A korábbiakban már említést tettem –igaz, Pilitz (!) Dániel –néven korának legjelentősebb velencei földbirtokosáról az 1870-90-es években. Az azóta megismert adatok miatt sokadjára is előveszem ezt a  rejtélyes figurát.

Pár hete azt írtam, Pillitz vélhetően az 1870-es években tűnhetett fel Velencén, ami ma is igaznak látszik. A későbbi Hajdu-tanya jó ideig az ő nevét viselte. Forrásaim alapján azt állítottam-helytelenül- hogy 1915-ben, unokaöccse kezeseként tönkremenve halt meg. Ezzel a bejegyzéssel sem fogom véglegesen lezárni a témát, de számos információval tudom bővíteni azt.

Három Pillitz nagyjából egy időben

Jelenleg nagyjából három Pillitz Dánielt olvastam a XIX. századból.

I.

Sorrendben az elsőként saját, biztosan Velencén élő Pillitzünkkel kezdem. Nevét a sajtó és a földmérő hol Pilitznek, hol Pillitznek írta, de a helyes a Pillitz volt. Családi és életrajzi adataiból egy kevés sírfeliratából következtethető ki (Budapest, Salgótarjáni úti neológ zsidó sírkert, IV. parcella, 50. sor, 18.sírkő):

„Pillitz Dániel szül. 1818 február 1. megh. 1895. octob 20. E hantok alatt fekszik Pillitz Dániel velenczei földbirtokos. Egész életét fáradhatatlan munkával és rendíthetetlen becsületességgel töltötte el. Lajos, Ignácz, József fiai siratják benne felejthetetlen legjobb és legnemesebb érzésű apjukat. Isten nyugossza örökké békében. Amen”

Pillitz Dániel síremléke a budapesti Salgótarjáni úti temetőben

A sírkő információi szerint tehát Pillitz bő 77 évet élt. Hozzánk ötvenes éveiben jött valamikor. Három fia maradt életben és nőtt fel (valahol máshol). Hozzánk azonban gazdag emberként érkezett, mert az 1877-es birtokkimutatásban már 1432 holdnyi föld tulajdonosának mutatkozott. Ezzel Velence legnagyobb földbirtokosának számított az összes föld bő 20%-ának tulajdonosaként, a legfontosabb, Urasági Szilfák –dűlő meghatározó gazdájaként.

Velencei birtokai 1877-ben

Az 1877-es birtokösszesítő részlete Pillitz Dániellel (nagyításért kattints a képre!)

1884-ben a kimutatás sokkal pontosabb volt és sokkal több maradt meg belőle. Még számos dűlővel nem végeztem (ezért hiányoznak pl. a szőlők), mégis, a már meglévő adatok azt mutatják, hogy földjei kissé nőttek a hét év alatt.

Pillitz velencei birtokai 1884-ben

A száz holdnyi gyarapodás tempója arra utal, nem itt szerezte a vagyona javát. Meszleny Ignác kismonográfiájában azt írta, a farádi Vörösök földjének egy részét vette meg Pillitz Dániel gabonakereskedő. 1848 előtti, és később is összevethető logikájú telekkönyv nélkül ezt nem tudom ellenőrizni. Úgy vélem, ez az állítás akkor lehet igaz, ha a korábban írt Lichtenbergné, Salamon Ferencz és Ignácz (ők hárman voltak farádi Vörös-rokonok 1817-ben) által valamikor bírt földek javát meg tudta venni.

(Megjegyzés: ez lehetségesnek látszik. Károly János Fejér vármegye leírásában, az V: kötet 770. oldalán írja: “…1828. martius 5-éről Alapi Salamon Ferencz, az ő szülei Alapi Salamon Ferencz és Farádi Vörös judit után öröklött velenczei 1/5 rész birtokát… eladja Bognár Józsefnek, Győrmegye szolgabírájának.” Az 1853-as dűlőtérképen “d” betűkóddal jelölt Urasági Szilfák-területrész 1853-ban a térkép szerint Bognár György tulajdonában volt. Tőle vagy utódaitól megvehette Pillitz.  Hasonló a helyzet a térképen “f”-fel jelölt, 1853-ban még Mentler-birtok kapcsán.)

Pillitz tehát idejött valahonnan a zsebében egy vagyonnal és különösebb előzmény nélkül velencei földet vett. Hát persze!

1890: Hír Pillitz pesti ingatlanvásárlásáról-forrás: Pesti Hírlap, 1890-04-03 / 92. szám

Élete további részeiben borvásárokon tűnt fel, nagyértékű ingatlant vett Buda-Pesten és 1879-ben neve feltűnt az Országos központi rabbi-seminarium igazgató választmányában.

