A velencei virilisták gazdálkodói csoportja- a vagyonos derékhad tagja volt Gárdony Alfréd és Pál. A testvéreknek nemigen volt, van nyoma Velencén, annál több Somogyban és a lovak környékén. Kik voltak a Gárdonyok?

Kárpáti Miklós 2017. januári hozzászólásával

A két testvér -édesapjukat követve- jogvégzett vállalkozó volt. Girbegurba pályájuk a cementgyártástól az ügetősportig terjedt, ezt a sokféleséget leginkább csak a személyük kötött össze.

Meg sem kísérlem életüket aprólékosan leírni. Erre sem az információ, sem a terjedelem nem megfelelő. Arra törekszem, hogy a meglévő információtöredékek alapján szerény pályaívet mutassak róluk.

1884. A testvérek apja Dr Singer Antal ügyvéd, (1884-ben még) budapesti illetőségű vállalkozó volt. Testvérével, Singer Albert gárdonyi vállalkozóval 1884. novemberében céget alapítottak Kisvelencén, „Singer testvérek mezőgazdasági szeszáruk”-néven.

1887. Magyarország tiszti cím- és névtára az ügyvédek között szerepelteti Singer Antalt a Bp. V. ker. Thonet-udvarbeli feltalálhatósággal.

1892-ben Singer úr már dinnyési lakosként szerepel a Központi Értesítőben (nagyjából: a mai Magyar Közlöny) Ettől kezdve Singer állat-jellemzően marha, bivaly és lóvásárokon tűnik fel kereskedőként.

1893-ban Singer kinevezést kapott az akkori földművelési minisztertől járási „gazdasági tudósítói” szolgálatra. Még abban az évben szerepel hirdetésben szőlőbirtokosként és –feltehetően a tomboló filoxéra miatt- mint (amerikai eredetű) „Riparia Sauvage” szőlőalanyok eladója. Ezekkel a fajtákkal is próbálkoztak akkoriban a járvány ellenszereként-bár nem ez lett a jó megoldás, pl. az itteni talaj magas mésztartalma miatt.

1.kép: a Singer-Gárdony családfa – töredéke Nagyításért kattints a képre!

(Feltevésem szerint az OPAC –névadatbázisban testvérként szereplő Singer Andor, Ede és Tivadar nem testvérük, hanem unokatestvérük lehetett, és Singer Albert – Singer Antal testvére- leszármazottja, de ezt nem tudom egyelőre alátámasztani semmivel. Feltevésem továbbá, hogy a két testvér nemcsak a magyarított vezetéknevet viselte, hanem katolizált is valamikor. Erre utal a katolikus egyháznak tett 1931-es adomány. Tény az is, hogy mindkét gyerek a nemesi rangot kapott, és a századfordulón áttért zsidó burzsoáziába házasodott be és annak élvezte az előnyeit.)

Varga István hozzászóló (Fonyódról) tudomása szerint Ede (és  Andor) Alfréd és Pál testvére volt, 1967-ben hunyt el.

1903-ban Singer már Gárdony Antalként és dinnyési ménestulajdonosként szerepel az OMGE által kiadott „Magyarország állami és magánménesei lótenyésztésének kézikönyve”-ben. E szerint akkoriban 16 db Nonius és Furioso méne, összesen pedig 60 lova volt. A tenyésztés céljaként katonai és gazdasági funkciókat jelölt ki. A lovak átlagos árát 650 koronában adta meg. Singer tehát a századfordulón magyarosított. Érdekes, hogy a leszármazottak egy része megtartotta a Singer –nevet, történetünk főhősei pedig a Gárdony-t. Singer Antal 1903-ban elhunyt. Alfréd ekkor 18 éves, testvére,Pál ennél kissé fiatalabb lehetett. (Mint a családfa mutatja, szinte csak Alfrédról van szerény adatszerű életrajzi adat, a többiekről alig.)

Gárdony Alfrédról az első „saját” nyom az, hogy 1903-ban, a Budapest VIII. kerületben hivatalos érettségit tett. A levéltári katalógusbejegyzés szerint ekkor vallása még biztosan izraelita volt. Vizsgája jeles rendű lett.

1912. A Rendeleti Közlönyben tartalékos hadapródként jelent meg a szabadkai 4. lovassági ezred kötelékében. Mivel e tartalékos rendfokozatot 1911-től kapta, feltehető, hogy ez az egyetemi végzése után „járt” neki. Egyetemi végzése tehát kb. 1910-es lehetett.

1913-ban Pál testvérével egyszerre került felvételre a Budapesti Ügyvédi Kamarába.

1915: A Pesti Hírlapban már doktori címmel rendelkezőként tűnik fel. Jómódú emberként 30 000 koronát jegyzett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban. Még ugyanebben az évben katonaként Signum Laudis-t kapott, adta hírül a Budapesti Hírlap június 8-i száma. Ekkor a közös 15. ezred 4. zászlóaljában, tartalékos zászlósként szolgált.

1917-ben 3. osztályú katonai érdemkeresztet kapott a hadidíszítményekkel és kardokkal. Gárdony ekkor már tartalékos főhadnagy volt. Érdemes megemlékezni a nála jobban dokumentált Szarvasi Sebes Ferencre, akinek ez a kitüntetés jelentős, a Lovcen elfoglalásával kapcsolatos katonai érdemeiért kapta ezt az elismerést. Katonaként tehát Gárdony biztosan helytállt.

1925. Alfréd feleségül vette beocsini Ohrenstein Magdolnát, a cementgyáros (báró beocsini) Ohrenstein Henrik lányát. Ügyvédi praxisa és öröksége vagyona mellett ez a cég (Beocsini Unió Cementgyár-Szerém vármegyében) lehetett jövedelmének egyik forrása. Két lánya nevét ismerem egyelőre. Margit 1926-ban született. Anna születési dátuma ismeretlen.

KM beszúrás 2017. januárjában::  “A Vasuti anyagbeszerzési és kezelési utmutató 1917-es kiadásában – teljesen véletlenül – egy érdekes hirdetésre bukkantam: a beocsini cementgyár hirdette magát. Ez talán megoldja Gárdonyéknak a Szerémség elcsatolása utáni gyárműködtetés kérdését, a Beocsini Cementgyári Unio RT-nek ugyanis a Nógrád (ma már Heves) megyei Selypen is volt gyára. (A hirdetést e-mailben átküldöm.)”

2.kép: A Gárdony testvérek édesanyjának, Glück Saroltának halotti tájékoztatása az 1926-os sajtóban. Ebből volt visszafejthető eleinte a családtörténet

1928. Ebben az évben Pál testvérével megjelent a neve Velence virilistái között. Nem hiszem, hogy Gárdony itt személyesen gazdálkodott volna, inkább az örökségük lehetett akkora-elsősorban a kisvelencei szeszfőzde jövedelme- ami elegendő volt ehhez a pozícióhoz. Jogvégzett ember jövedelme ráadásul duplán számított, ez felnagyította a jövedelmi pozícióját.

Ugyanebben az évben feltűnik a nevük a Velencei Református Egyház harmóniumának adományozói között. (A presbiteri jegyzőkönyvben olvasható három lapon felekezettől függetlenül mindenki olvasható a faluban, aki akkoriban képes volt hozzájárulásra. Ez ritka példája a falusi összefogásnak!)

kép: Részlet az 1928-as, református templomban elhelyezett harmónium adományozási listájából

1929. Alfréd addig a Thököly út 60. szám alatt lakott. (Az épület helyén ma irodaház áll.) 1929-ben eladta a házat. Új lakhelyének nem találtam nyomát.

3.kép: Gárdony Alfréd kézírása-virilistaként

1931-ben területet adományozott a gárdonyi katolikus egyháznak iskolaépítés céljából.

1936. Gárdony Alfréd a Beocsini Cementgyári Unió RT igazgatósági tagja lett.

4.kép: Gárdony Alfréd a közlöny 1936-os számában

1942. A zsidótörvények fokozatosan kiszorították a zsidókat a gazdasági életből. Nem találtam annak nyomát, hogy Alfréddal mi történt. Ugyanakkor az OPAC életrajzi adatbázisa alapján (meg a céginformációk alapján) egyértelműen az látszik, ő és felesége túlélte a Holocaustot.

1944: Az OMGE közgyűlésén (1944. július 16.) kilépett tagként hivatkoztak Gárdony Alfrédra. Hogy ez kitessékelés vagy udvarias félrelépés volt, azt nem tudni. A „kilépettek” között mindenesetre más ismert zsidó szakember is szerepelt.

1945. Gárdony Alfréd és Ohrenstein György ismét a Beocsini Cementgyári Unió RT igazgatósági tagja. Vélhetően a hatályát vesztett zsidótörvények miatt visszakapták tulajdonukat és a törvények előtti állapotot állították helyre.

1946: Az Igazságügyi Közlönyben megjelent, hogy Gárdony Alfrédot (ismét) felvették az ügyvédi névjegyzékbe. (tehát vélhetően legkésőbb 1944-ben törölték onnan)

1967. Az OPAC –adatbázis szerint abban az évben hunyt el.

Gárdony Pál

Pál sorsa a közös kezdetektől másfelé fordult.

1910-11-ben vélhetően a testvérével együtt végzett jogot.

1913-ban együtt kerültek ügyvédi regisztrációra.

1915-ben tartalékos hadnagyként szerepelt a Budapesti Hírlapban, mivel ő is Signum Laudist kapott. Másutt önkéntes huszárhadnagyként szerepelt a 10. (székesfehérvári) huszárezrednél. Abban az évben a tartalékos tisztek „messzelovaglásának” (feltehetően távlovaglás) versenyén országos 7. helyezett lett, tehát kiváló lovas lehetett.

1922. Novemberben házasságot kötött tószegi Freund Irénnel. A Kaposvár-Fonyód helyi érdekű vasút RT igazgatósági tagjává választották.

1924. Gárdony Pál mint ügetőhajtó nyert az Ügetőn. Jól mehetett sora. A Színházi Élet rejtett reklámjában ad tájékoztatást arról, hogy Gárdony Pál is „Berliet” márkájú autót használ több más neves személyiség mellett.

Feltehető, de sajnos, nem biztos, hogy a képen jobbra látható botra támaszkodó személy az ügetőló Nevadian (1928) és a pusztaberényi ménes tulajdonosa, Gárdony Pál (-A képre Kerekesné Szilvia hívta fel a figyelmem, akinek ezen az úton is köszönöm! Forrás: http://www.ugetobarat.hu )

1928. A Váci Sodronypálya RT igazgatóságába választották. A tagok között feltűnik Tószeghy István és Richárd, feleségének Tószegi Tószeghy (Freund) Irénnek testvérei. Ugyanabban az évben a Köztelek (lásd még: OMGE) újságban pusztaberényi tehenészet-tulajdonosként tűnt fel. A Somogy megyei Pusztaberényről (ma: Lengyeltóti közigazgatási része) még bőven lesz szó!

A Pesti Hírlap a Lóverseny-rovatban adott tájékoztatást arról, hogy Pál amerikai vérvonallal párosított ügetőlovakat Pusztaberényben.

1925. Pesti Napló-cikk számolt be arról, hogy a pusztaberényi a legnagyobb ügetőló-tenyészet akkoriban. Állománya 31 ügetőló. Ez az állomány mind itthon, mind Bécsben fog versenyezni Gárdony Pál szerint.

5.kép: Gárdony Pál kézírása – velencei virilistaként

1928: Velence virilistái között látjuk a nevét testvérével. A képviseleti levelezés kapcsán címeként a Budapest VI. Délibáb utca 26-ot adta meg. Az elegáns ház ma is áll, a VI. kerületi „diplomataövezet” része.

1929. Gárdony Pál neve a Budapesti Ügetőverseny Egyesület jövőképének egyik szerzőjeként tűnt fel a sajtóban.

Gárdony Pál a Budapesti Ügetőverseny Egyesület elnökségi tagja lett.

Ugyancsak a Köztelekben Imrédi major (ez Pusztaszentgyörgy része lehetett) területén sertéstenyésztőként szerepelt Hajdu Leóval és Hajdu Józseffel egy cikkben.

1932. A Körmend-németújvári helyi érdekű vasút RT igazgatósági tagjává választották.

1934-ben egy OMGE –rendezvény (Állattenyésztési vándorgyűlés és kirándulás) kapcsán cikk emlékezett meg Gárdony Pál pusztaberényi gazdaságáról, ahol amerikai és angol telivér ménes és magyar pirostarka tehenészet található.

1943. Az évben kiadott Magyar Lósport és lótenyésztés (Szerkesztette: Nagybossáni és Kispronai Bossányi-Havas Rezős ny. őrnagy és Gróf Markovits István ny. huszárszázados)-könyvben hosszasan tájékoztattak Gárdony Pál munkájáról:

„Gárdony Pálné férje volt a híres pusztaberényi ménes tulajdonosa, amelyről 1943-ban ezt írták:

„Dr. Gárdony Pál, egyik legrégibb és legnevesebb ügetőtenyésztőnk, az 1920-as években kezdett telivértenyésztéssel foglalkozni.

Somogymegyei birtokán, Pusztaberényben nagyobb szabású telivérménest rendezett be, mely számottevő sikereket ért el. Kancái közül mindjárt az első, a rendkívül termékeny Pimpó szerzett sok értékes tenyész sikert. Dr. Gárdony Pál tenyésztése teljesen egyéni. Kancáit rendszeresen a ménesében felállított, bérelt fedezőménekkel párosítja, s múltban Guzman, Pillanat, Link, Mutatós fedezett szép eredménnyel. Két év előtt bérbevette Pauly Hartmann őrnagytól a Franciaországból importált Catiminit, mely egy-két jobb kancát kivéve, a teljes állományt fedezi. Catimini (sm. 1927. Saint Just-Cote Rotie) a francia pályákon több sík- és ugróversenyben 700.000 frankot nyert díjakban. lvadékai internacionális sikert értek el Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Németországban. A ménesben eddig sok jóvérû kanca volt felállítva, a legszebb tenyészeredményt az Osztrák kanca- díj stb. nyerő Pimpó érte el. Eddigi tíz ivadéka közül Orpington (Preis von Wien stb.) második a Szent István-díjban, Buccaneer Rennenben, a Preis der Oester, Renner und Campagnereitergessellschaftbn stb.), Vinkó H. (Esterházy Memorial, Őszi-díj, Városligeti-díj, Tátrai, Prince of Wales handicap, több nagy versenyt nyert Jugoszláviában stb., helyezve az Alagi-díjban, Hatvani-, Balatoni-, Bérczy Károly-díjban, Erzsébet Királyné-díjban, Batthyány

Hunyady-díjban, Egyesített Nemzeti és Hazafi-díjban stb.), Bimbó H. (Szent lstván-díj, Augusztusi handicap stb., második az Igazgatosági-díjban stb.) és A tempo voltak a legeredményesebbek, továbbá Ugotin, Ultimó G., Dumping és Duke of Law. A ménes jelenlegi állománya a következő tíz kanca:Csalfanő (pk. 1939. Link-Öreg Signora), Csecse-Becs (sk. 1932. Finale-Ceres), Felhő II. (pk. 1938. Priel-Gutrune), Fontgillarde (sk. 1937. Epinard-Iturea), Jola II. (sk. 1928 Javornik-JoIa), Lady Lawless (pk. 1923. Son in Law- Entanglement), Lina (sk. 1938. Link-Fecske), Progressiva (pk. 1935. Ascanio- Partagas), Reménység (stpk. 1930. Viceroy-Stefania), Torzsa (pk. 1939. Torero-Zula).”

1926-ban, 1932-ben és 1935-ben lovai derbigyőztesek lettek.

1944-ben Gárdony Pál eltűnt a hírekből. Egy ideig azt hittem, elhunyt. Felesége Freund Irén ellenben előfordult párszor ekkoriban. Leginkább mint jogfosztott. 1944. augusztusában megfosztották a 115 katasztrális hold területű pusztaszentgyörgyi birtoktól-benne vélhetően a lovakkal. Novemberben a birtok átadását földhivatali bejegyzési okokkal igyekeztek késleltetni.

1946. A Lengyeltóti Földmívesszövetkezet bejegyzése kapcsán az a cégbírósági bejegyzés született, miszerint a szövetkezet célja a Gárdony Páltól, Hajdu Leótól és Hajdu Józseftől (érdekes módon szintén velencei virilisták) kisajátított eszközökkel és földdel gazdálkodjon.

1947. A Központi Értesítőben ügyvédként tűnt fel XII. Széphalom utca 15. sz. alatti címmel, és mint a Szombathelyi Nagyszálloda RT igazgatósági tagja.

Gárdony Pálról nem találtam további említést sehol.

A pusztaberényi birtok jócskán megváltozva ma is létezik. Ma is folyik ott lótenyésztés, mint arról e TV-műsorrészlet tanúskodik.

***

A két Gárdony testvér sírját kerestem erre-arra. Édesanyjuk nyomai alapján gyorsan eljutottam a kevéssé ismert, de szellemi kalandszámba menő (rákoskeresztúri) Salgótarjáni úti zsidó temetőig. Nagyapjuk, Singer Ede (1814-1889.), édesapjuk, Gárdony (Singer) Antal (1854-1903.) és édesanyjuk, (marosváradjai) Glück Sarolta (1861-1926.) valóban itt nyugszik. A temető azonban a ’20-as évekre betelt, ide a háború után már „csak” a Holocaust budapesti áldozatainak maradt emlék.

A Kozma utcai neológ temetőben sincsenek, és a Fiumei úton sem. Ha tényleg katolizáltak, bárhol temetkezhettek.

A már említett Varga István hozzászóló adaléka haláluk körülményeihez:

“Gárdony Pál (1887-1976) a szentesi Kálvária temetőben nyugszik feleségével együtt (TFI 1873-1967).
Gárdony Alfréd 1967-ben hunyt el, felesége 1964-ben.”

(Kedves István, köszönöm a kiegészítéseket!)

A Gárdony testvérek azok, akiről eddig egy fotót sem találtam. „Képtelen” helyzet, képtelen bejegyzés! Az ő emléküket egyelőre szavak őrzik.

Források:

• Arcanum Tudásbázis
• OPAC névadatbázis
• Magyarország állami és magánménesei lótenyésztésének kézikönyve (szerk: Podmaniczky Gyula, OMGE , 1903.)
• Magyar Lósport és lótenyésztés (1943.)
• A Salgótarjáni úti zsidó temető (Nemzeti Örökség Intézete, 2014.)
• Kempelen Béla: Magyar zsidó családok I-III. (Makkabi 1993.?)
• A Velencei Református Egyház archivuma

Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, 1939-1945, 1945-1989, Agárd, Emberek, Gazdaság, Gárdony, I. Világháború, Székesfehérvár, Településszociológia, Velence, XIX. század, XX. század

Címkék:10. Székesfehérvári Huszárezred, ügető, Beocsini Unió Cementgyár, Berliet, Budapesti Ügetőverseny Egyesület, Budapesti Ügyvédi Kamara, Dr Singer Antal, Filoxéra, Fonyód, Furioso, Gárdony Alfréd, Gárdony Antal, Gárdony Pál, Glück Sarolta, Imrédi major, Kaposvár-Fonyód helyiérdekű Vasút RT, Kistelek, Lengyeltóti, Lengyeltóti Földmívesszövetkezet, Nonius, Ohrenstein Magdolna, OMGE, Pusztaberény, Riparia Sauvage, Salgótarjáni úti zsidó temető, Signum Laudis, Singer Albert, Singer Andor, Singer Ede, Singer Tivadar, Szombathelyi Nagyszálloda RT, tószegi Freund Irén, Váci Sodronypálya RT, Velencei Református Egyház, velencei virilisták