Korábban részletesen írtam az 1928-ban érvényes velencei virilistajegyzék jópár szereplőjéről. A sorozat az I. világháború utáni idők velencei gazdagjairól, de legalábbis jómódú adózóiról adott felszínes áttekintést. Most az 1874-1930. közötti 56 év adatait írom meg.
A Fejér Megyei Levéltár az adott időszak 29 megyei virilistajegyzékét őrzi. 1900. előtt bőséges, majd egyre kevesebb az adat. Annyi mindenesetre megmaradt, hogy néhány összefüggést fel lehessen ismerni belőle Velencére vonatkozóan.
Először is: a virilizmusról
Ennek lényege, hogy az adott település, megye, ország legtöbbet adózói közvetlenül beleszólhassanak a „maguk szintje” közpolitikai döntéseibe. Ez pl. 1928-ban Velencén egy 10+4 fős listát eredményezett, melyből legfeljebb 2-4 fő érte el a „megyei liga” adóbefizetési limitjét és vele a megyei bizottsági tagságot. Összességében és az időben előrehaladva meglehetősen bonyolult rendszer volt.
1902-es felhívás a jegyzék potenciális résztvevőihez –forrás: Fejér Megyei Levéltár
A jelen gyűjtés azokkal foglalkozik, akik 1874 és 1930. között szerepeltek a megyei virilistajegyzékben. A szereplőkről-ha tehettem- legalább három adatot rögzítettem. A nevét, az adott évi megyei rangsorbeli helyét, azt az adót, amivel ezt elérte, és az esetleges megjegyzést róla. A listánál figyelembe kell venni, hogy a másutt élők esetében csak az itt termelt jövedelem (és adó) került beszámításra. A megyei lista velencei érdekeltségű virilistái jegyzékét ITT éred el.
Végül jelzem még a következőket: a virilistajegyzék készítésének szabályai időben változhattak, de ennek mikéntjéről nincsen adat. Az infláció miatt az 1920-ig forintban majd koronában, utána pengőben megadott adóbefizetések az egymást követő években nem összevethetőek egymással. Az 1930-as, fennmaradt jegyzék szerkezete eltér a többitől. Ebben se rangsor, se fizetett adó nem szerepel, pusztán a lista.
***
Időben az elsőkkel és könnyebben leírhatókkal kezdem.
A régi rend képviselői
A Meszleny család az 1700-as évek eleje óta itt élt már és tevékeny részese volt a vármegye közéletének. Adóbefizetések tekintetében a virilista-jegyzék folyamatos résztvevői voltak a velenceiek és a megyei adózók középmezőnyében. (A megyei lista által rögzített virilistaszám változékony volt, 120-180 fő között változott. A Meszlenyek többnyire a75-81 rangszám körül voltak.)
Idősebb és ifjabb Meszleny Pál fotója: forrás: (a ma élő) Meszleny Benedek
Az 1874-es jegyzékben Meszleny Károly szerepelt 613. forint adóval a 109. helyen. Az 1930-as, utolsón ifj. Meszleny Pál-mint írtam, befizetett adó és rangsorszám nélkül.
A Meszlenyekről elég sokat írtam már, ezért inkább a linket olvasd újra! Ezen a listán ők, Szapáry Iván gróf (ismertető egy korábbi bejegyzésemben) és Manndorff Géza báró (ismertető a Parlamenti Almanachból) képviselték a feudális korszak közéletét és megmaradt tudását, vagyonát.
Meszleny Benedek vadász csoportképe- a névsor alapján ezt a réteget festette meg 1900 körül Glatz Oszkár
1874 és 1930. között négy generációnyi nemes szerepel a listán, akik közül Meszleny Károlyé az első, Benedek, idősebb Pál, Lajos, István, Szapáry Iván és Manndorff Géza a második, Meszleny László, Iván és Pál a harmadik és a nem családtag Sárközy István (Tükrös kapcsán írtam róla) a negyedik generáció.
***
Az úttörő tőkések
Ezt a kört a velencei „úttörő” kapitalisták követik. Ők a virilisjegyzék kezdetein már feltűntek és változó ideig maradtak a résztvevői- többnyire a Meszlenyeknél nagyobb adóbefizetésekkel.
Kuhner legfontosabb velencei (!) birtoka, az Anna Malom (forrás: Zempléni Képeslap Múzeum, 1900.)
Ebből a körből az első Kuhner Dávid, akit az Urasági Szilfák, a Tónak alsó részén-dűlők és az Anna Malom kapcsán írtam meg. (A megyei adózók 40-55. helye között mozgott.) Biztos, hogy már legkésőbb a ’60-as években itt volt apjával, Elias Kühnerrel. A család osztrák tőkésfamilia. Kuhner 1885-ös halála, majd az üzem 1896-os eladása után oda is költöztek vissza. Ezután az üzem részvénytársasággá alakult (az ilyet nem jegyzik a virilistajegyzékben) amit Stern Artur vezetett, majd a századforduló után megvette tőle Deutsch Artur kőbányai malátagyáros. Az I. világháborúban laktanya működött itt 1919. őszéig, majd a Hajdu Testvérek üzemeltették malátaüzemként a gyár 1942-es elkobzásáig, majd 1944-es elpusztításáig. (Hajdu Géza Deutsch Artur lányát, Zsuzsannát vette feleségül, vélhetően így tettek szert az üzemre.)
A Hajduk itt évtizedekig modern agrárgazdaságot vittek a (róluk elnevezett) Hajdu-tanyán és működtették a tetemes vagyont mindenfelé az országban.
Az úttörő kapitalisták között 1880-ig szerepelt Nasitz Lipót, akiről gyakorlatilag nem tudok semmit. 1874 és 1880. között Kuhneréval összemérhető adót fizetett, aztán nyom nélkül eltűnt. Neve semmiféle általam ismert adatbázisban nem szerepel. Székesfehérvár zsidó családjai között tűnik fel ez a vezetéknév, de konkrétan Nasitz Lipót nevével sajnos nem találkoztam eddig.
Klein Bernát neve valamivel ismerősebb. A kápolnásnyéki zsidó hitközség alapítóinak egyike a családja. Számottevő, de messze nem a legnagyobb földtulajdonos volt, aki 1877-től 1904-ig szerepelt a megyei virilistajegyzékben.
Hoffman Ágoston nevével egyetlen alkalommal, 1875-ben találkoztam a jegyzékben. Szép nagy pénzt fizetett be adóként, majd eltűnt.
A Központi Értesítő 1976-os számának Cseh Mihályról szóló bejegyzése
Cseh Mihályról szőlész-borászként, nagyobb pincetulajdonosként hallottam Velencén. Ehhez képest a Központi Értesítő 1876. július 20-i számában liszt és vegyeskereskedőként tűnik fel. Nevével a későbbi összesítésben a velencei vagyon középmezőnye táján találkozunk majd. Komoly közéleti szerepet vitt. 1874-ben résztvett a pákozdi emlékhely építésére szervezett országos bizottság munkájában, mint pénztáros.
Deutsch Simonról és Blum Jakabról továbbra sincs információm.
Van viszont a Pillitzekről.
Az úttörők hullámával érkezett Pillitz Dániel, volt székesfehérvári és szegedi reformer rabbi, majd vállalkozó. Velencei időszakában (1876-tól volt szereplője a listának a megyei jövedelmi sorrend 30-56.helyezettjeként) elsősorban pénzszaporítással, másodsorban kisebb vallási művek írásával foglalkozott. Nálunk legfeljebb a falu sokáig leggazdagabbjaként szerzett külön érdemeket. Róla és családjáról később, külön írok. Halála után fia, Lajos, már a követő nemzedék tagjaként hagyott néhány emléket magáról.
Pillitz Dániel-a kép forrása Varga Papi László, Szeged
Nagyjából ez az a polgári kör, mely 1860-85 között elsőként jelent meg Velencén, átvéve a gazdasági hatalmat a nemességtől.
***
A polgárok követő hulláma
A harmadik nagy csoport az 1880-as évek közepétől érkezőké az I. világháborúig. Három ilyen családról fogok megemlékezni.
Burchard –Bélaváry Konrád főrend és a budapesti malomkartell főlobbistája-forrás: Magyar Molnár -OSZK mikrofilmtára
Időben az elsők a Burchard-Bélaváryak. Bélaváry (máskor Bélavári) Burchard Gusztáv (és a Felső nyéki dűlő) kapcsán írtam, mint a Meszleny (Gschwindt, stb.)-kastély vásárlójáról. Öccse, Konrád a 90-es évek közepén vette át a birtok irányítását, tőle pedig fia, Rezső. Rezső (1870-1929.) a Wikipédia szerint Fejér vármegye főispánjának titkára, majd a Siófok Balatonfürdő RT igazgatója, később miniszteri tanácsos lett. Velenceiként Rezső neve olvasható a virilisjegyzéken 1899-1909 között-mint bérlő.
A második a Singer/Gárdony familia. Singer Albert és Antal 1884-ben alapítottak itt szeszfőzdét és vásároltak nagyban földet. Az 1884-es kataszteri térképen már sokszor előfordult a nevük, és a vagyonosok közé tartoztak. Antal két fia, a magyarosítás miatt Gárdony Alfréd és Pál Velence és Gárdony virilistái közé tartozott, és ez 1944-ig így is maradt. Nagyon komoly szakmai karriert futottak be-másutt.
A harmadik a Beck familia. Beck Hugó 1888-92 között érkezett valamikor és részben a Kuhner birtokokból, majd más területekből vásárol földet a maga mintagazdaságához. 1920-ig ő vitte a gazdaságot, majd fiának, Lajosnak adta át a feladatot, aki a birtokot 1943-ig vitte, majd sikertelenül próbálkozott a háború utáni mentéssel. Róluk, elsősorban Lajosról több korábbi bejegyzést írtam. Ezek közül ide ez a bejegyzés illik leginkább.
***
A polgárok harmadik hulláma
A polgárok harmadik hullámának motorja sokszor az I. világháború során keresett pénz befektetési lehetősége volt.
Ez alól az időben kissé kilógó Hauszmann Alajos a kivétel, aki 1910-ben vásárolta meg a Burchard-Bélaváry-birtokot, majd nemessé való kinevezése után viselte a „velencei” előnevet. Halála után utódaitól vásárolta meg a kastélyt Gschwindt Ernő. A történetet a GÉM segítségével 2014-ben alaposan megírtuk, ezért most inkább hivatkozom a korábbiakat.
A második szereplő Tükrössy Pick Richárd budapesti festékkereskedő, aki vagyonából részben a tükröspusztai majorságot vette meg (pár áttétellel) Sárközy Istvántól a háború vége felé. Róla is írtam már, ITT olvashatod el.
A harmadik familia a Hajduké. Szintén a háború előtt és alatt szerzett vagyonukat fektették be itt. Nevükhöz fűződik többek között az első komoly strand építése a tónál, és ők voltak az Anna Malom utolsó működtetői is annak hanyatló ágában. A róluk szóló, Néző Istvánnal közösen szerzett bejegyzést ITT olvashatod.
És ott vannak mások, akikről semmit sem tudok! Zlinski István, akinek özvegye számos papírban feltűnik 1884 táján. Berger Dezső, Talián Vilmos bérlő, Széll Sándor, Prager Fülöp, ifj Lőricz József, Kiss József vagy Kollár Pál, akik fel-majd eltűntek a virilistajegyzékben.
***
Mi köti össze a szereplők többségét Velencén és a sok befizetett adón kívül?
A nemeseket a nemességük. Változó vagyonnal és tehetséggel éltek (esetenként csak tartózkodtak) itt. Vagyonuk ritkán gyarapodott jelentősen, bár voltak erre kísérletek, például Meszleny Pálnál. Többnyire jelentős közösségi szerepet vállaltak.
A polgárok három nemzedékének közös pontja az idehozott vagyonuk. Kimondottan vagyonosként érkeztek Velencére, és itt már csak keveseknek gyarapodott tovább jelentősen. A Kuhnerek osztrák hadiszállításból, Pillitz számomra ismeretlen forrásból, Beck vállalati pozícióiból, a Singerek állatkereskedelemből és szeszfőzésből, a Hajduk gyógyszerészetből és szeszfőzésből, kisebb egyéb iparokból, Tükrössy festékkereskedelemből felhalmozott pénzét változtatta velencei földvagyonná.
Mi vonzotta őket pontosan ide? Te tudod? Légy Társszerző! Ha tudod és azt valamivel igazolni is tudod, írj (arpad.feher1@gmail.com) vagy telefonálj a 20/439-56-48-as telefonon délután 5 után!
Kapcsolódó bejegyzések:
– Velence virilistái – 1. rész
–Velencei virilisták -2 rész: vitéz Toró Tivadar
–Velencei virilisták – III: Gschwindt Ernő – az ember, aki itt se volt
– Velencei virilisták – IV. rész: Gárdony Alfréd és Gárdony Pál
– Velencei virilisták – V. rész: A Hajdu Testvérek
– Velence virilistái VI. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- I. rész-a család és madarasi Beck szakmai –közéleti teljesítménye
– Velence virilistái VII. : madarasi Beck Lajos, Velence (1928-ban) legbefolyásosabb embere- II. rész- Beck, a magánember és velencei
– Beszélgetés Meszleny Ignáccal
Források:
- Arcanum Tudásbázis
- Fejér Megyei Levéltár alispáni anyagai virilista –fond
- OSZK Mikrofilmtár-Magyar Molnár-szaklap és közlöny 1888-1896
Kategóriák:1900-1919, 1920-1939, Adatok, Emberek, Gazdaság, Gárdony, Légy Társszerző!, Településszociológia, Velence, XIX. század, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?