Az előző bejegyzésben beszámoltunk a Beckek Velencétől távolabbi, szakmai és gazdasági kvalitásairól. Most Velencei nyomaikat igyekszem összefoglalni.

I. madarasi Beck Lajos, a magánember

Beck Lajos egy vélelmezetten 1930-as évekbeli fotója az Ulicza házaspár magángyújteményéből

Beck a közvetlen és közvetett információk szerint értelmiségi mivoltában sokoldalú, érzékeny, kíváncsi ember volt. Szerette az életet, tudta, hogyan élvezze, és módja is volt rá.

Eleve jómódú embernek született apja révén, és az akkori viszonyoknak megfelelően kimondottan jó jövedelme volt a negyvenes évekig, amikor a fokozatos kirekesztés (előbb a zsidótörvények, aztán a rákosi- korszak idején) folytán elszegényedett.

A tizes évek egyik nyoma bankkormányzói (1918-19) időszakára esett. Az urbface.com –on található bejegyzés szerint Beck ekkor a (velencei előnevű!) Hauszmann Alajos által épített Várkert rakpart 10. alatti épület IV. emeleti, elegáns lakásai egyikét bérelte Hauszmanntól.

1.kép: A Várkert rakpart Hauszmann palota.

Szerette a szépirodalmat, fiatalabb korában verseket majd pedig a negyvenes években inkább monográfiát írt, ebből a Széchenyi Könyvtár őriz példányt, de néha kereskedésben is felbukkan példány.

2.kép: Az Országos Kaszinó épülete Novák Béla tanulmányában

Beck Éva jóvoltából tudható, hogy Beck az Országos Kaszinó (ma: Budapest, Semmelweis utca-Kossuth Lajos utca sarka-Magyarok Világszövetsége -épület ) tagja volt. Tagságában munkája is szerepet játszott, mivel első főtisztviselői állása az e kaszinót elnöklő Wekerle Sándor miniszterelnöksége idejére esett. A kaszinózás kiterjedt formája volt a hedonizmussal egybekötött barátkozásnak, politizálásnak, kapcsolatépítésnek az 1940-es évekig. Eőry Gabiella kutatásából tudható, hogy a húszas években a kormány fele volt tagja a Nemzeti Kaszinónál kevésbé rangos, ám fölötte kényelmes Országos Kaszinónak.

3.kép: Az Országos Kaszinó egyik terme

Kényelmes olvasószobája alkalmat adott a munkára is, de jellemzőbb volt a könnyed csevegés, iszogatás, szerencsejáték, az evés és a prostituáltak diszkrét szolgáltatásainak igénybevétele. Beck Éva egy jószándékú inas rossz lépése folytán lett szemtanúja édesapja egy ilyen kis kalandjának.

Beck- amíg és amikor csak tehette- nagy buzgalommal ismerkedett a női nemmel. Beck Éva (velencei temetői sírján már Szabó Károlyné) egy ilyen kaland után Beck nevére vett velencei kislány, akit édesapja magával vitt Budapestre. Megemlékezései szerint nem ő volt az egyetlen a kalandozások terméséből.

4.kép: Beck nyilatkozata 1929-ben a nőideáljáról

Becket barátságos, a rangkórság által nem gyötört, közvetlen emberként jellemezték a faluban. Szórády András szerint rendszeresen tartott fogadóórát minden velencei számára, ahol azok előadhatták kéréseiket, amik többnyire támogatáskérést jelentettek. Az intéző Beck döntését feljegyezte, a kérelmező aztán vagy kapott pénzt, vagy nem, Beck nem ellenőrizte a folytatást.

Az is elárul valamit róla, hogy míg 1928-ban sok velencei virilista az intézőjét bízta meg a velencei közügyei intézésével, ő személyesen gyakorolta ezt a jogát, ami valamiféle helyi felelősségérzetre vallott. Igaz, kedvenc hobbijáról, a politikáról volt szó!

Családja(i): Beck kétszer nősült. Első házassága Kilényi Margittal ( 1878-1952) köttetett (a sokgenerációs jogász Kilényi familia lányával.) Házassága pontos dátuma –miként elválásuké is- egyelőre ismeretlen. Fennmaradt viszont Emilia lányuk 1920-as esküvőjének híradása. Ennek alapján első házassága dátuma az ezredfordulóra esne. Ennek részben ellentmond, hogy Beck 1905-1906 körül hagyta abba nemzetközi tanulmányait.

5. Beck Emilia lányának esküvői híre 1920-ból

Első feleségéhez való viszonya érdekes lehetett. Válásuk ellenére a Kilényi családról emléktáblát helyezett el a Beck kápolnában.

6.kép: Dallos Olga és színésztársai egy 1918-as Színházi Élet-fotón (vacak minőségben)

Második, Dallos Olga színésznővel kötött házasságáról (1924.) szintén kevés az információm. Dallosról akad egy kevés. Dallos 1912-15 között végzett a Színművészeti Főiskolán. A Színházi életben ugyan jó portréfotót fotót nem közöltek róla, de megjegyezték: „kedves, igen csinos, szőke leány”. Komikaként 1915 táján debütált a Vígszínházban. 1918-ban kisebb filmszerepet kapott az „Iglói diákok” filmben.

Dallos 1924-től, házasságuktól kezdve eltűnt a színpadról. Vélhetően feladta a színészpályát. Két gyermekük született Beckkel, akik neve nem, csak női neme maradt meg Pápai tiszteletes emlékezetében. Velük pereskedett ugyanis évekig a Beck kápolna használatáért.

A többször hivatkozott Beck Éva (1926.?-2011.)  hozzávetőleg kortársuk volt.

II.  A madarasi Beckek Velencén

Madarasi Beck Hugó (Lajos édesapja) 1888-92 körül vásárolta meg kisvelencei birtokát, mely Kupi László könyve alapján akkoriban 800 kataszteri holdas lehetett. (A valamikori birtokból 1945-re legalább 254 kataszteri hold maradt meg Kupi László kutatása alapján, csakhogy ekkorra már túl voltak a Nagyatádi-féle földreform ingatlandézsmáján és Beck Lajos húszas évekbeli nyaralóparcellázásain. Ha a szám pontos, az 1945-ben szétosztásra került 155 hold után 100 holdnyi földje maradt Becknek. )

1892. A faluhoz kötődő első nyomtatott Beck emlék egy hirdetés. 1892-ben a Köztelekben, az országos szarvasmarhavásár részvevői között Beck Hugó velenceiként 12 db marhát kívánt eladni.

7.kép: Az 1892-es vásár hirdetése

Innentől kezdve 1919-ig Beck és Velence-viszonylatban Beck Hugó neve jelent meg a hirdetésekben, tehát a birtokon ténylegesen Lajos apja neve alatt futott az „üzlet”. Az Ulicza házaspár által a nyolcvanas években megtalált intézői jelentés szerint 1914-ben a birtokon összesen 47 szarvasmarha volt megtalálható, melyből 32 volt a fejős 3 a “borjas” és 12 a “hasas”.  Napi 531,5 liter tejet adtak  a birtoknak.

E korszakból néhány szájhagyomány maradt fent az idősebb Beckről a nagy filoxéravész (kb. 1875-1914.) idejéből. E szerint Hugó egyszer megállította az intézőjét egy számára ismeretlen növény előtt és megkérdezte, mi is az. – Vadszőlő-mondta az intéző. –Nemesre nem telik? –hangzott erre Beck válasza.

(Borász nem lévén egy szakember elmagyarázta nekem, hogy a kártevő ellen különböző szőlőfélék vadszőlőbe oltott változataival kísérleteztek akkoriban. Beck birtokán pl. a már a Gárdonyok kapcsán megírt Riparia Sauvage amerikai szőlőfajtát árusították-1895-ben. A vadszőlő tehát a munka kikerülhetetlen kelléke volt. Beck ezt nem tudhatta, ahogy én sem-szemben a valódi, korabeli gazdával. Az anekdota a velenceiek szempontjából a „pesti, nadrágos ember” hozzáállását volt hivatva ábrázolni a föld világához.)

