A falu a katolikus templom tornyából

Szerzők: Fehér Árpád (FÁ), Nagy Károly (NK)

A Bence hegy panorámája közismert a faluban és szélesebb körben is. Más, elérhető látványban Velence nem bővelkedik. Ezért is tűnt felette érdekesnek az a három fotó, amit még 2013-ban a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár képeslaptárában találtam. Sajnos, az eredeti képeket készítő fotós neve nem derült ki, így nincs mód a fotó történetének megismerésére-egyelőre.

Mivel a dokumentumfotó önmagában csak üres anyag, az itt felnőtt Nagy Károlyt kértem meg a képek „elmesélésére”. Hogy még izgalmasabb legyen, a fotókat ma ismét elkészítettem Károly és az egyház jóvoltából, így azon jól követhető a táj és a falu 47 évnyi változása.

 

A három fotó-mint némi tanakodás után rájöttem- a velencei katolikus templomból készült, annak is a tornyából, a laternás ablakokból, 1967-ben.

A fotók egy nyári reggelen készültek, (amikor a Nap árnyékát nyugati irányba vethette már). Mivel az emberek már az utcán voltak, valahol reggel 6 és és 8 között.

helyzet1

1. kép: A fotók készítésének iránya

Az első régi fotó a Fő utca templomtól nyugatra eső részletét mutatja. Az utca ívében régi építésű házak láthatók. A képen jól megfigyelhető, hogy a jobb oldal mögött üres terület, kert, kaszáló látható. Mára ez a terület házakkal teli, ezek építése az ezredforduló környéki években történt meg.

(A fotót a templom mögötti fenyő megnövekedése miatt eredeti helyéről, az ablakból nem lehetett újból elkészíteni, ezért feljebb másztunk, a tetőhöz. Ez kissé megváltoztatta a kép szögét.)

Ny_1967 2014 jpg kicsi sorszámozott

2. kép A nyugati irányú fotó

Feltevésünk szerint a negyedik kép-észak felé- azért nem készült el, mert a fotós érdektelennek találta a kertek látványát. Ma-a történeti összevetés miatt egészen máshogy áll a dolog.

A háttérben a Bence hegy látható. Akkor szinte beépítetlen volt, a pincék technikai okokból nem kivehetők. Mára szembetűnő a hegy beépítettsége is. Mindez az elmúlt húsz – harminc év fejleménye.

 

A továbbiakban a környéken nevelkedett Nagy Károly-jelenleg a katolikus közösség krónikása- meséli el a képeket.

NK: Az első ház Tatai Juci néni –(azaz lánykori nevén Domján Juci) néni háza. Ez tulajdonképpen Domján ház, a fiú jött a feleséghez. Ez a ház a mai napig gyönyörűen karbantartott ház. Juci néni az utóbbi időben beteges, de amúgy jól van.

FÁ: …meg van két erős fia…

NK: …meg azon kívül három lány! Gyerekkorunkban jártunk oda. A Kati lányuk járt át mihozzánk!

A kettes számú az -a Papi (Károly nagyapja-FÁ) elmondása szerint- abban a házban lakott Hausszmann Alajos, amíg a mai Meszleny/ Hausszmann/ Gschwindt/ stb kastély felújítása el nem készült. A papi úgy mondta, gyerekkorukban nem is úgy mondták, hogy Hausszmann-ház, hanem „Haszman-ház”. Az én időmben a nővérem egy osztálytársa, Simonek Gáborék laktak ott a nagymamájukkal és a szülőkkel. Három generáció. (…)

Velük szemben áll a két, 3-assal jelölt ház. Az egyikben Ilonka néniék, a másikban Irénke néniék. Amúgy Bátki Lászlóné. Náluk sokkal nagyobbak voltak a gyerekek, ezért róluk keveset tudok. Ilonka néniről annyit tudok, hogy nagyon szerette a gyerekeket. Az első volt a boltban, hogy reggelire legyen minden frissen.

