A falu csekély megmaradt írott emlékezetében elvétve bukkan fel a neve. Ebből vontam le azt a félig hamis következtetést, hogy nem maradt figyelme Velencére. Gyanítom persze, hogy a velencei birtok vásárlása-és különösen átalakítása mögött- inkább feleségét, Tőry Edithet kell keresni, de ez csak gyanú.

Gschwindt Ernő (1887-1932) portréja

A GÉM előkészületei alapján kiderült, él(t) 2012-ben Gschwindt intézőjének, Winternitz Arnoldnak gyermeke. Ha sikerül megtalálnom, egyebek mellett megvilágosodhat, tényleg Gschwindt felesége mozgatta –e a kastély átalakítását 1927-28-ban vagy sem.

A praktikus előkészületek napjaival és a szapora levélváltások történetével nem terhellek, Kedves Olvasó, inkább a nap rövid történetével.

***

Vasárnap délután egykor jutottunk be az épületbe és kezdtük meg a terület előkészítését az első csoport látogatására. Fogalmunk sem volt, hogy a GÉM Facebook-bejegyzése, Galambos Marika VHE –elnök körlevele és a saját blogbejegyzéseim pontosan hány emberhez jutnak el és ők hányan érdeklődnek komolyan a látogatás iránt.

Galambos Marika hősiesen felvállalta a regisztrációt( nem tudtuk, mit teszünk Vele)… A gyűjtött fotókat és Szabó Zsolt építész káprázatos virágkompozícióját elhelyeztük a látogatható termekben … és elfogyott az idő.

Legnagyobb megrökönyödésünkre a kapu előtt vasárnap délután kettőkor legalább kétszáz ember várt bebocsátásra. (Kedves Más Amatőr Helytörténészek és Csekélypénzű Civilek: működik az egyébként olcsó internetes hírverés, ha érdekes a téma!) A két csoportból összesen 311 érdeklődő regisztrált, és további kb. 80-90 fő slisszolt be e nélkül az időzavar miatt.

Marczell Kolos beszél éppen

Marczell Kolos mérnök (GÉM) üdvözölte az érdeklődőket és magyarázta el a látogatás alapvető szabályait.

Csordás Lajos

Ezután Csordás Lajos (GÉM) újságíró ismertette Hauszmann Alajos szakmai pályafutását, Velencéhez való (szoros) kapcsolatát és a historizmushoz való viszonyát.

Az épületbe belépve beszéltem a Hauszmann utáni korszaktól napjainkig-nagyjából a Gschwindt – valamint a blogom II. világháborús bejegyzései aktuális részével.

Talán a legkézzelfoghatóbb rész Szabó Zsolt építész (GÉM) kastélyt bemutató előadása és a hozzá kapcsolódó „tárlatvezetés” volt. Zsolt gyönyörű vázlaton és a konkrét építészeti elemeken mutatta meg a klasszicizmus maradványait, Hauszmann hangulatát és a historizmus együttélését az épületben.

Zsolt 1930-as évekbeli állapotokat leíró vázlata jobban élvezhető formában (Nagyításért kattints a képre!)

A falusi legenda szerinti Kossuth-fa. Állítólag ez alatt pihent Kossuth valaha. A hársfa hosszú életű. Mindenesetre pár éve vihar vagy villám törte ketté. Ma a gyökerénél egy kis hajtást fedezett fel Imola. Lesz figyelme valakinek erre a kis hajtásra?

A körutat Gecséné Tar Imola tájépítész (GÉM) ismertetője zárta a parkról, az épület környezetéről, a valamikori Kossuth –fáról, és a kipusztult fa tövében sarjadó kis hajtásról a remény szimbólumaként.

Imola magyaráz éppen

Az első körben részt vett Kupi László, aki néhány adalékot mondott a Hauszmann előtti korszakról és a valaha a falba épített, ma a Szent István Király múzeumban található római kőről.

A múlt és a közelmúlt nyoma: az emeleti részen található valamikori szép szobából lerekesztett vizesblokk és az elegáns lépcsőfeljáró

Mások a szakszervezeti üdülőkorszak itt nyaraló gyerekeiről, alkotótáborairól, a futballválogatott valamikori itteni pihenéseiről emlékeztek meg gyermek vagy ifjúkoruk emlékeként. Itt volt a Gschwindt-familia érdeklődő leszármazottja, Gschwindt Edit és családja, meg sokan mások.

A valamikori nagyterem… és Zsolt mai virágja. A historizmusról Lajos valami olyasmit mondott: A múlt stílusának (hangulatának) újrateremtése az aktuális kor eszközeivel…

Szép nap volt. Konkrétan és átvitt értelemben is. Az este ránk köszöntő vihar előtt az idezarándoklókra nagyon szépen sütött a Nap. Valószínűleg ezzel jutalmazta mindannyiunk igyekezetét a természet. Ha itt voltál, megélted!

Kapcsolódó bejegyzések:

Jártál már a Gschwindt-kastélyban? (És ha nem jártál eddig, akarsz?)

Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt

Kapcsolódó honlapok:

Gárdonyi Építész és Mérnökkör

Velencei Helytörténeti Egyesület

Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Budapest, Emberek, Fotók, Gschwindt (Meszleny, Hauszmann stb) kastély, képek, Településszociológia, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század

Címkék:ÉDOSZ, Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete, Burchhardt-Bélaváry, Csordás Lajos, Galambos Györgyné Marika, GÉM, Gárdonyi Építész és Mérnökkör, Gecséné Tar Imola, Gschwindt Edit, Gschwindt Ernő, Hauszmann Alajos, helytörténet, historizmus, klasszicizmus, Kupi László, Marczell Kolos, Meszleny, Pogány Lajos, Somlai Tibor, Stumpf István, Szabó Zsolt, Tőry Edit, Tőry Emil, Velence, Winternitz Arnold