Velence, a II. világháborús hadszíntér 5.rész: Ütegállás a Bence hegyen

Szerzők: Kupi László, Szabó József János, Fehér Árpád

Ez a bejegyzés két dologról szól. Egyrészt egy történelmi emlékről, aminek immár nevet lehet adni. Másrészt arról, ahogy ez a bejegyzés megszületett.  Az utóbbival kezdem!

A botcsinálta helytörténész igen változatos végzettséggel, legfeljebb elegendő kíváncsisággal és sokkal szerényebb tudással rendelkezik a hobbijához. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel! Aztán jönnek a kapcsolatok, a sokféle tudású ember, és mert pénzből soha sincsen elég, és mert pénzen sem minden megvásárolható, a szolidaritás… És ez nagyon jól van így!

Kupi Lászlóval Velence –könyve miatt hozott össze a sors, nomeg a Velencei Helytörténeti Egyesület és  Galambos Marika.

Szabó József Jánosra az interneten találtam rá. Ő volt az, aki felvállalta a pákozdi katonai emlékparkban a II. világháborús állások rekonstrukciójának  bemutatását, de mindenek előtt a Kárpátok Árpád vonalának feltárásával foglalkozik (jelenleg). Már számos alkalommal igazított útba a hadtörténet és erődítésügy témakörében.(Bővebben: itt!)

***

A Bence hegyi ütegállás feltérképezésének története azzal kezdődött, hogy Kupi László küldött egy levelet, néhány fotóval és azzal a tájékoztatással, hogy az általam keresett világháborús emlékek egyike a Bence hegy keleti lankáin található-nagyjából Ercsi és a Margit Állás fő védvonala irányába.

Pár napra rá GPS-szel és fényképezőgéppel fölszerelkezve felkerestem a helyet és elkészítettem az alább látható fotókat és térképet.

alap11

1. kép: Az ütegállás nagyvonalú helyzete Velence és Nadap között

A térképen látható, hogy az ütegállás tájolása Kelet-északkeleti irányú

Margit kicsi

2. kép: Az ütegállás helyzete és szerkezete közelebbről

Az ütegállás maradványait a Bence hegyre felvezető autóúton lehet legegyszerűbben megközelíteni. A 90. (?) oszlop környékén található Telenor GSM adóegység mellett kell lefelé indulni, és ott lesz az ütegállás.

Az ütegállás eddig általam azonosított elemeinek száma 10. A rajzon négyzetekkel ábrázolt pontok a nagyméretű, lövegeket befogadó mélyedések, a kisebbek géppuskafészkek és fedett bunkerek maradványai (bővebben Szabó József János magyarázatában)

G11

3. kép: A legkisebb ütegállás: belső mérete kb. 8 méter hosszú, négy méter széles -külső mérete kb 6 m*10 m (a helyzetrajz „G” pontja)

Ezen a kb 1 hektáros területen három ütegállást, egy futóárkot, hat kisebb állást azonosítottam. Biztosan van még ott mit keresni, de ahhoz nagyobb hozzáértés, több (és jobb) idő kell, mint március 16-án volt!

A11

4. kép: Az egyik kisebb bunker, vagy géppuskaállás (a helyzetrajz „A” pontja)

A látott és fotózott objektumokat Szabó József János így magyarázza:

Tisztelt Fehér Árpád!

A Wermacht 1942-es erődítési kézikönyve, – ami önnek is megvan – 14., 15 ábrája szerinti építmények. Ezeknek a föld-fa födémmel ellátott óvóhelyeknek kellett befogadniuk magát a löveget, a kezelőszemélyzettel és a lőszerrel együtt. Tüzeléskor kitolták, nehéz löveg esetén kivontatták a lövegeket a tüzelőállásba, ami nem jelentett külön építményt, hiszen nem közvetlen irányzással lőttek, így csak az álcázásra kellett nagyon odafigyelni, valamint az ellenséges repülőgépek bomba, géppuska és gépágyú lövedékeivel szemben védeni a személyi állományt, a lőszert és a löveget.

14 kep kicsi

5. kép: az 1942-es Wermacht erődítési utasítás 14 ábrája- a lövegállások

Ellenséges légi felderítés, vagy légitámadás esetén a lövegek a fedezékben voltak, tüzelőállásba helyezése néhány percet vett igénybe, mert a löveg talpszárainak állandó helyre való visszatételével nem kellett újra „belőni a lövegeket, hanem már kész lőelemekkel tüzeltek.

Mivel a tüzelőállások a Margit-vonal második lépcsőjében voltak, az ellenség közvetlenül megfigyelni és lőni nem tudta, így csak a légi felderítés ellen kellett álcázni, de az ellenséges tüzérség tüze ellen lövészárkokat, és összekötő árkokat jelentős számban építettek. Ez lehet az a sok árok a területen.