Velük szemben állt a 4-essel jelölt akkori Bárány Ház (teteje) … ami –ha jól tudom- Kiss Ház. Kiss János építtette. Bárány Karcsinak van egy dokumentuma, amit az alapban talált. Abban fel van sorolva az építtető és más nevek.

Az 5-ös ház ma is megvan. Az most a Baross Horgászegyesület tanyája.

A 6-os ház (mert régi ház!) régebbi történetére fejből nem emlékszem. Az újabb korból azt tudom, hogy Bod festőművész unokája élt ott, amíg meg nem házasodott.

Utána állt egy ugyanolyan hosszú parasztház. (nevezzük 9-esnek) Ott lakott Mayer néni. Mögötte van a mai is meglévő kis bekötőút a tó felé.

Mögötte van a 10-essel jelölt ház, Koczka Misi bácsié, az üvegesé. Azon a telken előtte – ha jól emlékszem- valaha mozi volt. Utána kéne nézni.

FÁ: Ez a településrész-ahogy fogalmaztál- a falu szíve. Az biztos, hogy a falu legrégebbi része. A Bod Kápolnával a közepén a Főszeg. A katonai térképek alapján ez a rész a XVIII. században már lakott volt, az biztos. Mégis, a házak közül a legrégebbiek is a XIX. század végéről, XX. század elejéről valók mai formájukban. Hallottál-e arról, hogy volt-e valamilyen kiadós tűzvész, ami a régi épületeket tönkretette?

NK: Nem hiszem. Inkább az történt, mint ma. Az emberek modernizálták az épületeket és mellékesen elpusztították a régi formát is vele.

FÁ: Galambos Marika gyűjtött olyan fotót, amin a templom mögött közösségi esemény zajlik. Nem a templom bejárata előtt, hanem mögött. Amikor gyerek voltál, akkor is így volt még?

NK: Mi elsőáldozás után a Plébániára mentünk át a reggelit megenni. Gyerekkoromban a „hátul” zajló esemény az Úrnapi Körmenet volt. Ahhoz minimum két oltár kell. Azt a kettőt hátul állítom fel a mai napig, de gyerekkoromban sokkal több oltár volt, nemcsak kettő, hanem szinte minden ház előtt volt egy. Az még rendesen lombsátor volt. Orgonalevélből, gallyakból. Most már ez elsikkadt.

FÁ: Van-e annak jelentősége, hogy melyik vallású hol lakott?

NK: Annak nincs. Vegyesen laktak. Velencén ennek nincs jelentősége. Például a református temető kövein is jól látszik, a szimbolikán. A református kehellyel vagy szomorúfűzzel jelöli magát. A katolikus meg kereszttel. A református temetőben meg sok a kereszt és a szomorúfűz, meg a kehely a sok vegyes házasság miatt.

Itt nem lehetett azt kijelenteni, hogy ez katolikus család az meg református, mert ez nagyon összekeveredett. Ez még s mi családunkban is így van. A dédiék esetében az egyik család katolikus lánnyal házasodott, de a második már nem, ő református lányt vett el. Attól függ, kinek mennyire volt erős a hite. Úgy hívjuk, hogy „reverzális”. Ettől a megállapodástól függött, hogy a gyerekek milyen vallást követtek aztán. Nálunk Sanyi bácsi adott reverzálist, és az összes gyerek református lett aztán. De a maradék 10 gyerek azok meg katolikusok lettek.

Meszleny Náci bácsi az interjújában azt említette, hogy az egyházak toleranciája  akkoriban nagynak számított Velencén és Kápolnásnyéken is.

NK: Nyék Velence filiája volt akkoriban. A református templom a katolikus előtt lett meg. Eleve úgy tűnik, mintha reformátusból eleve több lett volna a kezdetekben, annak ellenére, hogy a kegyúr ízig-vérig katolikus volt. Úgy tudom, a Meszlenyiek békén hagyták őket.

FÁ: A XIX. században már talán. A XVIII. században azonban más volt a helyzet. Erről a XIX. század végi velencei református egyháztörténet mást ír, az tény.

NK: A keresztbe házasodásokban ez biztos igaz.

FÁ: Hogy működött ez a reverzális-dolog? Kin múlott, hogy az egyház mekkora teret adott a reverzálisnak? A kegyúron? A plébánoson? A közösségen? Mind a hármon együtt?

NK: Inkább mind a hármon együtt. A kegyúr abba nem szólt bele, hogy ki kivel házasodik. A plébános kiválasztásába szólt bele. A baráti társaságában biztos számított, ki katolikus, de más aligha érdekelte.

Mindenképpen megemlékeznék a két, 7-essel jelölt házról. Mind a kettő Ludmann ház. Legyen az egyik a 7-es, a másik mg a 7/A. Két testvér. A 7-es a Ludmann Jánosé, a másik meg a Ludmann Istváné. Egymás mellé épült fel a két ház. A 7-essel jelölt ház miatt kapott az egész terület helyi műemléki védettséget.

(Megjegyzés: A 7, 7/A és 8. sorszámmal jelölt házak a fotó szögének megváltoztatása miatt látszanak az új fotón. A régin ezeket nem érdemes keresni, látószögön kívül esnek-FÁ)

Amikor Badics István a saját házát (8. szám) átépítette, arculati okokból nem kapott rá engedélyt, és a Ludmann ház arculatára hivatkozott a hatóság.

FÁ: Tehát a régi Ludmann ház a 7-es. Az újabb építésű a 7/A. A két ház szerkezete mégis, nagyon hasonló!

A Badicsok (8. szám) meg pázmándiak, de a feleség meg Galambos leány.

FÁ: Mi az, ami fontos Neked erről a területről, és még nem került szóba?

NK: A sátoros ünnepek!

DK 1967 2014  színes jpeg kicsi sorszámozott

3. kép: A D-keleti irányú fotó

 

 

A második régi fotó (3.kép) közvetlenül a templom melletti területet ábrázolja. A házakra nagy Károly így emlékszik: …

 

NK: Az 1. számmal jelzett épület a régi Plébánia épülete. A Plébániát még Károly édesapja fiatalkorában átalakították. A régi épületet a  kép mutatja.

régi plébánia

4. kép: A régi Plébánia épülete-talán a ’60-as években

FÁ: A Plébánia mellett van egy hosszúkás épület. Annak mi a funkciója?

NK: A sétány melletti fal volt a Plébánia egyik főfala. Az objektumot elbontották. A jelenlegi, kerítés melletti épület a s maradék építőanyag felhasználásával épült meg. Sörédi András idejében az atya holland kapcsolatai szálltak meg ott, vendégház volt. Ma az egész egy nagy tér, közösségi ház.

A 2. számú ház máig alig változott. Ez az ú.n. „Antal-féle” ház. Egy Antal vezetéknevű család lakott ott. Ma egy Ukrajnából ideköltözött pár él ott.

A 3. sz. ház a Máté / Géjó család birtoka. Az eredeti házat elbontották, a Géjó család a 60-as évek vége táján építette az új házat, ami ma is látszik a képen.

A 4-5. ház 1967-ben még összetartozott. Egy terület volt. Akkoriban Moharos Istvánék éltek itt (házasodás révén NK-rokonok-FÁ)

Ma az 5. számmal jelölt házban él az egyik Moharos fiú, Moharos Ferenc. Ferenc ikertestvére, László, a kis ház helyére építette a kétszintes házat, ami az új képen látható. Az 5. szám előtt egy fenyőfa állt, ami egy viharban, a ’90-es évek végén megdőlt, és kárt tett az épületben. A homlokzatot akkor alakították át a ma látható formára.

