A történet szerint Pákozdon, valahol (talán a már autópálya alatt szunnyadó halászkikötő táján) állt valaha egy szélmalom. (vagy: több is.) Pákozd egy szélcsatorna szélén áll. Miért is ne?

(Apró bökkenő, hogy Magyarország egyébként gondosan megszerkesztett történelmi  térképei egyikén sem szerepelt ilyen, háromszáz évre visszamenően. És egyébként is: kit érdekel 2023-ban egy nemlétező szélmalom?)

Kárpáti Miklós, valamint ifjabb Berta Gyula (sz: 1959.) kiegészítéseivel, valamint a Fortepan fotoarchivum további fotóival (köszönet Bojár Sándornak!)

A szájhagyomány:

„Volt Pákozdon valami szélmalom. Nem tudjuk, pontosan hol, mikor.”

A Magas Tudomány:

Nem ír semmit. (Dokumentált nyomai -úgy tűnik- nincsenek.)

A Történet:

A Történet (mármint az enyém) szerint a Darabanth Aukciósház árverést szervezett, köztük egy valahonnan megszerzett fotóval, ami -állítólagosan- egy 1989-es, filmforgatási helyszínen készült, a Szúnyog-szigeten.

Íme, a fotó és kísérete:

A legenda ismeretében licitáltam és nyertem. Levelet írtam az aukciós háznak, miszerint:

„Tisztelt Cím!

Fehér Árpád vagyok, velencei illetőségű helytörténeti blogger.

A mai napon megnyertem a hivatkozott tételt, egy díszletet és vélhetően színészeket ábrázoló nagyítást.

A kép egy környékünkbeli szájhagyomány bizonyítéka egy itteni forgatásról.

Szeretnék kapcsolatba lépni az eladóval, hátha részleteket tud mondani a kép készültének körülményeiről!

Kérem, segítsenek ebben!”

A válasz, pár nappal később:

„Kedves Árpád!

Egyeztettünk a beadóval. Ő budapesti, és egy nagyobb vegyes anyaggal vette a tételt. Sajnos nem tud semmilyen plusz információt hozzáfűzni.”

…Aztán, egy teljesen másik helytörténeti szál révén beleütköztem a Fortepan egy fotójába. Szalmakalapos „halljakend” rajta, akár a Darabanth fotón, Szúnyogsziget, dátum: 1967. (forrás: Fortepan, Bojár Sándor)

A forgatás ténye megerősítve, a film címe pedig helyesen: „Die Letzte Kompanie (1967) Rendezte: Fritz Umgelter

A film a napoleoni háborúk idejében játszódik, és német hősei egy malmot védtek.

A sztori:

„A maroknyi hős az 1930-as klasszikus háborús film, Az utolsó társaság 1967. november 17-i reprodukciója .

A cselekmény lényegében ugyanaz, mint az első filmben. A cselekmény ugyanakkor erősen emlékeztet a mexikói texasi egykori alamo missziós állomás megvédésének és bukásának történetére 1836-ban.

A franciáktól 1806-ban elszenvedett jénai pusztító vereség után von Bruck porosz kapitány parancsot kapott a Reinersdorfer malom elfoglalására, amely az egyetlen út volt a mocsaras Saale-alföldön, Jäger századának néhány életben maradt katonájával utóvédként. . Brucknak ​​meg kell védenie a malmot, amíg az utolsó egységek át nem menekülnek a Saale -n Gera irányába . Mivel ez a küldetés nem hajtható végre olyan kevés katonával, akiknek egy része megsebesült, von Bruck kapitány erősítést követel. Bruck megkapta a becsületszót a parancsot továbbító törzstiszttől.

Bruck több szétszórt katonát gyűjt össze: két huszárt , két dragonyost és Kurtz lövészt , akit fosztogatás miatt fogtak el és megbilincselnek . A csoporthoz csatlakozik a fiatal Angelika, aki a kihalt csatamezőn keresi elesett vőlegényét. A kapitány elenged. A malomhoz érve csatazónává nyilvánítja, megkéri a molnárokat és Angelikát, hogy a csata előtt vigyék biztonságba magukat és holmijukat, és megparancsolja a katonáknak, hogy alakítsák reduttá az udvart .

Kurtz tüzér és a két dragonyos titokban megszöknek, és visszatérnek a csatatérre, ahová időközben francia portyázó csapatok érkeztek. Visszaszereznek egy elhagyott ágyút, és visszahozzák a malomba erősítésre. Az egyik dragonyos meghal, miközben visszaszerzi az ágyút. Von Bruck kapitány ezután leoldja Kurtz lövészt, és megígéri, hogy mindent megtesz a megkönnyebbüléséért bátorsága miatt.

A törzstiszt eközben egy kis tartalék haderőt vezet, de katonáival együtt meghal a francia lovasság támadásában. Angelika, aki már elhagyta a tanyát a molnárokkal, ezt figyeli meg. Ezután visszasiet a malomhoz, és megkéri von Bruck kapitányt, hogy kerülje el a további vérontást, és adja fel a kilátástalan helyzetet. A lápon át vezető ösvényt kutató francia lovas katonák most fedezték fel a Mühlenhofot és az ott megrögzött katonákat. Von Bruck kapitány most megadja a szabadságot a katonáknak, hogy elhagyják a reduut, ha inkább megmentik az életüket. A vadászok, Papke szabómester és Hinnerk, a földműves fia feladják és elhagyják a társulatot. Csak Kurtz, egy dragonyos, két huszár és három vadász – Oberjäger Rückert, aki erdészként jártas az orvvadászok elleni harcban, Jäger Borgmann, egy ravasz diák és zászlósOlberg – maradj a pozícióban.

Hinnerket és Papkét francia katonák fedezik fel, és menekülés közben lelövik.

A francia parancsnok most tanult lovasaitól a malomról és a mögötte lévő Saale-hídról. Ezután megparancsolta ezredének, hogy foglalja el a bázist, haladjon előre a mögötte lévő Saale hídhoz, és vágja el a menekülő porosz hadsereg visszavonuló útját. A franciák először gyalogsággal , majd tüzérséggel, végül gránátosokkal nyomulnak előre .

Míg a távolban a legyőzött sereg átkel a Saale-n átívelő utolsó hídon, a porosz katonák drámai körülmények között támadást támadás után hárítanak el, de végül behódolnak a franciák fölényének.

Amikor végre bevették a malmot, Angelikát találták egyedüli túlélőként. Von Bruck kapitány és katonái elestek, de a malom védelmével olyan sokáig visszatartották a franciákat, hogy a porosz csapatok át tudtak menekülni a Saale-n.”

(forrás: Wikipédia)

A film a Youtube-on megtekinthető:

Die letzte Kompanie (1967.)

A film a 13.30 perctől mutatja a Szúnyogsziget akkori részeit.  

Innentől már csak egy lépés a szalmakalapos rendező, bizonyos Fritz Umgelter személye, aki a Darabanth és Fortepan fotón is szerepel.

***

A kommentár:

Miért érdekes mindez? Hát nem tökmindegy?

Miért érdemes szalmakalapos figurákra vadászni a múltból?

…Talán azért, hogy elváljon a legenda, a mese, (olykor talán a képzelgés) a valóságtól.[1]

Nemcsak a múlttal kapcsolatban segít ez a készség, hanem a jelennel, jövővel kapcsolatban is.

Abban segít, amiről keveset tanítanak: Mi az a módszer, amivel a hagyomány, hiedelem, a “kulturális örökség” vagy éppen a megtévesztés különválasztható a valóságtól? (Vagy éppen: igazolja azt.)

Sajnálatos, hogy erről a fáradságos útról mostanában egyre kevesebbet tanítanak.

***

Kárpáti Miklós 2019-es FB – bejegyzése, mely eddig elkerülte a figyelmemet:

Pákozd. Kép a sosemvolt pákozdi szélmalomról…

(MEGFEJTVE, BŐVÍTVE!)

Időről időre felbukkan az interneten egy érdekes pákozdi képeslap: rajta a kikötő és a szélmalom. (Legutóbb az egyik FB-csoportban osztották meg, Pintér Zoltán nyéki blogjáról átemelve.)

Hogyan lehetne hát sosemvolt, ha egyszer fénykép, nagy példányszámban kiadott képeslap is van róla, ahogyan egy szép, nagy dombon áll a Szúnyog-szigeten?

Nem tudok róla, hogy valaha is lett volna szélmalom a tó környékén (vízimalmok igen, szárazmalmokról magam is írtam), a kép pedig 1970 körül készült, sokak emlékében élnie kellene, hiszen a tó minden pontjáról látni lehetett (volna).

Nos, megvan a megfejtés: egy kedves ismerősöm, Vincze Gyula találta meg a Magyar Ifjúság 1981-es évfolyamában a mellékelt szösszenetet, amiből kiderül: a filmforgatásra díszletként felépített, majd a történet kedvéért porig égetett szélmalom valószínűleg adminisztrációs hiba révén került képes levelezőlapra.

Ha kezünkbe kerül ez a kép (Pászthory Lóránt felvétele), tudjunk róla, egy igazi, velencei-tavi kuriózumra bukkantunk! Most már csak azt kell kikutatni, milyen film forgatásának köszönhetjük sosemvolt szélmalmunkat…

A Gárdony és Agárd: élet régen csoportban a következő hozzászólással jelentkezett egy szemtanú: Csilla Simonné Balogh “Szemtanu voltam. Édesapám Balogh Géza volt akkor a Szúnyogszigeti Halászcsárda üzletvezetője. Én meg ott játszottam egész nap a csárda mögött. Jöttek a filmesek, mindenkinek be kellett menni az épületbe, becsukni ajtót, ablakot, aztán felrobbantották a szélmalmot. Féltem. Emlékeim szerint ez a hatvanas években történt.”

Nagy segítség volt. Ezek után – hosszas keresgélés után – megtaláltam a hiányzó adatokat. Az 1967-ben forgatott film a napóleoni háborúk korában játszódó Utolsó század című német-olasz mozi volt. A Tükör 1967. július 25-iki számában képpel is illusztrálták a híradást! (A másik fénykép valaha árverésen szerepelt.)

( Miklós sokéves bejegyzése mutatja, még az sem elegendő, ha valamit megismer valaki. Ismételni is kell, vagy sajnos, újra felfedezni! 😉 )

***

Harmadik fejezet, midőn a gyanútlan publikáció új életre kél!

Ez a legjobb az egészben!

Szóval: találok valamit, aztán Miklós emlékei alaposan hozzátesznek, jön (a bízvást nem végleges) publikáció, és aztán az Olvasó! Imádom!

A német Wikipédia-ismertetőben a szereposztás kissé szegényes. Íme:

A kép jobb alsó részén nem tűnnek fel magyar nevek.

Az angol verzión viszont igen! E szerint a bérmunkában készült filmben több magyar is szerepelt, és nem akárkik!

Először is: A Fortepan fotoarchivum több, kiváló minőségű képet tartalmaz a forgatásról. (Ismételt köszönet, hála Bojár Sándornak!)

A gyűjteményében még található fotók:

A Rendező Instrukciókat Oszt:

Kedves Olvasó! Légy Társszerző! Játssz velem! Lépj vissza a korábban hivatkozott Youtube videohoz! Megtalálod rajta Zenthe Ferencet, Bánffy Györgyöt, Orsolya Erzsit, a remek színészeket, Csányi Jánost, (vélhetően a korszak nótaénekesét) Ferdinándy Gézát, a korábbi klasszis öttusabajnokot, edzőt, majd a a hazai kaszkadőrvilág úttörőjét? Hol? Melyik percben látod? Várom válaszod!Szeretném beilleszteni a szövegbe!