1879: Pillitz neve az Országos központi rabbi-seminarium igazgató válaszmányában –forrás: Magyarország tiszti cím- és névtára – 3. évfolyam, 1879

Kései öregkoráról nincs adatom. 1895-ben bekövetkezett halála a sírköve miatt ismert. Nem lehet biztosan tudni, földjeit ki vette meg. Tény, hogy az 1895-ös évből csak u.n. birtokösszesítő áll rendelkezésre, ami nem tartalmaz helyrajzi számot. Ebben Pillitz neve már nem szerepel. Megtalálható viszont bizonyos Pick Richárdé, akinek akkor harmadakkora földje volt, mint valamikor Pillitznek. (A későbbi Tükrössy Pick Richárd ekkor 7 éves volt. Ezen a néven ekkor legfeljebb korán elhunyt édesapja szerepelhetett Velencén – vagy egy gyámság alatt lévő, korán elárvult kisfiú…)

Az Polgár Iván kismonográfiájából tudható, hogy a Pillitz – tanyát-valamikor 1914 előtt – Dr Milkó Alfréd fakereskedő (akkor: Budapest IV. Váczi u. 36. Klotild Palota I. emelet) vette meg 1800 holdnyi birtok társaságában, tőle vehették talán a Hajdu Testvérek. Ebből Pillitzre nézve további, kb. 300 holdnyi földgyarapodás következhet. Csakhogy ebből a háromszázból, sem az ezernyolcszázból keveset tudunk meg a lényegről.

Kedves Olvasó, ebből nem derül ki, ki is volt Pillitz Dániel, ugye?

II.

A második Pil(l)itz Dániel-máshol Dávid- székesfehérvári és veszprémi illetőségű gabonakereskedő volt (miként Meszleny Ignác írta). Keveset tudok róla. Akkor kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor 1914-ben unokaöccse, Pilitz Mór veszprémi szappankereskedő belebukott váltóhamisításába, és koldusbotra juttatta a korábban érte jótálló jómódú nagybátyját. A szerencsétlen öregember 1915-ben hunyt el. E dátum miatt zárom ki őt a „velencei érdekeltségből”.

III.

A harmadik Pillitz Dániel a szegedieké. Róla (meg elődeiről és utódjáról) Reizner János a következőket írta Szeged történetében:

„A hitközség első rabbijául 1789. évi febr. 22-én Jechiel választatott meg. Utóda 1790. évi decz. 19-én Bak Hirs lett, ki 53 évig szolgált s 95 éves korában halt meg. 1843. évi aug. 20-án Pillitz Dániel lett a rabbi, ki egy talmudellenes röpirata által a hitközség némely tagjainak heves támadásait idézte maga ellen s ennek következtében 1846. évi aug. 9-én, illetőleg 1847. évi április 27-én állásáról lemondott. Távozása után a rabbiság egy ideig betöltetlen volt. A megyefőnök sürgetéseire, a hitközség 1850. évben a rabbiság betöltésére vonatkozó tanácskozmányokhoz képest, a nagyhírű és hazafias jellemű Löw Lipót pápai főrabbi megválasztásában állapodott meg, ki csak kevéssel az előtt szabadult ki új-épületi fogságából, de azért még mindig vád alatt állt.”

A fentiek alapján úgy feltételezem, hogy a XIX. század nagy zsidó reform (és ellenreform)hullámának egyik taktikai vesztese volt Pillitz Dániel, akár Chorin Áron és mások.

Másutt az alábbi “bűne” olvasható:

“Szeged harmadik rabbija 1843-tól Pillitz Dániel volt, aki agilisan szorgalmazta, hogy a zsidók minél előbb az ország egyenjogú állampolgárai legyenek. Az emancipáció lelkes híveként tartották számon, aki ráadásul – azokban az időkben nem túl megszokottan – magyarul prédikált.”

Dr Fenyves Katalin könyvéből tudható, hogy Pillitz fordította le magyarra Stern Emánuel  nőknek imádságos könyvét.1876-ban Budapesten Debóra: az áhítat órái Izrael asszonyai számára. Imádságok és vallási elmélkedések gyűjteménye-címmel adott ki könyvet, tehát szerzőként aktív maradt ekkor is.A magyar nyelvű hitterjesztés vagy a nőknek szóló vallásos irodalom magától értetődő-ma és más vallások esetében. Akkor és ott a zsidó vallás esetében azonban mindez eleinte lázítás, később reformáció volt.

Pillitz rabbi portréja Varga Papi László kismonográfiájából (szép munka!)

A Wikipédiában ez áll róla:

„Pillitz Dániel (19. század) magyarországi rabbi és pedagógus. Testvére Pillitz Benő (1825–1910) orvos, botanikus.