A 6-os számmal jelölt ház: Az Újtelepen volt zöldséges Fata István. A felesége a Kiss familiából származik. Ez a ház a Kiss familiáé volt. Kiss József a feleség testvére összeházasodott László Jutka nénivel. Jelenleg a házban Jutka néni lakik.

A telek alsó végében a leánytestvére épített. A testvér férje az Bauer Jakab férfiszabó fia, ifjabb Bauer Jakab, aki benne van a „Nagykönyvben”. (értsd: Kupi László Velence-könyve-FÁ)

Jutka néniről közismert, hogy nagyon szép kertje volt mindig.

FÁ: Hogy kell leírni azt a nevet, hogy „Fata”.

NK: Ahogy hallod! Ő nyéki, a református templommal szemben született, onnan nősült ide, Velencére.

A 7. ház Dömsödiék háza volt. Dömsödiék után az épület lepusztult. Gazdát cserélt. Ma nyaralóké a ház. Oláh Gyula tartja rendben a házat, ma ismét szépen rendben van.

(A kép(ek) egyik érdekessége a házak mögötti terület. Jól látható a háztelkek mögötti, fasor határolta, „Papkertalja”-nevű művelt földterület, valamint annak hátterében az a nádas, amit a 70-es évek tájrendezése szüntetett meg, jórészt feltöltve azt. A rendezés előtti idők állapotáról egy korábbi bejegyzésemben találsz légifotó-illusztrációt. A nádas helyén ma kemping és lakóövezet van.-FÁ)

FÁ: A kép másik érdekessége a házak mögötti, telek után következő terület, a „Papkertalja”. Az egyházi tulajdonban volt?

NK: nem hiszem. A hely fekvése miatt kapta ezt a nevet. A plébániaudvar alatt helyezkedik el. A kerteket a háztulajdonosok művelték, a vele közvetlenül határos két nádasra („Papkertalja”, „Kis Nádas”) pedig az odavonatkozó szabályok voltak érvényben. Erős István, Füller Czila férje mesélte, hogy egészen a vízig ért a terület.

FÁ: Hol tartotta a Nagy család a csónakját?

NK: Ahol a Tóbíró háza van. A ma is látható nyárfák között öböl volt. Még az öregapámék ásták. A nyárfákhoz volt kötve a csónak. Voltak ott még cölöpök. A Papa volt a csónakfelügyelő is, csónakot lehetett tőle bérelni. Amikor kotortak, a terület fel lett töltve. Cserébe viszont a Tóbíró – közbe kikötőt építettek.

FÁ: Ha mindazt elfelejtenénk, amit idáig kérdeztem, mi jutna eszedbe erről a képről?

NK: A tér, amiből nem látszik semmi! Oda nagyon sok emlék köt! A templom környékén nagy vonalakban még a régi házak vannak. Ott mi, úgy, egy kupacban, a falu szívében még a régi képet mutatjuk. Ezt meg kéne őrizni. Óvni, vigyázni kéne rá!

A téren sokat játszottunk, oda jártunk tollasozni… Emlékszem, amikor a tér még olyan mocsaras volt, mint ahogy a régi fotón még jól látszik. Emlékszem, hogy mi magunk hordtunk földet, hogy elegyengessük a talajt. Sokszor leégettük a fűnyírónk motrát, mert mi nyírtuk, nem az önkormányzat.

Volt két pad a „Szent Jancsinál” (Ez egyszerre jelölte a tér közepén a szobrot és a gyakran nevet cserélő étterem-kocsmát-FÁ)

Lala bácsiék (Tóth Lajos) háza (4.sorszám) előtt volt egy pad. Galambos Bözsi néni vigyázott rám kiskoromban. Ott ültünk félnapokat a padon. Akkor még élt az öreg Moharos bácsi, a két öreg egymással beszélgetett sokat.

Emlékszem, amikor vízcsövet fektettek a téren keresztül. Nagy, lánctalpas markolókkal. Szlomonyik Miska bácsi akkor tanított meg üvegből inni.

Emlékszem, amikor a templom be volt állványozva. Akkor készült el a külső festés és a belső világítás.

Piri néni háza a rengeteg macskával. Mindig szép, virágos kert volt előtte…

FÁ: Amikor kicsi voltál, mennyire volt virágos a környék? Mennyire volt színes a falunak ez a része?

NK: A házak előtt olyasmi volt, mint most. Színes bokrok, virágok, fenyőfa. Olyan túltengés nem volt talán, mint most.

Lemaradt a fotóról-a képen 8.számú lehetett volna- a régi katolikus fiúiskola. Abban a házban valaha „Baba” néni lakott. Csernehorszki Györgyné (?) talán. Gyerekként sokat jártunk hozzá. Külföldi lekvárja volt… Segítettünk neki füvet nyírni, szerettem nála lenni.

 

ÉK 1967 2014 színes kicsi jpg sorszámozott

5. kép: É-kelet felé

A harmadik régi fotó (5. kép) É-keleti irányú, fókuszában a református templom áll. A fák növekedése mellett szembetűnő a régi képen látható kertes részek beépülése. A régi kép régi házai közül kevés van meg. …

(Magáról a templomról most nem közlök fotót, mert erről a témáról külön bejegyzést készítek, ha készíthetek-FÁ)

FÁ: Térjünk át a harmadik képre, ami Számodra talán a legszemélyesebb! Magáról a református templomról most ne beszélj, szándékom szerint arra külön bejegyzést szánnék majd, akár a katolikus templomra!

NK: Az 1-es számmal jelölt ház a mienk. 1938-ban épült. Török József építtette. Kivitelezője a Dédöregapám testvére, Nagy György. Onnan ismersz rá a keze munkájára, hogy a tóparton is találsz egy másik házat, az ő saját házát. Az ácsolat és a kőművesmunka is teljesen megegyezik.

Ő építette a Kishidat a 30-as évekbeli nagy árvíz után. (Tehát Galambos Mihályné Zsuzsának igaza volt, a Kishíd jóval a Nagyhíd után épült-FÁ) Nagyhírű kőműves volt a környéken a századforduló utáni években. (Megjegyzés: Ha minden rendben, Károly és rokonai jóvoltából legalább évre pontosan meglesz a híd és az árvíz időpontja a következő napokban-FÁ)

(…) Ami híd előtte volt, azt elmosta az árvíz. Akkor került a patak is új nyomvonalra, a most ismertbe. Kovács doktor (?) kerítése akkor tűnt el, azt a mai napig sem találták meg. (…) Akkoriban a patak még egy kicsit feljebb folyott. Arrafelé, ahol most a Papiék (Károly nagybátyja háza a Tóbíró közben) bekötőútja van.

Galambos Zsuzsa említette, hogy talán éppen ebben az árvízben mosott el valakit az árvíz szekerestől. Hallottál erről?

NK: Volt ilyen is!

FÁ: Ennek a kishíd-dolognak van egy másik jelentősége a mániáim között…

NK: Tudom, a Papinál rákérdeztem! A Nagyhíd akkor már régen állt!

FÁ: Nagyon köszönöm, hogy rákérdeztél! Meszleny Ignác azt mondta a Nagyhídról, hogy azt jó eséllyel a közbirtokosság építtette, megkönnyítendő a biztonságos átjárást a Pusztaszabolcs felé eső birtokok felé. Vélt építési időpontjának a XIX. századot adta meg azzal, hogy a Nagyhíd léte magától értetődő volt az emberek számára, senki sem firtatta soha az építés körülményeit. Szerinte megelőző építmény sem volt ott.