Az üteg közvetlen biztosítását ellátó gyalogos alegység golyószórói és géppuskái számára épített fedezékek lehetnek a 2×2 méteres gödrök (erődítési utasítás 8. ábra). A fa régen elkorhadt, a rajta levő föld a fedezékbe omlott, így ma már csak a gödör látható.

8 kep kicsi

6. kép: alegységi fedezékek a Wermacht kézikönyv szerint

Amennyiben az üteget magaslaton helyezték el, a lőtávolságát 2-4 kilométerrel megnövelhették, de akkor különös gondot kellett fordítani az álcázásra. Ez esetben véleményem szerint erről lehet szó. Erről a magaslatról nem csak a saját csapatok harcát lehetett az üteg tüzével hatékonyan támogatni, de a szovjet csapatok szétbontakozását is lehetett zavarni.

A lövegek kétfélék lehettek: a 10,5 cm-es (könnyű) „Göring” tarack, ezt a kezelőszemélyzet is képes volt rövidtávon mozgatni, hegyvidéken is jól használható volt,lőtávolsága 12,3 km. A másik a 15 cm-es nehéz tarack, amit hegyvidéken a súlya miatt csak korlátozottan alkalmazhattak. Ennek a lőtávolsága 15 km volt. Bár ezek is befértek a 8-15 méter hosszú fedezékbe.”

Végül néhány megjegyzés:

A szakirodalom szerint az ütegbe leginkább 4 löveg tartozott. Én 3 löveg helyét találtam meg. Ebből kétféle magyarázat következhet:

1/ Szegény ember (a háború végén is) vízzel főz: csak három löveg jutott az állásba.

2/ Valahol oldalt még van ütegállás, vagy: a mai rádiótorony fölötti, az ütegállástól pár méterre található természetes kis szurdokot használták fel a negyedik löveg állásának.

Ha van kedved,  Kedves Olvasó, egy szép napon sétálj el arra, a kilátás a tóra és a Duna vonaláig gyönyörű arrafelé!



Kategóriák:Fotók, képek, történetek, II. Világháború, Környezet, Margit állás, Pázmánd, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század

Címkék:, ,

3 hozzászólás

  1. Kedves Árpi!
    A napokban éppen egy, a térségben tartózkodó -hosszú, és a téma szempontjából tulajdonképpen lényegtelen nevű- szovjet tüzéralakulat felderítési adatait tanulmányoztam és ráakadtam két felderített célpont koordinátáira. Az egyik egy 10,5cm-es löveg, a másik pedig 2 10,5cm-es löveg, a felderítés alapján a szóban forgó ütegállás közelében bemérve. Ezeket hangfelderítés útján mérték be, ami egy érdekes eljárás. A lényeg, hogy az eljárás segítségével 20-50 méteres pontossággal meg lehet határozni egy eszköz pontos elhelyezkedését.
    Az említett tüzéralakulat később mindkét célra összesen 72 lövést eresztett meg 35 perc alatt, így az ütegállások körüli egyéb mélyedések akár ezek eredményei is lehetnek.

    • Érdekes! A koordináták alapján hol voltak?

      • https://postimg.cc/bGCGC5sb

        A linken elérhető szovjet térképen jelöltem. A kőbánya valahol az útmenti kereszt és a 231. háromszögelési pont “231” száma között található, tehát attól kissé délkelet felé vannak az ütegállások (régebbi térképről másolhatták a szovjetek, amin még nem jelölték a bányát). A térképre egy képszerkesztő programban rácshálót tettem, hogy pontosítani tudjam a koordinátákat. Ez alapján jelöltem be pontokkal a célokat. Jelen esetben a piros (1db 10,5cm-es löveg) és a citromsárga (2db 10,5cm-es löveg) pont az érdekes.Amint látszik, ezek távolabb vannak jelölve az ütegállástól, de ez szerintem még belefér, hiszen sík terepen lehet, hogy 20-50 méter pontossággal tudták meghatározni a lövés helyét, ez hegyes terepen egészen más volt és igényelte pár plusz művelet elvégzését a pontosítás érdekében (erre vonatkozóan a tüzéralakulat kapott is egy útmutatót még december elején).
        Emellett persze elképzelhető, hogy pontosan mérték be a célokat és a bemért lövegek tényleg ott voltak ,ahol jelölték őket, majd arrébb vontatták őket.
        Viszont aminek biztos volt háborús kötődése: A bánya és a víruskert közt a műúttal párhuzamosan tekereg egy lövészárok. Nem lehetett jó móka a köves talajban kiásni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: