Volt valaha, régesrégen a Kisgömböc!
Ártatlan jószágnak tűnt kezdetekben, ezt-azt bekapott, de kit zavart a Kis Éhes! A Gömböcnek enni kell, bármi színű hacukát is hord! Etessük! „Jó napot!” Ez járta fiatalkoromban. (Milyen hülye voltam, én, és sokadmagam!)
Nálam a Kisgömböc akkor ütötte át első ízben az ingerküszöböt, amikor – jó tizenöt-tizenhat éve- nem egyszerűen állami beruházásokból húzott sápot, hanem saját kishazámban. Az már személyes volt! Akkor már a szomszédomban zabált volna jókorát. A tó reménybeli halívóhelyei helyébe gondolt casinót építeni inkább, az északi parton.
Szirénhangok mondták akkor: ó, ha nem adjátok be a derekatokat, majd, mások építenek ide valami másik, brutálnagyot, aranyapám! Ők, vagy mi? Hát nem mindegy? Dögöljenek a békák! (A cinikusok, úgy tűnik, időnként jövőbe látnak.)
Miért gond, ha az amúgy is széltébe-hosszába lebetonozott tópartból pár méterrel tovább ismét elvész egy darab, ha egyszer a Nagy Nemzeti GDP amúgy gyarapodna tőle?
Például azért, mert közgazdászként megtanultam, az ilyesféle beruházásban a tőke és nem a helyi flóra/fauna a fontos, ( mármint ember, állat, növényféle)! És a pénz nem a helyiek kegyét keresi már rövid távon sem, hanem a megtérülést, meg -ha lehet- az ingyenpénzt. A többi: duma!
Hogy az ittenieknek hiába ígérgetik a munkahelyeket, belátható időn belül ideautózik majd a majdnem mindenki, aki ezen gyarapszik, vagy ebből él, a gondnoktól a krupiéig. Mert nem feltétlen az ért hozzá legjobban, leghatékonyabban, akinek helybeliként kell a munka-bár van erre is példa. Közhely! A zaj viszont a mienk lesz, és a béke a mienkből vész el.
És hiába húztam balra, inkább velencei akartam lenni, mint pártoskodó. Aláírásokat gyűjtöttem a casinóterv ellen. Kiléptem a pártomból, és azóta sem léptem be sehova.
***
Eltelt tizenöt év, és itt az új ötlet, néhány újítással.
Ezúttal persze, “fejlődött” az eszköztár, a jelenlegi hatalmasok megoldották, hogy a vitának, a megismerésnek, esetleges protestálásnak még kevesebb információ, még kevesebb nyilvánosság jusson.
A független sajtó jórészt odavan már. Maradt a közösségi média. Az elköltött közpénzhez nem igazán tartozik köztudás a valós célról, nincsenek garanciák a hivatalos deklarációk hitelére, azok beépített kiskapuk révén utólag könnyen kijátszhatók; annyi idő alatt, míg egy csecsemő lábraáll. Professzionálissá, kifinomulttá vált a zabrálás rendszere.
Olvasnék arról, pontosan miféle ifjúsági központ épül az északi tóparton. Hogy abból, ha megvalósul, pontosan mennyi jut, és pontosan hogyan az amúgy rég életerejét vesztett tóra. És milyen hosszú távon garantálja ezt – és- kicsoda? Épül-e esetleg más is a központ mellé véletlenül?
Olvasnék arról, hogy az új beton és új műtárgy mitől jelent fejlődést? Miből gondolja bárki, hogy az életminőség, (emberé és környezeté) ettől jobb lesz? Vagy ha nem lesz jobb, akkor mi lesz jobb ettől mindannyiunknak, leszámítva a közvetlen haszonélvezőket?
Menő dolog vízpartot kisajátítani, legyen az Tisza-tó, Balaton, Fertő-tó,vagy bármi. Ki számítja ki, és mikor adja közre, egy hektár további élettér lebetonozása milyen életminőségromlást okoz kisvilágunkban? Ki mérlegel aztán? Ki vállalja érte a felelősséget?
Pártkatonák jönnek- mennek, akár a Móricka -viccben.
Ócska kis történet, de írom:
„Móricka szellent az osztályteremben, erre a tanító néni kizavarja. A folyosón az igazgató bácsi megkérdi a vihogó gyereket: -Móricka, miért röhögsz? – Tanító bácsi, engem kizavartak, ők meg ott maradtak a büdösben!”
A tópart közös kincs! Azé is, aki jobbra, azé is, aki balra, vagy középre húz! És aki itt marad, akármilyen a hite/ meggyőződése, az az arcát adja ahhoz, ami később történik. Csak a nagymenők húznak el a Bahamákra a szajréval! (Mert nekik -elsősorban- az a meggyőződésük!)
Mi, a többség, maradunk, az osztályteremben!
Kapcsolódó bejegyzések:
–Kié itt a tér II. rész: Az agrárkorszak (-1930)
–Kié itt a tér III: 1930-89 között
-Kié itt a tér IV: A „Kempinges” történet
-Kié itt a tér V: Kérdések a polgármester-jelöltekhez -és Hozzád- a tópartról
–Kié itt a tér VI: Hogyan látják a polgármester-jelöltek a tópart sorsát?
Kategóriák:1989-től napjainkig, Agárd, Önblog, Gárdony, Pákozd, Sukoró, Település-szerkezet, Velence, Velencei tó
Velenceblog 
Hozzászólás