Pápai Szabó tiszteletes a presbiteri jegyzőkönyvek adatai alapján úgy tájékoztatott, hogy a Beckek, akik télen Budapesten, a Deák Téri Evangélikus Egyházközösség felekezetébe tartoztak, nyaranta a velencei református egyház templomába jártak. Az egyház ezért rendszeres támogatást kapott tőlük. Az 1928-as, templomi harmónium vásárlására szervezett gyűjtéshez pl. Beck Lajos 100 pengővel, a faluban messze legtöbbel járult hozzá.

1919. A Beck –kastélyt a Tanácsköztársaság idején elkobozták Beckéktől. Ők –mint előzőleg írtam- elmenekültek. Édesapja még 7 évig élt, szinte biztos, hogy 1920-tól Velencén, viszont a hetvenes évei végén járó Hugótól a gazdaság ügyeit Lajos vette át.

1924-től a velencei birtok az ő vagy mindkettejük neve alatt futott a hirdetésekben.

1925: A Budapesti Hírlap egy szakcikket közölt, melyben Konkoly Elemér ügyvéd a Nagyatádi-féle földreform megváltható (kvázi: részben kisajátítható) birtokai közé sorolta Beckék birtokát a Hajduk, Tükrössy és Schwartz Izidoré mellett.

1928-ban, a sorozatnak ürügyet adó virilista-jegyzéken Beck első helyre való rangsorolása csak részben magyarázható birtoka méretével. Mint arról az 1933-as Pesti Napló-cikk tudósított, Beck és még sokan ekkoriban parcellázták fel birtokaik egy részét nyaralóteleknek. Nem ez volt az első hasonló pénzcsinálási megoldás a környéken. Ifjabb Meszleny Pál a családi birtok adósságkonszolidációja céljából már a húszas évek legelején végzett hasonlót, ez viszont most kimondottan az üdülőközönség elérésére (és pénzére) volt kitalálva.

A harmincas évektől Beck Lajos és Velence eltűnik a dokumentumokból.

A negyvenes évek zsidótörvényei biztosan érintették Becket, viszont a Hajdukkal és Gárdonyokkal szemben róla egyelőre nem találtam a korai diszkriminációk kapcsán említést. Kupi László könyvéből és a szájhagyományból tudható, hogy a kastélyában volt a velencei nyilas iroda, ami majdnem mindenütt az elvett zsidó vagyon kisajátítása után történt. Arról viszont nincs információm, hogy ez 1942-től, vagy jóval később, a német megszállás után történt. Ez utóbbinak adok nagyobb esélyt.

8.kép: Az 1933-as, az üdülők és a hagyományos gazdálkodók közötti első feszültségekről hírt adó újságcikk (Nagyításért kattints a képre!)

Beck-mint korábban írtam- már második generációs keresztény volt, ez adott neki valamennyi védelmet- és olyan orrbavágóan gazdag sem volt, mint rokonai. Mindez segíthette a túlélésben.

1945-ben már ő és alkalmazottai már a háború által megrongált birtok épületeinek javításán dolgoztak. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága számára készített jelentésben az áll, a rongált kastély a tulajdonos használatában áll.

1945. júniusában Fejérmegye Földbirtokrendező Tanácsa azt a döntést hozta, hogy többek között Beck birtokának 155 kataszteri holdját is igénybe veszi a földosztáshoz.

9.kép: Fejérmegye Földbirtokrendező Tanácsa határozata

Nem hiszem, hogy Beck sokáig maradhatott még a birtokon. A róla szóló utolsó személyes emlék az eltemetése, erről pár sorral később írok.

III. A Beck –kastély és a Beck Kúria a kastélylexikon és Kupi László kiegészítései alapján

10. kép: A kastélypark vélelmezett szerkezete. Sajnos, az 1884-es kataszteri térképen nem maradt meg az idevonatkozó lap. Ulicza József szavai szerint a kastélyparkot délnyugat felől a Régiposta út határolta azzal, hogy a gazdasági épületek messzebb, a Gesztenyefasor jóval távolabbi részén voltak. A kert nyugati és észak-keleti határvonala ismeretlen egyelőre. Északon a mai országút vonala lehetett a határ. A cselédházak maradványai és alapjai a 80-as évekig megmaradtak a képen jelölt helyen. Eltűnt viszont a déli főbejárat. A háborúban szétlőtték a mellette lévő szivattyúházat. Az onnan a kastélyig vezető vízszállító ólomcsöveket még Ulicza úr ásta ki kb 1 m mélységből.

