Minden történetnek el kell kezdődnie valahol!

Amikor a Velencei Helytörténeti Egyesületben először beszéltem az írással kapcsolatos szándékomról, Gránitz Gáspárné (Zsuzsa) felvetette, hogy sokan hiányoznak az áldozatok felsorolásából, közte az ő hősi halált halt rokona is a nyugati frontról.

(Ott, akkor még) magától értetődően annyit mondtam erre, hogy nem, ez a munkálkodás arról az időszakról fog szólni, amikor Velencét rommá lőtték, meg a közvetlen előzményeiről, a Margit –állás kiépítéséről.

De miért is ezzel kezdem el (s talán fejezem be)?

Először azért, mert ezt tartom a helytörténet témakörébe illőnek.

Másodszor azért, mert az 1944. ősze előtti időszak saját elvárásaim szerinti minőségű bemutatásához kevés a tudásom, hazudni, féligazságokat írni pedig nem akarok.

Mint az a sorozatban olvasható lesz, Velencén és a környéken (is) tragédia történt 1944-45-ben.

A II. világháború magyar története azonban nem 1944. decemberében indult és nem is Zsuzsa hozzátartozójának besorozásával indult a magyarok számára, hanem azzal, hogy Hitler oldalán magyar katonák százezreit küldték és vitték pusztulásba a Szovjetunió ellen (ahol bizony a karhatalmi feladatokat ellátó magyar egységek a később saját bőrünkön megtapasztalthoz hasonlítható brutálisan bántak az orosz és ukrán lakossággal). És volt felvidéki bevonulás ez előtt, a német oldal iránti elköteleződés díjaként. Meg volt előtte Trianon, ami okán aligha akarhattak eleink másik oldalon harcolni. Az előtt pedig egy másik elvesztett háború, amit a nagyhatalmak tartós konfliktusa készített elő a XIX. század hatvan-hetvenes éveiben, francia, osztrák és cseh hadszíntereken.

Túl messze esik a Moharos gyerekek 1945-ös sorsa az 1871-es versailles-i alkutól. És mert minden történetnek el kell kezdődnie valahol, az időtartományt én 1944. őszétől 1945 tavaszáig jelölöm ki.

Látható lesz, hogy ez a történet nem (csak)  Velence története. A káosz és a menekülés állapota szorosan összekapcsolta az emberek sorsát Székesfehérvártól Nagytétényig, és más lesz az, aki szétválogatja.

A sorozatban az alábbi témakörökről igyekszem írni:

1/ Hogyan, mikor dőlt el az, hogy Velence, a Velencei tó hadszíntér, sorozatos ütközetek helyszíne lesz?

2/ A Margit Állás kiépítésének körülményei. (Kik, milyen megfontolásokkal, hogyan építették)

3/ A harcok lefolyása a tó (és Velence) környékén 1944. decemberétől 1945 március végéig. Az események rekonstrukciója.

4/ Személyes történetek-ahogy ezt az időszakot az itt élők megélték.

Forrásanyag:

1/ Polgári anyakönyvek, mint veszteséglisták (Fejér Megyei Levéltár)

2/ Egyházi információk (pl. a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár által kiadott „Interarma” forrásgyűjtemény 2004-ben)

3/ Katonai veszteséglisták (HM)

4/ Hadtörténeti források (civil publikációk és a Hadtörténeti Levéltár anyagai)

5/ A Velencei Helytörténeti Egyesület eddigi gyűjtései

6/ Saját interjúk

7/ Kupi László Velencéről és Kápolnásnyékről szóló könyve

8/ A Fejér Megyei Levéltár településtörténeti feldolgozásai

9/ Más közigazgatási források (Fejér Megyei Levéltár)

Légy társszerző!

Mint azt olvasod, ez a munka törmelékinformációk egymás mellé illesztéséből fog összeállni. Ha van információd, fotód, tárgyi emléked az 1944 őszi Margit-állás építés és az 1945 március végi visszatelepülés időszaka közti állapotokról, tisztelj meg azzal, hogy átadod, és velem írod tovább ezt a történetet! Mailcímem: arpad.feher1@gmail.com, telefonszámom: 20/ 439-56-48, munkaidő után hívj!

Kategóriák:1939-1945, Légy Társszerző!, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, Velencei tó