Woynarovicz Elek 1944-es fotosorozatának három következő, rejtélyes darabja egy lelőtt bombázó darabját mutatja, azt vizsgálgató magyar katonákkal. Körülötte a táj ezúttal semmi konkrétat nem mutat a dombokon kívül. (Ilyen lankák például Pázmánd és Nadap között vannak, de bárhol másutt is. Szűkíti a kört, hogy 1944. december elejétől a szovjetek a vasúttól délre uralták a terepet. A szóbajöhető helyszíneknek attól északra kellett lenniük, és figyelemmel a harccselekmények menetét, Veres D Csaba naptárlogikája szerint Kápolnásnyék belterületétől inkább északra vagy nyugatra-plusz a terepviszonyok…)
Tehát a nyomok:
-A gép farkán a lajstromszáma. Ez fontosnak bizonyult!
-A fotó 1944 decemberében készült, amikor Woynárovicz Sukoró-Nadapon tartózkodott.
-Külseje és lajstromszáma alapján Horváth Gábor, jelenleg Kanadában élő kutató alternatívája a valószínűbb, aki a gépet 2013-ban kutatta és eredményeit publikálta (Horváth 2013.). Viszont közzéteszem Berta Kristóf lehetőségét is, mert az is reális, ha kevésbé is valószínű.
Két, a gépről készült Woynárovicz-fotó:
Két lehetőség is felvetődött a megoldásra:
1/ Horváth Gábor adatai:
Az alábbiak jórészt az Ő információinak másodközlései, legfeljebb annyiban saját munka, hogy a Roncskutató Egyesület és Tóth Ferenc úr segítségével kapcsolatba kellett lépnem Vele. Ennek természetesen hátulütője is van. A közöltek az Ő saját kutatási eredményei, önálló, megerősítő munkát ezen túl nem végeztem, így a tévedés kockázata is nagyobb. Bízom benne, hogy az eredmény hiteles. Egyelőre minden jel-különösen a lajstromszám- erre mutat.
***
Tehát a levelei vonatkozó tartalma:
„Köszönettel megkaptam a fotókat. A Bostont részletesen ismerem (szerepel is a 2o13-as könyvemben) …
A Bostonról röviden:
“Átnéztem a szovjet műszaki és veszteségi jelentéseket és ez a szovjet Douglas A-20G-20-DO Boston (S/N: 42-86671) 1944. december 8-án délután veszett el légiharcban[1] egy Székesfehérvár elleni támadás során. Alakulata a 17 LHDS, 244 BAD, 260 BAP volt. A támadásban a 260. bombázó-ezred 18 db. Bostonja vett részt a 288 IAD 8 db. Jakovlev kísérővadászának fedezete mellett. Közülük három bombázót nyolc német vadászgép a Velencei tó térségében lelőtt:
A-20B, S/N: 41-3189
A-20B, S/N: 41-3648
A-20G, S/N: 42-86671 – ez van a fotókon.
A 18 db. gép leosztása:
Ezredtörzs: 1 db. Boston
1. század: 2 db. Boston
2.század: 7 db. Boston
3. század: 8 db. Boston
A visszatérő szovjet lövész-szemtanúk állítása szerint a 42-86671-es gép bal motorja a légiharcban kigyulladt és fokozatosan veszítve magasságát a Velencei-tó DK-i (!!!) partján hasraszállt- s nyilván elégett. (Vagy személyzete felgyújtotta.) Moszkvai idő – 16:04. …
A légiharcról a visszatérő szemtanúi vázlatot is készítettek. A gépet a 244 BAD naplója hibásan 285671-ként írta le, a helyes szám a 286671 volt. Átnéztem a szovjet veszteségi és műszaki papírokat (CAMO) és a gépet a 17. LHDS hivatalosan 1944. december 13-án törölte a hadrendből. (Az esetről egyébként részletesen is írok a “Bostonok a magyar égen és földben” c. 2013-as könyvemben.)
Személyzete:
мл.л-т Кирюхин Алексей Петрович pilóta (№104199, nem tért vissza) Kirjuhin Alekszej Petrovics
ст.c-т Маденков Николай Александрович navigátor (nem tért vissza) Magyenkov Nyikolaj Alekszandrovics
гв.ст.с-т. Паремский Владимир Павлович rádióslövész (nem tért vissza) Paremszkij Vlagyimir Pavlovics
с-т. Зенкович Иван Васильевич lövész (nem tért vissza) Zernkovics Ivan Vasziljevics[2]
A gépet Oblt. Hubert (Walter?) Pohl (1/SG.10 – Fw 190F-8) lőtte le 14:01, v. 14:05-kor.
