egy hete már a rigóim hangját hallgatom. Megszoktam, hogy figyeljek rájuk. Megéri, nekem elhiheted! Egy bő hete tehát ismét énekelnek, meg az örvösgalamb és mások. Kiürült az etető, alig fogynak a magvak.
Hajdinakenyeret lehet kapni a boltban. Újdonság. Szép!
Ma kis ünnep van. Először főzök hajnalban a teraszomon, nézem a felkelő Napot, hallgatom közben a madaraimat. Krumplis, hagymás-bazsalikomos- snidlinges tojás a reggeli menü nekem és a házam népének. (Itt van Fanni, Máté fiam kedvese.) Ez az egész csodálatos!
Hagymát darabolok félapróra, krumplit szeletelek, hagymát dinsztelek, rá a szecskázott krumplit, apróra, párolom, arra bors meg só, kis víz, hogy könnyebben párolódjon leheletnyi fehér furmint, sok párolódás, borsikafű, szétverem a krumplit kisebb darabokra, megint bors, megint só, bazsalikom, imádom az illatát, hat tojás, benne vagdalt snidling, kel fel a Nap, erősödik a fénye, összeáll lassan az étel, az ízek, a krumpli megpuhult, rásül a tojás, alig fagypont van már, és a madarak énekelnek; végül némi paprika és dió, tökmag, meg fenyőé.
Későtél- kora tavasz.
Ma –ma van.
Késő tél- majdnem tavasz.
Ne keress mindenben értelmet!
Lélegzetvétel!
Ma szombat van. Akár érezhetsz is, amennyi jólesik!
Kategóriák:1989-től napjainkig, Önblog, Fotók, Fotók, képek, történetek, Velence
Velenceblog 
Vélemény, hozzászólás?