A blogban már idézett dr Votisky Antal 1931 és 1942 között lapot készített a magyar fürdőkultúráról és üdülés világáról. Amíg ereje engedte, szerkesztette. A Velencei-tó, és különösen a nyaralókorszak kezdetének szempontjából fontos forrás a tizenhárom év sajtóterméke, amit az Országos Széchenyi Könyvtár három tekercs mikrofilmje őriz.
A Magyar Fürdőélet első, 1931/1-es címlapja (forrás: OSZK)
Más forrásokkal szemben ez a folyóirat kimondottan a fürdőkultúráról és az idegenforgalomról, tehát a tókörnyék életét gyökeresen megváltoztató ügyről szól- és ami a blog szempontjából fontos, gyakran a Velencei-tóról. A Magyar Fürdőélet egyértelműen a nyaralók és a nyaralást szervezők értékeit és érdekeit közvetítette, ezen belül is a „keresztény” (értsd: többé-kevésbé antiszemita) középosztályt képviselni szándékozó Baross Szövetség szemléletén keresztül. Ha ezt a baljós – a háború közeledtével egyre sötétebb- réteget lefejtjük a szövegekről, előtűnik az, ami értékes belőle: a gyerekcipőben járó idegenforgalom mutatkozik meg a szövegekben-és benne a Velencei tó változása a ’30-as években.
A folyóirat laptükre. Az itt olvasható hosszú cím 1936-tól érvényes, addig “csak” Magyar Fürdőélet volt
A tizenhárom évet megélt folyóirat szerkesztője Votisky Antal, akiről a „Velencei tó problémái” -vitairat kapcsán már írtam és terveim szerint, unokája, Votisky László jóvoltából még írni is fogok (a folyóiratra is ő hívta fel a figyelmem). Kiadója a szerkesztő felesége, Votisky Antalné volt.
A folyóirat anyagából mikrofilmen kb. 4000 oldal érhető el. A szöveg és szerény képanyag döntő hányada a Balatonról szól, de talán Votisky elkötelezettsége miatt komoly információmennyiség van a Velencei tóról és a Dunáról is.
A három tekercset végigbogarászva összesen 122 oldalt hoztam haza digitalizálva, amiből (itt, nálam) az első közölt cikk „A Velencei-tavi fürdőhelyek első tíz éve” (1933.). Ezt alább szöveg (és kép)hű módon, néhol azt kiegészítve (zárójelben, beszúrva, vagy hyperlinkekkel áthivatkozva) adom közre. Ime:
***
„A Velence-tavi fürdőhelyek első tíz éve (1933. július)
Hosszú évek előtt, ha az embert a Déli vasút oldalán a Dunántúlra, vagy a Balaton felé röpítette a gyorsvonat, Budapesttől alig egy órányira érdekes tó perspektívája lepte meg. A tulsó oldali szelid szőlőhegyek lábánál húzódik hosszan a tó, körülötte néhány faluval a zöld tópartokon nyugodtan legelésző gulyákkal s libák és kacsák ezreivel. A tó ezüst tükréből sűrűn sötétlettek ki a nádasok, melyek fölött a vizi szárnyasok ezrei hemzsegtek, a zöld partok mentén a kis vízben gólyák álldogáltak. Az ember lüktető vizi életére semmi sem mutatott, az itt-ott dörrenő puskalövésen kívül. A viziszárnyasokra vadászó néhány vadász törte meg csak a tó nagy csendjét. Aztán elrobogott pár perc után a gyorsvonat, eltűnt a szép, szelíd kép, egy óra múlva helyet adva a Balaton káprázatosan szép festői panorámájának.
Tíz évvel ezelőtt még nem volt felfedezve a Velencei-tó. Partján talán volt napijárásnyira egymástól egy-egy fürdőkabin, egyik-másik földbirtokos ritkán használt alkalmatossága. De fürdőéletre semmiféle jel sem mutatott.
Ma már nem kell felfedeznünk a Velencei-tavat. A magyar közönség, de különösen Budapest közönsége évekkel ezelőtt felfedezte.
Tíz éve annak, hogy e szép tó zöld partjain, a fővárostól alig több, mint háromnegyed órányira, megnyitották az első két strandfürdőt, a velenceit és a gárdonyit. A tóra ebből a szempontból az ezt megelőző két éven át lefolytatott földbirtokrendező eljárás (a Nagyatádi-féle földreform velencei hullámai-FÁ) irányította reá a figyelmet.
Erős harc dúlt az ellenérdekű felek között. A földnélküliek és a kevés földecskével rendelkezők erősen ostromolták a tóparti nagybirtokokat, amelyek tulajdonosai a kisajátítás ellen nem utolsó sorban azzal az indokkal is védekeztek, hogy a tóparti részeket nem szabad mezőgazdasági célokra szétosztani, mert a tó kiválóan alkalmas fürdőzésre.
A sok helyszíni tárgyalás, szemle tényleg felköltötte a az érdeklődést a tó iránt s most tíz éve megszületett a két kezdetleges strandfürdő.