(Farádi Vörös –Szigeti Szerenchy) – Beck-kastély Régipósta u. 1/b műemlék

„Meszleni Meszleny (1.) Pál Anna nevű lánya 1763-ban Farádi Vörös Ignáchoz, Rozália 1766-ban Farádi Vö­rös Antalhoz ment feleségül. (A Farádi Vörös család­ból Pál és Miklós 1659-ben kaptak nemesi címet.) A lányok által örökölt birtokrészt a tó melletti ­a mai Velencefürdő területén elterülő – földek alkották. A Farádi Vörösök itt emeltettek egy kúriát ismeretlen időpontban. Később a birtok egyik részét a kúriával együtt Szigeti Szerenchy István vásárolta meg, aki gőzmal­mot üzemeltetett és malátát állított elő a telepü­lésen.

11.kép: A Beck kastély épülete a mai iskolaudvar (Kelet) felől a háború előtt (forrás: Magyar Képeslap Katalógus)

12. kép: A kastély az 1980-as években, a felújítás előtt (forrás: az Ulicza család magángyűjteménye)

13. kép: A keleti front ma

A XIX. század vége felé Beck Lajos (helyesen: Hugó-FÁ) vásárolta meg a területet. A polgári származású Beck család 1895 körül alakíttatta át és építtette ki ma látható formájában a kastélyt, a korábbi kúria egy részének felhasználásával. ­(A tervező nevét nem ismerjük! Ha Te igen, tedd meg, hogy írsz!-FÁ)

(…) Szabadon álló, magasföldszintes, téglalap alapraj­zú épület. A kastély eklektikus stílusában sok a neoreneszánsz elem, a falakat klinkertégla burkolja. Főhomlokzata 1 + 1 + 1 + 1 osztású, középri­zalitján ión oszlopos, timpanonos portikusz látható. Jobb szélén emeletes torony áll, melyet lapos sátor­tető borít, alatta vakíves párkány húzódik. A torony félköríves záródású ablaka alatt kőbábos mellvéd látható.

Hátsó homlokzata 1+3+1 osztású, középrészén itt is 4 ión oszlop által tartott, kó1Jábos mellvédes por­tikusz húzódik, félköríves nyílásokkal. Jobboldali homlokzata 1 +2+ 1 tengelyes, a baloldalin a már említett torony és lombfűrészdíszes veranda áll.

14.kép: A kastély észak felől fotózva a negyvenes években

A háború alatt ebben az épületben volt a nyilasok helyi központja. Később állami nevelőotthont rendeztek be a kastélyban lányok részére, parkjában pedig úttörőtábort alakítottak ki. Ezután hosszú ideig üresen állt, és állapota annyira leromlott, hogy le akarták bontani. Végül 1988-89-ben magántulajdonba került az épület, azóta folyamatos a felújítása. Jelenleg lakóházként működik, parkjában nyaranta Székesfehérvár Város Ifjúsági Tábora üzemel.”

Uliczáék elmondása szerint az épület statikailag nagyon stabil. Kiváló építőanyagokból, gondos munkával épült. A magas talajvízszintre való tekintettet az alap anyagába vízüveget kevertek, így biztosítva a megfelelő szigetelést-máig. A felépítmény téglái közé oltatlan meszet hintettek. A rendszer ma is szilárd. Mindez nem mondható el a födémről, mely a háborúban közvetlen találatokat kapott, azt teljesen fel kellett újítani. Uliczáék elmondták, az épület körül más épületalapokat is találtak, ezért az a feltevésük, hogy a Beck-féle épületet megelőző korábbi kúria máshogyan helyezkedett el.

15. kép: A nyugati oldal 1988-ban (forrás: Ulciza család)

16.kép: A kastély nyugati oldala ma

17.kép: Az Ulicza házaspár, akik harminc év alatt, minden jövedelmüket beleőlték a lepusztult épület helyreállításába. Ulicza úr szerint: “Mindig vonzódtunk a régi épületekhez. Most úgy érezzük, kicsit mi is a (Beck) család tagjai lettünk”. Aki akarja, csinálja utánuk!

Beck Kúria

A Magyar Kastélylexikon (és Kupi László) megemlíti a Beck kúriát is, ami más emlékek szerint a „Kis kastély” épülete lehetett a háború előtt. Lehetséges, hogy az épület ma is áll, csak én nem találtam meg. Birtokomban van viszont az az 1945-ös beadvány, amiben a Beckek akkori intézője, Kovács Imre (?) kérelmezi ennek az épületnek és több, birtokhoz tartozó másiknak a lebontását. Feltevésem szerint a Magyar Kastélylexikonban megadott információ valójában tévedés, és a Beck Kúria helyett a Rédelyi kastély/villa  helyén épült/megmaradt mai villára vonatkozik. Tulajdonosa ma volt olyan kedves, és megengedte, hogy lefotózzam az állítólag a villából származó két oszlopot. Tudomásom szerint onnan más emlék nem maradt.

18.kép: Az 1945-ös kérelem egyebek mellett a Beck kúria lebontására forrás: Fejér Megyei Levéltár

Amikor Uliczáékat és ismerőseiket a Kis kastélyról vagy Beck Kúriáról kérdeztem, a kb 200 méterre lévő ingatlanhoz igazítottak, melynek lakója azt a felvilágosítást adta, hogy nyaralója a valamikori Rédelyi villa helyén álló, állítólag annak két oszlopát őrző épület.

(A közvetlen frontvonalba tartozó épületeket jelentős kér érte, ritka szerencse, hogy maga a kastély megmaradt.)

19. kép: Az állítólag eredeti két oszlop (az általam vélelmezett) Rédelyi villa/kúria parkjában, a mai, újszerű villába építve

Beck kápolna

Az épület jelenlegi tulajdonosa a Velencei Református Egyház. Megtekinteni a Pápai Szabó György tiszteletessel való egyeztetés alapján lehet.

20.kép: A kápolna külseje

A kápolna építési körülményeit egyelőre nem ismerem. Szerény építészeti ismereteim alapján klasszicizálónak nevezném. Puritán épület, ez eddigi benyomásaim szerint inkább Beck Hugóra, mint megrendelőre utal.

21.A Beck Kápolna belső tere

Az építmény kétszintes. Földszinti része alapterülete kb. 750×560 centiméter, magassága kb 6,5 méter. A földszinti belső tér szintje osztott. Az 5 méteres hosszban járdaszintű belépőt kb. 1 méter magas, lépcsőkkel együtt 3 méter széles „oltárszint” követi.

A süllyesztett szinten található a kripta. Szerény, téglafalú, kb. 4,4 m x 4,2 m-es alapterületű építmény, mely nyugaton a bejárata vonalától „kilóg” a kápolna alól. Felvetődik, hogy a kripta esetleg hamarabb készült el a kápolnához képest. Mindenesetre a műszaki megoldás sajátos.

A földszint déli és északi oldalán márványtáblák emlékeznek (balra) Beck Hugóra, Beck Lajosra és első lányára, Emiliára (Mila) jobbra a Kilényiekre-ezen belül is Kilényi Hugóra és az egyelőre általam nem azonosítható, ám számukra becses Kornis Gyulánéra. (Válása után Kilényi Margit bizonyos Badics Bélához ment feleségül, tehát a tábla nem az övé).

A kriptát barbár módon feldúlták és kirabolták- talán a világháború alatt. Ennek ellentmondani látszik, hogy Beck koporsója is rongált volt, aki 1953-ban hunyt el. Pápai Szabó tiszteletes elmondása szerint a korábban a koporsókat a kripta két oldalán hordó acélszerkezetről a koporsókat ledobálták, az emberi maradványokat felismerhetetlenségig pusztították.

22.kép: a kripta mai állapota. Jobbra Beck Lajos koporsója

A református egyház tulajdonába kerüléskor a csontokat a legkevésbé sérült három koporsóba hordta össze a tiszteletes és munkatársai. A fentiek miatt nem világos, kik nyugszanak ma a koporsókban.

Akik nagyobb valószínűséggel azonosíthatók:

• Dr Beck Hugó: A kriptában található egyik kereszt feliratából kibogarászható a dr Beck felirat és hogy élt: 84 évet. Ez az információ rá illik.
• Dr Beck Lajos koporsója viszonylag épen maradt. Ő is biztosan itt nyugszik.
• A legrejtélyesebb egy kereszt, alig kibetűzhető szövegfoszlányokkal. Ami úgy-ahogy megmaradt: egy keresztnév: Lajos (?) élt 28(?) 29 (?) évet, meghalt: 1936.(?). A keresztet nem bolygattam. A fentiek miatt azt valószínűsítem, hogy az ifjabb Beck Lajos keresztje, aki talán 1906-1907-ben születhetett és 1936-ban, esetleg 1938-ban hunyt el, meglehetősen fiatalon.
• Valamiért a kriptába került az 1959-ben elhunyt Hugyecz Mihály keresztje-és talán teste is, akiről nem tudok semmit.

Pápai Szabó tiszteletes szerint ennél többen nyugszanak ott. Személyük egyelőre ismeretlen.

A kripta környezetében, Beckekhez kötődő más sírok:

• A kápolna nyugati oldalánál nyugszik Szelczi József (1886-1959) és Szelczi Józsefné (?-1974.). Szelczi Beck intézője volt.
• Szelcziné sírja Kovács Katalinnal (?-1944.) és Kovács Júliával (?-1942) közös, akikről megintcsak nem tudok semmit.
• A temetőben, kissé arrébb nyugszik özv. Szabó Károlyné Beck Éva (1926-2011) , Beck Lajos házasságon kívül született lánya.

***

Beck tárgyi és szellemi emlékeket is hagyott a faluban, legfeljebb nem tudunk róluk.

Az előbbire a kápolna, vagy Ulicza Márta néniék dédelgetett kastélya, az utóbbira a népszerű papírfecni a példa, amire ez van írva: “Magyar Nemzeti Bank”.

(Még nincs vége: Legalább egy bejegyzésnyi még van Beckből!)

Kapcsolódó bejegyzések:

– Velence virilistái – 1. rész

–Velencei virilisták -2 rész: vitéz Toró Tivadar

–Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt

– Velencei virilisták – IV. rész: Gárdony Alfréd és Gárdony Pál

– Velencei virilisták – V. rész: A Hajdu Testvérek

– Velence virilistái VI. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- I. rész-a család és madarasi Beck szakmai –közéleti teljesítménye

Források:

• Magyar Kastélylexikon Castellum Novum, 2002.
• Kupi László: Város volt, város lett-Velence 2004.
• Arcanum Tudásbázis
• Pápai Szabó György híveinek közvetett emlékezete (Beck Éva, Szórády András) a Tiszteletes tolmácsolásában
• Eőry Gabriella: Az Országos Kaszinó tisztikara és tagsága (1883-1943)
• Fejér Megyei Levéltár
•  Novák Béla: Fővárosi kaszinók a 19. században
• Ulicza József, és hitvese, Márti néni információi (Övék a kastély az 1980-as évek vége óta)

Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, 1989-től napjainkig, Adatok, Budapest, Emberek, Falusi épületek, Fotók, Gazdaság, Habsburg Birodalom, I. Világháború, II. Világháború, képek, történetek, Településszociológia, Velence, XIX. század, XX. század

Címkék:Beck Éva, Beck Emilia, Beck Hugó, Dallos Olga, Deák Téri Evangélikus Egyházközösség, Filoxéra, Gárdony testvérek, Hajdu Testvérek, Hauszmann Alajos, helytörténet, Hugyecz Mihály, ifj Meszleny Pál, Kilényi Hugó, Kilényi Margit, Kornis Gyuláné, Kovács Imre, Kovács Júlia, Kovács Katalin, madarasi Beck Lajos, Országos Kaszinó, Szórády András, Szelczi József, Tanácsköztársaság, Ulicza József, Velence, Velencei Református Egyház, Wekerle Sándor, zsidótörvények