Ahogy az előző Woynarovicz bejegyzésben írtam, fotóinak talán fele Sukorón született. Ide kötődik az a három fotó, ami egy -szakértők szerint- kényszerleszálló vadászrepülőt mutat be.

A  fejtörő itt kettős volt.

Az első kérdés az, mit látok?

A második: hogy hol is, pontosan!

Ha van kedved, játssz velem!

Ehhez először bemutatom a képeket.

Aztán, ha van kedved, NE olvasd el a vélelmezett megfejtésemet! Játssz Te is! Kísérletezz!

Tehát a három Woynárovicz kép a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) fotoarchivumából:

***

***

***

***

***

A magam megfejtése az alábbi:

Mit látok?

Egy” …WNF gyártmányú Bf 1o9G-14 vadászgépet, WNr.5116xx, német kóddal. Ez a magyar gép valószínűleg egy ex-6/JG 52 vadász volt 1944 októberében…” Ez Horváth Gábor magyar származású kanadai kutató információja a gép fotói alapján. (Hogy miből jön ez, nem tudom, de alapjában biztosan nem téved.)  Mellette egy azt vizsgáló magyar katona.[1] , aki elég jó eséllyel maga Woynarovicz az arcberendezése alapján.

Ezt a változatot a hivatkozás szerint tehát Bécsujhelyen gyártották[1] a Wiener Neustädter Flugzeugwerke (WNF) üzemben, óriási sorozatban. (Az üzemről nem találtam a neten részletes tájékoztatást, csak úgy “wikipédiásan”.)

Ez a konkrét gép ezek szerint a 6/JG 52 német vadászrepülő alakulat magyaroknak átadott gépe volt. A gép átadása-ha jól értem- 1944 októbere után történt. A magyar felségjelek alapján magyar pilóta vezette. Azonban e konkrét gép földrekerülési körülményeiről, a pilóta nevéről, sorsáról eddig nem találtam hitelt érdemlő adatot.

(Ironikus, hogy egy másik, szintén a sorozatban, de később szereplő, szovjetek által használt, Dinnyés körzetében lezuhant bombázóról bőven van adat. A jelek szerint ebben a szovjetek alaposabbak voltak.)

Hol látom?

Szempontok:

-A gép viszonylag sík terepen, hason áll. Előtte is sík terület van, hosszasan. Ez arra enged következtetni, hogy kényszerleszállást hajtott végre. Hogy mikor, az jó kérdés. E gépek hatótávolsága, a roncs állapota alapján 1944. nyarától bármikor. A gép bázisa bárhol lehetett a Dunántúlon. Ez felette nehézzé teszi az azonosítást.

-Pár méterrel előtte fasor áll, a fák törzse meszelt. Ilyet abban az időben az országutat szegélyező eperfákkal tettek. Ilyen volt Velence és Sukoró között. Erre emlékezett Galambos Zsuzsa, és hasonlóan gondolkodott Tóth Ferenc, két segítőm, egymástól függetlenül. A gép tehát jó eséllyel  a régi hadiút, a mai közút közvetlen közelében landolt.

-Sokkal távolabb ott a tó!

-A fotók Woynarovicz sukorói sorozatába tartoznak, a hely valószínűleg az állomáshelyéhez viszonylag közeli.

-A tó felé néző képeken jobbra domboldal, emelkedő látható.

-A középen publikált fotó jobb oldalán halványan korlát kövei láthatók.

-A harmadik képen érdekes dombok, elszórt pincék épületei. Szőlők!

***

Segítőmnek, Tarsoly Péternek, sukorói segítőimnek emlékezetére hagyatkoztam, meg a biciklimre.

Sukoró környezetében két ilyen terület van.

Az egyik Sukorótól nyugatra, a kereszten túl, az országúttól húsz-harminc méterre.

Ebben az esetben a jobb oldali domb a Mészeg -hegy, a géptől északra lévő dombok a Gádé-hegy és az Öreghegy körüli vonulatok. A kép tehát lehet itteni, Sukoró-közeli, látszik onnan a tó, lehettek pincék is, és a dombok is hasonlók, ha ma benőttek is. Az út mentén lehettek eperfák, de az már aligha látszik. Nincs viszont korlát nyugatra, egyetlen forrásban sem.

A másik ilyen terület Sukoró és Velence közé esik. A régi Iharos! Galambos Zsuzsa szerint álltak arra régen eperfák az országút mellett.  A bejárás alapján, a terepviszonyok szerint-nagyjából-  a mai Görbe utca és Jávorfa utca között lehet a szóbajöhető terület.

Ebben az esetben a jobb oldali domb a valamikori, mára befenyvesített Kastély-legelő, rajta az 1970-75 között épült vízművel. Látszik a tó. Elől az országút. De mindenek előtt: a vízmű megépülte idejéig, gyerekkori emlékeim és a régi légifotók legalább 1975-ig őrzik az emlékét annak az útmenti kőkorlátnak, amit aztán az útkorszerűsítéskor fémkorlát váltott fel. Ez a korlát a másik terület légifotóiról mindenütt hiányzik.

***

A következő részben Woynárovicz azon fotóit szedem sorba, amik a békés pillanatokról készültek. Remélem, meleget hoznak!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Biológus ágyúval I. rész– Woynarovicz Elek fotói
• Biológus ágyúval II.rész –  Hal, halászat, háború… Egy 1944-es levél és ami mögötte van -másodközlés
• Biológus Ágyúval III.-Woynárovicz Elek fotói: Sukoró képek -löveg a dombokon
• Velence, a II. világháborús hadszíntér- 2. rész: Amit eddig összeszedtem
• Velence, a II. világháborús hadszíntér 5.rész: Ütegállás a Bence hegyen
• Velence a II. világháborúban 6. rész: A harcok első szakasza (1944- december 5 és 24 között)
•  Velence a II. világháborúban 9. rész: Katonabögre

Források:

· A Hadtörténeti Intézet Fototára fotói

– Illésfalvi Péter: Egy tartalékos honvédtiszt háborúja (Timp 2007.)

·  honvédelem.hu

·  adt.arcanum.hu

·  Veress D Csaba: Magyarország hadikrónikája 1944-45 (Militaria 2003.)

·  Veress D Csaba: A Dunántúl Hadikrónikája 1944-45 (Zrinyi, 1984.)

·  Tomka Emil: Harctéri napló 1944-1945 (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Lábjegyzetek:

[1] Egészen különös, hogy a fotós Woynarovicz fotóin viszonylag gyakran tűnik fel Ő maga!

[2] több, mint 5500 darabot!

Kategóriák:1939-1945, Adatok, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, II. Világháború, Környezet, Margit állás, Sukoró, Velence, Velence a II. Világháború csatatere, XX. század