Egy-két év alatt felismerte a budapesti, a székesfehérvári és fejérmegyei kiránduló közönség e tó nagyszerű vizét és bársonyos fövénymedrét. Lassan fogytak a nádasok, eltűntek a dajkamesék a tóban vérengző piócákról, mocsárvilágról, s néhány év múltán ezrével lepték el a Velencei –tó partját a kirándulók, kiket a primitív állapotokért bőségesen kárpótolt az elragadó szép táj, a langyos, idegfrissítő hullámok, az olcsóság, Vörösmarty Mihálynak és Gárdonyi Gézának a tóhoz fűződő reminescienciái, Budapest közelsége, stb. Megindult lassan a letelepedési áramlat is.
Öt évvel ezelőtt indították meg a Velencei-tó partján az első villaparcellázást (1928-Gárdony-Agárdpuszta-FÁ) Azóta a hat kilométer hosszú, egységes szép déli lejtőn több, mint négyezer új villahely keletkezett, amelyek körül több, mint 2800 villahely el is van adva. Egymás után keletkeztek a villatelepek Gárdonyban, Gárdonyfüreden, Magyar Velencén, Agárdon. A telepítési áramlat öt évvel ezelőtti elindulása óta új, most már modernebb strandfürdők keletkeztek a tó partján s solyan építkezési mozgalom indult meg, amelyre alig akadt példa. Az öt év alatt több, mint 400 kisebb-nagyobb villa és családiház épült fel, készült a tóparton, részint gárdonyi, gárdonyfüredi, agárdi, pótvelencei és magyarvelencei villatelepeken, úgy, hogy ma már a Velencei tónak ezrekre menő nagy törzspublikuma van.
Mindezt minden felülről jövő segítség nélkül, pusztán az élet hozta létre. Azt lehet mondani, hogy az elnyomási tendenciák ellenére kierőszakolta a fejlődést az élet. A boldogult jó Déli vasút vezetői úgynevezett balatoni politikát folytattak s elnyomták a kis velencei tavat, azaz csak megkísérelték az elnyomást. Az ezrével tóduló közönség jogos igényei elől azonban nem lehetett elzárkózni s kemény küzdelem után lassan-lassan megállították az expressz vonatokat, adtak budapesti és székesfehérvári retúrjegyeket, de nem adták azt, ami a legszükségesebb: az emberek ezreinek elhelyezésére alkalmas állomásokat. Pedig a népvándorlás, amely az 1928-1929. években a Velencei tó felé megkezdődött s az a nagy települési áramlat, amely azóta is tart, nagy anyagi haszonnal járt a Déli vasútra nézve s ezenkívül megindított egy másik nagy vándorlási mozgalmat, s letelepülési akciót, az érdi parcellázásokat, amelyek ennek a vasútvonalnak kiszámíthatatlan anyagi hasznot hoznak.
Bácz István életképe a tóról 1933-ban. Bácz a folyóirat legfontosabb (sejthetően profi) fotósa volt a harmincas években-forrás: OSZK
Az agárdi gr. Nádasdy-féle nagy parcellázási akció után most a magyar-velencei és gárdonyfüredi villatelekeladási akció dominálja a velencei tavi életet. A tó tulsó északi oldalán emelkedő nagyszerű, vulkanikus, velencei, sukorói, nadapi dombsorozattal szemben végig a tóval parallel országút mentén húzódó szelid lejtőn egykor a legszebb villasorokból fogja gyönyörködtetni a fáradt idegzetű fővárosi ember szemeit a tulsó oldal szép panorámája. Ez az akció valóságos propagandája a Velencei-tónak. Közismert a magyarvelencei és gárdonyfüredi vöeösszínű autóbusz, amely hetenként többször viszi az érdeklődőket-az egész éven át ezrekre menő számban- a Velencei tóhoz- ingyen.
Néhai Wlassics Tibor báró még 1931-ben felismerte a Velencei-tó fontosságát s hangsúlyozta annak szükségességét, hogy ennek a tónak a propagandáját a Balatonéval együttesen és nem egymás ellenében kellene irányítania.
Egyelőre ott tartunk, hogy a Velencei-tótól még azt is el akarják vonni felülről, amit eddig éveken át élvezett: a hétköznapi retúrjegyet. Nem tudni, mi igaz ebből a híresztelésből, de ha ez való, úgy az olyan kulturskandalum lenne, amelyet semmiféle vasúti pénzügyi érdek nem indokol.”
(Ismeretlen szerző-jó eséllyel Votisky Antal-FÁ)
Kapcsolódó bejegyzések:
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala I : Az úttörők kora (1930-ig)
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala II : A parcellázások kora (1930-1945)
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala V : A (Gárdonyi és ) Velencei Fürdőegyletről
Velencei virilisták – V. rész: A Hajdu Testvérek
Forrás:
- Országos Széchenyi Könyvtár mikrofilmbázisa-Magyar Fürdőélet (1931-42)
- Votisky László szóbeli tájékoztatása
Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, Adatok, Agárd, Gazdaság, Gárdony, Településszociológia, Velence, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?