Légy Társszerző!
Segíts elmesélni, hogyan nézett ki abban a korban „alulnézetből” a Vásártér, a Tóbíró köz, a Tóbíró háza, a Tűzoltó Szertár, az Ófalu házai, és milyen konkrétumokat lehet róluk tudni! Mailcímem: arpad.feher1@gmail.com. Telefonom: 20/ 439-56-48 (munkaidő után) keress! Az is segítség, ha megbízható forrást ismersz!
1. kép: Óvelence középső része 1927-ben (légifotó, Hadtörténeti Intézet Térképtára) NAGYÍTÁSRÉT KATTINTS A KÉPRE!
Mint arról az előző részben beszámoltam, a Hadtörténeti Múzeum Térképtárában fellelhető a Velence térségéről 1927-ben készített légifotó-sorozat. A fotókat üvegnegatívra készítették. Ez az akkorra már kissé elavult technika számos rossz expozíciót eredményezett az amúgy bonyolult helyzetben. Akárhogy is: a pár jól sikerült fotó nekem nagy örömöt okoz!
A most ismertetett fotórészlet Velence Ófalu középső részéről készült.
1. A részlet a Vásártérrel (lásd: az előző rész) kezdődik. A Vásártér jelen része park formájában a mai napig megvan. Változás az 1. ponttal jelölt viszonyítási ponttól fölfelé és kissé balra lefelé van. Az ott látható kertek eltűntek, a területek beépültek.
2. A Tóbíró köz: Gyerekkoromban itt töltöttem a legtöbb időt-pecázással. A csontréti patak a Bágyom-érnél (az első feldolgozás-részben leírt) módon töltötte fel a kikötő környékét.
A Tóbíró köz halászházainak többségét mára elbontották. Csak hírmondónak maradt meg a 3. ponttal jelölt Tóbíró ház és néhány, a későbbi KNEB/ ÁSZ (most éppen a jó ég tudja, mi) Üdülő és partterülete felépítését nem zavaró ház a Kiss közben. A házat az 1927-es légifotón egyértelműen azonosítani lehet.
2. kép: A Tóbíró ház (ma)
Ha van lehetőséged és kedved, azok tanulmányozásával megpróbálhatod elképzelni a halászházak (nagyon egyszerű) képét!
Nagyon fontos nekem ez a hely! A Nagyhídhoz hasonlóan később külön bejegyzést készítek róla -ideérve a régi halászbokor többi házát is-, különösen, ha Nagy Károlyék és a többi, innen elszármazott falubeli segíteni tud majd a Tóbíró ház és a többi épület ügyében.
4. A Kishíd: A Kishíd a nagyhíd szerkezeti –és sejthetően korbeli- testvére szerényebb kivitelben. A Kishídról a nagyhídról történt blogbejegyzésben már komolyabban írtam. Továbbra is érdekelne, mikor, milyen körülmények között épült! Amit már tudni lehet: A Kishídtól a Tűzoltó Szertárig tartó –az ellenség megtévesztését célzó módon- szintén Fő utcának nevezett kis utcácska az 1884-es III. Katonai felmérés-térképen még nem, az 1927-es légifotókon pedig már látszik.
Ha igaz az a feltevés, hogy a két híd hasonló korú, akkor a nagyhídról készült 1919-es fotó ismét szűkíti az építés lehetséges időszakát 1884 és 1919 közé.
Kedves Olvasó, ha van mivel, segíts a pontosításban!
5. A Tűzoltó Szertár: Semmit sem tudok róla azon kívül, hogy hozzátartozik a faluhoz, mint emberhez a bőre! Az 1927-es légifotón (lásd: Hadtörténeti Múzeum Térképtára Gyűjteménye) Tűzoltó Szertár épülete a torony árnyékával egyértelműen azonosítható. Az épület azonban sejthetően korábbi építésű. (Ha megfigyeled az 1. képet, láthatod a Fő utcára hajló fák árnyékából, hogy a fotó délután készült, az árnyékok hosszából pedig azt, hogy később délután. Ugyanebbe az irányba áll a Tűzoltó Szertár árnyéka, tehát a jobbra látható, épülethez tartozó maszat inkább torony- árnyék, mint valami más homályos rajza.)
3. kép: A Tűzoltó Szertár az általam vélt árnyékkal (1927)
6. Templom Tisztás: Nagyon jó horgászvíz! Amikor nyolc éves voltam, és Apa csónakja a Tóbíró közben volt kikötve, azzal kellett bizonyítanom az önálló csónakhasználatra való jogomat, hogy a kikötőtől a Templom tisztás közepéig úszva követtem Apát és nagybátyámat a csónak mögött. Közel a nádasig kellett úsznom, míg elhitték, képes vagyok kimenekülni, ha baj van. Hát, ez is egy módszer, bár nem tipikusan rendőr-kompatiblilis!
A tisztás a 70-es évekig igen változatos volt, mint ezt a képen látható nádfal mutatja. A 70-es évek tórendezése a 8. ponttal jelölt nádfalat, mely a főszegi résztől elválasztotta, teljesen eltüntette. Ma a Templom tisztás e miatt egészen a Főszegig tart. Észak-keletről beton partfal szegélyezi, ami az idióta, 90-es évek elején kezdődött birtokpolitika kezdetéig horgászparadicsommá tették. Mára a partszakasz töredéke bejárható szabadon.
4. kép: A Templom tisztás partszakasza a 70-es években
A kép környezete: Miközben a Tóbíró közt már kotrógép járta, a csónakokat a Tóbíró köz É-Ny oldalán (a tisztás D-Ny partszakaszán) kellett tartaniuk a pecásoknak-évekig, míg a mai kikötő elkészült. Apám csónakja is ott volt kikötve. A kép nagyjából a mai “Holland házak” strandjának perspektívájából indul és a Bence hegyi kilátónál áll meg-ami szintén nem áll már.
A tisztás másik érdekessége (volt) azon melegvízű rejtett befolyók, források léte, melyek miatt a Tóbíró köztől É-Ny irányban ritkán fagyott be a víz. Mára ebből kevés érzékelhető a megváltozott hidrológiai viszonyok, az aszályosabb időjárás miatt.
A tisztás parttal párhuzamos másik oldalát szintén a 70-es évekbeli rendezéskor egyenesre gyalulták. A bal alsó sarokban található nádbokrok mára megszűntek.
7. „A” Köpönyeg (tisztás): Apám és a mindenkori öregek kedvenc horgászvize (ma is). A kikötőhöz közel, a zajtól már távol, csekély erővel is beevezhető nyugalom helye. A 70-es években az ifjakat nem szívesen látták itt az öregek. (Nem értettük, miért.) A kusza, jó haltartó helyek mára jórészt eltűntek, de továbbra is jó hely, és ami ennél fontosabb: sokunkat kötnek oda szép emlékek!
Forrás: hadtörténeti Intézet Térképtára
Kategóriák:1920-1939, Falusi épületek, Kishíd, Légifotó, Légy Társszerző!, Település-szerkezet, Velence, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?