Velence 1848 után I. rész: Összkép a jobbágyfelszabadítás után

1848 után, két évtized alatt átalakult a falu politikai szerkezete. A jobbágyból paraszt, a zsellérből paraszt, iparos vagy cseléd lett. A megnövekedett számú és alaposságú nyilvántartás számos, nagy jelentőségű változást is mutatott, és a múlt addig rejtettebb gazdálkodási viszonyaiból is még több vált láthatóvá.

Mint azt korábban írtam, 1850 után az aktuális Habsburg érdek okán a velencei parasztság is elindult a polgárosodás irányába. Ennek egyik hivatalos lépése a modernizált földnyilvántartás és tulajdon-nyilvántartás volt. Három évtized alatt, sokszori nekifutásra összeállt Velence kataszteri térképe és birtokrészlet-nyilvántartása (1884.) A most következő bejegyzésekben ezeket a forrásokat felhasználva igyekszem bemutatni Velencét a XIX. század utolsó harmadában.

dülőkprep

Ismétlés: Velence dűlőbeosztása 1850-ből: 1) Belső telkek, 2) Kenderföldek, 3) Szőlőhegy, 4) Csontrét és Csontréti zsellér, 5)Felső Nyéki 6) Velencei-tó, 7) Tó alsó részén fekvő, 8) Urasági Szilfák, 9) Gurjal, 10) Szabolcsi útra 11) Alsó Nyéki határra 12) Réti földek (nagyításért kattints a képre!)

 

Miről beszél a birtoknyilvántartás?

Az egyes dűlőket a tulajdonos és a birtoka adózási megítélése alapján részekre bontották, így alakult ki az u.n. „birtokrészletív” a falu 2575 kisebb-nagyobb helyrajzi számával.

Ezek a következőképpen oszlottak meg a dűlők között:

dűlő hrsz-tól hrsz-ig hrsz db összes terület (n.öl) átlagos hrsz méret (n.öl.) döntő gazd. kultúra tulajdonosok többségében
Belső telkek 1 534 533          203 190          381 lakótelek, kert  volt jobbágy, zsellér
Felső Nyék-ki a határra
535 594 59          449 732      7 623 szántó vegyes
Csontrét 595 808 213          183 045          859 rét, legelő volt jobbágy, zsellér
Szőlők 809 1259 450          322 705          717 szőlő vegyes
Kenderföld 1260 1385 125            85 860          687 szőlő volt jobbágy, zsellér
Velencei-tó (+Tónak alsó részén) 1386 1474 88          398 500      4 528 nád, legelő földesurak, bérlők
Gurjal 1474 1703 229          576 415      2 517 legelő vegyes
Alsónyék és Felső -besnyői határ 1704 1803 99          473 425      4 782 szántó volt jobbágy, zsellér
Rétiföldek 1804 2093 289          375 425      1 299 szántó volt jobbágy, zsellér
Urasági Szilfák 2094 2300 206      6 029 004    29 267 szántó földesurak, bérlők
Szabolcsi útra 2301 2530 229          735 600      3 212 szántó volt jobbágy, zsellér
utak (fontosabb utak) 2531 2575 44 falu közös

A kataszteri térkép és kapcsolt kimutatásai idejére (1884.) a föld körüli huzavona Velencén már jórészt véget ért, ezért tanulságos végiggondolni, mi maradt ugyanaz és mi változott.

Magától értetődő, hogy a földek és azok földrajzi arányai ugyanazok maradtak, és a földminőség és művelési kultúra is nagyjából ugyanaz maradt.

Az már nem teljesen magától értetődő, ám a korábban írt politikai szándékokból fakadt, hogy a földtulajdon-szerkezet eleinte keveset változott.

Majorsági földek:

A volt majorsági földek megmaradtak a korábbi földesuraknak. Ezeken a területeken az átlagos helyrajzi szám mérete megközelítette a 20 kataszteri holdat, az átlagos birtokméret pedig jóval e felett volt. Itt biztosított maradt-elvben- a gazdaságos működés. Csakhogy: Az ő esetükben a kötelező örökváltság nem az állam készfizetését jelentette, hanem egy hosszasan, évtizedekre elhúzódó, agyoninflált eljárást, aminek következtében a jobbágymunka nélkül maradt földesúr részben pénz, részben munkaerő nélkül maradt. A bérmunkás zsellérek persze kéznél voltak, hiányzott azonban a jobbágyok igaereje. Ráadásul gazdasági pangás is volt akkoriban.

uras sz észak

Az Urasági Szilfák dűlő északi része, a jelenlegi Hajdu-tanya, rajta az akkori tulajdonos Pilitz Dániel nevével

A levéltárban egyelőre nem találtam konkrét, Velencére érvényes megoldást, az országban másutt azonban az volt erre a „válasz”, hogy a földbirtokos bérbe vagy eladta földje egy részét, enyhítve a pénzzavarát. A pénzt vagy felélte, vagy bérmunkába fektette, vagy –sajnálatosan ritkán- gépesített, mindenesetre a földeken nagy gyorsasággal megjelentek a bérlők, akik már nem más nemesek, hanem polgárok. A környéken és mindenfelé, a jól művelhető földeken megjelenő bérlők és új tulajdonosok – történetesen többségében zsidó kistőkések- kezdtek egyre nagyobb számban gazdálkodni, akik értették, miről is szólnak a gazdaság változásai akkoriban. Teljesen jellemző, hogy az ő ténykedésük terepe a volt majorsági föld, a szőlő és a nádas, a nagyobb hozamú területek.

Volt jobbágyföldek:

Méretsorrendben a következő területhalmaz a volt jobbágyok szántóterülete (részben a Gurjal, Alsónyék, Rétiföldek, Szabolcsi útra –dűlők.)

nadrágszíjparcellák

„Nadrágszíjparcellák” az Alsó Nyéki dűlőn

A fokozatosan rendeződő területeken legalább két hullámban zajlott birtokrendezés (az 1850-es évek végén és az 1870-es években), de mint az a táblázatból kiolvasható, az egyes földtagok átlagos egyedi mérete a dűlőkben 1 -3 hold között mozgott. Ezeket a parcellákat ráadásul eleinte mostoha közlekedési viszonyok között lehetett megközelíteni a falu felől-egyes földijeink ezzel magyarázzák pl. a Nagyhíd megépítését. Többségében alkalmatlan méretű szántók többségében kedvezőtlen elérés mellett.

Ebben a helyzetben az volt az előre látható, hogy a faluban tovább nő a szakadék a tehetősebbek és szegények között.

Szőlőhegy:

A 201 holdnyi szőlőterületen 450 parcellán és 172 pincében és pincehelyen folyt a szőlőtermesztés és borászat. További 14 lakóház is állt a hegyen. 1884-re a környékbeli birtokosoknak és bérlőknek a hegyen is volt telepítvényük, sőt, egyeseknek ez volt az egyik erősségük, így a velencei újgazda Pilitz Dánielnek.

Belterület:

A 2575 helyrajzi szám ötöde, 534 kötődik a belterülethez. Jelenleg ezt az adattömeget digitalizáltam. Elemzése képezi a következő bejegyzés témáját. Előrebocsátom, hogy 1884-ben az összes lakóépületnek csak ¾-e volt a belterületen megtalálható. A nemesi lakhelyek döntő hányada és a majorok mind azon kívül álltak, ami megkérdőjelezi a KSH 1880 óta rendszeres adatfelvételeinek pontosságát annyiban, hogy még a XX. században is következetlen volt a külterületen élők nyilvántartásának módjában (is), akár abban, kit tekint velenceinek. Ezen az alapon vetődik fel, hogy míg Velence népessége az 1880-as statisztikában 1681 fő, addig 1890-ben 1926, 1900-ban 1993, 1910-ben viszont 1796. Történetesen ez a 10-20% ingadozás nagyjából annyi, ahányan akkoriban a külterületen élhettek.

***

A következő bejegyzés témája-mint jeleztem- Velence belterületének és az ott házat birtoklóknak a leírása lesz a kataszteri térkép információi alapján.

Kapcsolódó bejegyzések:

Velence a jobbágyfelszabadítás korában I. rész: Ahogy a történet kezdődik

Velence a jobbágyfelszabadítás korában II: Velence népessége 1848-ban

Velence a jobbágyfelszabadítás korában III: reformok, nyílt parancsok, sokszögelés -történelmi és földmérés-történeti gyorstalpaló

Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

-Velence 1848 előtt V: Jobbágyperspektívából

Földharcok Velencén: Úrbéres panaszok, perek 1848 előtt

Hajdu-tanya, Pilitz-tanya, Driquet-tanya

Források:

  • Fejér Megyei Levéltár Fejér Vármegyei Cs.Kir. Úrbéri Törvényszék (IV.155) 55.doboza


Kategóriák:1751-1800, Adatok, adózás, Gazdaság, Habsburg Birodalom, Hosszútávú idősorok, Nagyhíd, Statisztika, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velencei tó, XIX. század, XVIII. század

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: