Velence 1944. ősze és 1945 tavasza közötti időszakáról egyelőre a következőket tudom:

1944. szeptember 22-én OKH (Oberkommando des Heeres) –döntés született egy 220 km hosszú, három védövből álló állásrendszer kiépítésére, melynek tervezett funkciója a szovjet haderő déli egységeinek megállítása volt.  Részletes műszaki tervei (talán) az OKH mellé rendelt utásztábornok németországi irattári dokumentációjában találhatók, hazai földön mai tudomásom –és Számvéber Norbert őrnagy úr, hadtörténeti levéltárvezető szíves közlése szerint- nincs dokumentációja.

Az állásrendszer keleti szektora Balatonvilágos és Érd között épült meg. Velence és a Velencei tó északi része beleesett.

Építését munkaszolgálatosok és közmunkára kötelezett polgári lakosság végezte magyar katonai alakulatok irányításával.

A Margit állás 1944. decemberétől 1945 márciusáig a tókörnyéken katonai állásként szolgált. Részben ezzel, részben a terepadottságokkal indokolhatók a környék heves harcai, részben azzal, hogy Velence egyszerűen „útban volt”, mint régi földrajzi átjáró.

A harcok első szakasza 1944. december 12 és december 22(-23.) közé esik. Ekkor a védők német és magyar katonák voltak. Az összesen eddig feltalált 20(!) itt  elhunyt magyar katonából 13 (65%) ebben az időszakban halt meg. A 48 polgári áldozatból erre az időszakra esik 15 fő (31%) halála. Bár a faluból a szovjetek kiszorították a védőket, a küzdelem a hegyen és annak környékén biztosan tovább folyt, mert még legalább további 6 itt regisztrált halálú katona (30%)  december 27-30 között, legalább 8 civil lakos (16,5%) erre az időre esik.

Leírnám a szovjet veszteség vélt arányait is, csakhogy a 46 ismert katona esetében összesen 7 esetben szerepel pontos dátum a síron. (azok egy esettől eltekintve 1945-re esnek). Teljesen biztos, hogy ennek még a korábbi (magyar) adatösszefüggéseknél is kevesebb közük lehet a tényekhez. A német katonasírok adatforrásként sajnos  használhatatlanok.

A harcok második szakasza:A Konrad III. hadművelet a sorban harmadik nagyobb német ellentámadás volt. Ennek minket érintő időszaka  1945. január 21-26 és január 30. közé esett. Ez jellemzően német és szovjet gépesített katonai erők harcában mutatkozott meg. A 48 polgári áldozatból 12 ekkor hunyt el (25%). A német katonai áldozatok számát nem ismerem. A szovjet áldozatok sem ismertek ekkorról.

A harcok harmadik szakasza március közepére esett. A Tavaszi Ébredés hadművelet, német ellentámadás (1945. március 6-16.) az utolsók egyike volt a háború során. Március 6-án indult el a Balaton felől.

A már többször hivatkozott Számvéber Norbert úr szerint ebben a német erők olyan speciális, új robbanógránátokat is bevetettek, melyek a gáztámadáshoz hasonló tüneteket okoztak a robbanás környékén tartózkodó áldozatoknál. (fulladás, vérző orr, stb) Ebből komolyabb katonai diplomáciai konfiktus is lett, aminek eredményeképpen a németek később tartózkodtak a szóbanforgó gránáttípus alkalmazásától.

A szovjetek tehát emberiességi okokból (gyanakodva) telepítették ki a várhatóan a támadás irányába eső településeket 1945 március 9-11 között. (Az már más kérdés, hogy utána az üres falut kirabolták.)

Hogy ez a harc is heves lehetett, azt egyelőre a kevéske dátumozott szovjet hadisír dátuma tanúsítja. Ötből kettő erre az időszakra dátumozza az elhunyt halálát. A polgári áldozatok oldalán erre az időszakra nem esik Velencén anyakönyvezett áldozat! Ugyanakkor-tekintettel a március 26-27-én elkezdődött visszatelepülésre- március 19-25 közé 3 áldozat esik. Ők vagy itt maradtak, vagy út közben érte őket a halál.

Mindhárom szakaszról igyekszem alaposan írni. Elsősorban a polgári lakosság emlékei érdekelnek, valamint a  Margit állás, mint a faluban “ideiglenesen állomásozó” katonai objektum.

Végül a polgári áldozatokról:

A Fejér Megyei Levéltár őrzi a települések XX. századi halotti anyakönyveit. A velenceit  kijegyzetelve jutottam el addig a 48 névig, akiket a következőkben publikálok. Rajtuk kívül is olvashatók voltak nevek, azonban csak a tipikusan  háborús sérüléseket vettem figyelembe, mint a „lövés sérülés” , vagy „aknarobbanás”. Ellátatlan betegségbe is bele lehet halni, ezekben az esetekben azonban a megítéléshez orvosi asszisztencia kellett volna, mely nem állt rendelkezés(em)re. Ez még felfelé módosíthatja a listát.

Nem tudom, miért, de az anyakönyvbe néhány itt elesett magyar katona neve is bekerült. Úgy gondolom, hogy ha már a velenceiek neve mellé kerültek a nagykönyvben, megörökítem őket is.

Az így leírt táblázatot ITT éred el PDF formátumban.

A rövidített, kevesebb információt tartalmazó változat itt olvasható:

Légy társszerző!

Mint azt olvasod, ez a munka törmelékinformációk egymás mellé illesztéséből fog összeállni. Ha van információd, fotód, tárgyi emléked az 1944 őszi Margit-állás építés és az 1945 március végi visszatelepülés időszaka közti állapotokról, tisztelj meg azzal, hogy átadod, és így velem írod tovább ezt a történetet! Mailcímem: arpad.feher1@gmail.com, telefonszámom: 20/ 439-56-48, munkaidő után hívj!

Források:

–          Kupi László: Város volt város lett –Velence (2004-digitális változat)

–          Számvéber Norbert: Kard a pajzs mögött-A Konrad hadműveletek története (PeKo publishing 2013.)

–          Ungváry Krisztián: Budapest ostroma Corvina 2013.

–          Tóth Sándor: Budapest felszabadítása Zrinyi 1975.

–          Magyarország a második világháborúban –lexikon Petit Real, 1997.

–          Interarma -Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, 2004.

–          Meszleny Ignác: Velencei tallózások -magánkiadás 1999.

–          Fejér Megyei Levéltár 1936-1953 közötti velencei polgári halotti anyakönyve

Kategóriák:Adatok, II. Világháború, Légy Társszerző!, Margit állás, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század

Címkék:közmunka, Konrad III, Margit állás, munkaszolgálat, OKH, Számvéber Norbert, Tavaszi Ébredés