A hatvanas évek volt az a korszak, amikor valutáért már szóba lehetett állni a nyugatiakkal. Alárendelt szereposztásban? Igen! (Gyanítom, Tordy ezzel a haknival lényegesen többet kereshetett, mint a következő évben az amúgy magyar filmtörténeti jelentőségű Egri Csillagokkal.)

De hol vannak a többiek? Segítenél?

***

Ifjabb Berta Gyula története:

Idősebb Berta Gyula évtizedekig a környék állatorvosa volt. (Mi is Hozzá hordtuk állatainkat.) Fia akkor nyolc éves volt.

Idősebb Berta az illetékes állatorvosként a lovasjelenetek lovainak állategészségügyi ügyeletét biztosította.

A forgatási szünetekben volt némi mód közeledni a magára hagyott díszletekhez, így a malomhoz. Így történt, hogy az idősebb Gyula megmutatta a fiatalabbnak a díszletmalmot.

A fiatal emlékei szerint a díszlet jó minőségű volt, -de- díszletanyag, amúgy is a végjátékban elpusztításra kitalált dolog.

Mikor a díszletmalom pontos helyzetéről kérdeztem, vázlatos pozíciót adott: a csárda és a valamikori “jégkunyhó” (a halászzsákmány tárolására szolgáló kis épület) között.

***

Még egy pár szó a lovakról és a lovasjelenetekről:

Tordy Gézáról máig nem tudtam, hogy kiváló lovas.

Egy honlapon, a téma után keresve az alábbi emlékére akadtam:

„A 60-as évek vége felé a németeknek készítettünk egy filmet, bérmunkában. Die letzte Kompanie, Az utolsó csapat, ez volt a film címe a napóleoni háborúban játszódik. Abban is lovaglásztam, de nem is ez az érdekes, hanem a lovak. A vágóhídról hozták szegényeket. Megkötözve álltak, félőrültek voltak, ami nem csoda, hiszen ott robbantottak, mindenféle ricsaj volt. Egy aranyos filmgyári fiú volt a kellékes, és óvatlanul elment az egyik ló mögött, s az homlokon rúgta. Szegény teljesen sokkos állapotba került, ömlött a vér a fejéből, rángatózott, minden baja volt, talán a mai napig sem jött rendbe. Én akkor megtanultam tisztelni a ló farát. Mindig rúgástávolságon kívül kerültem, hiába mondtak nekem bármit. Én azért “lőtávolon” kívül kerülöm ki a ló két hátsó lábát.”

Forrás:

Fortepan.hu

Darabanth.hu

saját források

Jegyzet:

[1] Meszleny Náci bácsi mesélte, hogy a Neki Nagyon Nehéz (50-60-as) Években, amikor a családi temetőt próbálta elviselhető állapotban tartani, számos falusi „segítőre” talált. Jópárukat egy helyi legenda vezérelte, miszerint „Mollah Szadik vélt, Törökországból Magyarországra hozott kincse” ott van eltemetve a család temetőjében. A kincskeresők szorgalmasan kapáltak, ástak az immár pária, valahavolt kegyúr, immár kertész Meszleny Ignác, az akkor politikai „senki” földjén. ( Náci bácsi meg kegyesen tűrte mindezt, és amikor volt ereje, nevetett a dolgon.) Nevess Te is!

Kategóriák:1945-1989, Emberek, Fotók, Fotók, képek, történetek, Légy Társszerző!, Pákozd, történetek, XX. század

Címkék:Darabanth, Die Letzte Kompanie, Fortepan, Fritz Umgelter, Pákozd, szélmalom, Szúnyog sziget, Velence, Velencei-tó