Remélem ez segít. Kis kiegészítés: a lelőtt 3 db. Boston közül egyik sem esett le a Velencei-tótól északra! A kutatók ezt a helyszínt vsz. csak a német igénylés helyszíne alapján gondolták, csakhogy az igénylések helye és a gépek földetérési helye a legtöbbször köszönőviszonyban sem volt. A 42- 86671 és a 41-3189 pl. a Velencei-tó DK-i térségében veszett el, mivel menekültek haza, míg a 41-3648 átrepülve a Dunát Solttól kb. 10 km-re keletre, északkeletre! És ez nem volt ritka eset, különösen Bostonok esetében. Amerikai négymotorosok esetében még a hibás országmegnevezés sem volt rendkívüli. Csatolom az eredeti német jelentést is, – nyilván innen van az adat, de az orosz cucc az sokkal pontosabb, hiszen ők vesztették el a gépet és lövészeik aggódva nézték a haláltusáját a levegőben. A 286671 győztes német pilótája lehetett Oblt. Schmitt is! …
„…Boston ügyben én inkább a Velence-Kápolnásnyék térségében kutakodnék… Csatolom az eredeti német SG10 Boston igényléseket is Pátka-Nadap helyszínekkel…”
Üdvözlettel:
Gábor”
Gábor levelében némi viszonttámogatást is kért. Idézem:
„Főként szovjet/amerikai M4A2 Sherman roncsok érdekelnek. Kápolnásnyék felé a 19 GvTP-t mészárolták le ‘2xx’ toronyjelekkel, lásd fő körzetüket:
1 GvMK, 1 GvMBr, 18 GvTP: ‘101’-‘135’ (35 db. M4A2(76)W Sherman) – Zámoly-D
1 GvMK, 2 GvMBr, 19 GvTP: ‘201’-‘235’ (35 db. M4A2(76)W Sherman) – Kápolnásnyék
1 GvMK, 3 GvMBr, 20 GvTP: ‘301’-‘335’ (35 db. M4A2(76)W Sherman) – Bicske, Székesfehérvár-É
1 GvMK, 9 GvTBr: ‘901’-‘965’ (65 db. M4A2(76)W Sherman) – Zámoly-Székesfehérvár-Vereb
1944. December 22-én Pázmándnál a 18 TK, 110 TBr vesztett 16 db. T-34/85-öt ‘4xx’ jelekkel:
18 TK, 110 TBr: ‘401’-‘465’ (65 db. T-34/85 ‘4xx’ jelekkel)
18 TK, 170 TBr: ‘501’-‘565’ (65 db. T-34/85 ‘5xx’ jelekkel)
18 TK, 181 TBr: ‘601’-‘665’ (65 db. T-34/85 ‘6xx’ jelekkel)
Ezek eredeti kiosztások, később persze fellazult a számozásuk és főleg a mennyiségük….”
Kedves Olvasó!
Légy Társszerző!
Ha bármilyen nyom lenne birtokodban a Shermanokkal kapcsolatban nagy köszönettel venném és továbbítanám Gábornak! (mailcímem: arpad.feher1@gmail.com, tel: -munkaidő után)+36204395648.
2/ Berta Kristóf megoldása
” …Átnéztem a szovjet anyagokat, hátha akadok valamilyen információra a lelőtt géppel kapcsolatban. A térségben a szovjet 17. légihadsereg tevékenykedett és ennek alárendeltjei látták el a szovjet 46. hadsereg és 4. gárda-hadsereg légi oltalmazását is. A szomszédos 5. légihadsereg december 20-tól a Budapestet keletről, északról és délről támadó erőket támogatta.
Számunkra a 17. légihadsereg tevékenysége az érdekesebb. Állományába tartozott a 295. vadászrepülő-, valamint a 136. és 306. csatarepülő-hadosztály. Ezen alakulatok naplóiban kutattam valamilyen információ után, amely utalhat arra, hogy a Velencei-tó környékén, vagy az általad említett Vértesacsa közelében zuhant le valamelyik Il-2.
Sok esetben csak annyi szerepelt a veszteségek mellett, hogy “nem tért vissza a feladatról”, máskor leírták, hogy a cél közelében lezuhant. Ritkábban előfordult, hogy feltüntették a kényszerleszállás/becsapódás helyét.
Ennél is ritkább, hogy a lelövésről pontosabb információkkal szolgál a napló.
A 306. csatarepülő-hadosztály 1944. decemberi harci naplója két példányban is megtalálható. Ezek közül az egyik később keletkezhetett, mert ebben a másikban leírt eset alaposabb leírását találjuk, méghozzá a szemtanúk elmondása szerint.
A naplókból az alábbi történetet ismerhetjük meg:
1944. december 22-én (ezen a napon az alakulat gépei 7:45 és 15:30 között repültek) a 306. csatarepülőgép-hadosztály 951. csatarepülőgép-ezredének két pilótája, Odnocenov(Herman Petrovics – ekkor 21 éves) hadnagy és Markulin (Pavel Alekszandrovics) a Lovasberény térségében kialakult légiharcot követően elszakadt csoportjától. Mindketten alacsonyan repülve indultak a Velencei-tó irányába. Odnocenovot egy ellenséges vadászgép lelőtte, de Sukorótól 2 kilométerre keletre le tudta tenni gépét a szántáson. Markulin(ekkor 22 éves), sérült gépével a Velencén lévő német harckocsikat támadta, és itt is halt hősi halált, amikor gépével a harckocsik közé zuhant (talán szándékosan?). Odnocenov és lövésze Ufimcev (Sztyepan Pavlovics – ekkor 20 éves) komolyabb sérülés nélkül elhagyta a hasra szállt gépet és visszajutott a saját csapatokhoz. (Annyira sértetlenül, hogy december 23-án elvileg már újra a levegőben voltak és Várpalota térségében harcoltak***). Repülőjüket aknavetőtűz pusztította el.
***Ez az infó egy kitüntetési felterjesztésből származik. Sem a pilóta, sem a lövésze felterjesztésében nem említik, hogy lelőtték volna őket december 22-én, de lehet, hogy ezt nem tartották olyan fontosnak. Egyébként nem kerülték el a végzetüket, 1945. március 8-án már nem tértek vissza a repülőtérre.
Markulin (talán kiszínezett) halálát valószínűleg Odnocenov és Ufimcev mesélhette el, miután szerencsésen visszatértek.
A történet megismerhető részletei stimmelnek. Lovasberény környékén valóban voltak légiharcok, melyek során több szovjet csatarepülőt és vadászgépet is lelőttek a magyar és német pilóták. Velencéről ezen a napon vonultak ki az előző este betört páncélosok, amelyek aztán Lovasberényen keresztül vonultak vissza, de úgy tűnik, hogy a visszaemlékezés időpontjában még Velencén tartózkodtak. (Most nem emlékszem pontosan, de valamikor kora délután mentek ki Velencéről a németek Nadap érintésével.)
Elnézve az Il-2-ről készült fotót, nekem az az érzésem, hogy a mai Körmös utca – Páskom utca illetve Körmös utca – Iharos utca magasságában lehetett a gép (esetleg a Rizling utca? Onnan át lehet látni Velencére is.). Ezen a részen -egy 1964-es légi felvétel tanúsága szerint- még szántóföldek voltak. Ugyanez látszik az 1941-es Magyarország Katonai Felmérése térképen is.
A sukorói helyszínmegjelölés hitelességét gyengíti, hogy a két archív képen az általam tónak vélt rész szélén nem nagyon látok nádat. Biztos vagyok benne, hogy a harcok közben nem álltak neki aratni a nádast, de az is biztos hogy volt belőle az északi parton is bőven. (https://fortepan.hu/hu/photos/?id=32065)
A képeken az is látszik, hogy a gép törzse csúnyán megsérült és a törzs hátsó részén mintha kilyuggatták volna a borítást. Ha valóban ugyanarról a gépről készült, mint amit a naplóban említenek, elképzelhető, hogy az aknagránátok repeszei ütöttek lyukakat rá.
A képekhez még annyit, hogy a havas táj alapján én úgy tippelném, hogy valamikor ’45 januárjában vagy februárjában készültek, mert korábban nem lehettek volna ott magyar katonák.
Az általam vizsgált alakulatok naplóiban nem találtam említést arra, hogy ’45 január-február között lelőttek volna errefelé Il-2-est. (Január közepéig Budapesten és környékén tevékenykednek, majd a Duna és a Velencei-tó között) Ettől függetlenül persze lehetséges, hiszen előfordulhat, hogy én siklottam el az adat felett, vagy a szovjetek nem részletezték a veszteséget…”
***
Kedves Olvasó, örülök, hogy a fentiek kritikai elemzését esetleg nálam avatottabb végzi el, ha tudja, akarja. Viszont: elégedett vagyok, hogy van két, elég komoly alternatíva.
Kapcsolódó bejegyzések:
- Biológus ágyúval I. rész– Woynarovicz Elek fotói
- Biológus ágyúval II.rész – Hal, halászat, háború… Egy 1944-es levél és ami mögötte van -másodközlés
- Biológus Ágyuval IV-Woynarovicz Elek fotói: A „hasraesett” Messerschmidt esete
- Biológus Ágyúval V- Woynarovicz Elek fotói: békés órák
- Velence, a II. világháborús hadszíntér- 2. rész: Amit eddig összeszedtem
- Velence, a II. világháborús hadszíntér 5.rész: Ütegállás a Bence hegyen
- Velence a II. világháborúban 6. rész: A harcok első szakasza (1944- december 5 és 24 között)
- Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre
Források:
· A Hadtörténeti Intézet Fototára fotói
– Illésfalvi Péter: Egy tartalékos honvédtiszt háborúja (Timp 2007.)
· honvédelem.hu
· adt.arcanum.hu
-Horváth Gábor: Bostonok a magyar égen és földben (Szolnok, 2013.)
-Horváth Gábor személyes archivuma és levelei
Lábjegyzetek:
[1] Elvileg rendben, Woynárovicz akkor már -és még- Sukorón volt.
[2] Látod, Dudás Jutka, ennyi maradt az orosztudományomból…:(((
Kategóriák:1939-1945, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, II. Világháború, Kápolnásnyék, képek, Környezet, Margit állás, Nadap, Pázmánd, Sukoró, Uncategorized, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velencei tó, XX. század
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?