A tó környékére betelepülő nyaralók falusias állapotokkal és mezőgazdaságból élőkkel találták magukat szemben, akik évszázadok megszokásai mentén élték a maguk világát. A nyaralóknak más elképzeléseik és érdekeik voltak, amiket érvényesíteni is igyekeztek. Ennek mikéntjéről szól ez a bejegyzés.
Már korábban írtam, hogy Gárdonyban előbb vert gyökeret az üdülőközönség, mint a tó más részein. A húszas években ideszivárgó, letelepedő polgárság mostoha körülményekkel találta szemben magát. Gárdony félig-meddig mocsaras volt, a közszolgáltatások gyerekcipőben jártak, a strandolók között libacsapatokat és marhát, lovat fürdettek a parasztok. Száraz időben a rossz utakon idezötykölődő autók óriási port vertek fel, a hely meglehetősen viharvert volt.
(Velencén csak a kisebb látogatószám és a nyaralótelep Ófalutól vett viszonylagos távolsága miatt volt jobb a helyzet, és világos volt, hogy nem marad ez így sokáig.)
Az 1931-es turistatérkép gárdonyi és agárdi fürdőtelepet mutató része
A gárdonyi nyaralóközönség szervezkedni kezdett és 1930-ra az egyesületté alakulás küszöbére jutottak. Hivatalosan még meg sem alakultak, amikor petíciót nyújtottak be a megyei tisztifőorvosnak, döntően közegészségügyi megfontolásokra hivatkozva, de jobbára az üdülőkomfort emelésének szándékával.
Levelükben, 1930 júliusában (melyet eredetiben ITT érhetsz el) a következőt kérték:
- A vízzel való útlocsolás mellett a strandtulajdonosok költségére murvázásal csökkentsék a vasút és a strand közötti út porfelverődését.
- A tópart földtulajdonosok számolják fel a part menti nádat és töltsék fel a területet.
- A tisztifőorvos szabályozza, hol fürödhet ember és hol állat.
A járási tiszti orvos, a járási főszolgabíró levelezésbe kezdett, intézkedett, és mellesleg utasította az egyesületet, hogy legyen szíves megalakulni, mert ennek hiányában nem jogosult kérelmeket írni.
A megalakulás még abban a hónapban, 1930 júliusában megtörtént. Az ülésen 24 alapító tagon felül résztvett Széchenyi Viktor főispán, Jeszenszky Antal főszolgabíró, Simon András, a térség országgyűlési képviselője, Beck Lajos tulajdonosként és politikusként is érintett velencei földbirtokos, Tükrössy Richárd velencei birtokos , Bóné Gyula és Szöllőssy Géza gárdonyi földbirtokos.
Széchenyi Viktor (1926 és 1939 között Fejér-megyei főispán). Bethlen miniszterelnök szilárd híve volt a végsőkig. A hazai politika (szélső)jobbra tolódásáig sikeresen egyensúlyozott a nagybirtokosok érdeke és az agrárproletariátus mozgalmai között-az előbbi javára. Az egyesület (vagy politikus támogatói) jelentős fegyverténye volt, hogy elment az egyesület megalakulására.
Az egyesület alapszabálya nincs a birtokomban, megvan viszont a négy évvel későbbi velencei. A Gárdony-történetben fennmaradt tartalma minden pontjában megegyezik az ismert velenceivel, sejthetően a két egyesületi alapszabály egymás tükre lehetett.
Az egyesület valószínűleg legjelentősebb sikere az, hogy a belügyminiszter 1936-ban Gárdony és Agárd egy részét üdülőhelynek nyilvánította.
***
A Velencei Fürdőegylet 1934-ben alakult meg. A megalakulás körülményeiről nem maradt fenn hír vagy jegyzőkönyv. Megvan ellenben a 178855/1934/VIII sz. belügyminiszteri rendelettel jóváhagyott alapszabálya, melyet ITT érhetsz el.
Az 1931-es turistatérkép Velencét (Velencefürdőt) mutató része
A velencei jegyző 1937-ben a faluban 600 „középosztálybeli” nyaralóját említette a megyei alispánnak egy jelentésében. Közülük kerülhetett ki az egyesület tagsága.
Működéséről emlék csak utólag maradt fenn, bár eléggé gyászos körülmények miatt.
1945. nyarától folyt a civil szervezetek igazolóeljárása (is), melynek során többek között a Velencei Fürdőegylet is sorra került.
Az egyesület elnöke, Szathmáry Ferenc 1945. augusztusában jelentést írt (itt töltheted le) a belügyminiszternek az egyesület ténykedéséről. Szathmáry azt írta, hogy az egyesület soha sem politizált, az egyesületen belül a zsidó tagok jogait (a törvények ellenére sem) nem korlátozta.
Azt írta, a háború alatt az egyesület papírjai megsemmisültek, ezért saját jelentésén, meg az alapszabályon kívül más dokumentumot nem tud benyújtani.
Nyilatkozta, hogy az alapítástól ő az egyesület elnöke. 1939. január 1-től az egyesület társelnöke Kovács Sándor nyugalmazott vezérőrnagy volt. Az egyesület titkára Ackermann Ferenc , az Athenaeum Nyomda tisztviselője, pénztárosa Varju Gyula MÁV főintéző, jegyző Szántó László MÁV főintéző, ellenőr Butor Ferenc nyugalmazott postahivatali igazgató.
Szathmáry augusztusi irata szerint Ackermann és Varju igazolása fejeződött be addigra (az aktív korúak kerültek először sorra) , a többieké meg folyamatban volt.
Az egyesületről 1945 novemberében maradt még fenn egy irat, amiben a megyei alispán az egyesület vizsgálatának elhúzódását sérelmezte, aztán semmi!
Feltételezem, hogy az egyesület legfeljebb két évig működött még. Akkoriban fordult durvábbra az egyesületek elleni hivatali mozgolódás.
1949-től közel két évtizedig befagyott a parcellák világa, amit aztán a Kádár-korszak konszolidációja melegített újra és fejezett be a gyerekkoromban ismert állapotúra. Az egy másik történet.
Kapcsolódó bejegyzések:
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala I : Az úttörők kora (1930-ig)
A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala II : A parcellázások kora (1930-1945)
A Velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala III: A „Beck-féle mintaház”, a parcellakorszak emlékműve
Forrás:
- Erdős-Farkas-Kállay: Gárdony története –Gárdony, 1983.
- Fejér Megyei Levéltár alispáni és tiszti főorvosi anyagai
Kategóriák:1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Gazdaság, Gárdony, történetek, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?