Szerzők: Fehér Árpád, Gránitz Gáspár, Czompó Zsuzsanna
Úgy vélem, Cserti József tanító, politikus, választókörzetünk 1920-22-es országgyűlési képviselője történetén keresztül jól bemutatható, hogyan épült fel, majd forgácsolódott szét az akkori idők talán legfontosabb demokratikus agrármozgalma, a kisgazda mozgalom (sokféle név alatt).
Parlamenti Almanach 1922:
„1887-ben született a somogymegyei Csurgósarkadon. Református, nős tanító. Atyja kisgazda. Az elemi iskolát a somogymegyei Alsókon, a középiskolát a csurgói református gimnáziumban, a tanítóképzőt szintén Csurgón végezte és itt szerzett tanítói oklevelet. 1907-ben a tolnamegyei madocsa községben választották meg felekezeti tanítónak és itt működött 1911-ig. Ekkor Bicskére került, majd bevonult és 1917-ig katonai szolgálatot teljesített az olasz és orosz frontokon. 1917-ben mint tanítót felmentették és visszakerült Lovasberénybe. Állását a forradalom alatt is megtartotta, de azért a kommunisták megfigyelés alatt tartották. A románok kivonulása után ő szervezte meg a községi karhatalmat. 1911 óta tagja Lovasberény község képviselőtestületének. Tagja a lovasberényi kaszinónak, elnöke a lovasberényi Olvasókörnek.”
Cserti József (a jobb oldali felnőtt) a lovasberényi református iskola kisdiákjaival
Sulinet.hu:
„Cserti József 1887. november 25-én született a Somogy megyei Csurgósarkadon. A tanítóképző elvégzését követően Madocsán, Bicskén, majd 1911-től Lovasberényben tanított. Évtizedekkel később így összegezte hitvallását: „Az én pályám nem fényes, nem ragyogó, de magasztos és felemelő. Én a nép tanítója vagyok. Ha valaki ezt a pályát a szó nemes értelmében tölti be, a legszebb pályák egyike lehet az.” Érdeklődése a politika iránt függetlenségi töltésű, a forradalmak, különösen az 1918. évi polgári demokratikus átalakulás hatására köztársaságpárti. 1919 őszétől a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt programja alapján vett részt a politikai küzdelmekben. A lovasberényi választókerületben képviselőjelöltként lépett fel. A földreform aktív szorgalmazásával szerzett népszerűséget a választókerület helységeiben: Csákváron, Felcsúton, Kápolnásnyéken, Pákozdon, Zámolyon, Velencén és Seregélyesen.”
(…)
Több posszibilis képviselőjelölt lépett fel Cserti József mellett a kerületben: Erzbrucker József, Reichenbach Béla egyetemi tanár és Ivánka Géza pátkai birtokos. A jelöltek közül Reichenbach Béla és Cserti József rendelkezett jelentős szavazótáborral. Az 1920 januárjában megtartott választáson Reichenbachot 6592-en, Csertit 4233-an támogatták. Kettejük között pótválasztásra került sor, amely Cserti József győzelmével zárult. Mandátumát 1922-ben is megtartotta; nem csatlakozott a kisgazdapárt és a keresztény nemzeti egyesülés pártja tagjaiból létrejött egységes kormánypárthoz, a Rassay Károly vezette párt (a Független Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt) tagja lett. Az egységes kormánypártba belépett kisgazdapárttal 1921-ben szakított. Döntését a Seregélyesen tartott képviselői beszámolóban azzal indokolta, hogy a pártba „beözönlöttek a nagybirtokosok”.
(…)
Nagyfokú elégedetlenség határozta meg a közhangulatot, amelyet elmélyített az is, hogy a lakosság adóhátraléka meghaladta a százezer pengőt. Az 1931 tavaszán megtartott országgyűlési választások ismét a politikai közéletre irányították a figyelmet. Cserti József református tanító népszerűsége – az 1926-ban elszenvedett választási vereség ellenére – töretlennek bizonyult a lovasberényi választókerületben. Ellenfele, a kormánypárti Simon András is jelentős támogatásban részesült, őt favorizálták a megye közigazgatási vezetői – élükön Széchényi Viktor főispánnal. A polgári demokratikus elveket valló Cserti ismét vereséget szenvedett. Simon Andrást 6606 szavazattal a lovasberényi választókerület képviselőjévé választották. Cserti Józsefet 4204 szavazó támogatta.
(…)
Az 1930-as évek végén ismét felizzottak a politikai ellentétek: 1937-ben és 1938-ban időközi képviselő-választásokra került sor a lovasberényi választókerületben. Az 1937 januárjában a Hadnagy Domokos elhunytával megüresedett mandátumért a kormánypárt Kommer Gyulát, a Nemzeti Egység Pártja megyei titkárát jelölte. Az időközi választáson indult Griger Miklós, a Nemzeti Néppárt vezetője és Endre László is. A február 7-én megtartott választás Griger győzelmével zárult. A helyi politikai ellentétek az időközi választást megelőzően is hangot kaptak. Cserti Józsefet, nemcsak a község, hanem a kerület ismert politikai személyiségét, aki az 1930-as évek elejétől megszerveződő független kisgazdapárt helyi vezetője volt, munkahelyén nyugdíjazták. Háttérbe szorítása érdekében fellépett a református lelkész és a megye főispánja is.
