1848 után, két évtized alatt átalakult a falu politikai szerkezete. A jobbágyból paraszt, a zsellérből paraszt, iparos vagy cseléd lett. A megnövekedett számú és alaposságú nyilvántartás számos, nagy jelentőségű változást is mutatott, és a múlt addig rejtettebb gazdálkodási viszonyaiból is még több vált láthatóvá.

Mint azt korábban írtam, 1850 után az aktuális Habsburg érdek okán a velencei parasztság is elindult a polgárosodás irányába. Ennek egyik hivatalos lépése a modernizált földnyilvántartás és tulajdon-nyilvántartás volt. Három évtized alatt, sokszori nekifutásra összeállt Velence kataszteri térképe és birtokrészlet-nyilvántartása (1884.) A most következő bejegyzésekben ezeket a forrásokat felhasználva igyekszem bemutatni Velencét a XIX. század utolsó harmadában.

Ismétlés: Velence dűlőbeosztása 1850-ből: 1) Belső telkek, 2) Kenderföldek, 3) Szőlőhegy, 4) Csontrét és Csontréti zsellér, 5)Felső Nyéki 6) Velencei-tó, 7) Tó alsó részén fekvő, 8) Urasági Szilfák, 9) Gurjal, 10) Szabolcsi útra 11) Alsó Nyéki határra 12) Réti földek (nagyításért kattints a képre!)

Miről beszél a birtoknyilvántartás?

Az egyes dűlőket a tulajdonos és a birtoka adózási megítélése alapján részekre bontották, így alakult ki az u.n. „birtokrészletív” a falu 2575 kisebb-nagyobb helyrajzi számával.

Ezek a következőképpen oszlottak meg a dűlők között:

A kataszteri térkép és kapcsolt kimutatásai idejére (1884.) a föld körüli huzavona Velencén már jórészt véget ért, ezért tanulságos végiggondolni, mi maradt ugyanaz és mi változott.

Magától értetődő, hogy a földek és azok földrajzi arányai ugyanazok maradtak, és a földminőség és művelési kultúra is nagyjából ugyanaz maradt.

Az már nem teljesen magától értetődő, ám a korábban írt politikai szándékokból fakadt, hogy a földtulajdon-szerkezet eleinte keveset változott.

Majorsági földek:

A volt majorsági földek megmaradtak a korábbi földesuraknak. Ezeken a területeken az átlagos helyrajzi szám mérete megközelítette a 20 kataszteri holdat, az átlagos birtokméret pedig jóval e felett volt. Itt biztosított maradt-elvben- a gazdaságos működés. Csakhogy: Az ő esetükben a kötelező örökváltság nem az állam készfizetését jelentette, hanem egy hosszasan, évtizedekre elhúzódó, agyoninflált eljárást, aminek következtében a jobbágymunka nélkül maradt földesúr részben pénz, részben munkaerő nélkül maradt. A bérmunkás zsellérek persze kéznél voltak, hiányzott azonban a jobbágyok igaereje. Ráadásul gazdasági pangás is volt akkoriban.

Az Urasági Szilfák dűlő északi része, a jelenlegi Hajdu-tanya, rajta az akkori tulajdonos Pilitz Dániel nevével

A levéltárban egyelőre nem találtam konkrét, Velencére érvényes megoldást, az országban másutt azonban az volt erre a „válasz”, hogy a földbirtokos bérbe vagy eladta földje egy részét, enyhítve a pénzzavarát. A pénzt vagy felélte, vagy bérmunkába fektette, vagy –sajnálatosan ritkán- gépesített, mindenesetre a földeken nagy gyorsasággal megjelentek a bérlők, akik már nem más nemesek, hanem polgárok. A környéken és mindenfelé, a jól művelhető földeken megjelenő bérlők és új tulajdonosok – történetesen többségében zsidó kistőkések- kezdtek egyre nagyobb számban gazdálkodni, akik értették, miről is szólnak a gazdaság változásai akkoriban. Teljesen jellemző, hogy az ő ténykedésük terepe a volt majorsági föld, a szőlő és a nádas, a nagyobb hozamú területek.

Volt jobbágyföldek:

Méretsorrendben a következő területhalmaz a volt jobbágyok szántóterülete (részben a Gurjal, Alsónyék, Rétiföldek, Szabolcsi útra –dűlők.)

„Nadrágszíjparcellák” az Alsó Nyéki dűlőn

A fokozatosan rendeződő területeken legalább két hullámban zajlott birtokrendezés (az 1850-es évek végén és az 1870-es években), de mint az a táblázatból kiolvasható, az egyes földtagok átlagos egyedi mérete a dűlőkben 1 -3 hold között mozgott. Ezeket a parcellákat ráadásul eleinte mostoha közlekedési viszonyok között lehetett megközelíteni a falu felől-egyes földijeink ezzel magyarázzák pl. a Nagyhíd megépítését. Többségében alkalmatlan méretű szántók többségében kedvezőtlen elérés mellett.

Ebben a helyzetben az volt az előre látható, hogy a faluban tovább nő a szakadék a tehetősebbek és szegények között.

Szőlőhegy:

A 201 holdnyi szőlőterületen 450 parcellán és 172 pincében és pincehelyen folyt a szőlőtermesztés és borászat. További 14 lakóház is állt a hegyen. 1884-re a környékbeli birtokosoknak és bérlőknek a hegyen is volt telepítvényük, sőt, egyeseknek ez volt az egyik erősségük, így a velencei újgazda Pilitz Dánielnek.

Belterület:

A 2575 helyrajzi szám ötöde, 534 kötődik a belterülethez. Jelenleg ezt az adattömeget digitalizáltam. Elemzése képezi a következő bejegyzés témáját. Előrebocsátom, hogy 1884-ben az összes lakóépületnek csak ¾-e volt a belterületen megtalálható. A nemesi lakhelyek döntő hányada és a majorok mind azon kívül álltak, ami megkérdőjelezi a KSH 1880 óta rendszeres adatfelvételeinek pontosságát annyiban, hogy még a XX. században is következetlen volt a külterületen élők nyilvántartásának módjában (is), akár abban, kit tekint velenceinek. Ezen az alapon vetődik fel, hogy míg Velence népessége az 1880-as statisztikában 1681 fő, addig 1890-ben 1926, 1900-ban 1993, 1910-ben viszont 1796. Történetesen ez a 10-20% ingadozás nagyjából annyi, ahányan akkoriban a külterületen élhettek.

***

A következő bejegyzés témája-mint jeleztem- Velence belterületének és az ott házat birtoklóknak a leírása lesz a kataszteri térkép információi alapján.

Kapcsolódó bejegyzések:

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában I. rész: Ahogy a történet kezdődik

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában II: Velence népessége 1848-ban

–Velence a jobbágyfelszabadítás korában III: reformok, nyílt parancsok, sokszögelés -történelmi és földmérés-történeti gyorstalpaló

– Velence a jobbágyfelszabadítás korában IV: Földek, földbirtokviszonyok, földbirtokosok

-Velence 1848 előtt V: Jobbágyperspektívából

– Földharcok Velencén: Úrbéres panaszok, perek 1848 előtt

– Hajdu-tanya, Pilitz-tanya, Driquet-tanya

Források:

• Fejér Megyei Levéltár Fejér Vármegyei Cs.Kir. Úrbéri Törvényszék (IV.155) 55.doboza

Kategóriák:1751-1800, Adatok, adózás, Gazdaság, Habsburg Birodalom, Hosszútávú idősorok, Nagyhíd, Statisztika, Település-szerkezet, Településszociológia, Velence, Velencei tó, XIX. század, XVIII. század

Címkék:Belső telkek, birtokrészlet-nyilvántartás, Csontrét és Csontréti zsellér, dűlők, Felső Nyéki Velencei-tó, Gurjal, helytörténet, jobbágy, Kenderföldek, majorság, majorsági földek, majorsági gazdálkodás, Nagyhíd, politika, Szabolcsi útra Alsó Nyéki határra Réti földek, Szőlőhegy, Tó alsó részén fekvő, Urasági Szilfák, Velence, zsellér