Székesfehérváron működött, majd 1843-tól 1847-ig Szegeden volt iskolaigazgató és rabbi. 1847. február 7-én a József nádor tiszteletére tartott gyászünnepségen nagyhatású gyászbeszédet tartott. Közvetlenül ezután lemondott az állásáról, mert 1845-ben Theodor Burger álnéven kiadott Der Talmud und die Perfectibilität des Mosaismus vom Standpuncte der Reform beleuchtet című műve rendkívül negatív visszhangot keltett, és az írás megítélésére felkért tekintélyes rabbik Pillitzet elítélték és a rabbihivatalra alkalmatlannak minősítették (noha Steinhard aradi és Schwab pesti főrabbik védelmére keltek).

Megjelent művei közül a legfontosabbak:

Der Talmud und die Perfectibilität des Mosaismus vom Standpuncte der Reform beleuchtet. Pest, 1845.

Gyászbeszéd elhunyt cs.k. főherceg József, Magyarország dicső nádora tiszteletére

Andachtsstunden für Israeliten beiderlei Geschlechtes (Pest, Heckenast, 1849)^[1]

Zur Schulenfrage der Israeliten in Ungarn, 1851

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés Bürger Tódor

Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 160. o.  Online elérés

Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 710. o.  Online elérés”

Pillitz Székesfehérvári gyökereiről az alábbi olvasható a Kodolányi Főiskola anyagai között:

“Az 1840. évi 29. tc. lehetővé tette a zsidók letelepedését a magyar királyi városokban. A mintegy 20-25 családdal megalakult Székesfehérvári Izraelita Hitközséget a város tanácsa 1842. december 2-án tartott ülésén ismerte el.[19] A hitközség Pillitz Dánielt választotta rabbinak, aki Hahn Salamon elnök támogatásával fiú magántanodát létesített. A tanítói teendőket a rabbi látta el. Az iskola munkájában a héber tárgyak oktatása kapott kiemelt szerepet.”

Dr Márki Sándor 1917-es könyvében az alábbi olvasható 1848 kapcsán:

A szövegek alapján tehát a szegedi Pillitz reformer rabbi és tehetséges fiatal pedagógus lehetett a ’48-as szabadságharc idején, székesfehérvári előélettel. A szabadságharc után ezzel a múlttal legalábbis kegyvesztett kellett legyen.

***

Valószínűleg nem meglepő, ha azt feltételezem, hogy a szegedi rabbi a forradalom után pályát váltott, és familiája nyomdokain gazdálkodni kezdett valamivel. Az sem kizárt, hogy a(z esetleg) kiugrott rabbi visszatért Székesfehérvár környékére. Az sem lehetetlen, hogy nem maradt teljesen hűtlen a pedagógiához, és esetleg a politika enyhülésével pozíciót is kaphatott a rabbiképzésben. Ha mindez így lett volna, a velencei és a szegedi Pillitz esetleg ugyanaz az ember.

Pár napja felvettem a kapcsolatot a Rabbiképző és az Országos Zsidó Levéltár szakembereivel, hogy segítsenek a rejtvény megoldásában. Talán lesz nyom.

Kedves Olvasó, Légy Társszerző! Ha tudsz információval szolgálni az itt írt Pillitzekről, tisztelj meg engem és olvasóimat a közreadásukkal akár hozzászólás, akár levél útján! Mailcímem: arpad.feher1@gmail.com, telefonszámom: +36 20 439-56-48.

***

A fentiek után már csak egy komoly, nyitott kérdés maradt: Ki volt igazából Pillitz Dániel?

Kapcsolódó bejegyzések:

– Meszleny Ignác : Velencei Tallózások -füzete az interneten

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában I. rész: Ahogy a történet kezdődik

– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

– Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után

– Hajdu-tanya, Pilitz-tanya, Driquet-tanya

– Velence – Tükrös Pusztáról I. rész, 1919-ig

Források:

Tóth Vilmos: A Salgótarjáni úti zsidó temető – Nemzeti Örökség Intézete, 2014.

Reizner János: Szeged története (1899-1900)

Arcanum Tudásbázis

Dr. Márki Sándor: Horváth Mihály 1809-1878 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1917)

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, (Budapest, 1891-1914.-több kötetben)

Meszleny Ignác: Velencei Tallózások (1993)

Dr Fenyves Katalin: Zsidó polgáriasodás a 19–20. század fordulójának Magyarországán: a nyelvhasználat és nők helyzetének alakulása

Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden, Löw Lipót és Löw Immánuel

Polgár Iván: A Velenczei tó (Székesfehérvár 1914.)

Kategóriák:Adatok, adózás, Emberek, Gazdaság, Légy Társszerző!, történetek, Településszociológia, Vallás, Velence, Velencei tó, XIX. század

Címkék:farádi Vörös, Hajdu-tanya, helytörténet, Löw Lipót, Lichtenbergné, Meszleny Ignác, Országos központi rabbi-seminarium, Pick Richárd, Pilitz, Pillitz Dániel, Reizner János, Salamon Ferencz, Salamon Ignácz, Szeged, Urasági Szilfák, Velence