(…)
1925: Cserti József családi körben-valószínűleg a képviselői szolgálati autóban. A mellette ülő férfi Jezernicky Zoltán verebi tanító. A fekete ruhás, ülő hölgy Cserti Józsefné. A további hölgyek részben rokonok, részben iskolai tanítók, részben részben háztartási alkalmazottak.
A kormánypárt vereségét követően jobbratolódás következett be a választókerületben. Griger Miklós halála után Hubay Kálmán, a Nemzeti Szocialista Magyar Párt alapítója nyerte el a kerület mandátumát. Kormánypárt és szélsőjobb küzdelme eredményezte a lovasberényi választókerület feloszlatását, a szavazóköröket a móri és a székesfehérvári járási választókerületbe sorolták. Eredményes politikai megosztásnak bizonyult a kerületi beosztás módosítása, ugyanis az 1939. évi országgyűlési választásokon a kormánypárt, az 1939. február 22-én létrejött Magyar Élet Pártja politikusai valamennyi választókerületben győztek. S bár a szélsőjobboldali, nyilas párti jelöltek demagóg ígéretei jelentős számú választót nyertek meg, mandátumhoz Fejér megyében nem jutottak. Lovasberényben is megoszlott a választók támogatása a kormánypárti Czermann Antal és a nyilas párti Ábrahám János között: 582-en a Magyar Élet Pártja, 477-en a Nyilaskeresztes Párt jelöltjét támogatták.
A politikai erők és eltérő törekvések küzdelmei a második világháború kirobbanásával kiéleződtek. Lovasberényben nem a szélsőjobboldali erők erősödtek meg, hanem a konzervatív erők mellett mind határozottabb befolyásra szert tevő független kisgazdapárt, amely híveit gazdakörbe tömörítve vált jelentős politikai tényezővé.”
1952:
„1952 tavaszán a háztulajdonosokat az ingatlanok államosításáról szóló rendelet végrehajtása tartotta rettegésben. Lovasberényben – többek között – államosították Cserti József volt országgyűlési képviselő, nyugalmazott református kántortanító szőlőhegyen levő lakóépületét. Keserűségtől áthatott levelében a végrehajtókhoz az alábbi kérdést intézte: „És most ezt kapnám a demokráciától, hogy egyetlen kis vagyonomat, anyai örökségemet, öregségemre szánt kis lakásomat elvegye tőlem?” A 65 esztendős Cserti József a megpróbáltatásokat nem tudta elviselni, néhány hónap múlva elhunyt. Temetése néma tüntetés volt a diktatórikus rendszer ellen. Cserti József tulajdonával egy időben államosították Füller Mihály borbély, Szoboszlai Lajos fodrász, Spindler Gyula pék, Elbert Kálmán, Bartha István és Róth Ferencné lakóházát.”
Az FKGP megyei szervezete által 1992-ben összeállított kötet a következőket tartalmazza Cserti Józsefről (tartalmi kivonat-FÁ):
Cserti 1922-ig tagja volt az FKGP-nak. A pártban két frakció volt addig, a Nagyatádi Szabó-féle plebejusabb, és a Sokoróapáti Szabó István-féle, kormányhoz lojálisabb szárny. Cserti a Nagyatádi Szabó –féle szárnyhoz tartozott.
1924-ben Bethlen István létrehozta a Keresztény-keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Pártot (ismertebb nevén az Egységes Pártot), melybe integrálta a lojális kisgazdákat is, elsősorban a vagyonosabbakat képviselőket. Cserti sokadmagával kimaradt mindebből és az ú.n. Rassay-féle kisgazda párthoz csatlakozott. E párt színeiben nyert 1922-ben.
Nagyatádi Szabó 1924-ben elhunyt. A kormánypárt más erői az ő követőit kiszorították a politikából illetve a kisgazda-lojális körzetek szerkezetét manipulálták a kisgazdáknak kedvezőtlen irányba.
1926-ban Cserti Józseffel szemben a maradék kisgazdák Herczeg Sándort indították. A kormánypárti „favorit” Simon András székesfehérvári ügyvéd volt. A kormánypárt a hatalom változatos formáival igyekezett kiszorítani Csertit. (Pákozdon pl. kidoboltatták, hogy aki nem Simonra szavaz, az hazaáruló, és úgy is fogják kezelni.) A kisgazda-szimpatizánsok megosztása sikerült, Cserti elveszítette a mandátumát. (Megjegyzés: a pákozdi eset Farkas Gábornál is olvasható, illetve annál több. A kor viszonyaira jellemző, hogy a kormány minden választásnál manipulált a választókörzetek szerkezetével, a többő-kevésbé nyílt erőszakkal és a pénzével saját javára. Tény az is, hogy az ellenzék is manipulált a saját, rendelkezésre álló eszközeivel, beleértve a kormánypártra szavazók házai felgyújtásával való fenyegetőzést, stb. Ha később írok a politikusi tisztességről, azt annak tudatában teszem, hogy fölötte relatív fogalmat használok.-FÁ)
A későbbiekben Cserti egyre „balabbra” szorult, ahogy a különböző kisgazda csoportosulások a centrum felé. 1930-ban Csertit m ár a Független Magyar Parasztpártban látni.
1935-ben a kormánypárt az (akkor éppen Gaál Gaszton-féle) kisgazdapártot tekintette fő riválisának és ennek megfelelően élt vissza hatalmával. Ezzel és társadalompolitikájával a nyilasokat hozta helyzetbe, akik az 1935-ös választás taktikai, és az 1939-es választás relatív győztesévé válhattak a megyében és országosan is.
Saját megjegyzéseim, következtetéseim:
A kisgazda szavazó (és erkölcsi) bázis szétesésének az első lökést a Nagyatádi-féle földreform dugába dőlése adta meg. Fejér megyében (is) az a politikai döntés született, hogy a földreform földalapjának tekintélyes részét, itt: 2663 katasztrális holdat „Horthy vidéki pretoriánusainak” a vitézi rendnek osztottak szét. Az ő tulajdonukban jött létre megfelelő méretű és minőségű gazdasági vagyon. Az eleve kevés, összesen 51.260 Kh és 760 négyszögölnyi összterületből további kb. 11.978 kataszteri hold hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek jutott. Hogy ez pontosan hányfelé oszlott, nem tudni. Az 1945. április 12-i adatfelvétel alapján azonban a következő birtokméret-szerkezet alakult ki a két háború között:
4. kép: A birtokosok és birtokok megoszlása Fejér megyében, 1938-ban (forrás: FMTÉ IV. 1970. Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében)
Az adatok arról tájékoztatnak, hogy 1945-ben a parasztok 90 kb %-a gazdálkodásra alkalmatlan földméretet birtokolt. (Gránitz Gáspár –tősgyökeres velencei parasztok sarja, kutatótársam becslése szerint 15-17 kat. hold kellett ahhoz, hogy TEHERMENTES földön biztonságban megéljen a földműves-akkoriban. A Bíró-Für monográfia interjúalanyai 12-28 kat.holdról beszéltek-igaz, esetenként részes művelésben. ) További 5-10% többségében a megélhetés biztosítására szintén elégtelen méretű föld birtokosa volt (10 kh alatt) Kivétel talán a kertészek kisebbsége lehetett.
A második csapás, a bekövetkezett gazdasági válság, azok tulajdonát is elvitte (a vásárlásra felvett hitelek kitermelhetetlen kamata miatt) akik mégis földhöz jutottak. A cselédség és kisparaszti tömegek nyomorogtak, és erre a pártnak nem volt elfogadható válasza.
Szerepet játszott még a többnyire teljes eszköztelenség és az önálló gazdálkodási tapasztalat részleges vagy teljes hiánya, az előbbi kettő mellé szinte csak „jelképesen”.
Az eredmény az lett, hogy bő 10 alatt a vidéki szegények jelentős tömege radikalizálódott, kisgazda vagy kormánypárti szavazóból nyilas szavazóvá vált.
Cserti politikai hűsége nem tudta ellensúlyozni a frakciózó, bukott földpolitikát képviselő kisgazda politikusi többség fokozatos súlytalanná válását. Mindannyiukat magával rántotta a bukott földreform.
Források:
– Sulinet.hu (a Lovasberényről szóló két fejezetben egymás után)
– „Itt élned, halnod kell” Független Kisgazdapárt-A Független Kisgazdapárt Fejér Megyében 1910-1949- Székesfehérvár 1992.
– Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében 1919-1945 (Akadémiai 1980.)
– Parlamenti Almanach 1922-27
– Farkas Gábor: Adatok a Földreformok történetéhez Fejér megyében 1920-46 (OMgK 1967.)
– Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében (273. oldal) A FELSZABADULÁS FEJÉR MEGYÉBEN (FEJÉR MEGYEI TÖRTÉNETI ÉVKÖNYV 4. Székesfehérvár 1970)
– Kovács Terézia: Az egyéni mezőgazdálkodás és területi különbségei Magyarországon -(doktori értekezés, 2006)
– Bíró Friderika-Für Lajos: Búcsú a parasztságtól II. kötet: „Hány hold földje volt” Kairosz 2013.
– Czompó Zsuzsanna lovasberényi református iskolai tanár gyűjtése, akinek jóvoltából megkaphattam Cserti úr három fotóját és életrajzát. Ez utóbbi publikálási lehetőségére még várni kell.
Kategóriák:1920-1939, Adatok, Emberek, Lovasberény, Statisztika, Településszociológia, Velence
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?