Bennem eddig a percig az a hit élt, hogy a két hidat a szerkezeti és anyagi azonosság alapján ugyanaz az ember építette. Mindkét híd a falu közlekedési gerincét biztosította. A szavaid alapján azonban mégis, szinte bizonyos, hogy mások voltak az építőik.

NK: Ez a kő volt közel, a hegyen. Ebből van a templom java, ebből készült a mi házunk alja is. Ami a szerkezetek hasonlóságát illeti: talán volt valakinek annyi esze, hogy eldöntötte, a kis hídnak a nagyhoz kell hasonlónak lennie! Nagy György biztosan nem építhette a hidat, mert 1893-ban született. Legfeljebb inas lehetett az építésen.

De térjünk vissza a házunkhoz! (1. szám a képen-FÁ) A képen látható az eredeti két tetőcsúcs egyike. Az egyik a gyerekkoromban fenn volt a padláson. Az a mai napig ott van. A másikat a betemetett kutunkban találtam meg. A házat 1989-ben újítottuk fel és bővítettük ki.

NK: A 2-es épület története kicsit bonyolult. A telkünk régen akkora volt, hogy hosszában a mai tér szélétől az Ország útig tartott. Széltében pedig a mostani utca (Pannónia utca-FÁ) szélétől kocsma alsó képen látható kőfaláig. Törökék tehetősebbek voltak, aztán lassan mégse. Fokozatosan adogatták el a vagyont. Először a legvégét, a Retezi családnak, stb. A régi fotón látható 2-es épület eredetileg az ő nyárikonyhájuk volt. A végén hosszában kettévágták a telküket, és a belső (Északra eső-FÁ) felét egy Fekete Zoltán nevezetű pesti ember vette meg. Tőle vették meg Oroszék, aki az új képen látható 2/A nagy házat húzták fel oda.

A 3-as számmal jelölt ház Dobrán néni háza. A régi és az új képen is látszik, csak a teteje más egy kicsit.

A 4-essel jelölt ház a volt református harangozóház. Ahogy a katolikus templom előtt áll Piri néni háza, a katolikus harangozóház, ugyanúgy volt ilyen a reformátusoknál is. Már nem áll. A Torma Béla vette meg és épített rá nagy házat.

A Templom-köz következő háza a „Robinson” bolt volt. (Mármint a kilencvenes évektől az új évezred első évtizedéig; Tóth Zoltánék vezették. Az ottani, praktikus és elérhető közelségű holmik hiánya máig bennem él-FÁ)

NK: Eredetileg a Robinson kocsma volt. Papi szerint az volt a „Halmi”-kocsma. Oda járt a Dédivel málnaszörpöt inni. A háború után táncolni járt a Gschwindt kastélyba, gyakran megfordult ott is. Ő mesélte, hogy egy francia hadifogoly egy freskót festett abba a kocsmába.

 

4_egészen felülről

6. kép: Katolikus harangok-egészen felülről

Mint írtam, a templom mögötti fenyő növekedte miatt nem volt mód a nyugati fotó elkészítésére annak eredeti helyén, ezért feljebb másztunk, ami gyönyörű látvánnyal adományozott meg.

5 a nyugati oldal máshogy

7. kép: A nyugati oldal-kissé máshogyan fotózva-kattints a fotóra, kinyílik, nagyobb méretben szebb!

6 a tó nyugat felé

8. kép: Hullámzó szerelmem

Források:

–         A Megyei Vörösmarty Könyvtár képeslaptára

–         Nagy Károly emlékezete és fotógyűjteménye

–         Galambos Mihályné Zsuzsa emlékezete

–         A táj



Kategóriák:1920-1939, 1945-1989, Emberek, Falusi épületek, Fotók, képek, történetek, Főszeg, Gschwindt (Meszleny, Hauszmann stb) kastély, Katolikus templom, Kishíd, Nagyhíd, Református templom, Tóbíró köz, Település-szerkezet, Velence, Velencei tó, XX. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: